Bolgár György interjúi a Galamusban - 2012. szeptember 26.



Bolgár György kérdései 2012. szeptember 26-ai műsorban


Mai műsorunkban megbeszéljük, hogy a Klubrádió harmadszor is pert nyert a médiatanács ellen. A bíróság kimondta, hogy a hatóság nem zárhatja ki pályázatából a rádiót. Vajon mire megyünk az újabb győzelemmel?

Másik témánk, hogy a Fidesz az ellenzékből egyedül Bajnai Gordontól tart, legalábbis az Index által megkérdezett fideszesek szerint. Bajnait támogatná leginkább Gyurcsány is, aki erről ma Facebook-bejegyzésében írt. Ez vajon segítség Bajnainak?

Mit szólnak ezenkívül ahhoz, hogy perspektívátlan vergődés folyik és várható a gazdaságban a GKI Gazdaságkutató értékelése alapján. Ehhez képest azonban egy friss közvéleménykutatás továbbra is jókora Fidesz vezetést jelez. A nép szeret vergődni?

Mi a véleményük továbbá arról, hogy nem nyitják újra a bezárt kispostákat. Ez derül ki a mai Magyar Nemzetből. Holott a Fidesz egyik nagy hangon ismételgetett kampányígérete éppen ez volt. Na és?

És végül beszéljük meg, hogy Janics Natasa és két másik kiváló kajakos lány Szerbiában folytatja. Az is baj, hogy egy sportágban túl jók vagyunk?



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!



A kisposták újra (nem)nyitásáról
Köteles László, Komlóska Borsod megyei település polgármestere

Bolgár György: - Ön volt az, aki jó néhány évvel ezelőtt kezdeményezett egy mozgalmat a bezárt kisposták újranyitására. Ez a mozgalom annyira megragadta az akkor ellenzékben lévő Fidesz fantáziáját, hogy Ön mellé álltak, aztán folyamatosan is kampányoltak ezzel. Annyira, hogy 2010. április 7-én a választások előtt elmondott utolsó nagy beszédében Orbán Viktor Kerekegyházán egy tanyafórumon azt mondta, a vidéken, illetve tanyán élők többsége azért él ott, ahol, mert ott szeret élni, az az ő világa, és nem vágyik el onnan máshová, ami nem azt jelenti, hogy nem akar postát kapni. Talán kapott valami választ is személyesen Ön, de ha kinyitotta a mai Magyar Nemzetet, akkor azt olvashatta egy nagy címben, hogy nem nyitják újra a bezárt kispostákat. Ezt válaszolta Önnek a Magyar Posta vezetése. Mit szól hozzá?

Köteles László: - Már korábban kaptam egy levelet és pont ez volt az indíttatás arra vonatkozóan, hogy újra felhívjam a figyelmet a kistelepülések hányattatott és elfeledett sorsáról. Ugyanis 2003-ban a Zempléni Településszövetséggel indítottuk a kisposta mozgalmat. Ennek az volt a lényege, hogy a vidéki kisfalvakban élő emberek alapvető jogait is megszerezzük. A kisposta-mozgalomhoz 911 település csatlakozott és – ahogy elmondta – elsősorban akkori ellenzéki politikusok is. A kisposta-mozgalom azért felül tudott emelkedni a pártokon.

- A Magyar Posta közvetlenül a kormányváltás után öt kisebb vidéki postahivatalt újranyitott, de abból a félezerből, amelyet az elmúlt évek alatt bezártak, most már továbbiakat nem akarnak újra megnyitni. Holott folyamatosan mondták, hogy tűrhetetlen, hogy ezeket a kispostákat az előző kormányzat alatt megszüntették. Mellesleg a mobilposta-szolgáltatás vette át a helyét a fix helyen lévő postahivataloknak, és a mobilposta szolgáltatás törvényi alapját még 2001-ben, az első Orbán-kormány alatt teremtette meg a parlament.

- Igen. Tulajdonképpen a kisposta-mozgalom arról szólt, hogy felülemelkedett a pártpolitikai álláspontokon, és bíztunk abban, hogy a döntéshozók biztosítják a kistelepülésen élők alapvető információhoz való jogait. Ez azért érdekes, mert nagyon sok kistelepülésen a mai napig nincsen térerő, nincsen szélessávú internet, bármennyire is kérnék, bármennyire is szeretnék, és már nagyon sok településen posta sincs. Mi csak annyit szeretnénk elérni a mozgalmunkkal, hogy azokon a településeken, ahol még mindig fontos lenne ez a kisposta, ezt az átlagosan olyan húsz négyzetméteres épületrészt adják meg a lakosságnak, mert úgy gondolom, hogy az információs társadalomban legalább ennyi kapocs kell a külvilághoz.

- Ez azt jelenti, ha jól értem, hogy már nem ragaszkodnak mindegyik bezárt postahivatal újranyitásához, hanem csak néhány olyanéhoz, ahol nincs mondjuk mobilhasználati lehetőség?

- Igen, többek között így van. Az is tény, hogy az elmúlt évek alatt sokan megszokták a mobilposta-rendszert, illetve sokan nem szokták meg. De több helyen eladták például a postai épületet, és nincs is hol újranyitni a kisposta-szolgáltatást. De azért vannak még települések, ahol ott vannak az épületek, csak egy festés kellene, és újranyitható lenne a szolgáltatás. Ez a gesztus megkezdődött 2010-ben, amikor öt településen újranyitották a postát. Ennek az volt az érdekessége, hogy egyetlen település sem tartozott a 911 település közé, aki küzdött volna a kispostáért. Volt egy felmérés is, amiben azt kérdezték, hogy ki az, aki még részt szeretne venni ebben, és azért bíztunk abban, hogy legalább azokon a településeken, ahol erre még mindig igény van, ez megoldható. Most már ez egyébként nem jelentene olyan óriási költséget.

