Gyűrődés egy alapjogért
- Részletek
- Napi apró
- 2012. október 09. kedd, 04:20
- Mihancsik Zsófia
Hat választást csináltunk már végig együtt, mi nyolcmillióan, minden fennakadás nélkül, hiszen ezekre a választásokra az volt a jellemző, hogy – mivel szerepelünk mindenféle névjegyzékekben – időben, pontosan megkaptuk az értesítést arról, hogy ott vagyunk a választói névjegyzékben is, és ha úgy kívánjuk, adott napon, adott körzetben, adott címen leadhatjuk a szavazatunkat.
A választójog alapjog, s ahogy más alapjogok gyakorlását sem kötheti adminisztratív előfeltételhez az állam (a szóláshoz, a véleménynyilvánításhoz, az emberi méltósághoz, a jó hírnévhez való jogunkat sem kell kérvényeznünk az államtól), így a választójogét sem.
Önmagában abszurd már a törvényjavaslat szóhasználata is, hogy „kérelemmel” kell az államhoz fordulnunk* ennek az alapjognak a gyakorolhatósága érdekében. Ha ugyanis nem fordulunk, az állami aktus – a regisztrálás – hiánya kizárja az alapvető jogunk gyakorlását. Holott az államnak itt csak szolgáltató-szervező és nem jogteremtő, pláne nem jogvesztő hatályú hatósági funkciója lehetne (hatósági funkció, mert aki egy állami aktus kötelező előírásának megfelelően nem regisztrál adott időn belül, az elveszíti a jogát ahhoz, hogy választói akaratát kifejezhesse).
Az meg egyenesen elképesztő, hogy nemcsak alázatos kérelemmel kell fordulnunk a magyar államhoz az alapjogunk gyakorlásának „tudomásul vétele” érdekében, hanem ez az állam, amelyet mi tartunk fenn, mi működtetünk a saját pénzünkből azért, hogy a mi jogaink védelmében és a mi tetszésünknek megfelelően intézze a közös ügyeinket, még azt is előírja nekünk, hogy milyen módon intézhetünk hozzá kérelmet.
Nekünk, a politikai közösség tagjainak, azaz a Magyarország határai közt élő polgároknak ez a Fidesz-állam előbb kegyesen felajánlott egy kéthetes (!) határidőt a levélbeli jelentkezésre (szemben a világnemzeti magyarsággal, mert ők a regisztrációra rendelkezésre álló teljes időben levelezhetnek), majd úgy ítélte meg, hogy ez túl nagy könnyebbséget jelent számunkra, ezért sebtében felbérelte alkotmányügyi bizottsági többségét – akiket országgyűlési képviselő, népképviselő névvel illetnek –, hogy javasolja ennek a lehetőségnek a megszüntetését. Meg is tették. Nyilván a nép érdekében, hiszen a népet képviselik.**
Jelen állás szerint tehát a választójogunkat korlátozni fogják, hiszen a gyakorlását feltételhez kötik, a feltétel teljesítését pedig minden módon megnehezítik. Így aztán marad nekünk, magyarországi választópolgároknak a jegyző személyes meglátogatása vagy az ügyfélkapu.
Az úgy lesz, hogy a magyar nagyvárosokban az ember elvégzi a reggeli tisztálkodását, szépen felöltözik, elsétál a tömegközlekedési eszköz megállójába, ha kell, átszáll néhányszor, majd gyalogosan megközelíti az illetékes polgármesteri hivatalt, kikutatja, hol székel a jegyző, mert nyilván még életében nem tett látogatást nála, leül az ajtaja elé, ahol remélhetőleg sokan várakoznak, és amikor rá kerül a sor, alázatosan benyújtja az alázatos kérelmet. Csinált neki a fideszes állam egy többórás programot. De ha olyan fene nagy az állampolgári öntudata, hogy választani akar, akkor csak szívjon.
