rss      tw      fb
Keres

Bolgár György interjúi a Galamusban - 2012. szeptember 25.

Az állami mobilcég költségeiről és esélyeiről
Illyés Márton, a Rajk László szakkollégium igazgatója

Bolgár György: - Nem igazgatói minőségében kérdezem, bár ez egy fontos minőség, mert innét az ember akár még gazdasági miniszter is lehet, hiszen Chikán Attila is volt ennek a kollégiumnak az igazgatója. Ön viszont ezelőtt a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság módszertani és elemzési igazgatója is volt. Ebben a korábbi minőségében nyilván belelátott abba, hogy miért és hogyan készítette elő a hatóság ezt a bizonyos mobiltendert, amely a bíróságon a közelmúltban megbukott. Vagyis nagy állami cégek – legalábbis egyelőre – nem indíthatnak el egy negyedik mobilcéget Magyarországon. Valóban amatőr módon csinálták meg ezt a bizonyos pályázatot, hogy annak ellenére, hogy óriási magyar cégek vesznek benne részt és nyerték el a tendert, mégsem indíthatják el, vagy pedig valami olyasmi történt, amit senki nem látott előre?

Illyés Márton: - Amatőrnek nem nevezném, mert nagyon komoly előkészítő munka volt az árverés mögött. Amit mondjuk én kevésbé látok át, a dolog jogi háttere. A bírósági ítélet végül is azt mutatta meg, hogy a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság szerepe még nem volt annyira bejáratott, tehát igazából itt az újonnan kapott rendeletalkotási jogkör pontos megvalósulása az, amely vitatott volt. Ettől függetlenül ez egy szakmailag komolyan előkészített és koncepcionális anyagokon nyugvó kiírás volt.

- Akkor szerintem a lényegre próbáljunk koncentrálni, mert a bíróság az egy dolog, a jog az egy dolog, még az is lehet, hogy a Kúria felülvizsgálja ezt a jogerős ítéletet, még elképzelhető az is, hogy a jog is másként fog végül állást foglalni. Nézzük meg abból a szempontból ezt a tendert, hogy érdemes volt-e, jó volt-e az az elképzelés, hogy nagy állami cégek lépjenek be a mobiltelefóniába. Hiszen három óriási cég versenyez Magyarországon, és bár vannak olyan vélemények, hogy tulajdonképpen szépen megegyeznek egymással, hiszen az egymás közti piaci arányaik nemigen változnak, úgy látszik, nincs igazán éles verseny közöttük, de azért mégiscsak azt lehet mondani, hogy ha ezek nem tudják azt, amit a piac igényel, akkor egy negyedik és ráadásul állami tulajdonban lévő cég biztos nem fogja tudni helyettük.

- Amikor a mobiltendert kiírta a hatóság, akkor nagy dilemma volt, hogy szükség van-e negyedik szereplőre, mert azt láttuk, hogy Európában, ahol egy negyedik szereplő meg tudta vetni a lábát, ott markáns piaci változásokat okozott. Magyarán szólva komolyabb verseny alakult ki, gyorsabban vezették be a cégek az innovációkat és az árakban is megfigyelhető a negyedik szereplő hatása.

- Van ennek valamiféle, ha tetszik, tudományos vagy tapasztalati bizonyítéka, hogy a három nem elég a versenyhez, viszont a negyedik meghozza a minőségi változást?

- Ezt így kijelenteni nem lehet, mert ez azért függ a piacmérettől is, tehát ez egy nagyon nehezen beállítható dolog, és erről folyt is vita, hogy Magyarországon elfér-e még egy negyedik szereplő, vagy sem. Erre egy megoldás van, ha azt mondjuk, hogy a piac döntse el, hogy ha komoly szereplők bevállalják azt a kockázatot, hogy elindulnak negyedikként is, akkor várhatóan elférnek-e majd. Ha nem, akkor pedig nem.