- Nem is a húsz négyzetméter jelent óriási költséget – bár annak is van nyilván rezsiköltsége –, hanem, hogy oda be kell majd ültetni egy postást vagy kettőt. Az már nem kevés pénz, lehet, hogy a posta egész költségvetéséhez képest igen, de ha mégis száz-kétszáz helyen nyitják újra ezeket a húsz-harminc négyzetmétereket és alkalmaznak egy-két embert, akkor ez nyilvánvalóan komoly kiadás, méghozzá olyan kiadás, amit a forgalom nem tud ellensúlyozni. Ráadásul, ahogy tudom, az öt újranyitott kispostát azokon a településeken meghagyták, mert a közönség akarta a mobilszolgáltatást is, úgyhogy most ott van állandó posta is, meg mobil is.

- Igen, ez egy érdekes helyzet, de ahol mobilpostás van, ott meg kell nézni annak a bérét, meg kell nézni a gépkocsihasználat költségét, tehát lényegesen drágább egy mobilposta-rendszer üzemeltetése, mint egy postaépületé, amelyet az önkormányzat ingyen adott a posta használatára vagy éppen egy jelképes összegért, mondjuk tízezer forintos havi bérleti díjért.

- Valószínűleg nem azért zárták be annak idején ezeket, mert drágábbat akartak helyette működtetni, bár a mobilposta-rendszer többet tud. A kártyákat is tudják használni ily módon, sokszor kényelmesebb is, hogy a mobilpostás jön, nem kell odamenni bizonyos fix időben a postára. Tehát számos előnye van, ugyanakkor a posta számára is előnyös volt, mert pénzt spóroltak vele.

- Ezt én nem így látom, hanem hogy az egész átszervezés csak egy dologról szólt, a posta privatizációjáról.

- Na de ez soha nem volt komoly kérdés.

- Igen. Viszont úgy gondolom, hogy egy olyan postát nehéz eladni, ami 580 településen önkormányzati ingatlanban szolgáltat. Ezért váltották ki a fix hivatalokat mobilpostai eszközökre, ahol a forgalmiba könnyű az új tulajdonos nevét átírni.

- De valószínűleg nem így függ össze a privatizációval, hanem úgy – ahogy most fog 2013. január elsejétől –, hogy piacnyitás van az Európai Unióban, és nemcsak a csomagküldésben, de a levélküldésben, szabványlevelek küldésében is kinyitják a piacot, bárki vállalhat ilyen szolgáltatást. Magyarul az állami postának versenytársai jönnek a privát szférából. Egy ilyen helyzetben a posta nyilvánvalóan igyekszik a veszteséges tevékenység részeit lehetőleg meg minél jobban megkurtítani, nem?

- Igen, ezzel az a probléma, hogy egyetemes szolgáltatásról van szó, tehát van egy monopolhelyzetben lévő vállalkozás, aminek az a feladata, hogy Magyarország területén Komlóskáról is és Budapestről is elhozza a leveleket.

- Elviszi Komlóskáról a mobilpostás is.

- Jó. Azért nehéz Önnel vitázni, mert Ön nem éli meg ezt az élethelyzetet.

- Én csak kérdezem Öntől, hogy elviszi vagy nem viszi el.

- Az a lényeg, hogy Komlóska egy adóparadicsom, ez azt jelenti, hogy több mint száz vállalkozás van, és olyan postaforgalmat folytat jelen pillanatban is, mint némelyik nagyobb település postája. Ezért nehezményezzük azt, hogy a Magyar Posta egyáltalán nem áll hozzá a komlóskai postaépület felújításához. Olyan problémáink vannak, hogy például a postásunknak leselejtezett bútorokat, kiselejtezett kerékpárt adnak munkavégzésre, ami nemcsak hogy sértő, de egy kicsit megalázó is.

- Most akkor az a baj, hogy nem állt vissza a stabil postaépület vagy a fix posta Komlóskán, vagy az, hogy régi a postás biciklije?

- Ez egy komplex kérdés, tulajdonképpen ez is, az is. Mindig is két szálon futott a kisposta-mozgalom. Volt egy komlóskai szála, amiben Komlóska önkormányzata négyszer nyert pert a Magyar Postával és a magyar állammal szemben, illetve a másik szál, amikor a mozgalomhoz 911 település csatlakozott. Tehát ez a két szál Komlóska sajátos problémája, mert nincs térerő, ezért nem működőképes a mobilpostakocsi, ezért nem is tudták soha bezárni a kispostánkat, viszont nem is tették meg azt, mint más településeken, hogy felújították vagy éppen komfortossá tették volna.

- Én azt nem értem, hogy Komlóska nevét szerintem a közélet iránt érdeklődő magyar társadalom túlnyomó része megismerte az elmúlt években. Ön, illetve a települése ismertté vált Magyarországon. Bizonyos értelemben azt kell mondanom, hogy a jelenlegi kormány is sokat köszönhet Önnek, hiszen népszerűnek látszó követelés az, hogy miért ne lehetne postája mindenkinek ebben az országban, hiszen postára mindenkinek szüksége van, és az már egy felesleges magyarázatnak tűnik, hogy nem a postaépületre van szüksége, mert ha kijön hozzám a mobilpostás, elintézem ugyanúgy azt, amit akarok, akkor most miért kell hozzá egy postahivatali helyiség is. Éppen ezért, miután egy népszerű követelés, a Fidesz felkapta, melléállt, állandóan hangoztatta és most itt hagyta Önt a…

- A kistelepülésemen.

- Otthagyta Önt, na jó, a kistelepülésén.