Megemlíteném, hogy ez, amit itt leírtam, a mesebeli állapot, mert például Budapesten, az első kerületben, ahová én tartozom, így néz ki a jegyző elérhetősége:
„A jegyzői fogadóóra időpontja: Havonta egyszer a hónap első szerda 14.00–16.30 óráig. Az érdeklődők az Ügyfélszolgálati Irodán (Városháza, földszint) személyesen vagy a 458-3015 és a 458-3000 számú telefonon jelentkezhetnek be, a témakör megjelölésével.”
Magyarán, ha nem lennék „szabadfoglalkozású”– hiszen én „csak” a Galamusszal dolgozom, nincs tehát „munkahelyem” –, még szabadságot is kellene kivennem, hogy alapvető állampolgári jogom gyakorlása érdekében kérelmet intézhessek a magyar államhoz. Az már csak apróság, hogy nemrégiben a lejárt személyim ügyében megpróbáltam telefonon bejelentkezni az ügyfélszolgálati irodán, s mivel többórás próbálkozásom sikertelen volt, kénytelen voltam személyesen befáradni időpontért. Kaptam is, három héttel későbbre. Tehát nyugodtan számítsanak rá, hogy kétszer kell menniük.
A más településeken élők lehetőségeiről csak annyit tudunk, hogy a kérelem „munkanapon, közös önkormányzati hivatalhoz tartozó településen — a székhely település kivételével — legalább heti két munkanapon nyújtható be”. Tehát lehet utazni a szomszéd községbe-kisvárosba, munkanapon, azaz szabadságot kell kivenni, és nem ám akkor, amikor a kedves állampolgárnak egyébként is megfelelő volna, hanem azon a „legalább” két munkanapon, amelyet a jegyző majd kijelöl.
Tudják még ajánlani nekünk az ügyfélkaput mint olyan megoldást, amelyhez nem kell turistabakancs. Én például nem vagyok ügyfélkapu-tag, noha 1994 óta használok internetet, és két széles sávú hozzáférés van bekötve a lakásunkba. Nem éreztem szükségét. De most nyilván rákényszerülök, hogy megússzam a jegyzőt. Amúgy internetes hozzáférése körülbelül négymillió embernek van Magyarországon, széles sávú változatban körülbelül a felének. A felhasználói ismeretekről nincs információm, de mivel az a tapasztalatom, hogy sok Galamus-olvasónak még a linkek megnyitása (azaz egy egyszerű kattintás) is problémát okoz, nem hiszem, hogy az internet-felhasználók teljessége ügyfélkapu-képes volna. De akárhogy is, választópolgárból nem négy, hanem nyolcmillió van. Legalább négymillió emberre vár tehát a fentebb leírt, jegyző változatú regisztrációs gyűrődés.
Szerintem mindezt Orbán és a Fidesz is tudja. Jobban, mint mi, és alaposabban, több információ birtokában gondolták végig, hogyan tegyék olyan kényelmetlenné a regisztrációt, hogy valóban aránytalanul nagy terhet jelentsen a választópolgárnak. Különösen annak a 45–55 százaléknak, amelyik totálisan kiábrándult a politikából, így aztán tuti, hogy nem fogja vállalni a jegyzőzést. Csak remélni lehet, hogy ez a 4 milliónyi kiábrándult választó nem azonos az ügyfélkapu-képes választókkal, mert ha igen, akkor tényleg csak a Fidesz maradék egymillió hithű híve fogja megszerezni a magyar államtól a választójog gyakorlásának a lehetőségét 2014-re.
(Mihancsik Zsófia)
* „Sarkalatos törvény a választójog gyakorlását kérelemre történő névjegyzékbevételhez kötheti.” (Alkotmánymódosítás)
„A központi névjegyzék annak a választójoggal rendelkező… polgárnak… az adatait tartalmazza, akit kérelmére a központi névjegyzékbe felvettek.”
„A választópolgár a névjegyzékbe vétele iránti kérelmet négyévenként szeptember 1. napjától… nyújthatja be.”
„A névjegyzékbe vétel iránti kérelemnek tartalmaznia kell…” Stb. (A választási eljárásról szóló törvényjavaslat)
** Az ötletet a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság elnöke, Péterfalvi Attila adta, lásd mai hírösszefoglalónkat.
Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!