rss      tw      fb
Keres

A Profil írása Gripen-vesztegetési ügyről és két MTI-hír




A Profil című osztrák hetilap Ali gróf és a fegyvermilliárdok címmel közölte Martin Staudinger cikkét, amely egy hosszú sorozat része. Hogyan alapított Alfons Mensdorff-Pouilly sorozatosan levélszekrény-cégeket a karibi térségben, és milyen trükkökkel igyekeztek leplezni a kifizetéseket.
Mellékelünk két keddi MTI-hírt is, némi hírmagyarázattal és egy kis Gripen-kronológiával együtt.

A Profil-cikk

Az előzmények: a BAE Systems fegyvergyártó konszern a kilencvenes években titkos hálózatot épített ki tanácsadókból, akik levélszekrény-cégeken, alapítványokon és bankszámlákon át a fegyvervásárlások környezetében milliárdos összegeket osztogattak szét. A korrupcióellenes hatóságok e mögött nagystílű kenőpénz-fizetéseket sejtenek. A tanácsadók egyike Alfons Mensdorff-Pouilly osztrák lobbista volt. Brit mentorával, Tim Landon milliomossal közösen lázas aktivitást fejtett ki a cseh, magyar és osztrák légierő  korszerűsítése körül.


VIII. Számmal jelzett bankszámla a „Disznónak”

Válogatott csapat ült össze 2001. október 3-án, egy szerdán az angliai Farnborough-ban. A BAE Systems fegyvergyártási konszern magas rangú munkatársai, és egyik legfontosabb közép-kelet-európai tanácsadójuk, Alfons Mensdorff-Pouilly, aki külön erre a találkozóra repült Angliába.

A fél tucat úrnak és hölgynek egész napra jut megbeszélni valója: végtére is a BAE előtt három potenciális milliárdos üzlet áll.  Csehország, Magyarország, és Mensdorff-Pouilly hazája, Ausztria 2001-ben új vadászrepülőgépeket szándékozik vásárolni, és mindhárom helyen bekerült a szűkebb körbe a JAS 39 Gripen, amelyet a BAE Systems a svéd SAAB konszernnel közösen értékesít. A három megrendelés összértéke akkori pénzben 78 milliárd schilling, átszámítva 5,6 milliárd euró.

Ez az összeg azonban csak mintegy mellékesen szerepel. Amint a találkozónak a Profil rendelkezésére álló jegyzőkönyvei dokumentálják, a középpontban más témák állnak: szó van ott „kifizetésekről szocialistáknak”, „plusz jutalékokról” és egy „Disznóról”, akit „az ipari elem 5 százalékával” kell ellátni.

Utalásokban, rövidítésekben és kódokban beszélnek: kevés dolgot neveznek a nevén, de a jelek szerint mindenki tisztában van azzal, hogy miről van szó.

„Magyarország – lízingszerződés és 2001-es megállapodás csak a vásárlást fedezi. A Prefinornál változtatásra van szükség a megváltozott feltételek reflektálására, azaz lízing és magasabb részesedés, 5 százalék plusz 4,7 millió?” – áll az egyik résztvevő feljegyzésében.

„Csatlakozott David B. (a BAE egyik menedzsere, nevét a szerkesztőség ismeri), és arról beszélt, hogy szükséges lesz egy plusz kifizetés egy harmadik félnek, egy jordániai bankszámlára, a szerződés-aláíráshoz szükséges 8 millió dolláron felül 4,7 millió dollárra” – rögzíti egy másik jegyzőkönyv.

Aztán Mensdorf még prezentálja a Magyarországgal, Csehországgal és Ausztriával kötendő Gripen-megállapodás „valószínű eredményét”. Magyarországon eszerint öt „harmadik félnek” a megrendelés 1 százalékát – 180 millió schillinget – kell kapnia. Csehországban 3 százalékot (1,15 milliárd schillinget) irányoznak elő húsz „harmadik félnek”, Ausztriában négy „harmadik félnek” 250 millió schillinget szánnak, a megrendelés és az alkatrész-utánpótlás egy százalékát.