- Így van. Ami csodálatos természeti környezetben van, és úgy gondolom, hogy nekem az a feladatom választott tisztségviselőként, hogy a kistelepülésemen élő emberek is megkapják azokat az alapvető dolgokat, amik megilletik őket. Sajnos a postatörvény óta folyamatosan születnek azok a jogszabályok, amelyek arról szólnak, hogy határokat húznak meg. Az első ilyen a postatörvény volt, amikor azt mondta ki, hogy 600 fő alatt nem lehet csak mobilposta, 600 fő fölött pedig az önkormányzat hozzájárulása kell ahhoz, hogy bevezessék a mobilpostát. Kétezer fő fölött pedig állandó fix postát kell működtetni. Ezt követően jött az önkormányzati törvény, a közös hivatalok ügye, tehát egyre inkább azt látjuk, hogy a demokrácia létszámfüggővé vált, és erre szerettük volna felhívni a figyelmet. Ha azt akarjuk, hogy a magyar vidéken élet legyen, a magyar vidéken is ott maradjon a fiatal, ott maradjanak a családok, az értelmiségiek, akkor lehetőséget kell adni nekik, éspedig úgy, hogy olyan jogi szabályozást hozzanak létre – ami nemcsak a Magyar Postára, hanem az ide települő új vállalkozásokra is vonatkozzék –, hogy igenis minden településen hasonló módon végezzék el a szolgáltatást, és ne csak ott, ahol profitot tudnak elérni.

- Polgármester úr, ez olyan jól és abszolút nyomdakészen hangzik. Azt nem értem, hogy most miért nem tudja ezt elfogadtatni a kormányzó fideszes többséggel?

- Remélem, hogy meg fogják érteni, ma szép szóval felvetettük ezt a problémát. 2010-ben az akkori postavezetés megígérte, elindította, azóta viszont úgy tudom már a második, harmadik vezérigazgató van, és valószínű, hogy ő nem ismeri ezt a kérdést.

- Ne mondja nekem, minden Magyar Postába járó ismeri ezt a kérdést. Hogyne ismerné a posta harmadik új vezérigazgatója?

- Valószínű amnéziában szenvednek, és ezért kellett ezt újra feleleveníteni.

- Megint egy kicsit komolyabbra fordítva a szót, azért mégiscsak tudja, hogy ha egyszer kevesen laknak egy településen, kevés levelet kapnak és adnak fel, akkor sokkal többe kerül az egész üzletmenet fenntartása, mint amennyit tulajdonképpen megér. Ha az ő dolgukat el tudják intézni a mobilpostással, akkor mindenki jól jár ezzel. Lehet, hogy vannak kivételek, és el tudom képzelni, hogy Komlóska akár kivétel is lehet, mert nincs térerő, de akkor azt kell mondani, hogy ha Magyarországon van nem hatszáz, hanem csak hatvan vagy ötven vagy tíz ilyen település, ahol a mobilposta nem feltétlenül megoldás, ott tessék helyreállítani a kispostákat. Ilyen fajta kompromisszumos elképzelése nincs?

- Mi azt hangoztatjuk, hogy csak ott kellene újranyitni, ahol erre igény van. Tudjuk, hogy ma már az igények töredéke van csak meg, de úgy gondolom, hogy ma ez viszonylag kis költséggel, kis ráfordítással megoldható lenne, mert tényleg lényegesen kevesebb településen kellene ezt megoldani. Ezért gondolom azt, hogy meg kellene próbálni a kérdést újra felmérni és újra lehetőséget adni a kistelepüléseknek a fejlődéshez.

- Ha megint nemet mond Önnek a Magyar Posta – és mögötte gondolom a magyar kormány –, akkor lesz postaautó-gyújtogatás?

- Vannak még eszközeink és elsősorban jogi eszközökhöz fogunk nyúlni.

- Miért? Annak idején olyan látványos volt az a kis gyújtogatás, nem?

- Igen, ez Ivádon történt, az ivádi kollégával közösen, de úgy gondolom, hogy ma már arra kell törekedni, hogy megfelelő jogszabályi környezetet alakítsunk ki. Félbemaradtak például az akkori állampolgári jogok országgyűlési biztosának az ajánlásai, ami meghatározta, hogy tényleg alapvető jogokat sért ez a postai szolgáltatási rendszer, illetve ez a jogalkotás. Vannak olyan jogi lehetőségek, amikkel ebben még tovább lehet lépni. De először adjuk meg a lehetőséget a döntéshozóknak, hogy pozitív irányba lépjenek.

- Olyan mérsékelt, nyugodt hangnemben beszél, amihez csak gratulálni tudok, csak az a meglepő, hogy az előző szocialista-szabaddemokrata kormánnyal szemben nem egészen ezt a hangnemet használta, pedig ők nem ígérték azt, hogy a kispostákat újranyitják, ellenben a Fidesz azt ígérte, és most mégsem teszi.

- A tizennyolc éves polgármesteri munkám után van némi tapasztalatom, és elsősorban arra törekszem, hogy a kompromisszumos megoldásokat találjam meg. Ugyanez volt a korábbi postavezetéssel is, ahol többször tárgyaltunk és többször is volt személyi találkozó az akkori vezérigazgatóval, ott több körben nagyon elegáns tárgyalásokat folytattunk. Ha valamilyen demonstratív eszközhöz nyúl az ember, az már végső megoldásnak számít.



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!



Újabb bírósági ítélet marasztalta el a Médiatanácsot
Stock Richárd, a Klubrádió jogásza


Bolgár György:
- Hogy tetszik a Médiatanács szóvivői irodájának közleménye?

Stock Richárd: - Megmondom őszintén, én mulatságosnak tartottam. Mivel én jelen voltam a tárgyaláson és az ítélethirdetésen is, ezért pontosan tudom, hogy ott mi hangzott el. Azt mondhatom, hogy ennek a közleménynek köze nincs ahhoz, amit a bíróság az ítéletében kihirdetett. Gyakorlatilag nem lehet komolyan venni ezt a közleményt.

