Harrach képviselő urat a korszellem idegesíti




A HVG által közölt fotón látható az a személy, aki az ominózus táblát tartotta, amely felkeltette Harrach Péter képviselő úr figyelmét. Állítólag a táblát tartó férfi egy idő után cserélt tüntetőtársával, egy hölggyel, tehát előfordulhat, hogy Harrach képviselő úr, akit tudjuk, mélységesen felháborított ez a szöveg, egy hölgy kezében látta a  „Nem vagyunk tojóstyúkok” feliratú táblát, de az is lehet, hogy csak hallott róla. Szerinte bunkóság ilyen táblával tüntetni olyan magasztos dolgokra célozva, mint az anyaság.


A hvg.hu képgalériájának felvétele (fotó: Túry Gergely)

Lángh Júlia a Galamusban már okosan levezette, mit is nem ért a női sértettségből a kereszténydemokrata képviselő, amikor az európai értékek nevében háborog. És olvasható pontosan a szöveg is az íráshoz fűzött szerkesztői  hivatkozásban, amelyet Harrach fűzött a táblához a parlamentben:

A gyermekvállalás az élet nagy csodája, amikor egy új személy jön a világba, és valljuk azt, hogy a nő önmegvalósításának a legbiztosabb útja. És akkor jön egy válasz, ami azt hiszem, minden normális embert megdöbbentett. Nemrégen, itt a Kossuth téren olvashattuk: Nem vagyok tojóstyúk. Ezt egy leendő édesanya mondta talán? Megdöbbentő. Hihetetlen nagy bunkóság Az ilyen válaszok megelőzésének egyetlen feltétele van: visszaérni a hagyományos európai értékekhez.

Nos, mondhatni kibeszéltük már az ügyet, de a tábla mégis megér még egy „misét”. A tábla ugyanis szinte illusztrálja, fémjelzi, hogy Harrach képviselő úr nemcsak a nők véleményét ismerhette meg, hanem azoknak a nem-társainak a véleményét is, akik szerint a nő önmegvalósításának nem a „legbiztosabb útja az, hogy gyermeket szülnek” (ellentétben azzal, ahogy ezt Harrach Péter nem egyszerűen gondolja, hanem egyenesen „vallja”), mert nem gondolják, hogy szülői szerepet vállalni, és ugyanígy egyéb társadalmi szerepeket, munkát, közéleti tevékenységet vállalni ma nem egyenrangú felek döntése volna. És ettől még teljesen igaz, hogy „az élet nagy csodája, amikor egy gyermek jön a világra”, miként azt Harrach Péter nem egyszerűen gondolja, de egyenesen vallja – csakhogy ennek semmi köze ahhoz, hogy Harrach Péter képviselő e csoda iránti tiszteletünket kufár módjára használja fel avítt nézeteinek legitimálására a női önmegvalósítás ügyében. Nagyon fontos dolog anyának lenni, minden nő számára talán a legfontosabbnak is tekinthető, de miért is jelentené ez azt, hogy a egy nő a társadalomban e mellett ne vállalhatna bármely más szerepet is?

Teljesen nyilvánvaló, hogy a Harrach Péterek azért hangsúlyozzák a „legfontosabb” jelzőt, mert kódoltan azt értik alatta: az anyaszerepnek kizárólagosnak kéne lennie. Harrach képviselő úr nemcsak a nőket nem akarja érteni ugyanis, őt a  korszellem idegesíti. A koré, amelyben férfiak és nők egyenrangúak, amelyet ez a kép is sajátos módon kifejez. Éppenséggel ez jeleníti meg az európai értékrendet. Persze annyira azért érti Harrach úr is a korszellemet, hogy nézeteit ne vállalja nyíltan, hanem képmutatásba burkolja. Az anyaság  misztériumát lengeti bunkósbotként azokkal szemben, akik a női szerepről másként gondolkoznak, és akkor még nem beszéltünk a dolognak egy másik, nem elhanyagolható aspektusáról,  hogy milyen tüntetésen is láthatta volna ő ezt a táblát. A tüntetést Varga István nevű képviselőtársa ominózus mondatai váltottak ki, valamint az a döntés, hogy a családon belüli erőszakból ne legyen önálló büntetőjogi tényállás. Varga képviselő úrnak ugyanis  a családon belüli erőszak ügyét is sikerült összehoznia a női szerepek újraértelmezésének igényével.

Miután hosszan fejtegette, szakmai szempontból miért is nem helyes ebből önálló tényállást csinálni a Btk-ban, kibújt a szög a zsákból, felszínre tört a mögöttes szemlélet: … talán vissza kéne állítani a családnak, a gyermekvállalásnak a rangját, talán az anyáknak vissza kéne térni elsősorban a gyermekneveléshez, és elsősorban azzal kellene foglalkozni, hogy ebben a társadalomban ne egy vagy két gyermek szülessen, hanem három, négy vagy öt gyermek, és akkor lenne értelme annak, hogy jobban megbecsülnénk egymást, és fel sem merülhetne a családon belüli erőszak. Igaz, végül hozzátette, hogy büntetőtörvénykönyv nélkül is elfogadhatatlan, ha egy férfi erőszakot alkalmaz az élettársával szemben.

Összegezzünk: Harrach Péter az európai értékekre hivatkozva háborodott fel azon, hogy a nők kikérik maguknak, hogy tojóstyúkként kezeljék őket.

Harrach Péter nem háborodott fel azon, hogy képviselőtársa a nőket – noha nem nevezte tojóstyúknak őket – arra hívta fel, hogy „önmegvalósítás” helyett inkább szüljenek. És ehhez nyugodtan hozzá lehetett képzelni a mondat befejezését: majd aztán petíciózzanak.

Harrach Péter számára tehát az európaiság a képmutatással azonos. Vajon vonhatunk-e le ebből messzebb menő következtetéseket is? Nyugodtan.

Az már csak hab a tortán, hogy Harrach, miközben a fennkölt stílusban felháborodik a tojóstyúk szó felbukkanásán egy transzparensen, helyén valónak érzi a „bunkóság” kifejezést a parlamentben, amely szó nyilvánvalóan a szlengbe tartozik. Ha egy ellenzéki tüntetés  transzparensén olvasná, bizonyára erről is más lenne a véleménye.

(Lánczos Vera)



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!