Számmal jelzett bankszámlák, harmadik felek, jutalékok?

„Itt nem másról volt szó, mint kenőpénzek kifizetéséről. Mindenesetre nagyon nehezemre esne nem egyetérteni azzal az állítással, hogy vesztegetési pénzekről volt szó” – mondja majd a találkozó egyik résztvevője a  brit SFO (Súlyos Csalások Hivatala) korrupcióellenes nyomozóinak. Mensdorff-Puilly mindig nagy súlyt helyezett arra, hogy nem volt része illegális tevékenységekben. Érvényes rá az ártatlanság vélelme.

2001 az az év is, amikor a BAE prezentálta új irányvonalát, a jól hangzó „Integritás az üzleti forgalomban” címmel. „Büszkék vagyunk rá, hogy az üzleti gyakorlat legmagasabb szintű normáit alkalmazzuk. Felkérem Önöket, hogy ezt szóval és tettel demonstrálják az egész üzleti életben” – áll az előszóban, amely Mike Turnernek, az igazgató tanács elnökének aláírását viseli.


IX. Turki herceg elszáll

A 2001. október 3-i találkozóhoz hasonló összejövetelek nem számíthattak ritkának Farnborough-ban. Mensdorff ekkortájt csupán egy volt számos közép-kelet-európai tanácsadó közül, a térség pedig a számos megdolgozandó piac egyike volt.

Például Dél-Afrika: ott a kormány 1999-ben átfogó fegyverkezési programról döntött, és ezen belül egyebek között jóváhagyta Gripen vadászgépek vásárlását. Ennek során 300 millió dollárt osztottak szét politikusoknak, pártfunkcionáriusoknak és közvetítőknek – bizonyította be Andrew Feinstein a „Fegyverkereskedelem. A globális üzlet a halállal” című könyvében. Negyvenmillió dollárt csak Arnold Bredenkamp, a BAE titkos tanácsadója levélszekrény-cégének utalnak át.

Például Tanzánia: a mélységesen szegény kelet-afrikai országra a brit konszern 2001-ben rásózott egy katonai radarrendszert, noha a helyi hadseregnek még repülőgépei sem voltak. Sjailesh Vithlani üzletember az üzletkötés során kifejtett „közvetítői tevékenysége” fejében 12,4 millió dollárt kap, ami a megrendelési összeg közel harmadának felel meg.

A kifizetés a Red Diamondon keresztül történik: ez az a levélszekrény-cég, amelyen át a BAE több milliót utalt át Mensdorff cégeinek is.

Az összegeket többnyire tanácsadói honoráriumként nevezik meg. Hogy aztán mit kezdenek a pénzzel a tanácsadók, azzal a BAE-nek nem kell foglalkoznia: a konszern minden ilyen tanácsadóval jól megfogalmazott korrupcióellenes nyilatkozatokat íratott alá, amelyeket genfi leányvállalatának tűzbiztos széfjeiben őrzött.

De nem is mindig csak titkos tanácsadókon át kerül forgalomba a pénz. Turki bin Nasser herceget, aki a szaúdi légierő afféle beszerzései főnöke, példának okáért a londoni West Enden lévő, Travellers World elnevezésű, kicsi utazási iroda útján szponzorálták. Kivonat az ajándékok listájából, amelyekben a herceg és családja a Eurofighterek szaúdi uralkodó háznak való eladása kapcsán részesült: egy 30 ezer dolláros Mercedes, egy 175 ezer font sterlingbe kerülő (pávakék) Rolls-Royce, nyaralás Cancunban (40 ezer font), Coloradóban (99 ezer font), Milánóban (56 ezer font). Hab a tortán, hogy a BAE vállalta a következő költségeket is: bérelt kocsik (36 ezer font), egy jacht bérlése (13 ezer font), a testőrök (14 ezer font) stb.

