rss      tw      fb
Keres

Bolgár György interjúi a Galamusban - 2012. október 3.



Bolgár György kérdései 2012. október 3-ai műsorban


Mai műsorunkban megbeszéljük, hogy senki nem érti, miért tiltották be egyetlen nap leforgása alatt a pénznyerő szerencsejáték gépeket. De a közélet annyira zsibbadt a sok elképesztő fejleménytől, hogy mintha fel sem ébredt volna. Talán csak a hvg.hu publicistája, Seres László meg persze a galamusos Mihancsik Zsófia kérdezi döbbentem, hol van ilyenkor a fogyasztóvédelem, a Versenyhivatal a TASZ. Hogy csak a közvetlenül érintetteket említsük. Mi az, hogy betiltják bárminek az árusítását. Ilyet még a diktatúrában sem csináltak. Most akkor hogyan és miért történhetett mindez?

Másik témánk, hogy tovább nehezíti a választási regisztrációt a Fidesz, egy módosító javaslattal ugyanis lehetetlenné tennék, hogy a határon belüli állampolgárok levélben kérjék feliratkozásukat. Csak kilóg az a szép nagy lóláb?

Mit szólnak ezenkívül ahhoz, hogy Budapesten tovább hömpölyög az utcanévváltoztatási hullám. Ma a közgyűlés eltüntettette Tersánszky Józsi Jenőt és Gelléri Andor Endrét. Jöttek ismeretlen papok és ismert jobboldali politikusok, mint Tisza István és Teleki Pál. Kultúrharcot a magyarnak?

Hogy mennyire igen, arra friss példa, hogy új helyén Siófokon is leöntötték Károlyi Mihály szobrát. A köztársaság első vezetője ne nyugodjék békében?

Mi a véleményük aztán arról, hogy százkötetes könyvsorozatot ad ki a kormány. Jól hallották. A dicső magyar múlt bemutatására. Az első darabokat Kerényi Imre mutatta be, például Tormay Cécile egyik művét. A nemzeti könyvtár darabjait ingyen fogják osztogatni az iskolákban. Ezek szerint kormányzati agymosás közpénzből?

És végül beszéljük meg, hogy közben a Coca-Colát is támogatja anyagilag a multiellenes Orbán-kormány. Mert van, aki megérdemli?



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!



Tersánszky Józsi Jenő miatt szégyelljék magukat
Aczél Endre újságíró


Aczél Endre: - Nem jutok szóhoz. Ennek az oka Tersánszky Józsi Jenő. Nem azért, mert a kedvencem, hanem kevés remekírója volt a 20. századnak – mindjárt elérzékenyülök – Tersánszky írónak, embernek egészen rendkívüli. Egészen rendkívüli figura volt, mindig üldözötteket mentett, mindig üldözötteket védett. Börtönben ült, a Rákosi-korszakban mellőzték, kitolt velük, megírta a Misi Mókust, egy mesejátékot, bábjátékot, amire ömlött a közönség, ma is sokan emlékeznek rá. De a csodálatos magyar, ha úgy tetszik, erotikus regénynek a megalkotója, ez a Viszontlátásra drága, első világháborúról. Hogy hogyan rombolja szét az erkölcsöket és az egzisztenciákat a háború. És még millió dolgot lehetne sorolni, hiszen írt ő musicalt meg az ég adta világon mindent.

Bolgár György: - A magyar irodalom, a 20. századi magyar irodalom egyik legendás alakjáról van szó mindenképpen.

– De az a legkevesebb, ha azt mondom róla, hogy remek író. Jó, hogy mondtad a piaci polgárt, ugye Kakuk Marcit, mert legalábbis én gondolom, hogy minden magyar felnőtt imseri. Hogy ki az az elmebeteg, akinek eszébe jut, hogy elvegyenek tőle egy utcanevet. Ettől az embertől.

– Hát ha nevesíthető, akkor se fogja megmondani, hogy jutott ez eszébe.

– De ráadásul az LMP az, LMP-s még nem is a szeretett szocialistáim javasolják azt, hogy majd egy közteret nevezzenek el, egy pillanatnyilag névtelen közteret róla. Ez lehetőleg legyen húsz kilométerre Budapesttől, Tersánszky Józsi Jenőről, ugye? Nem akarok rosszmájú lenni, de hát ez olyan gazság, ez valósággal merénylet a magyar irodalom ellen. És megmondom neked őszintén, akik beterjesztették és megszavazták, azok műveletlen, ostoba bunkók, akiket nemhogy a közgyűlésből, hanem a közéletből ki kéne rekeszteni. Tersánszky Józsi Jenőtől elvenni egy utcanevet. Nem akarok hinni a fülemnek. Gelléri Andor Endréről, aki ugyancsak a 20. század egyik elismerten legjobb novellistája, már nem is beszélek. De engem ez a Tersánszky ügy valami olyan fokon háborít fel, hogy egyszerűen nem találok szavakat. De azért, hogy vidámabb legyen a dolog.

