Példa a demokratikus közhatalom kialakítására: A rendőrség demokratizálása VI./1


Az első rész a sorozat tartalomjegyzékével          


Minden intézmény és minden társadalom demokratizálásában kulcsszerepet játszik az oktatás. Nem annyira a tudásanyag összetétele számít, mint az, hogy milyen módon jutnak hozzá a tanulók. Amit ugyanis meg kell tanulni, az nem egyszerűen az elmúlt korok eredménye, vagyis az, amit már létrehoztak, a tanulás ugyanis mindenekelőtt arról szól, hogyan lehet új ismeretekhez jutni, arról szól, mit kezdhetünk az eddigi tudásunkat, az eddigi magatartásunkat megkérdőjelező problémákkal. A tanulás ezért nem a múlt eredményeinek memorizálása, hanem kérdőre vonása. A jelen társadalmaiban nélkülözhetetlen tanulási kultúra csak akkor alakulhat ki, ha az oktatási intézmények úgy működnek, hogy a diákok és a hallgatók számára természetessé váljon az evidenciák és a tekintélyek megkérdőjelezése. Csak az az iskola eredményezhet a jövőben is használható tudást, amelyik nem fojtja el a kérdésfeltevés és válaszkeresés játékát, a rátalálás örömét és büszkeségét. A rendőrök oktatása sem különbözik ettől.

Milyen célból jött létre az NKE?

2012. január elsejével a kormány, sőt, személyesen a kormány feje létrehozott egy kimérához hasonlatos oktatási intézményt, a Nemzeti Közszolgálati Egyetemet{footnote}Formálisan persze Kövér László házelnök alapította az egyetemet.{/footnote}, amely több össze nem illő részből – közigazgatásból, rendőrségből és hadseregből – áll. S ahogyan a kimérának, s egyéb iszonyatoknak Ekhidna a szülőanyja, a bájos arcú, de kígyónyelvű és testű szörny, úgy ezt az oktatási szörnyet is a saját nemzeti Ekhidnánk, a Fidesz kormányzata hozta létre. Joggal merülhet fel az olvasóban, hogy nem azért írok-e így, mert ez az intézmény nem tart igényt a munkámra, és július elsejével felmondott nekem. Mozgathatna a csalódottság, a bosszú vagy egyéb, törekedhetnék akár arra is, hogy lejárassam a nemzet új egyetemét vagy azokat, akik létrehozásán dolgoznak. Hogy így van-e, azt csak abból ítélhetik meg, amit és ahogyan róla írok. Vessék össze ennek az egyetemnek a céljait, eszközeit, felépítését és módszereit mindazzal, ami Európában természetes, és ami nélkülözhetetlen a demokráciához, s akkor megítélhetik, hogy kinek az érdekeit is szolgálja a Nemzeti Közszolgálati Egyetem, hogy kiméra-e, amit le kell győzni, vagy jövőnk záloga, ahol a „haza és a köz szolgálatára” hivatott (köz)szolgákat képeznek.

A miniszterelnök az egyetem 2012-es tanévnyitóján világossá tette, hogy miféle kérdés megoldására szánja az NKE hallgatóit. Szerinte 2010-re megbénult, szétcsúszott és elhitványult a magyar állam. Ez a hitvány és béna állam pedig „képtelen érvényt szerezni saját nemzeti érdekeinek, képtelen közrendet, biztonságot és jövőt biztosítani polgárainak”. Itt is jól látszik, Orbán gondolkodásában csakis az állam, vagyis annak vezetői az aktívak, a polgárok csupán hálásan elszenvedik, hogy macsó vezetőik azt tesznek velük, ami szerintük jó. A feladat tehát nyilvánvalóan a bénultság megszüntetése, vagyis valamiféle aktívabb és persze erősebb állam létrehozása. Ezt már az alapító beszédében is világossá tette, amikor az új egyetem céljaként egy erős, tisztelhető állam megteremtését nevezte meg. „Azt akarjuk,” – mondta – „hogy a honvédtiszti, rendőrtiszti állomány tagjai […] alkalmassá váljanak a civil közigazgatás feladatainak ellátására is. […] A saját jövőnk építésének egyik legfontosabb pillére az új egyetem, amely nem pusztán három korábbi felsőoktatási intézmény egyesítése, hanem egy új szellemiségű, új szerkezetű és új küldetésű, XXI. századi felsőoktatási intézménnyé válik. Az a küldetése, hogy folyamatosan megújítsa a magyar államiságot, biztosítsa, hogy mindig képesek legyünk erős államot építeni és működtetni, hogy képesek legyünk megvédeni a magyar embereket, a magyar érdekeket, és képesek legyünk a feltételeket biztosítani ahhoz, hogy Magyarország és mi, magyarok sikeresek lehessünk a saját hazánkban.”


Tisztavató a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen - MTI-fotó

Az új egyetem célja tehát a magyar államiság megújítása, az erős állam létrehozása – a megújítást természetesen orbáni értelemben kell venni, vagyis azt jelenti, hogy vissza kell állítani a diktatúrákban egyszer már „sikeresnek” minősült felfogást, kultúrát és intézményeket. Az „új szellemiség” ezért nem más, mint feladatmegoldásra már a saját korában is alkalmatlan dzsentri szemlélet, a Magyarországnak oly sok kárt okozott uram-bátyám hozzáállás és mindenekelőtt az alattvalói lelkület. Ezt a következőképpen fogalmazta meg: „Azt kérem Önöktől, tanárként, diákként és majdan köztisztviselőként legyenek a nemzeti érdek megalkuvás nélküli képviselői, szolgálják elkötelezetten a hazájukat, és emeljék ismét a magasba Magyarországot.” Nézzük ezt elemenként.