Az elszámolás egy cégkonstrukció útján történik, amelyet a BAE a Red Diamond mintájára hozott létre: ez az 1999. június 25-én a brit Virgin-szigeteken alapított Poseidon Trading Investment Ltd., amely összesen nem kevesebb mint egymilliárd angol fontot utalt át szaúdi tisztségviselőknek.


X. Hajóroncs-hírek

Ez idő tájt Alfons Mensdorff-Pouilly és mentora, Tim Landon is alapító kedvében van: 1999-ben a brit Virgin-szigeteken egyből három levélszekrény-céget jegyeztetnek be: a Prefinor Internationalt, a Brodmann Business SA-t, és a Pornarex Group SA-t. A két utóbbi tulajdonában van a Prefinor 50-50 százaléka.

A pénzügyi tranzakciók a Profil rendelkezésére álló iratok szerint többnyire a következőképpen zajlottak: a BAE átutalt egy összeget a Red Diamondnak. A Red Diamond továbbította a Prefinornak. A Prefinor megtartott belőle honoráriumként 30 százalékot, ezt fele-fele arányban osztotta el Mensdorff és Landon között. A fennmaradó 70 százalék a Brodmannhoz került. Ahogyan Landon egyik munkatársa a rendőrségen jegyzőkönyvbe mondta, ezt az összeget „a gróf ’harmadik feleknek’ történtő kifizetésekre fordította, ahogyan később nevezték”.

A Prefinorhoz 2002 és 2003 között legalább 8 millió dollár érkezett. Ebből 4,2 milliót továbbítottak a Brodmannak, ahol Mensdroff strómanja, Kurt D. volt az ügyvezető. Ő ebből készpénzben felvett közel 1,6 milliót. A további felhasználás legalábbis nem követhető teljesen nyomon.

Az egyik lehetséges magyarázat adódhat egy 2002 januárjában tartott BAE-értekezlet feljegyzéseiből, amelyek a Profil rendelkezésére állnak. Ezekben arról van szó, hogy „a magyarországi projekthez (a Gripen vadászgépek beszerezéséhez) minimálisan 8 millió dolláros kifizetés lesz”. Nem sokkal később Tim Landon emailt kapott egyik munkatársától, amelyben „a helyi költségek fedezésének szükségességéről” van szó. Később az email küldője beismerte, hogy a megfogalmazás „eufemizmus a harmadik feleknek történő kifizetésekre, amelyeket a grófnak kellett intéznie”.

A BAE könyvelésében azonban „végkielégítésként” deklarálták az összeget, amely az indoklás szerint azért vált szükségessé, mert a Prefinor beszüntette a konszern számára folytatott tevékenységet.

Nagyon hasonló dolog történik közvetlenül ezután egy további levélszekrény-céggel, ezúttal Panamában: a neve Valurex International SA. A cég eredetileg hajóroncsok kiemelésével és víz alatti kincskereséssel keresett pénzt – innen a neve is, amely a „value shipwrecks” (értékes hajóroncsok) angol kifejezésből ered. A céghez tartozó hajót azonban rég eladták, és a munkát már beszüntették, amikor Landon emberei 2003-ban újjáélesztették a Valurexet.

A nem sok szerencsével járt panamai kincskeresőt olyan tanácsadó céggé sminkelik át, amely közép-kelet-európai politikai, gazdasági és fegyverkezési hírekkel látja el a BAE-t, méghozzá olyan  rendkívül exkluzív információkkal, hogy azokért milliókat fizetnek ki. A Valurex is a Brodmannak utal, ahol Mensdorff és Landon osztja el a pénzt.

Mind a Prefinornál, mind a Valurexnél az alapítást nem Mensdorff, hanem a BAE-menedzserek kezdeményezik.