– Én is mindig ezt mondom, hogy hát ilyet, ilyet még nem, ilyet még nem. Elmúlik egy nap és akkor megint: ilyet még nem is láttam. Nem is jutok szóhoz. De hát…

– Ingerküszöb Gyuri, ingerküszöb.

– De hát nap mint nap az egyik döbbenetesebb mint a másik. Az egyik kisebb súlyú, a másik nagyobb súlyú, de a döbbenettől egyre nehezebben jutunk szóhoz. Meg a frekvenciahiánytól.

– Ugye Tersánszky egy vékony dongájú, nagyon magas ember volt, hihetetlen testi erővel megáldva, ugye a Déry Tibor Ítéletében van néhány nagyon hosszú passzus vagy talán fejezet a Tersánszky mutatványairól, hogy bármikor társaságban – egyébként nagyon sok bort ivott és állandóan sok bort ivott, ami állítólag nem látszott rajta soha – azzal szórakozott, hogy odalépett az egyik vendéghez, felkapta őt székkel együtt, és felemelte a magasba. Ezenkívül körbejárta a Moszkva teret kézenállásban, mert artista is volt mellesleg. Az összes fúvós hangszeren játszott. Egy csodálatos, egy csodálatos ember volt, és baromi bátor ember. Már mondtam, hogy állandóan üldözötteket védelmezett a Horthy-korszakban, a nyilas korszakban, a Rákosi-korszakban. Ide fűződik az anekdota, amit mosolyogtatónak szánok, de nem akarom nagyon bő lére ereszteni a mondandómat. Igaz. 1951, amikor a mindenütt jelenlévő államvédelmi terrorgépezet jelenlétében nem volt ajánlatos a nyilvánosság előtt megszólalni, a tömött 6-os villamoson utaznak, két ismerős, egy író, másik író, a másik író a Tersánszky. Mit csinálsz Jenő, üvölt át. Mire Jenő azt mondja, mit? Szabotálok. A szabotázsért halált járt akkor. Ilyen figura volt, semmitől nem félt. Egyébként ebben az időben írta a Misi mókust és aztán hála Istennek babéroktól övezve halt meg végül is, de én azt gondolom, hogy állapodjunk meg abban, remek író volt, a 20. század egyik egészen különleges, különc, rendkívüli alakja, aki csodálatosan tudott írni. Érted? Csodálatosan tudott írni. Ilyen egyszerű a dolog.

– Az utcanév levétele pedig sima közbotrány.

Hallgató: - Hát ez sima. Ez sima közbotrány. Szóval megbocsáthatatlan, és mondom, ezek a bunkók menjenek a büdös francba, onnan, ahonnan jöttek. Elnézést.

– Bandi, ha már itt jól felbosszantottad magad és remélhetőleg a hallgatókat is, mert ezen tényleg csak bosszankodni szabad és érdemes, és kell is. De azért szeretnélek Grúziáról kérdezni, mert hát egyrészt van magyar vonatkozása is, hiszen a grúz elnök pártjának választási kampányában a múlt héten Orbán Viktor teljes mellszélességgel beszállt, Szaakasvili azonban vereséget szenvedett. Hogy mi az, ami Grúziában történik, hogy kell értékelni, mi ez az új formáció amelyik egy évvel a megalakulása után le tudta győzni a grúz szabadságharcost és mi folyik itt?

– Hát ettől érdekes. Úgy látszik, nem volt akkora élmény a grúzoknak, mint ahogy az például Kaczynski Lengyelországában vagy itt gondolták, hogy bajszot akasztott az oroszokkal. Ugye háborút kezdeményezett tulajdonképpen Dél-Oszétia miatt egyfelől. Kettő, hogy rendbe szedjem valamennyire a gondolataimat meg a dolgot, ő egy meglehetősen diktatórikus hajlamú, bár erőteljesen Amerika-barát, művelt, fiatal, sok tekintetben nagyon rokonszenves új politikus, az új nemzedékhez tartozó politikus Grúziában. Én azt gondolom, hogy az ellenzék gyors összeállása és a győzelme kínál bizonyos tanulságokat, hogy a szemünkben és nyilván Orbán Viktor szemében is nagyon népszerűnek tűnő Szaakasvili – mondjuk úgy, hogy a nemzet oldal – kénytelen volt veszíteni.