- De itt most nem egy komoly szereplő indult, legalábbis szakmai szempontból nem komoly szereplő, hiszen a Magyar Villamos Művek, a Magyar Posta és a Magyar Fejlesztési Bank ugyan mindhárom nagyon erős és hatalmas cég, de a telefónia világában csak úgy oldalról vagy a partvonalról nézték, mit csinálnak a komoly szereplők. Volt ennek reális esélye, hogy ezekből alakuljon ki igazi erős piaci szereplő?

- Legalábbis nagyon nagy kockázata van, ezt azért én is aláírom, mert az egyik oldalról egy negyedik szereplőnek – mint említettem – nagyon komoly versennyel kell szembenéznie, másrészt ráadásul egy technológiai váltás is van most a mobilpiacon. Igazából olyan szereplők szoktak sikeresek lenni negyedik belépőként, akiknek nagyon komoly technológiai és piaci tapasztalatuk van. Európában az látszik, hogy a negyedik szereplők, akik sikeresek tudnak lenni a mobiltelefóniában, általában nagyon beágyazott cégek. Természetesen nem mondhatjuk azt, hogy az állami mobilcég biztosan nem lett volna sikeres, annyit mondhatunk, hogy a tapasztalatok alapján elég komoly kockázata van ennek.

- Mi volt az előzetes elképzelés? Egyáltalán végignézték-e a lehetséges piaci szereplőket? Ha megnyitják a piacot egy negyedik versenyző előtt, akkor felmérték-e, tudakozódtak-e, tájékozódtak-e arról, hogy egy komoly, nagy technológiai és pénzügyi háttérrel rendelkező cég be fog-e szállni, lát-e annyi esélyt a magyar piacon, hogy negyedikként bejöjjön? Vagy miután ezt megtették és nem láttak komoly érdeklődést, azt mondták, nekünk akkor is jó lesz, mert egy állami cégnek talán lehetnek olyan előnyei a magyar piacon kormányzati segédlettel, amelyek miatt ezt érdemes megpróbálni?

- Amikor az állam elindít egy mobiltendert, akkor két utat választhat. Az egyik az, hogy elkezd szemtől szembe tárgyalásokat folytatni nagy cégekkel, roadshow-t csinál és az egész világot bejárja, mindenhová elmegy és megpróbál meggyőzni szereplőket, hogy lépjenek be a piacra. A másik pedig, ha független, semleges szereplőként írja ki az árverést, és nem áll le külön tárgyalásokba egyes szereplőkkel, hiszen akkor befolyásolná az árverési eredményt vagy legalábbis gyanakodnának a jelentkezők. A jelen helyzetben ez egy olyan árverés lett volna, ahol az állam meghirdeti a frekvenciát, de nem akarja rátukmálni a szereplőkre. Ha van jelentkező, akkor megnyerheti, ha nincs, akkor viszont a koncepció szerint a már piacon lévők tehetnek ajánlatot ezekre a frekvenciákra. Pont a technológiai váltás miatt, ez számukra is értékes. Nekik hiába van már egy meglévő frekvenciájuk, a többletfrekvencián olcsóbban és jobb minőségű szolgáltatást tudnának nyújtani.

- Érdeklődtek is a piacon jelenlévő cégek kétségtelenül, kaptak is valamit ezen a tenderen, csak nem azt a nagy sávot, amely végül az állami szolgáltatónak vagy a remélt állami szolgáltatónak jutott. Több bevétel jött volna be az államnak, ha csak ennek a három, már meglévő cégnek ajánlják fel megvételre az új sávokat?

- Ezt sose tudjuk meg, mert a szabályok szerint az ajánlatokat nem lehet felbontani már a kihirdetés után. A negyedik szereplő megkapta a sávokat, és jó is, hogy nem lehet utólag felbontani, mert az csak további vitákra adott volna alkalmat. Itt egy dilemma van. Ha negyedik szereplőt akarunk, akkor lemondunk egy egyszeri bevételről a nagyobb verseny érdekében. Ezzel önmagában nincsen semmiféle probléma, ha ezt tudatosan és a versenyélénkítés érdekében vállalja a szabályozó hatóság.

