Bolgár György interjúi a Galamusban - 2012. szeptember 20.



Bolgár György kérdései 2012. szeptember 20-ai műsorban


Mai műsorunkban megbeszéljük, hogy elsősorban a Fidesznek, kisebb mértékben az MSZP-nek nőtt a népszerűsége a választók körében a most megkezdődött új őszi politikai szezonban. Az Ipsos szerint a teljes népesség körében a Fidesz 17-ről 19-re, a szocialisták 14-ről 15-re növelték támogatottságukat. A biztos pártválasztók között az arány 40-32 a Fidesz javára. Hogy csinálják? Már nem a közvéleménykutatók, hanem Orbánék. Durván csökken az életszínvonal, összeveszünk mindenkivel, a polgárok jogait szisztematikusan korlátozzák, egymás után robbannak ki különböző botrányok és mégis. Mihez értenek annyira?

Ugyancsak az Ipsos szerint a kötelező választási regisztráció több mint tízszázalékos csökkenést fog hozni a választási részvételben. A felmérés szerint a legfeljebb nyolc osztályt végzettek, illetve a vidéki lakosság egyharmadát visszatartja a feliratkozási kényszer. Kinek jó ez?

Beszéljük meg aztán, hogy Medgyessy Péter volt miniszterelnök szerint Bajnai Gordon volna a megfelelő ember az ellenzéki pártok miniszterelnök-jelöltjének. Egyetértenek vele?

Következő témánk, hogy Matolcsy György szerint a 2008-as világgazdasági válság előtt felvett rossz szokások teszik tönkre Magyarországot. Ezek közül is a legfontosabb az eladósodási hajlam és a munkátlan élet elfogadása. Rossz szokás? Nem a munkahelyek hiánya okozza a munkátlanságot? Ezt is rosszul tudtuk eddig?

Mit szólnak ezenkívül ahhoz, hogy az Országos Bírói Hivatal nem hajlandó elfogadni azt a bírósági ítéletet, amellyel visszahelyeztek tisztségébe két kényszernyugdíjazott bírót. Az Alkotmánybíróság határozatának megfelelően. A bírói igazgatást ezek szerint sem az Alkotmánybíróság, sem a magyar bíróság, sem az Európai Bíróság nem érdekli?

És végül mi a véleményük arról, hogy egy új rendelet szerint a szakmunkásképzőkben lényegében megszüntetik a közismereti tárgyak oktatását. Ezekre összesen heti öt óra marad. És csak a részvételt fogják osztályozni. Agyi leépítés?



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!



Szijjártó újabb hazugságának cáfolata
Veres János az MSZP országgyűlési képviselője, volt pénzügyminiszter


Bolgár György:
- Szijjártó Péter külügyekkel foglalkozó miniszterelnökségi államtitkár azt nyilatkozta, hogy a keleti nyitás politikájának megfelelően hamarosan közös alapot hozunk majd létre Kazahsztánnal, hogy ebből közös vállalatok, vállalkozások működését támogassák. Ez így elvileg akár jól is hangozhatna, de azért hozzátett valami mást is, mégpedig azt, hogy ezt a Gyurcsány-kormány annak idején elutasította, bár annak idején a kazah elnök felajánlotta. Mi pedig – mondta ő – azt gondoljuk, hogy ezt nemcsak meg kell fontolni, hanem el is kell fogadni. Szóval már megint minden jónak elrontói voltak annak idején? És ha igen, miért?