A Prefinorra azért van szükség, mert a BAE 1999-ben azt reméli, „hogy az ausztriai szerződés valószínűleg a nem túl távoli jövőben bevételeket fog generálni”  (idézet egy Landon-munkatárs kihallgatásának jegyzőkönyvéből), de az elődcégen, a Foxburyn egy Mensdorff elleni nyomozás a kilencvenes évek derekán foltot ejtett.

A Valurexet 2003-ben alapítják meg, mert a BAE „a magyar és a cseh komponens esetében majdnem biztosan a sikerre számítva” utakat keres, hogy „a Gripen International hogyan eszközölhetne ötmilliós kifizetést egy új társaságnak”. Az új levélszekrénycégnek mindenesetre a BAE egyik menedzserének utasítása szerint olyan benyomást kell keltenie, hogy „nem a BAE hozta létre egy meghatározott célra”.

Ebben az időpontban hivatalosan már új certifikációs eljárás van érvényben a BAE tanácsadói számára. Ennek során az illetőknek aláírással és pecséttel tanúsítani kellett, hogy a nekik kifizetett pénzeket „nem használják fel valamiféle korrupciós célokra, sem a jelenben, sem a jövőben”.

De akkor mi van a”Disznóról” szóló beszélgetés mögött, akinek ötmilliót kell kapnia?


„Ez trágya”

„A BAE állandóan módszereket keresett, hogy igazolja a szerződésekért a kifizetéseket”. Ezt Mark Cliff, Landon egyik vagyonügyi tanácsadója mondta jegyzőkönyvbe, aki a BAE embere és Mensdorff számos találkozóján részt vett.

Az általa leírt módszerek között szerepel egyebek mellett a tanácsadói honoráriumok elszámolása. Ennek előnye: annyit lehet számlázni és fizetni érte, amennyit akarnak, mert egy milliárdos üzlet letárgyalása idején kapott információk értékét nehéz számszerűsíteni.

Tanácsadói tevékenységének dokumentálására Mensdorff éveken át szállított jelentéseket a BAE-nek a Valurex útján. Ezek közül sokat egyetleb szakember írt: Josef Bernecker, az osztrák légierő nyugalmazott parancsnoka, akinek Bécsben az MPA Handels GmbH irodájában van egy íróasztala.

A BAE ezekért a jelentésekért milliókat fizet. Bernecker Mensdorfftól havi 300 eurót kap.

Mensdorff a különbözetet „egy sor mellékes költséggel” indokolja.

Bernecker így írja le tevékenységét: „A Szabad Európa rádió internetes szolgálatában néztem át cikkeket, és információkat gyűjtöttem”.

A brit korrupcióellenes nyomozók szerint a jelentések finoman szólva hígak. „Ez trágya” – morogja egyikük a Profil rendelkezésére álló vizsgálati anyagok szerint az egyik kihallgatáson. „Mindesetre a legkevésbé sem érnek annyi pénzt, amennyit a BAE a Valurexnek fizetett. Más szóval a jelentéseket arra használták, hogy igazolják a kifizetéseket, nem?”

A jelentések azonban messze nem elegendőek ahhoz, hogy alátámasszál a teljes pénzáramlást. Ráadásul Mensdorff Ausztriában támadható a Maria Rauch-Kallat néppárti politikussal való házassága miatt. „Ezért a közvetlenül neki utalt kifizetések nemkívánatos figyelmet keltettek volna” – áll a Farnborough-jegyzőkönyvekben. Ezért „különböző lehetőségeket vitatnak meg, hogy a grófnak az ausztriai munkáért sikerhonoráriumokat nyújtsanak”.


Például mérlegelik…

…hogy Mensdoff ausztriai ingatlanait pro forma eladja egy alapítványnak, amelyet mentora, Landon alapít. Így lehetővé válna, hogy „a pénzt a többi félnek kiosszák, anélkül, hogy figyelmet keltene a pénzek eredete” – érvelnek a találkozó résztvevői a profil rendelkezésére álló feljegyzések szerint.

