rss      tw      fb
Keres

Bolgár György interjúi a Galamusban - 2012. szeptember 28.

A siófoki ítéletről és a bírói szabadság határáról
Sándor Zsuzsa nyugalmazott bíró

Bolgár György: - Az elmúlt percekben is szó volt erről és a műsor első részében is többször szóba került a nagy visszhangot kiváltott ítélet a Horthy-szobor leöntésével kapcsolatban. Nem is maga az ítélet, amely megrovással büntette a Horthy-szobrot leöntő Dániel Péter ügyvédet, hanem az, hogy a Siófoki Városi Bíróság elnöke, az ügy bírája az ítélet indoklásában azt mondta, hogy a vádlott szoborállítás elleni tiltakozása a jog által is méltányolt, erkölcsileg pozitív tartalmú és társadalmilag hasznos felhívás volt, magatartásával azonban a szabad véleménynyilvánítás határait túllépte. Szabad-e a bírónak ilyenkor minősítenie egy ilyen aktust és szabad-e a saját közéleti, politikai állásfoglalását világossá tennie?

Sándor Zsuzsa: - A válaszom egyértelműen az, hogy nem szabad. Nem tudhatjuk meg a bíró politikai és egyéb szimpátiáját vagy ellenszenvét sem, nemcsak azért, mert kifejezetten tilos a bírónak nyilvánosan politikai véleményt hangoztatni, hanem a nyilvánosság előtt egyáltalán nem tehet semmiféle politikával kapcsolatos kijelentést, nyilatkozatot. Másrészt az indokolásban még arról is szó volt, hogy kvázi Horthy történelmi szerepét is értékelte, ami szintén nem a bíró feladata.

- Ez nem annyira nyílt vagy aktuálpolitikai véleménynyilvánítás, hiszen azt lehet úgy is minősíteni, hogy egy lezárt kor történeti megítélése. Tudjuk, hogy a történelemről is lehet vitatkozni, nemcsak nyolcvan, hanem ezer évre visszamenőleg is, de azért mégsem ugyanaz, mint a mai pártpolitikában véleményt nyilvánítani egyik párt mellett vagy a másik párttal szemben. Horthy Miklós már régen halott, a korszak, amelyet az ő neve fémjelzett, rég lezárult. Nem lehet meg erről egy bírónak a véleménye a nyilvánosság előtt?

- A nyilvánosság előtt nem. Akárhogy is nézzük, hiába zárult le az a korszak, azért a Horthy-szobor aktuális politikai helyzetben való felállítása, illetve az, hogy ezt Dániel Péter leöntötte, mind a kettő politikai állásfoglalásnak számít a mai társadalomban. Akkor, amikor azt mondja egy bíró, hogy kvázi helyesnek tartja, hogy ez megtörtént, de azért mégis elítéli, logikailag is meglehetősen furcsa, hiszen csak olyan cselekmény ítélhető el – mindegy, hogy milyen büntetéssel sújtja azután –, amelyik a törvény szerint a társadalomra veszélyes. Ha pedig egy cselekmény a társadalomra veszélyes, az bűncselekmény, arra nem mondhatja az indokolásában azt – és most nem is a politikáról beszélek, tisztán a jogi logikájáról –, hogy elítélem ugyan, mert bűncselekmény, vagyis a társadalomra veszélyes, de az én véleményem szerint társadalomnak hasznos is egyben.

- Néhány évvel ezelőtt, amikor a fideszes képviselők, Orbán Viktor vezetésével, lebontották a Parlament körül felállított kordont, bíróság elé került az ügy, és a bíróság garázdaság szabálysértésében bűnösnek mondta ki a fideszes képviselőket, de társadalmilag az akciót nem minősítette veszélyesnek, ezért aztán büntetést sem szabott ki. Ez nem fából vaskarika?

- De igen. Azért mondom, hogy ez jogilag is meglehetősen nonszensz: ha valami társadalomra veszélyes és bűncselekmény, akkor ezt kimondom azzal, hogy megállapítom, hogy elkövette a bűncselekményt. Egy külön tétel vagy külön fejezet az, hogy ezért a bűncselekményért mekkora büntetést szabok ki. Kiszabhatok enyhe büntetést, semmi akadálya nincsen, de annak konkrétan meg kell mondani az okát, és az az ok nem lehet az, hogy ez a cselekmény hasznos a társadalomra nézve.

- Nem egyszerűen arról volt szó – bár én nem olvastam az ítélet indoklását és nem tudom, hogy le van-e írva egyáltalán –, hogy itt egy közterületen, közpénzből felállított szobrot, egy tárgyat valaki megrongált és ezzel pénzbeli kárt okozott egy közösségnek, mondjuk a falu önkormányzatának? Ezért a rongálásért meg kell valahogy büntetni, ha máshogy nem, a legenyhébb büntetéssel sújtják, megrovással, hiszen mégis csak forintban kifejezhető kárt okozott. De egy bírónak, ha a lelkiismeretét tisztán meg akarja őrizni, azt is lehetne mondania – hangsúlyozom, ez én erkölcsi, nem jogi megközelítésem szerint –, hogy miközben ezzel kétségtelen kárt okozott és nem tudom felmenteni miatta, hiszen X ezer forintba került a szobor helyreállítása, ugyanakkor a lépését el tudom fogadni, mert társadalmilag mégis csak hasznos volt, hogy felhívta a figyelmet egy nagyon kedvezőtlen és a társadalmat veszélyeztető jelenségre. Nem egyeztethető össze ez a kettő?