Veres János: - Először érdemes tisztázni néhány tényszerű dolgot. Annak idején, a mi kormányunk időszakában erről az alapról több fordulóban tárgyaltunk a kazah féllel. A többfordulós tárgyalás eredményeképpen elő volt készítve ennek az alapnak a létrehozásával kapcsolatos dokumentáció. Hogy aztán ezt az új keletű államtitkár úr miért nem ismeri, azt nem tudom, valószínűleg nem volt ideje fiatal korára tekintettel áttekinteni a külügyi nyilvántartást, vagy megkérdezni azokat, akik ehhez a témához értenek. Mindenesetre tényszerűen azt tudom mondani, hogy ha utánanéznek, akkor megtalálják ennek az alapnak az előkészítésével kapcsolatos tárgyalások emlékeztetőit. Hiszen jómagam is vettem részt ilyen tárgyaláson. Azaz nem igaz a hírnek az a része, ami arra vonatkozik, hogy egy ilyen típusú felajánlást Magyarország visszautasított volna. Nem utasítottuk vissza, elkezdtük a tárgyalásokat és viszonylag hosszú szakmai egyeztetések zajlottak arról, hogy pontosan hogyan is működhet egy ilyen.

- És miért nem tudott létrejönni végül?

- Csak azért nem tudott létrejönni, mert a kezdeményezés és a kormányzati ciklus befejezése között ahhoz túlságosan rövid idő telt el, hogy egy ilyen nemzetközi egyeztetéseket igénylő előkészítő munka befejeződhessen, és aztán azt tudják mondani, hogy rendben van. Úgy vettük át a kormányzást, hogy az akkori köztársasági elnök vitatta még azt is, hogy vajon szabad-e és lehet-e fogadni egyáltalán Magyarországon a társállam államfőjét. Hiszen annak idején Magyarországnak volt egy lezáratlan ügye Kazahsztánnal, egy kazah állam által el nem ismert követelés, amit később sikerült lezárnunk. Ez feltétele volt annak, hogy bármi fajta magas szintű egyeztetés, tárgyalás, államfői szintű kapcsolat létrejöhessen a két ország között. Ez megtörtént abban a nyolc évben, és ennek eredményeképpen, ahogy mondom, a tárgyalások előrehaladtak. Ezt úgy gondolom, át kellett volna venni az újkori fideszes kormánynak, és ezek után természetesen működtetni kellene ezt az alapot. Azaz, amit mi elkezdtünk, azt folytatják ők, és remélem, nem rontják el.

- De ezekből a szijjártói szavakból az derül ki a kevésbé bennfentesek számára, mint amilyen én is vagyok, hogy annak idején Önök elutasították ezt az ajánlatot, ők pedig most egy új ajánlatot fontolnak meg és el is fogják fogadni. De ezek szerint lényegében kész van egy megállapodás, lehet, hogy azt az eltelt évek miatt és a megváltozott helyzet miatt bizonyos tekintetben módosítani kell, de Önök nagyjából tető alá hoztak egy aláírható megegyezést?

- Azt tudom mondani, hogy 90 százaléknál nagyobb mértékben egyetértésre jutottunk ennek az alapnak a szabályait, működési módját illetően. 2009 tavaszán, amikor ezzel a kérdéssel utoljára foglalkoztam, polémia volt az, hogy végül is összesen egymilliárd legyen az alap, vagy pedig országonként egymilliárd legyen a hozzájárulás, és akkor kétmilliárdos alap jön létre. Ez a polémia akkor nem zárult még le.

- Egymilliárd micsoda? Dollár, euró?

- Dollár volt a velük folytatott tárgyalásoknak a pénzneme.

- És mondjuk 2009 tavaszán Magyarországnak azért nem sok tejbe aprítani való egymilliárd dollárja volt.

- Nyugodtan mondhatom, hogy nagyon nehezen lehetett volna akkor ezt a pénzt előteremteni. Ennek ellenére a kormány akkor döntést hozott a Magyar Fejlesztési Bank bizonyos célirányos feltőkésítéséről, és a Magyar Fejlesztési Bank feltőkésítésével ilyen típusú célokra is figyelemmel voltunk annak idején. De őszintén mondom, hogy ez a dolog, ameddig én hivatalban voltam, ebben a stádiumban volt, én erről a miniszter kollégámmal tárgyaltam is kint, illetve tárgyaltam Magyarországon is vele erről a kérdésről. A szakértők pedig többszöri egyeztetést folytattak az előkészítés dolgában. Nem nagyon volt ilyen példa akkor még, hogy hogyan is kell ezt csinálni egy Európai Unión kívüli országgal. Ugye az unióval is egyeztetni kellett emiatt. Szóval nem egyszerű feladatról volt szó. De még egyszer mondom, több mint 90 százalékos készültségi állapotban volt akkor ennek az alapnak a szabályaira vonatkozó működési leírás, és a megállapodást a két országnak alá kellett ebben a kérdésben írni. Egyébként ez a gazdasági versenybizottság jegyzőkönyvében is szerepelt. Ilyen értelemben tehát, még egyszer mondom, van gazdasági előzménye ennek a kérdésnek. Ezt meg lehet nézni az irattárban azoknak is, akiknek esetleg nem volt idejük arra, hogy ezt megnézzék.