…hogy Landon egyik társasága telkeket vásárol, és drágábban továbbadja a BAE-nek, hogy ezzel „azonnali nyereséget generáljon. Ez kevésbé nyilvánvaló módon  produkálna pénzt, mint egy egyszerű szolgáltatási szerződés”.

…hogy levélszekrény-cégeket kifizetésekkel „mesterségesen olyan  helyzetbe hozzák, hogy ezeken a tranzakciókon nagy nyereségekre tegyenek szert”.

Az első lehetőséget a BAE elveti. Nem ismeretes, hogy a továbbiakat megvalósítják-e, és hogy milyen mértékben.

Közben a Valurex a BAE pénzügyi hálózatában egyre fontosabb vezetékké válik, amely végül egészen Kínáig elér.

Végtére is ott is vannak disznók.

(hj)

És két keddi MTI-hír Gripen-ügyben:

Ügyészségi vizsgálatot sürget a DK a Gripen-beszerzés miatt

2012. szeptember 25., kedd 12:20

A Demokratikus Koalíció (DK) azt várja az ügyészségtől, hogy indítson vizsgálatot a Gripen vadászgépek beszerzéséről szóló 2001-es döntéssel összefüggő korrupciógyanú miatt.

Vadai Ágnes, a DK elnökségi tagja, a Gyurcsány-kormány korábbi honvédelmi államtitkára keddi sajtótájékoztatóján arra hivatkozott, hogy a Profil című osztrák hetilap hétfőn arról írt: egy tanúvallomás szerint kenőpénzek kifizetéséről is szó volt a BAE Systems fegyverkonszern és kelet-európai tanácsadója, az osztrák Alfons Mensdorff-Pouilly megbeszélésén a 2000-es évek eleji vadászrepülő-beszerzések kapcsán.

Vadai Ágnes azzal a kérdéssel fordult Polt Péter legfőbb ügyészhez, tervezi-e, hogy az új információk miatt vizsgálatot indít, ami szerinte hivatali kötelessége lenne. Hiszen az ügyészség korábban alapos gyanú hiányában megtagadta a nyomozást az ügyben, amelyben a brit, a svéd és az osztrák hatóságok is vizsgálódtak. „A legfőbb ügyész az elmúlt években sok-sok vizsgálatot indított olyan ügyekben, ahol láthatóan politikai motiváció volt. (...) Itt viszont egy több százmilliárdos beszerzésről beszélünk (...), nagyon remélem, hogy a legfőbb ügyész tekintetét nem homályosítja el az a tény, hogy ezt a szerződést 2001-ben, az Orbán-kormány ideje alatt kötötték.”

Azt is javasolta, hogy oldják fel annak a jelentésnek a titkosságát, amelyet az előző kormányzati ciklusban az általa vezetett bizottság készített, és amely bár a korrupciót nem vizsgálta, szabálytalanságokat állapított meg a Gripen-beszerzés körül.

***

Tájékoztatást kért a Gripen-ügyben az ügyészség Ausztriától

2012. szeptember 25., kedd 21:13

„A Legfőbb Ügyészség az osztrák féltől kért tájékoztatást arról, hogy van-e magyar érintettje a Gripen vadászgép beszerzési ügyének, amelyben Ausztriában vádat emeltek júniusban – hangzott el a Klubrádió egy keddi műsorában.”*

Az internetes oldalra feltett felvétel szerint Sinku Pál, legfőbb ügyészségi tanácsos a műsorban elmondta: hivatalos tájékoztatást kértek az Eurojuston – az Európai Unió ügyészségi hálózatán – keresztül a szervezet osztrák tagjától, hogy a Gripen-ügyben „Magyarországot, illetőleg magyar embereket érintő nyomozás folyik-e Ausztriában”, illetve szükségesnek látják-e, hogy a magyar fél eljárást kezdeményezzen. De a bécsi ügyész egyik nyilatkozata szerint az osztrák ügynek nincs olyan szála, amely Magyarországon vagy magyar állampolgár által elkövetett bűncselekményre utalna.