- Tehát mulatságos volt, de nem meglepő, mert esküszöm már mindannyian azt vártuk, hogy előjönnek valami egészen elképesztővel.  Igazából mulatságos vagy siralmas. Mindenesetre úgy kezdődik a közlemény, hogy az elmúlt időszak konzekvens bírósági határozatai –zárójelben jegyzem meg, hogy tényleg konzekvensek voltak és minden alkalommal a Klubrádió mellett döntöttek – egyértelművé teszik, hogy a szabályok alapján a Klubrádió pályázata alakilag érvénytelen. Mit mondott ki ma a bíróság?

- A bíróság azt mondta ki, hogy a Klubrádió pályázata alakilag érvényes, azáltal, hogy a pályázatot alakilag érvénytelennek minősítő médiatanácsi határozatot súlyosan jogsértőnek minősítette, és hatályon kívül helyezte. Ez azt jelenti, hogy ez a pályázat alakilag érvényes. Tehát a 95,3-as frekvenciára vonatkozó pályázatnak aktív résztvevője a Klubrádió pályázata. Sőt, ebben a pillanatban tudomásom szerint az egyetlen aktív résztvevője ennek a pályázatnak. Tehát nemhogy alakilag nem érvénytelen, hanem gyakorlatilag győzelemre ítéltetett.

- Azért az egyetlen érvényes, mert a pályázat többi résztvevőjét is kizárta a legutóbbi határozatában a médiatanács. Arról nem tudunk, hogy a többi résztvevő bírósághoz fordult-e?

- Ebben a pillanatban azt az egy dolgot tudjuk, hogy a ma megszületett ítélet kizárólag a Klubrádió pályázatával kapcsolatban fogalmazta meg, hogy az alakilag érvénytelenné nyilvánítás jogsértő, ezért semmis. A többi pályázat érvénytelensége még hatályban maradt. Tehát a Klubrádió az egyetlen aktív résztvevője jelenleg ennek a pályázatnak.

- Tehát ha a többiek nem támadják meg ezt a határozatot, akkor lehet, hogy mi maradunk egyetlen érvényes pályázóként ebben a régi pályázatban. Egyébként vajon mi alapján meri azt közölni a Médiatanács, hogy a bírósági határozatok egyértelművé teszik, hogy a mi pályázatunk alakilag érvénytelen, és a bíróság e tárgykörben hozott döntései értelmében a 95,3-as frekvencia hasznosítására kiírt pályázati eljárás eredményes? Ezt eredményesnek nyilvánították, miközben érvényes pályázat nincs. Tehát, hogy lehet azt a következtetést levonni, hogy a pályázati eljárás eredményes volt úgy, hogy nincs érvényes pályázat?

- Következtetésként ilyet nem lehet levonni. A következtetés levonása egy logikai folyamat, ami tényeken alapul. Ez a közlemény semmilyen kapcsolatban nincsen a valósággal. Tehát ami a tárgyalóteremben elhangzott – és aminek egyébként huszonöt-harminc fültanúja is volt, hiszen dugig volt az a tárgyalóterem –, abból teljesen világosan és egyértelműen az derül ki, hogy a Klubrádió pályázata márpedig érvényes. Azt, hogy miért írja azt a Médiatanács a közleményben, hogy érvényes pályázat nincsen, meg lehet tőlük kérdezni, ha esetleg kiállnak a nyilvánosság elé.

- Nem veszik fel a kagylót.

- Nem csoda. Egy ilyen közlemény után szerintem senki nem venné fel a kagylót.

- Ha jól tudom, a bíróság azt mondta, hogy a Médiatanács nem nyilváníthatja az egész pályázatot eredménytelennek. Hány hónappal ezelőtt volt egyébként a korábbi pályázat?

- 2011. augusztus 30-án adtuk be, és valamikor az év vége fele döntöttek. Decemberben hozták meg az első jogellenes határozatukat ebben az ügyben. Aztán július végén volt a második jogellenes határozat, és most támadtuk meg a harmadik, immáron szintén jogellenesnek bizonyult határozatot.

- Vagyis már háromnegyed éve, az első határozathozatal óta megy a dolog. Az nem lehet, hogy amikor az első határozatot hozták, és a pályázatot eredményesnek nyilvánította maga a Médiatanács, akkor utólag azt mondja, hogy ja, bocsánat, mégsem volt érvényes, ugye? Ez volt az, amit a bíróság eleve kizárt, mert ilyen nincs.

- A bíróság a mai döntésében azt mondta, hogy ők megvizsgálták a jogszabályokat, a médiatörvényt és a közigazgatási eljárásról szóló törvényt, és az ő vizsgálatuknak az volt az eredménye, hogy ilyen nincsen. Erre nincs lehetőség. Ha egyszer eredményesnek nyilvánították, akkor annak eredményesnek is kell maradnia. Azt azért megjegyezném, hogy itt nemcsak formai kérdésekről van szó. Bár a határozat mindig formai okok miatt bukik el, mert annyira rosszak a Médiatanács határozatai, hogy már a formai vizsgálaton elbuknak mindig. Azonban azért az is fontos, hogy mi tartalmilag is minden szempontból megfelelőnek gondoljuk a Klubrádió pályázatát, és nem született olyan bírósági határozat sem, amely nemhogy a Klubrádió ügyében, de más ügyekben sem, tartalmi kérdések tekintetében akár ellentmondana annak, amit mi mindig is képviseltünk. Tehát szó sincsen itt konzekvens bírósági határozatokról. Sőt, semmiféle „klub-szabály”-ról nincsen szó. Ezek mondvacsinált érvek. A Klubrádió a mostani perben egy új, mondhatni perdöntő bizonyítékot is tálalt, amiről a nyilvánosság annyira nem tud, de ezt én most elmondom. A egyéb pályázatokban – például az Inforádió által megnyert pályázatban, illetőleg a Click Rádió által megnyert budapesti pályázatban – módosította a Médiatanács a pályázati kiírást, és tételesen belefogalmazta a pályázati feltételek közé azokat a követelményeket, amelyeket utóbb a Klubrádió megpróbált számon kérni.