- Őszintén szólva csodálkoztam volna, ha az derül ki, hogy az a magyar kormány, amelyet az új alaptörvény lényegében egy bűnös kommunista utódpártnak minősít, nem akart volna kapcsolatot létesíteni azzal a Kazahsztánnal, amelynek az elnöke a 80-as évek közepétől az SZKP egyik vezetője volt, a szovjet tagköztársaság és Kazahsztán miniszterelnöke. Hát miért utálták volna ennyire egymást? De ezek szerint nemcsak, hogy nem utálták, hanem valószínűleg a gazdasági lehetőségeket is számba vették.

- Olyannyira számba vettük, hogy még egyszer mondom, az igazi probléma az volt a két ország kapcsolatában, hogy volt egy lezáratlan, még a beruházásból adódó olyan követelése Magyarországnak, amelyet nem ismert el Kazahsztán soha. Ezt aztán mi értékesítettük egy nyílt pályázat alapján, olyan módon, hogy ha a Kazahsztán állam által el nem ismert követelést valaki megveszi, akkor ezt követően a dolog lezárul. Illetve az akkori köztársasági elnök úr azt hiszem két éven keresztül éppen erre az ügyre hivatkozott bizonyos emberi jogi kérdéseknél, de nem gondolta, hogy találkozni kell Kazahsztán akkori és jelenlegi elnökével. Ezért húzódott el akkor több évig az ezzel kapcsolatos tapogatózó tárgyalások sikere. Aztán később bekövetkezett a magas szintű találkozó is. Amikor én kint voltam ezekben a kérdésekben tárgyalni, az akkori miniszterelnökkel is sikerült találkozni. Teljes egyetértésben voltunk abban, hogy ilyen típusú gazdasági együttműködés a két ország között kölcsönösen előnyös lenne. Sőt, aláírtunk egy olyan megállapodást, amelyben egy viszonylag jelentős útépítés szerepel egy magyar cég részéről Kazahsztánban, távol a fővárostól. Egy korábban már több hónapon keresztül előkészített szerződés megvalósulására került sor, amikor kint tárgyaltunk.

- Köszönöm szépen. Ezek szerint akkor irány az irattár.



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!



Három éve megírta
Sumonyi Zoltán költő, író, régi rádiós

Bolgár György: - Egy friss könyved került a kezembe, de annyira friss, hogy az a címe, „Az azeri baltás”. És ahogy belelapoztam, látom, hogy második kiadás. Mondom, mi a fene. És akkor ott van, hogy copyright: Sumonyi Zoltán 2009, 2012. Magyarán te az azeri baltás gyilkosról írtál már egy dokumentumregényt, regényt? Szóval fikció ez vagy valóság? És hogy lehet az, hogy 2009-ben, és miért?

Sumonyi Zoltán: - Kérlek szépen, én ezt 2008-ban írtam, 2009-ben jelent meg, és ez egy fikciós detektívregény. Méghozzá abból az indíttatásból, hogy akkor valami miatt engem felbosszantott a Da Vinci kód, és ennek a paródiáját akartam én megírni.

- Csak ennek több a valóságalapja, mert itt a hátoldalon azt olvasom, hogy „gyilkos azeri-örmény konfliktus a nemzetvédelmi egyetemen, baltával ölte meg örmény társát a nemzetvédelmi egyetem nyelvi kurzusán résztvevő azerbajdzsáni fiatal”. Ez a valóság, tehát te abszolút tényleges, megtörtént eseményből indultál ki és írtál egy fikciós regényt. De mit akartál vele mondani?