Az első elvárás az, hogy „legyenek a nemzeti érdek megalkuvás nélküli képviselői”. A meg nem alkuvó nem egyezkedik, nem fontol meg semmit, eleve tudja, hogy neki és csakis neki van igaza (bármit gondol vagy tesz). Kétféleképpen tudhatja valaki, hogy nem kell, sőt nem is szabad egyezkednie: ha kétségek nélkül elfogadja a felsőbbség kinyilatkoztatásait (ekkor tökéletes alattvaló), vagy ha csak és kizárólag önmagából meríti az igazságot (ekkor tökéletes diktátor). A nemzeti, ahogy más közös érdek sem eleve létező, ennek pedig az az egyszerű oka van, hogy ma egyáltalán nincsen olyan közösség, amely eleve létezne, minden közösséget létre kell hozni, és ahhoz, hogy fennmaradjon, ezt minden nap meg kell ismételni. A nemzeti érdek tehát csakis vitákban alakítható ki, különben a baltás gyilkosok elengedése is könnyedén nemzeti érdekké magasztosulhat.

A második elvárás, hogy „szolgálják elkötelezetten a hazájukat”. Első ránézésre ez egy egyszerű frázis, de a szövegkörnyezetből világos, hogy a szolgáláson van a hangsúly. Ez nem azonos azzal a szolgálattal, amit a rendőrök és a katonák nap mint nap teljesítenek. Ez annak a „nemzeti” érdeknek az elkötelezett szolgálatát jelenti, amelyet az alattvalók számára az úri nép meghatároz: kissé másként, de ez ugyanazt a követelményt fogalmazza meg, mint az előző. A harmadik elvárás már valóban frázis, ráadásul röhejes is. Képzeljék csak el, hogy egy rendőrőrmester reggel, ahogy munkába áll, megragadja és a feje fölé emeli Magyarországot, de ha egész nap ezzel van elfoglalva, akkor hogyan marad ideje arra, hogy az emberek problémáival foglalkozzon?

Nem túl nehéz összekapcsolni az erős államot és a nemzeti érdeket. Az új szellemiség tehát az állam kétségek (megalkuvás) nélküli szolgálata. Az állam azonban absztrakció, az erős állam pedig mindig erős, nagy, esetleg korlátlan hatalommal rendelkező hivatalnokokat jelent. Egy ilyen rendszerben a politikus is egyszerű bürokrata, aki a legfőbb bürokrata bölcsességének hódol. Az egyetem küldetése – mondta Orbán Viktor – „hogy mindig képesek legyünk erős államot építeni és működtetni”. Ez tehát a rendőrök, katonák és önkormányzati szakemberek együttes feladata – őszerinte.

Mi legyen egy rendészeti egyetem célja a IV. köztársaságban?

Az Orbán Viktor által megfogalmazott cél egyértelműen antidemokratikus! Az egyetembe bevont három intézmény közül kettőnek azonban valóban van közös feladata egy demokratikus társadalomban. Az önkormányzati szakemberek és a rendőrök feladata egyaránt a napi részvétel az élhető társadalom kialakításában és biztosításában. A hadseregnek azonban egészen mások a feladatai; önmagában, mint nemzeti hadseregnek, tulajdonképpen nincsen semmi szerepe. A NATO és a leendő közös európai hadseregben azonban a demokrácia nemzetközi feltételeinek védelmében rendkívül fontos szerepet tölthet be.

A rendészeti felsőoktatás célja tehát a IV. köztársaságban nem lehet az, amit az NKE céljaként meghatároztak. Ez azt jelenti, hogy ennek az egyetemnek az alapítók szándékai szerinti működése a demokrácia számára használhatatlan szakértelmet hozna létre, ha minden az elképzeléseik szerint alakulna. Ennek azonban szerencsére számos akadálya van, amelyeket természetesen most nem fogok ismertetni.

Az orbánisták törekvéseivel ellentétben a rendőroktatás célja olyan szakemberek képzése, akik nem szolgálnak, hanem szolgáltatnak, akik nem általában az amorf nemzeti érdeknek, hanem a demokrácia alapértékeinek és az ezeket rögzítő jognak elkötelezettek, akik képesek a helyi közösségek biztonsági problémáinak elemzésére, és alkalmasak együttműködni ezekkel a közösségekkel és intézményeikkel e problémák kezelésében. Olyan szakemberek képzése a feladata, akik alkalmasak a globális eredetű problémák és helyi hatásaik elemzésére, és értik, hogy a nemzetközi együttműködés ezekben az ügyekben éppoly elengedhetetlen, mint a helyi közösségekkel való kooperáció. Olyan szakemberekre van szükség, akik nem zárkóznak be valamiféle hamis(ított) nemzeti hagyományba, és nem csak azért utaznak az Unió országaiba, hogy utána büszkén vagy lemondóan megállapítsák, hogy mindaz, amit ott láttak, nálunk teljesen használhatatlan, mert mi, ugye, mások vagyunk. Olyan szakemberekre van szükség, akik nem egy szervezet alattvalóinak, hanem önálló személyiségnek tudják magukat, és sem alárendelni, sem alárendelődni nem akarnak. Egyszerűbben kifejezve a rendőroktatás célja az előző fejezetben leírt foglalkozási kultúra interiorizálása.



Krémer Ferenc


Az első rész a sorozat tartalomjegyzékével          



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!