- Ezeket a bizonyos „klub-szabály”-nak minősített követelményeket?

- Így van. Amit ők „klub-szabály”-nak minősítettek – például, hogy üres hátoldalakat alá kell írni – olyan előírások, amelyek a Klubrádió pályázatában nem voltak benne, ezt tegyük egyértelművé.

- És nota bene, a pályázaton nyertes Autórádió Kft. kizárásakor – amit ugye a bíróság tett meg – sem fogalmazta meg a bíróság azt, hogy az üres hátoldalakat alá kellett volna írniuk.

- Így van. Egyáltalán nem fogalmazott meg ilyesmit a bíróság. A Klubrádió honlapján megtekinthető egyébként ez a bírósági ítélet. Mi nem a levegőbe beszélünk. Bárki, akit érdekel az ítélet, az elolvashatja és megtekintheti. Az Autórádió Kft-nél tényleges alaki hibák voltak. Tehát például nem volt egyetlenegy cégszerű aláírással ellátott pályázati oldal sem. Illetve voltak konkrétan oldalszámmal megjelölt pályázati adatot tartalmazó oldalak, amelyeket nem írtak alá. Csak és kizárólag emiatt zárta ki a bíróság a pályázatukat, és még ki is emelte egyébként az ítéletében, hogy az egyéb érvénytelenségi okokkal nem is foglalkozott. Mi egyébként még egy rakás más érvénytelenségi okot felhoztunk, mert például az üzleti tervvel kapcsolatban rengeteg más hibája is volt annak a pályázatnak, de a bíróság ezeket már nem is vizsgálta. Azt mondták, hogy ez a két ok elég volt a kizáráshoz, és az üres hátoldalak kérdése fel sem merült. Sem általunk nem lett felvetve a keresetben, sem pedig a bíróság nem foglalkozott ilyen kérdésekkel. Ez teljes egészében a Médiatanács agyszüleménye, ők találták ki.

- Ezek szerint ragaszkodtak is hozzá, mert az új pályázatokon már így fogalmazták meg a feltételeket.

- Így van, de azáltal, hogy az új pályázatokban a versenytársakat érintő, számukra világos és egyértelmű feltételeket szabtak meg, ők ezeket ezért teljesítették is. Annyit mondanék, hogy mi viszont azokat a feltételeket teljesítettük, amelyeket nekünk szabtak meg.

- Ez lehet, hogy egy újfajta jogalkalmazási metódus lesz, hogy ki kell találnia a pályázónak azt is, hogy a következő pályázaton mások számára milyen feltételeket fognak megszabni, és azokat kell teljesíteniük. Szóval, ha valaki jól spekulál, akkor nyerhet.

- Nem, ilyen jogalkalmazási metódus nem lesz, ez ugyanis törvénytelen.

- Igen, így is lehet mondani, csak akkor azt nem értem, hogy a Médiatanács miért ragaszkodik ahhoz, hogy a bíróság azt mondja, amit ő akarna hallani.

- Mondhatjuk, hogy a bíróság valóban konzekvens határozatokat hoz. Ez a harmadik határozat a sorban, amely abban a tekintetben konzekvens, hogy a Médiatanácsa határozatait súlyosan jogsértőnek minősítette, és ezért hatályon kívül helyezte. Ez egyfajta konzekvencia. Rövidesen lesz ennek leírt változata is, amit természetesen azonnal a nyilvánosság számára hozzáférhetővé fogunk tenni. Tehát még csak azt sem kérjük, hogy elhiggyék nekünk, hogy amit mi mondunk, az a helyes interpretáció. Mindenki elolvashatja majd maga.

- Azt lehet erre mondani, hogy a bíróság világosan beszél és normális viszonyok között, normális emberek, normális intézmények számára abszolút érthető, mit kell tenni, ki kell hirdetni a pályázaton a győztest. Ha csak mi vagyunk egyedül, akkor minket, de ha nem mi vagyunk egyedül, akkor is minket, hiszen az eredeti pályázaton mi voltunk a másodikak. Nem lehet most újból végigértékelni a pályázatot azzal, hogy ja, bocsánat, most utólag eszünkbe jutott valami. Tehát a dolog szabályszerűen és törvényszerűen úgy működne, hogy akkor a pályázaton megmaradtak közül a következőt – az eredeti másodikat – kell győztesként kihirdetni. Ám úgy látszik, nem normális körülmények között, nem normális viszonyok között vagyunk, és nem normálisan értelmezik a bírósági ítéleteket. Ezért kérdezem azt, hogy a bíróság ezt nem realizálta ma? Nem mondta azt, hogy tessék akkor eredményt hirdetni mondjuk tizenöt napon belül? Nem volt egy konkrétabb felszólítás, hogy mit csináljon a Médiahatóság?