- Én ezzel nem akartam egyebet, mint írni egy detektívregényt, szinte a magam szórakoztatására és játékból. De ehhez egy valódi gyilkosságot kellett keresnem. Olyat, amelyre az olvasó még emlékezhet az újságokból, a híradásokból. És mivel akkor már a gyilkost életfogytiglanra ítélték, gondoltam ez egy teljesen befejezett történet. Ha ebből indulunk ki és ennek a szálait akarom én kibogozni, vagyis a nyomozást elindítani, hogy miért tette vagy mi áll mögötte, akkor ettől kezdve már fikció, amihez egy olyan történetet vetem alapul, amihez van némi emlékezete az olvasónak.

- A hátsó borítón az van az utolsó mondatban, hogy a szálak a magyar szent koronáig vezetnek. Na, ezt magyarázd meg.

- Ez a fikció része a dolognak. Hozzá kell tennem, hogy itt hárman nyomoznak három helyszínen. Az egyik helyszínen egy egyetemi professzor, ugye itt is már bejön a Da Vinci kód, meg egy kicsit még A rózsa neve is, hogy valamilyen tudományágban hírnevet szerzett jeles professzor beletéved véletlenül egy bűncselekménybe, és ez őt izgatja, ki akarja deríteni, hogy mi lehet mögötte. A másik helyszín Budapest, ahol ennek a professzornak a volt tanítványa éppen a budapesti norvég követségen dolgozik. A harmadik helyszín pedig Baku, ahová két szakember megy ki, akik régészek, egy lelet tanulmányozására, akiket ott kvázi fogolyként kezelnek, mert addigra megtudják, hogy Budapesten az ő egyik emberüket letartóztatták valamiért, de még nem tudják, hogy miért.

- Van neked valami kötődésed vagy valamilyen személyes kapcsolatod, tapasztalatod ezzel a régióval? Voltál valaha Bakuban?

- 1969-ben jártam ott, még írószövetségi kiküldetésben, tehát a várost valamennyire ismerem. Pontosabban ismertem. Azóta óriási változás ment ott is végbe. Ugye el lehet képzelni, hogy valamikor 69-ben, bőven a Szovjetunió idejében egy tagköztársaság fővárosában milyen lehetett az élet, ahol ráadásul ugye a vallást is elnyomják, és a sok régi mecset helyén vallásellenes múzeumok meg ilyenek nyílnak. Ami nyilvánvalóan bosszantotta a helyieket, a vallásos muzulmánokat, és a fő probléma ott nem is az azeri-örmény konfliktus volt, hanem éppen az iráni-azeri konfliktus.

- Az egyébként ma is létezik, van egy jelentős azeri kisebbség Iránban, úgyhogy az arrafelé is feszültségeket tartogat még.

- Persze. Én ott írókkal, újságírókkal találkoztam. És a harmadik pohár után már mindegyik sírva verte az asztalt, hogy az irániak elcsatoltak tőlük ilyen meg olyan területeket, és ezért Sztálin a felelős. Tehát nekem ilyenfajta emlékeim voltak Bakuról, ami egyébként egy nagyon szép város a Fekete-tenger partján.

- Örményországban nem voltál Írószövetségi tagként?

- Sajnos Örményország kimaradt nekem, nagyon szerettem volna oda is eljutni, de ott nem voltam.

- És bár rádiós voltál, a jereváni rádió nem hívott meg. Ugye?

- Oda nem küldtek. De van egy nagyon kedves rádiós kollégánk, Te is tudod, szerepel is mostanában.