„Magyarország egy 2003-ban kötött megállapodás értelmében** lízingel Svédországtól 14 Gripen vadászgépet; az eredetileg 2015-ben lejáró, ám idén módosított szerződés szerint Magyarország további tíz évig fizeti a vadászgépek részleteit”, írja végül az MTI.


* A szerk. megj.: Az MTI hírét szó szerint idéztem. A Klubrádió „egy műsora” Bolgár György Megbeszéljük című műsora volt (csütörtökön olvashatják a Galamusban a Sinku Pállal folytatott beszélgetést). Csak megjegyzem, hogy más híreinél az MTI nemcsak a közszolgálati csatornát vagy a HírTv-t nevezi meg forrásként, hanem a konkrét műsort is.

** Az MTI remélhetőleg csak téved és nem tudatosan hamisít. Ha valakinek, a magyar hírügynökségnek tudnia kellene, ha máshonnan nem, a saját híreiből, hogy:

2001. szeptember 10-én az Orbán-kormány mellett működő nemzetbiztonsági kabinet a svéd kormány vadászrepülőgépekre vonatkozó ajánlatát találta a legkedvezőbbnek. A Magyar Narancs cikke erről azt írja: „A 2001. szeptember 10-én a kabinetülésre érkezők rövid bejelentésre számítottak. Arra, hogy a miniszterelnök gyorsan áment mond az F-16-os Fighting Falconokra, és mindenki mehet a dolgára. Egyikük visszaemlékezése szerint ’bejött Orbán Viktor, mondta, hogy nagyon köszöni a kitartó, szívós és áldozatos munkát, amit az ajánlatok feldolgozásába fektettünk, és ő úgy döntött, hogy a svéd ajánlatot fogadja el. A részleteket Matolcsy gazdasági miniszter úr fogja elmagyarázni – mondta a miniszterelnök, majd sarkon fordult, és kiment a teremből.’ Az elbeszélés szerint döbbent csend maradt Orbán után a teremben. Az ülésről távozó Kárász Jánossal készült híradófelvételeken jól látható, hogy a honvédelmi tárca gazdasági ügyekért felelős államtitkára beleizzadt abba a kínlódásba, ahogy faarccal próbálja a ’gazdasági szempontból helyes’ döntést indokolni.”

2001. november 16-án ugyanez a Nemzetbiztonsági Kabinet kisebb pontosításokkal elfogadta a Gripen típusú vadászrepülőgépekről szóló egyetértési nyilatkozat tervezetét, amelyet a kormány elé terjeszt. Ezt Szabó János honvédelmi miniszter nyilatkozta az – az MTI híre szerint – a mintegy kétórás ülés után újságíróknak a Belügyminisztérium épülete előtt. És azt is, hogy az egyetértési nyilatkozatot minden valószínűség szerint a következő héten aláírják Svédországban.

2001. november 22-én, csütörtökön Szabó János honvédelmi miniszter valóban Svédországba érkezett, hogy Björn von Sydow svéd védelmi miniszterrel pénteken aláírja a 14 Gripen vadászrepülőgép bérletéről szóló egyetértési nyilatkozatot.

2001. december 20-án az Orbán-kormány aláírta a megállapodást.

Magyarán: a Gripenekről szóló döntés és maga a szerződés az Orbán-kormány idején született meg, nem „2003-ban”: akkor az MSZP–SZDSZ-kormány valóban változtatott az eredeti szerződési konstrukción.

Ha volt értelme vesztegetni, a döntés megszületése előtt biztosan volt.

(m.zs.)



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!