- Nem, sajnos ilyet az ítélet nem tartalmazott. Talán mondhatjuk, hogy azért sem tartalmazott ilyen felhívást, mert ismételten figyelmen kívül hagyta a bíróság a tartalmi érveket, amiket a keresetünkben felhoztunk. Egyszerűen azért, mert úgy ítélte meg, hogy a Médiatanács annyira súlyos, az eljárás egészére kiható eljárási jogszabálysértést követett el, amikor ezt a határozatot meghozta, hogy magát a határozatot sem érdemes tartalmában egyáltalán vizsgálni. Csak arra kötelezték a Médiatanácsot, hogy hozzon végre egy határozatot – szó szerint idézve a bírót –, amely legyen végre jogszerű. Azt mondta a bíró, hogy legyen végre jogszerű az a határozat, amit a 95,3-as frekvencia ügyében meghoznak. Tehát soha nem jut el oda a bíróság, hogy egyáltalán érdemben elkezdje vizsgálni, hogy valamilyen megállapítás miért szerepel vagy miért nem szerepel azokban a határozatokban. Ugyanis mindig a határozat egészéről derül ki, hogy az úgy, ahogy van, teljesen megalapozatlan és súlyosan eljárási jogszabályokat sért

- Már hónapokkal ezelőtt is felvetődött, jogászok szájából is, hogy végrehajtást kellene kérnünk a bírósági ítéletre. Ennek az ideje most elérkezett?

- Sajnos nem érkezett el. Tudom, hogy reagálnunk kell erre a felvetésre, mert hozzám is nagyon sokszor eljut ez a kérdés. Egy határozat akkor végrehajtható, ha olyan rendelkezést tartalmaz, amelynek a betartatása vagy kikényszerítése egyértelmű dologra vonatkozik. Tehát valamilyen pénzösszeg megfizetése, vagy mondjuk egy sajtó-eligazítási közlemény közzététele.

- Vagy mondjuk az, hogy tizenöt napon belül hozzanak jogszerű határozatot.

- Igen, de annak az eldöntése, hogy mi a jogszerű határozat, nem tartozik egy végrehajtó kompetenciájába. Tehát a végrehajtó hiába állna oda a Médiatanács tagjai mellé és rázná a mutatóujját, hogy most már tessék jogszerű határozatot hozni, mert sajnos azt, hogy mi lesz majd jogszerű végeredményben, mindig a bíróság tudja csak megítélni. Az egyetlen dolog, ami végrehajtható lenne akkor, ha egyáltalán nem akarna határozatot hozni a Médiatanács, és nem folytatná az eljárást, az, hogy egy eljárással kikényszerítik, hogy valamilyen határozatot meghozzon. Azonban a határozat tartalmára vonatkozóan ebben a pillanatban nem áll rendelkezésre végrehajtási lehetőség. Úgyhogy előbb-utóbb a Médiatanácsnak kell majd hoznia egy jogszerű határozatot, hiszen mindaddig, amíg jogszerűtlenek lesznek ezek a határozatai, addig a bíróság újra és újra hatályon kívül fogja őket helyezni. Én azt meg tudom ígérni, hogy mi nem fogjuk megunni a jogellenes határozatok bírósági megtámadását. Tehát mindaddig, amíg nem fog születni végre egy jogszerű, a Klubrádiót a pályázat győztesének kihirdető határozat, addig mi tovább folytatjuk a harcunkat.

- Az a gondolatod, a szakmai tipped is, hogy folytatódni fog a jogszerűtlen határozatok meghozatala?

- A közlemény elolvasásáig nem ez volt a tippem. Addig azt mondtam, hogy én tulajdonképpen reménykedek benne, végre tudomásul veszik, hogy ez a dolog számukra elveszett. A Klubrádió ezt a pályázatot megnyerte, nekik már nincs más dolguk, mint hogy kihirdessék győztesnek a Klubrádiót, és aláírják a hatósági szerződést. Egészen 16 óráig joggal hihettük, hogy most már végre így lesz. Most, hogy a közleményt elolvastuk, látjuk, hogy megint nem így lesz. Aki ezt a közleményt kiadta, az nem készül arra, hogy jogszerű határozatot hozzon. Bár, amíg az a határozat megszületik, addig jobb belátásra térhetnek. Esetleg jobb belátásra lehet térni, észhez lehet térni. Azért természetesen meg fogjuk mi is ragadni minden lehetőségünket és eszközünket arra, hogy valamilyen társadalmi nyomást próbáljunk meg elérni vagy felépíteni annak érdekében, hogy vegye végre komolyan a Médiatanács a jogszabályokat, és azoknak megfelelő döntést hozzon.

- Nem kéne lassan a belorusz joggyakorlatot áttanulmányoznunk? Csak azért, hogy felkészüljünk az általunk nem annyira várt eseményekre.

- Nem, én semmiféleképpen nem szeretném, ha ennyire rosszra fordulna a dolog. Én azért hiszek abban – a bírósági joggyakorlatot is látva –, hogy a magyar jog keretei között lesz ennek valamilyen megfelelő elintézési módja. Természetesen türelmesnek kell lennünk, ezt már látjuk.



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!




A Gripen-ügyről és a regisztrációról

Jóri András volt adatvédelmi biztos


Bolgár György: - A Gripen-ügyről jutott eszembe, hogy egy ilyen ügynek lehetne-e bármiféle adatvédelmi vonatkozása? Tudniillik tegyük fel, hogy a feltételezett megvesztegetési és csúszópénz botrányban magyar érintettek is szóba kerültek a svéd vagy az angol ügyészségi vizsgálat során, ám azokat a vizsgálatokat vádalkuval lezárták, nyitva hagyva ugyan egy lehetőséget, hogy a magyar hatóságok jogsegélyben kérhetnének tőlük adatokat. A magyar hatóságok megtehetik ezt anélkül, hogy itt bármiféle eljárás indulna valamiféle gyanúval, valamilyen személyek ellen? Kell itt konkrét eljárás ahhoz, hogy egyfajta jogsegély keretében vagy más módon adatokat kérjünk feltételezett vagy feltételezhető gyanúsítottakról, vagy itt például akár adatvédelmi oldalról is lehetnek akadályok, mert milyen alapon kérünk akárkiről akármilyen adatot egy svéd hatóságtól? Ez nem fair. Konkrét ügyben, konkrét gyanúval lehet, de csak úgy általában, hogy na, mutassátok már meg nekünk az adataitokat, nem megy?

