rss      tw      fb
Keres

Bolgár György interjúi a Galamusban - 2012. szeptember 27.

A szélsőjobboldali taxisofőr esete
Kéri László politológus


Bolgár György:
- Egy barátom azt mondta ma – és azért rá hivatkozom, mert én nem vagyok Facebookon –, hogy kitettél egy meghökkentő történet, ami veled esett meg, méghozzá, hogy az ATV-be igyekeztél taxival és innentől átadom a szót.

Kéri László: - A Facebookon csak azt a kétszázas kört tartom a folyamatos párbeszédképes olvasó- és válaszoló közösségnek, akiket egykoron vagy tanítottam vagy kollégám volt. Szóval nem tartozom azok közé, akik szanaszét kürtölik az élményeiket.

- Nem magánügyet akartam veled megbeszélni, azért hívunk, mert úgy éreztem, hogy ez egy meghökkentő közügy.

- Úgy volt, hogy valaki leírta egy élményét, hogy szóváltásba került egy taxissal, és ahhoz írtam én, hogy hol van ez ahhoz képest, amikor félévvel ezelőtt mentem Kálmán Olga műsorába. Nem is fogtam fel először, hogy miért, de a taxis minden lámpaoszlopnál csak mondogatta, hogy ez is üres, ez is üres. A Dózsa György út táján fogtam gyanút, és megkérdeztem, hogy mit beszél. Akkor mondta, hogy ezen se lógnak kommunisták, meg azon se lógnak kommunisták. Akkor én hülye visszakérdeztem, hogy miért kéne lógniuk, és ő azt mondta, hogy az összesnek lógni kéne. Elkezdtem adni a naivat, hogy ne neveljen már, ne döntsön egyoldalúan úgy, hogy az utast nevelni kell, amivel egyébként nem értek egyet, mert szerintem egy taxisnak nem az a dolga, hogy politikai szemináriumot tartson.

- Nem. A pontról B pontra el kell vinnie az utast.

- Igen, nem is értettem. Az az igazság, hogy azonnal kiszálltam volna, amikor már felfogtam, hogy miről van szó, mert azt hittem, hogy engem akar provokálni.

- Ezt mondjuk jól hitted, nem?

- Egyre megy. Az volt a baj, hogy időre mentem élő műsorba, nem tehettem meg azt, hogy kiszállok és várok egy másik taxira, mert azzal meg a műsort kockáztatom. Így biztos érted a dilemmámat.

- Barátságosan visszakérdeztél, hogy mégis miért gondolja ezt így uram vagy pedig kevésbé voltál kedves?

- Visszakérdeztem naiv módon, mint aki nem érti, hogy miről van szó és kaptam egy olyan tömény jobbikos propaganda műsort, hogy majd itt ez is elbukik, mert ebből nem lett semmi, de majd aztán jön a Jobbik, és akkor itt rend lesz, és végre vér fog folyni a városban, és akkor megérdemelten lógni fog mindenki, aki ezért a húsz évért felel.

- Csak húsz évért? Nem hatvanért?

- Nem tudod elképzelni azt az émelyítő, penetráns, hihetetlen, nyilas, fasiszta szöveget, amit nekem ott végig kellett hallgatnom, mert nem tehettem nagyon mást, mert időre kellett menni.

- Jó, én értem, kifogás elfogadva. De azért megkérdezem, hogy amikor kiszálltál, akkor mondtál neki búcsúzóul egy-két kedves szót?

- Sokáig gondolkodtam, de az volt a baj, hogy mikor odaértünk az ATV épületéhez, ott már vártak és löktek be a stúdióba. Nagyon ott volt bennem, hogy fel kellett volna írni a rendszámát.

- Ez lett volna a következő kérdésem.

- Meg kellett volna kérdeznem a diszpécsert, hogy ki volt ez, melyik taxitársaság, tiltakozni, hogy azért mindennek van határa, miért kell ezt nekem utasként elviselni. Csak tudod az a baj, hogy arra figyeltem és kicsit az volt az agyamban, hogy ez a pasi engem provokál. Pontosan tudja, hogy hova visz, és arra megy ki a játék, hogy kiborítson, hogy mire engem ott belöknek a stúdióba, addigra köpni-nyelni ne tudjak.

- Jó, olyat nem tudok elképzelni, hogy köpni nyelni ne tudj, ez egy dolog.

- Azért ha végigélted volna ezt a negyedórát, akkor azért tudtál volna.

- Biztos szörnyű volt.

- Az is ott volt bennem, hogy arra megy ki a játék, hogy kiborítson.

- De azt azért változatlanul nem értem, bár a helyzetet felfogom, hogy miért. Eleve nem egy taxitársaságtól rendelted a taxit?

- Nem én rendeltem, ilyenkor az ATV küldi. Lemegyek a ház elé és akkor tudom, hogy kit vár.