- Az én véleményem szerint nem. Ha a rongálás bűncselekmény és a rongálásával százezer forint kárt okozott, nem lehet azt mondani, hogy ha nekem kedves az a szobor, akkor enyhén ítélem meg, az egy másfajta rongálás, mint akkor, ha az a szobor nekem – és itt jön megint be az, amiről az elején beszéltünk – politikailag ellenszenves, nem szeretem, hogy Horthy-szobrot állítanak fel ebben az országban. Az ilyen lehet magánvélemény, de amikor egy bíró fent ül a pulpituson, akkor nem lehet különbség az ítélet meghozatalakor attól függően, hogy kinek a szobrát rongálták meg.

- Del Medico Imrével beszélgettem egy órával ezelőtt és ő is ezt a véleményt képviselte, amit Ön. Nincsenek egyedül, mert itt már vezető jogászok, bírósági funkcionáriusok, a Kúria elnökhelyettese is kifejezték nemtetszésüket a bírói indoklással szemben, de én felhoztam azt a remélem csak elvi példát és soha nem lesz belőle valóság, hogy mi volna, ha valahol Magyarországon felállítanának egy Hitler-szobrot. Nincs törvény, ami ezt tiltaná, legfeljebb csak az önkényuralmi jelképeket tiltják, Hitler képmása vagy szobra nem önkényuralmi jelkép, viszont mindenki tudja, hogy mit jelképezne. Mégis valahol, valakik felállítanák ezt és mások meg leöntenék. Mit csinálna akkor a bíró? Rongálásért elítélné a Hitler-szobor festékkel leöntő akárkit?

- Ha következetesen végiggondoljuk, akkor igen.

- De a dolog mégis abszurd.

- Ezt elismerem, csak itt egy olyan kérdésről beszélünk, amit a büntetőjog nem tud megoldani. A büntetőjog, a bírói ítélet szempontjából az egyik rongálás olyan, mint a másik. Én mint bíró nem tehetek különbséget aközött, hogy József Attila-szobrot öntött-e le valaki vörös festékkel, Horthyt vagy Hitlert. Ez az ítélet mindenképpen politikai állásfoglalást tükröz és ennek egyszerűen nem lenne szabad megtörténnie. Nem lehet minden kérdést a joggal és főképp nem a büntetőjoggal megoldani. Ez az én álláspontom. Igen, borzalmas lenne, ha ez így lenne, de mindegy, hogy Horthyról vagy Hitlerről beszélünk, a büntetőjog szempontjából nem különbözik egyik a másiktól.

- Olyan kompromisszumot köthetett volna a bíró, hogy nem fejezi ki nyíltan, szavakban a politikai véleményét, ám felmenti a bűncselekmény elkövetőjét a vád alól, mondván, hogy ez csak a szabad véleménynyilvánítás egy kétségkívül ritka és súlyos formája volt, de nem több annál? Másképp úgy érezte, hogy nem lehet hatásosan véleményt nyilvánítani. Ezzel személynek nem okozott kárt, nem tett senkiben kárt, csak az általa kifogásolt üzenetben. Ezen az alapon felmenthette volna-e az ügyvédet?

- Igen, ezt megtehette volna, ha úgy ítéli meg a helyzetet, hogy ez nem lépett túl a véleménynyilvánítás szabadságán, akkor fel kellett volna mentenie. Aztán egy polgári perben természetesen a kárt mindenképpen meg kell téríteni, de akkor ez a két dolog kettéválik. Viszont miután a bíró kimondta azt, hogy túllépte a véleménynyilvánítás szabadságának határait, és megvalósította a rongálás bűncselekményét, ez után már nem indokolhat azzal, hogy társadalmilag hasznos volt.

- Ezek nagy dilemmák, nem volnék a bírók helyében. Azt is Del Medico hozta fel, hogy nem szabad szobrokat leönteni festékkel, Antall Józsefét se, Churchillét sem – és bármennyire más a véleményünk –, Horthyét sem, viszont ha valaki mégis csak különbséget próbál tenni egy világszerte elismert demokrata és a náciellenes koalíció egyik vezetője, valamint a nácikkal szövetséges magyar kormányzó között, akkor lehet, hogy nincs más lehetősége, mint – ezek szerint – a bírói hivatás bizonyos korlátait túllépni.

- Azt gondolom, hogy ő, mint bíró nem lépheti túl ezeket a korlátokat, hiszen a bíró feladata éppen az, hogy kívülálló, objektív legyen, ne húzzon se politikailag, se érzelmileg egyik vagy másik oldalra akkor, amikor ítélkezik. Nem, ezt egyszerűen, mint bíró nem teheti meg. Magánemberként természetesen lehet és van is nyilván minden bírónak politikai véleménye, de amikor kihirdet egy ítéletet, akkor a politikai véleményét semmilyen módon nem hangoztathatja. Ez társadalmi kérdés, egy bíró egy büntetőjogi ítéletében nem tudja megoldani, hogy ne legyen Magyarországon Horthy-szobor, hogy ne adj' Isten, ne legyen Magyarországon Hitler-szobor, nem a büntetőjog az az eszköz, amivel ezt meg kellene oldani. Hogy a véleménynyilvánítás szabadsága meddig terjed, ezt persze a bíró vagy a bíróság eldöntheti az elébe került ügyekkel, de itt a konkrét esetben nem erről volt szó, hiszen azt állapította meg, hogy túllépte a véleménynyilvánítás szabadságát, mert nem öntögetünk le vörös festékkel szobrokat. Én személyesen azt gondolom, hogy nem is ez a módja, ez érvényes arra is, hogy az sem megoldás, hogy ketchupot meg kaszinótojást kéne kenni az Alaptörvény asztalára.

- Meg a Nemzeti Együttműködés Nyilatkozatára.

- Igen. Szerintem nem ez a módja a demokratikus gondolatok kifejezésének.



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!


Izsák Jenő karikatúrái