Jóri András: - Igazából kettéválasztanám ezt. Nyilván, ha itt Magyarországon folyik vagy folyna egy büntetőeljárás ezekben az ügyekben vagy hasonló ügyekben, akkor a bűnügyi jogsegély lenne a megoldás, ennek van egy bejáratott útja, a társhatósághoz fordul ilyenkor a magyar hatóság. A másik dolog, hogy van-e adatvédelmi akadálya az ügynek. Különösen Skandináviában, de Nagy-Britanniában is elég nagy az információszabadság kultúrája, nagyon sok adat közérdekű, Svédországban még a személyi jövedelemadó összege is nyilvános, az interneten meg lehet nézni. Azt most konkrétan nem tudom, hogy erre mi vonatkozik, hogy adott esetben lehetséges-e akár az eljárás adataihoz is mint közérdekű adatokhoz hozzájutni. Nem tartom kizártnak, ismerve az ottani szabályozás nyilvánosságpártiságát.

- Tehát még az is elképzelhető, hogy a lezárt vizsgálat anyagát valakinek a közérdekű kérésére megnyitnák a nyilvánosság előtt.

- Elképzelhető, igen. Meg kell nézni az ottani információszabadság jogszabályokat.

- Milyen érdekes volna, ha egyszer csak egy érdeklődő kérésére nyilvánossá és olvashatóvá válna – még ha svédül is –, amit a magyar hatóság nem tudott vagy nem nagyon akart esetleg megtudni. Akkor ezek szerint ez egy másik kérdés és lehet, hogy másik módszerrel kell hozzá közelíteni. Amiről elsősorban akartam kérdezni a véleményét az az, amiről tegnap Rangos Katalin kolléganőmnek az új adatvédelmi hatóság vezetője, Péterfalvi Attila beszélt, hogy tudniillik ez a tervezett választási regisztráció vagy előzetes feliratkozás adatvédelmi szempontból milyen problémákat vet fel. Hátha nem pontosan ugyanolyan egy hivatalban lévő és egy hivatalától megfosztott adatvédelmi szakember véleménye.

- Ahhoz, hogy a várhatóan bevezetésre kerülő regisztrációt meg tudjuk ítélni, érdemes egy pár szót szólni arról, hogy mi is volt az ajánlószelvényes rendszer története. Annak idején az Alkotmánybíróság első adatvédelmi határozatai között volt az, amiben alkotmányosnak minősítették ezt az ajánlószelvényes rendszert. Nagyon érdekes végigolvasni azt a határozatot, egyébként Sólyom László írt egy különvéleményt hozzá, amiben az adatvédelem nagyon fontos alapelveit rögzítette. Ez még a 90-es évek elején, talán 1991-ben történt. Viszont az Ab többsége nem értett egyet Sólyom Lászlóval, és azt gondolta, hogy ez a rendszer így fennmaradhat és igazából nem sérti a személyes adatok védelméhez fűződő jogot. Innentől kezdve az összes adatvédelmi biztos kritizálta ezt a rendszert végig, de olyan értelemben nem volt lépéskényszerben a jogalkotó, hogy az Alkotmánybíróság ezt azzal a korai határozattal alkotmányosnak nyilvánította.

- Nem volt kötelezettség arra, hogy megváltoztassák.

- Pontosan. Lehetett azt mondani, hogy ez nem jó így, de az alkotmánynak az Alkotmánybíróság szerint megfelelt, és ugye ő hivatott arra, hogy ezt megítélje.

- Mi volt Sólyom különvéleményének fő érve?

- Azt gondolta, hogy ez egy aránytalan korlát lesz. Ott szerepelt ezen még akkor a személyi szám is, meg egy olyan adatkör, amit igazából fölösleges kezelni az adott célból.

- Szóval végül is arról, aki leadott egy ajánlószelvényt, kiderült, hogy ő x-et, y-t vagy ezt a fajta politikai szemléletet, szervezetet támogatja névvel, címmel, lakhellyel, személyi számmal és ez akár érzékeny adat is lehet.

- Az is lehet, meg azért minden választásnál előkerült az a problématömeg, ami abból adódott, hogy ezt kiküldték mindenkinek kitöltve, de persze el tudtak veszni a postaládából. Nem volt igazán garancia arra, hogy tényleg eljut ahhoz, aki az ajánlást akarja adni legális módon. Viszont keringtek a hírek arról, hogy illegális módon ezek gazdát cserélnek.

- Magyarán nevek, címek, személyes adatok illetéktelen kézbe kerülhettek viszonylag könnyen, mert beszervezhettek embereket arra, hogy szerezzétek meg ezeket. Nem olyan nehéz feladat.

- Igen. Ez elemi érdeke volt számos politikai résztvevőnek és az egész rendszer rossz volt. Ráadásul még – és itt majd áttérhetünk a most tervezett rendszerre is – volt egy olyan hátránya is, hogy elvileg meg kellett semmisíteni ezeket az ajánlószelvényeket egy bizonyos idő után, de azt nem tudta senki bizonyítani vagy megítélni, hogy ezeket az adatokat valóban törölték-e. Mondjuk, ha Ön egy párt jelöltjét támogatni szeretné, de azt meg nem szeretné, hogy a párt híveinek adatbázisában szerepeljen, akkor igazából nem lehetett kizárni technikailag, hogy mégis szerepelni fog.

- Tehát valahova felírták, aztán látványosan elégették az ajánlószelvényeket.