– Miközben ő elég nyugatos is vagy legalábbis látványosan Amerika-barát. Tehát ő nem a nyugat ellenében határozza meg magát és Grúziát.

– Így van, így van. És Grúziában alatta láthatóan jó dolgok történtek, ezt olvasom. Nem jártam ott, de olvasom. Általában jók a vélemények, de mondom, én az ő diktatórikus hajlamaiban látom valójában az okot, amiért megbukott. Na most ugye erről már mindent megírtak, aki a mai napi sajtót olvasta, látta, rossz ómen, hogy ahova az Orbán beteszi a lábát, ott bukik a vezető. Ehhez annyit tudnék hozzátenni, hogy kicsit el vagyok képedve. Ugyanis a közvéleménykutatások már egy darab ideje azt mutatták, hogy az ellenzék nyerni fog. Ha szabad egy talán sántának tűnő párhuzammal élnem, talán emlékszel rá, hogy amikor a francia elnökválasztás közeledett, Angela Merkel az ő kedvenc Nicolas Sarkozyjéhez nem ment el kampányolni Franciaországba.

– Sőt, úgy hívták őket, hogy Merkozy. Már így emlegették őket.

– Úgy van. Mert azt jelentették neki a diplomatái és a szakértői, hogy a Sarkozy bizony meg fog bukni. És a szocialista Hollande győzött valóban, mint tudjuk, és Angela Merkel, aki okos nő, majd meglátjuk, hogy mennyire az, nemsokára kiderül, fogadja Orbánt, az úgy találta, hogy nem volna helyes német szempontból, ha ő egy nem is bukásra ítélt, de bukásra álló politikus mellett kampányolna.

– Nem szabad kockára tenni a sokkal fontosabb német-francia viszonyt.

– Pontosan. Mondjuk grúz-magyar viszony nem olyan lényeges világpolitikai szempontból, mindenesetre ebből a példából Orbán tanulhatott volna. Most megint vagy a tanácsadói nem működtek vagy ő volt elég önfejű ahhoz, hogy elmenjen, hogy helybe menjen azért a bizonyos tárgyért, ahogy ugye magyarul mondani szokás, de az illem tiltja nekem, hogy kimondjam. Hát végül is ugye ő elment kampányolni egy bukásra álló politikus mellett, ahol egy nagyívű beszédet mondott, és ott aztán volt minden, nemzeti oldal, nem szabad visszafordulni és a többi. Ez az ellenzék abszolút nem fog visszafordulni. Egyébként Szaakasvili úgy kalkulált, és azt hiszem, azért vezetett be alkotmánymódosítást, amely a köztársasági elnök kárára javította a kormányfő jogosítványait, hogy az ő pártja biztosan nyerni fog ezen a választáson. És akkor gyakorlatilag a kormányhatalom és az államfői hatalom is indirekt módon az övé.

– Megágyazott volna magának, hiszen jövőre el kell búcsúznia az elnöki poszttól. És átülhetett volna miniszterelnöknek.

– Így van. Láttunk már ilyet, ugye Putyin-Medvegyev kiadásban. Na. Ez egy nagyon érdekes konstelláció, rosszul számított. Ez azonban önmagában nem elégséges ok arra, hogy valaki tettestársként szegődjék az ő rossz számításai mellé. De hát tételezzük fel, hogy Orbán ezt szívből tette. Szaakasvili mellett olyan sokan nem álltak ki, amennyire én tudom, tehát neki az igazi barátai azok a Kaczynskiak voltak Lengyelországban, nagyon demonstratív módon, amikor háborút viselt Oroszország ellen. Aki Szaakasvili mellett kampányol, az egyidejűleg nem szerez jó pontokat az oroszoknál. Ezek után további világpolitikai és magyar nemzetpolitikai kérdéseim vannak, hogy hogyan fog alakulni a magyar-orosz viszony, azzal együtt, hogy látom az orosz internetes portálokon, hogy igen jókat röhögnek Orbán Viktoron. Már elnézést a kifejezésért.

– Bandikám köszönöm a telefonodat. Szervusz.

– Én is köszönöm, és Tersánszky Józsi Jenő és Gelléri Andor Endre miatt szégyelljék magukat.



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!