- Mi volt az Ön benyomása a hivatalban, volt egy erőteljes és komoly kormányzati elhatározás, hogy ha törik, ha szakad a negyedik versenyző állami lesz?

- Azt tudom mondani, hogy versenyző koncepciók voltak folyamatosan. Ennek nyilván így is kell lennie, ez a helyes. Nem tudom, hogy végső soron mik vezettek ehhez a döntéshez, a döntés meghozatalánál nem voltam ott.

- Akkor nézzük egy kicsit kívülről, bár Ön belül volt, tehát nyilván sok mindent jól ismert belülről is. Kívülről nézve ennek az állami mobilszolgáltatónak mekkora esélye van Magyarországon, ha mondjuk nem jut különböző ilyen-olyan módon elérhető előnyökhöz? Akkor mire képes? Olvashattunk az elmúlt napokban egy finn cég által készített elemzést arról, hogy legjobb esetben négy év múlva termelhetne valami profitot, de előfordulhat az is, hogy csak tíz év múlva jut el addig, hogy valamiféle hasznot könyvelhessen el az állami mobilcég. Addig viszont több százmilliárd forintnyi beruházást kell elvégeznie. Gazdaságilag mennyire életképes ez Ön szerint, aki már kívül van?

- Nehezen tudnám megítélni. Ami biztos, hogy nagyon komoly tőkeerő kell. Tehát nagyon komoly tőkét kell beletolni ebbe az üzletbe az első években és utána is nagyon komoly kockázata van, hogy ez megtérül-e majd. Általában az ilyen nagyon kockázatos üzletágakban ritkán szokott az állami szereplő részt venni, valószínűleg nem véletlenül. Önmagában azt nem tudom megítélni, hogy a még létre sem jövő konzorcium milyen jól teljesítene majd a piacon. Az biztos, hogy nagyon sok pénzbe kerül az elején és nagyon komoly kockázatai vannak a dolognak.

- Eddig mennyit költhettek erre a konzorciumra? Hiszen ez már létrejött, már elkezdett kvázi dolgozni, csak a bíróság végül megakasztotta.

- Ebből a szempontból sok veszteség szerintem nincsen, nem hiszem, hogy komoly összeget költöttek volna rá. A hálózatépítés gyakorlatilag még nem indult el, hiszen még függőben volt a frekvencia.

- Ez az Ön által említett komoly beruházás több százmilliárd forintnyi volna?

- Nagyon eltérő becslések vannak erre, százmilliárdos számok is röpködtek. Az alsó becslés is húsz-harminc milliárd, ahogy olvastam a műszaki becslésekről. Ez döntés kérdése is, hogy milyen jó hálózatot akar valaki kiépíteni, mennyire akar teljes lefedettséget vagy csak alacsonyabb minőségű szolgáltatásokra vagy hipergyors internetre akarja használni a hálózatot. Tehát itt széles sávban bármilyen összegnek lehet lényegi relevanciája.

- Lehet ma már versenyezni úgy, hogy egy új belépő csak az alacsonyabb színvonalú szolgáltatásokat célozza meg?

- Sőt, ez egy létező alternatíva, ez az úgynevezett fapados modell, amikor kifejezetten az alacsony fizetési hajlandóságú ügyfeleknek nyújtanak egyszerű szolgáltatást.

- Értem. Akkor lehet, hogy az állam kitalálta volna a magyar állami Ryanairt a telefóniában, nem? Vagy azért ne legyünk ennyire optimisták, mert a Ryanair egy sikeres cég.

- A Ryanair valóban sikeres cég, a fapados modell a mobiltelefóniában is egy létező megközelítés. Nem annyira sikeres és elterjedt, mint a légiközlekedésben. Itt egy technológiai verseny a jellemzőbb, és itt inkább a mobilinternet ma már az, ami a húzó termék, amire igazán hajtanak a mobilcégek és az új belépők is általában. De azért nem zárható ki egy ilyen fapados modell sem.



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!