- Pontosan. Ez a helyzet. Regisztráció ügyben – amennyit én tudok erről – a helyzet annyiban javulni fog, hogy tömeges, előre kitöltött cédulák nem lesznek kiküldve minden állampolgárnak. Ezek az adatok nem fognak kézen-közön forogni, hanem mindenki, aki akar, odamehet majd, és aláírhat. Igazából én azt mondanám, hogy ez előrelépés. Ha pusztán adatvédelmileg nézzük, akkor úgy néz ki, hogy ez kevesebb személyes adatkezelését igényel majd és ilyen értelemben előrelépésként értékelhető. Egyébként az egy gyakori félreértés, hogy a pártoknak nem lehet semmilyen adatbázisuk. Lehet nekik a saját híveikről adatbázisuk, akik ehhez hozzájárulnak.

- Beleegyezés kell hozzá a személyek részéről.

- Így van. Tehát önmagában feltételezhető és életszerű egyébként, hogy aki ajánl egy személyt, az a pártnak is külön híve. Itt nem nagyon látok olyan nagy sérelemre veszélyt.

- Azért a mai világban gondolhatják azt is egyfelől, hogy igen, amelyik pártot támogatom, attól talán nem félek, de félhet attól, hogy ez valaki máshoz is odakerül. Nem biztos, hogy jó az nekem, ha kiderül, hogy én az LMP-t vagy a DK-t vagy az MSZP-t támogatom. Az ördög nem alszik, ha megtudják, hogy ki van az adatbázisban. Vagyis azért sokfelé kerülhetnek az adatok, a listák.

- Igen. Különösen kistelepüléseken lehet ez probléma, ahol ráadásul ismerik is egymást az emberek, lehetnek ennek kellemetlen következményei. Igazából azt mondanám, hogy az előző helyzethez képest jobb, nyilván az ideális az lenne – adatvédelmi szempontból, mert itt nyilván különböző választástechnikai kérdések is felmerülnek, amiben én nem vagyok szakember –, ha akár egy kaucióval vagy más módon teljesen ki lehetne kapcsolni a személyes adatokat ebből a rendszerből. Ez egyelőre nem fog megtörténni. Nyilván azt azért szabályozni kell szigorúan, hogy egy ilyen regisztrációs listának mi lesz a sorsa. Azt nyilatkozta Péterfalvi úr, hogy ezt nem lehet nyilvánosságra hozni, ez nyilvánvaló, ez nem is kérdés szerintem.

- De eddig nyilvánosságra hozták a választói névjegyzéket.

- A választói névjegyzéket igen, sőt megjegyzem, a pártok ráadásul hozzájutottak az egész választói névjegyzékhez is a választások előtt, a népességnyilvántartáshoz is, és tudtak direkt marketingüzenetet küldeni az összes választópolgárnak. Ezt a szabályozást szerencsére 2011 végén megsemmisítette az Alkotmánybíróság. Most már ez nem olyan megengedő, mint korábban. Ne lehessen nyilvánosságra hozni, ne juthasson ez – a pártszervezeten kívül – más tudomására. Ehhez szigorú szankciókat kell rendelni, nyilvánvaló módon.

- Önmagában ez az előzetes feliratkozási rendszer adatvédelmi szempontból jelez valamiféle veszélyt vagy esetleges nem kívánatos mellékhatást? Nem a választási és politikai szempontokat kérdem.

- Én nagyon furcsának és elgondolkodtatónak is tartom, hogy ebben megint csak elmulasztott megszólalni az adatvédelmi hatóság, mint már több más ügyben is. Itt egész egyszerűen nem érthető az, és a magyar alkotmányjog hagyományai szerint legalábbis bizonyos kérdéseket felvetne, hogy ha az állam rendelkezésére áll egy adatbázis a választókról, akkor mi szükség van arra, hogy ezt duplikáljuk. Ez egy hagyományos alkotmányjogi gondolkodásban egyébként akár az alkotmányellenesség gyanúját is felvetheti.

- Tehát milyen alapon tudja osztályozni majd az állam a polgárait vagy a választóit? Aktív választó és választani nem kívánó, elvileg választójoggal rendelkező polgárokra. Ez is egy felosztási lehetőség. Aztán lehet más is.

- Pontosan. Létrejön egy olyan új nyilvántartás, amely valójában jelenleg is létezik. Jelenleg az állam nyilvántartásaiban megvannak azok a személyes adatok, amelyek segítségével pontosan meg lehet ítélni, hogy a választójog kit illet meg vagy kit nem. Itt különböző, egyrészt életkori feltételek vannak, másrészt pedig lehet feltétel, hogy valaki el van-e tiltva mondjuk a közügyek gyakorlásától és így tovább. Itt a megfelelő adatbázisok kombinálásával létrehozható igazából a választási rendszert szolgáló adatbázis. Az nem világos, hogy milyen további szükség van egy új adatbázis generálására, amihez így az állampolgárok aktivitása is szükséges. Ez azért aggályokra adhat okot.

- Magyarán Ön szerint még alkotmányjogilag is megkérdőjelezhető adatvédelmi szempontból az, hogy egy újabb adatbázissal létrehozzák a magukat önként, bizonyos értelemben kényszerből – hiszen másképp nem vehetnének részt a választáson – regisztrálók táborát. A teljes választójoggal rendelkező táborhoz képest.

- Így van, hiszen ez egy olyan adatbázis, amiben az állampolgárok egy része lesz csak benne, aki élni kíván a választójogával. Nem világos, hogy miért szükséges ez egyáltalán. Maga az, hogy létrejön az adatbázis, a személyes adatok egyfajta korlátozása. Lehet, hogy egy legitim korlátozás. Minden egyes adatbázis, amiben benne vagyunk, az adatvédelmi jog legitim korlátozása. Csak éppen van egy ilyen alkotmányos alapelv, hogy ezt csak szükséges alkotmányos célból lehet megtenni. Itt nem világos, hogy mi ez a cél, hiszen a választójogát eddig is gyakorolni tudta mindenki az új adatbázis nélkül is.



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!