- Akkor jó, ilyen jó emberekkel dolgoznak. Ezek szerint tőlük megtudható lett volna, hogy milyen társaság volt, és ha te felírtad volna a rendszámot, már panaszt is tehettél volna.

- Később jutott nekem is eszembe, hogy azért ezt nem kéne ennyiben hagyni, mert te is pontosan tudod, hogy élő műsor esetében akkor már azon jár az eszed és nem is szívesen szoktam ilyenkor taxisofőrökkel beszélgetni, mert már tudom, hogy tíz perc múlva ott fogok ülni és kell mondani a magamét. Ilyenkor az ember már azon gondolkodik, hogy mit fog mondani.

- A horrortörténettől eltekintve most már társadalomtudósként, szociológusként, politológusként kérdezlek.

- Gondoltam, hogy ezért hívtál. Nyilván van egy általánosabb tanulsága, hogy ez az eset nem volt egyedi, nemcsak az én élményem, mással is megtörtént már.

- Mi van itt?

- Nem szívesen bántanám meg a taxisokat és nincs értelme semmiféle általánosításnak, mert ugyanúgy találkozom nagyon helyes, kedves emberekkel, akik elszórakoztatják az embert pozitív módon útközben. Azért azt nem lehet nem észrevenni, hogy van egy olyan rétege a budapesti taxis társadalomnak, akik mintha politikai hivatást teljesítenének. Nemcsak az én élményem volt ez, mással is történt hasonló, lehet érezni a politikai ellenszenvet, amikor beül az ember. A foghegyről való beszélésre vagy a nyílt megjegyzésekre gondolok, hogy persze, odamegy, igen, tudjuk. Én ezt nem értem, hogy miért van ez, és hallok mindenféle legendákat arról, hogy a különböző taxitársaságoknál a különböző politikai kapcsolatok régi gyökerűek. Ezt már hallottam a MIÉP korszakban is annak idején. Hallottam a Jobbiknál is, mintha kihasználná némely politikai erő azt a lehetőséget, hogy van egy ilyen társadalmi csoport, amelyik hihetetlen széles réteghez hozzáfér.

- Tudatosan valamiféle propagandaterjesztésre, az utasok megdolgozására hajtanának?

- Igen. A saját tapasztalataim most már egyre inkább ebbe az irányba hatnak, és másokat is figyelek, kérdezgetek erről a rétegről. Mondom még egyszer, hogy nem szívesen bántanék meg személy szerint egyetlen pesti taxist sem, de van köztük ilyen.

- Meg sok olyan is lehet, aki szimpatizál veled.

- Igen. Őszintén szólva az is zavar, mert nem ezért ülök taxiba, hanem kényszerből, mert nem tudok máshogy eljutni az úticélomhoz. Nem feltétlenül politikai konzultációs célokból.

- De még mindig a társadalmi állapotokra szeretnék rákérdezni, hogy még akkor is, ha feltételezzük, hogy lehet akár olyan taxistársaság is, ahol tudatosan élnek ezzel az érdekes propagandamódszerrel, azért, hogy a társadalomban létezik ilyen gondolkodás és egyre vehemensebb, egyre gyűlölködőbb és egyre gátlástalanabb, azt tudjuk.

- Hogyne. Miután nem tudok vezetni, kénytelen vagyok minden áldott nap a tömegközlekedést használni. A pesti oldalon lakom, a budai oldal bizonyos részein ritkán járok. Ma, amíg felmentem a piactól a Fillér utca közepéig, hárman hazaárulóztak le különböző módokon. De tudom, hogy ez a választókörzet ilyen, olyan nagyon nem lepődöm meg. Ismerem Budának azokat a részeit, ahol számítani kell arra, amit ma is megéltem, hogy elmegy mellettem és odakiált, hogy te rohadék, te hazaáruló. Ezek benne vannak, olyan nagyon naiv nem lehetek, aki a bőrét a vásárra viszi és havonta látják, hallják itt-ott a médiában, annak számítania kell arra, hogy a vele különösebben nem szimpatizálók kiteszik ennek. Bár azért az furcsa, hogy nem tudom elképzelni ugyanezt baloldali változatban. Tehát, hogy Tőkéczki Lászlót vagy Lánczi Andrást leköpnék a baloldali érzelműek, ha meglátják az utcán. Van egy határozott kulturális különbség a mindennapi viselkedésben a jobboldal és a baloldal között. Úgy látom, hogy a jobboldal szélső szárnyához tartozók szívesebben élnek a mindennapi utcai gyűlölet eszközeivel. Ez jobban benne van abban a kultúrában, elfogadottabb. A baloldalon is vannak, akik megérik a pénzüket, azt sem nagyon szeretem. De ritkább, elszigeteltebb, talán nem ennyire szélsőséges, nem mindennapi viselkedés. Ilyen szempontból tényleg örülök, hogy megkérdezted ezt, mert erről a mindennapi gyűlöletről valahogy sohasem beszélünk.

- Ez valamiféle speciális magyar jelenség a történelmünkben, hagyományainkban, sérelmeinkben gyökerezik, vagy pedig van egy mostanában erősödő európai tendencia, az elkeseredettség, a kilátástalanság, amely ennek nyilván tápot ad vagy ezt segíti?

- Nem kenném ezt Európára. A magyar újkori történelemben sokkal inkább benne van. Ez végül is egy hihetetlen módon sebzett lelkű nép. Gondold el, hogy száz év alatt megélt kilenc rendszerváltást, huszonhárom olyan kormányváltást, aminek tétje volt. Olyan kormányváltásokra gondolok, amelyek a mindennapi életben  azonnal következményekkel jártak. Össze van zagyválva, tulajdonképpen néha azt mondom magamnak meg a hallgatóknak is, hogy nem az a csoda, hogy ennyi őrült van itt, hanem az a meglepő, hogy van még, aki normális. Tehát történetileg értem a dolgok hátterét, amit Gombár Csaba kollégám harminc évvel ezelőtt úgy nevezett el, hogy gravaminális kultúra, ami azt jelenti, hogy tele vannak sérelmekkel.

- Csak a sérelmekre épít mindent.

- Sérelmi kultúrára épít évtizedek óta, és amikor jönnek olyan rezsimek, mint most ez, amelyik ezekre a sérelmekre tudatosan rájátszik és állami, hivatalos politikát csinál belőle. Alkotmányba, preambulumba viszi be, lovat ad azok alá, akiknek a feje, a lelke amúgy is össze van zagyválva. Azt hiszi, hogy közhatalmi háttér is van a mindennapi aljassága mögött, és bátrabban él vele. Azt látom, hogy amikor ilyen kiélezettebb belpolitikai helyzetek vannak, kampány, választás vagy felfokozottabb kezdet, mint ez a szeptemberi politikai kezdet, akkor az utcai gyűlölet, a piaci gyűlölet, a troligyűlölet – így hívom ezeket, mert én például minden nap kénytelen vagyok trolival járni, ezért gyakran tapasztalok ilyesmit – megszaporodik. Jövök haza és mesélem a feleségemnek, hogy hányszor hazaárulóztak le. Ez az ilyen felfokozottabb belpolitikai állapotok között gyakori. Nekem ez például egy nagyon jó mérce, hogy mikor, hogyan él az ország, hogy hozzám hogyan viszonyulnak.

- Hogyne. Mondod, hogy a Fidesz-kormány tudatosan épített erre a sérelmi-, gyűlöletpolitikára. Tudatosan szította fel és próbálja maga mögé állítani. De nem lehet-e, hogy miután a helyzet a következő két évben úgy általában a gazdaságban, közállapotokban nemigen javulhat, tehát nem olyanok a körülmények, ezért a növekvő elégedetlenség ellene fogja fordítani a gyűlölködőket? Nem lehet, hogy őket is el fogja söpörni ez a hihetetlen kirobbanó gyűlölet, gyűlölködés, agresszió, ami van?

- Lehet, mert például a beszélgetésünk kezdetén megidézett taxis a végén már abba is belelovalta magát, hogy ő már fideszeseket is szívesen látna a lámpavason. Ő már egyértelműen a Jobbik legradikálisabb szárnyát képviselte ott nekem. Szóval ez benne van, de van még egy előlépés, szerintem ez a fokozódó nehézségkészlet, ami vár ránk a következő szűk két évben, a Fideszt is rá fogja kényszeríteni arra, hogy jobban manipulálja majd a tömegindulatokat, mint ahogy eddig tette. Eddig is viszonylag sikeresen tette, már ha van sikeráldozat ebben a politikában, a 2010. május óta eltelt időben, akkor ez volt az egyik. Viszont én azt hiszem, hogy miután eszköze kevés lesz, osztogatni nem tud, gazdasági recesszió lesz. Mindenkit megsértett már, akit meg tudott. Maga mellé nem tud senkit állítani, tehát fokozottan fog élni ezzel a gyűlöletmanipulációval, úgyhogy én arra számítok, hogy a következő két évünk ilyen szempontból pokol lesz. Tehát, hogy a mindennapi utcai életünk is, meg a közélet kormány felől gerjesztett, generált része is sokkal több feszültséggel lesz tele, mint ami normál körülmények között indokolt lenne. Végül is azért is örülök, hogy felhívtál és beszéltünk erről, hogy jó, ha mindenki felkészül arra, hogy sokkal nehezebb lesz megőriznünk a józan eszünket és indulat nélkül viselkednünk, mint ahogy az elmúlt években bármikor. Én sajnos erre számítok, viszont nem örülök, egyáltalán nem örülök.

- Alaposan megnyugtattál minket.

- Nem megnyugtatni akartam, de azért szerintem jó, ha felkészül mindenki arra, hogy mire számíthat.



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!