- Igen, Avanasian Alex, aki az Örmény Kisebbségi Önkormányzat egyik vezetője. Tudtuk róla, hogy örmény, most ezért belekerült a hírek közepébe. Azt meg nem tudtuk, hogy Lányi Zsolt is örmény, csak azt, hogy kisgazda, aztán egyszer csak azt is megtudtuk, hogy ő is örmény. Na de ezek mind mellékszálak. Visszatérve a könyvedhez, amikor most ez az ügy kirobbant, akkor neked jutott eszedbe, hogy ezt meg kéne jelentetni, vagy a kiadónak? Bármilyen szempontból megpróbáltad egy kicsit aktualizálni a most történtekhez?

- Semmi aktualizálás nincs benne, tehát a könyv szó szerint ugyanúgy jelent meg, ahogy ezelőtt három évvel. Hanem, amikor kipattant ez az ügy, azt hiszem, augusztus 29-én vagy 30-án, vagy 31-én történt ez a kiadatás, akkor én szeptember elsején egy könyvsátornál találkoztam egy régi barátommal, Kocsis András Sándorral, mert annál a könyvsátornál Juhász Ferenc dedikált. És én oda megyek, ahol a Juhász dedikál, ugye? És ott volt az András is, és persze erről beszélgettünk, mint mindenki azokban a napokban, azokban az órákban, és megemlítettem, hogy én ezt már három évvel ezelőtt megírtam. És az András erre egyből lecsapott, mint könyvkiadó, és mondta, hogy ki lehetne ezt adni akkor most másodszor is. És én rábólintottam.

- Mikor, ha nem most? Ugye?

- Persze. Tehát ez szeptember elsején hangzott el ez a mondat, hogy ezt akár másodszor is ki lehetne adni, és úgy tudom, hogy 11-én, 12-én már meg is jelent a könyv.

- Benne van az, hogy a magyar hatóságok elengedték a baltás gyilkost?

- Nem, erről szó nincsen, de az benne van, hogy Bakuban időközben azt hiszik, hogy elengedték, mert valami tévedés folytán olyan információt kapnak. Erre ideutazik valaki, aki azt hiszi, hogy majd itt együtt tud tovább dolgozni ezzel a fiúval. És akkor azt letartóztatják és kiadják az örmény hatóságoknak.

- Tehát valami kiadás-átadás ebben a könyvben is szerepel, mintha megérezted volna, hogy előbb-utóbb erre is sor fog kerülni. Nem?

- Igen, de azt álmomban sem gondoltam, hogy egy jogerősen életfogytiglanra ítélt bűnöst kiengednek. Tehát azért a könyvben egy másik személyt engedek ki, de úgy, hogy közben a magyar hatóságok letartóztatják és kitoloncolják az országból.

- Amikor azt mondta a könyvkiadó igazgatója, hogy ki kéne adni ezt a könyvet, te pedig bólogattál, akkor, gondolom, azért az első reakciód az volt, hogy gyorsan elővetted a könyvet és végigfutottál rajta, hogy jó, én tudom, hogy mit írtam, de annak mégiscsak már három éve és vajon megállja-e a helyét ez az egész. Vagy pedig tudtad, hogy ez az egész úgy, ahogy van, lényegében megfelel a mai helyzetnek? Egyrészt fikció, tehát úgysem lehet számon kérni, hogy mi történt most, mert nem beszámoló az elmúlt két vagy három hétről, és az a történet, amit te kitaláltál három évvel ezelőtt, megállja a helyét. Szóval kerestél benne valamit, hátha ez most nem lesz jó?

- Az első részére a kérdésednek igen a válasz. Amikor hazamentem, akkor mindjárt megnéztem, hogy mi is van ebben. Noha azért az ember a három évvel ezelőtt írt dolgaira még emlékszik, de megnéztem, hogy rendben van, nem kell ezen semmit változtatni. Annál is inkább, mert akkor bele lehetne kötni, hogy kérem szépen, ezt most egy kicsit aktualizálta a szerző. Nem aktualizáltam semmit, minden úgy van, ahogy a három évvel ezelőtti kiadásban.

- Szerintem ezzel világelső is vagy, még ha nem is az elmúlt két és fél hét történéseiről esik benne szó, de az azeri baltásról szerintem még se Azerbajdzsánban – bár nem ismerem az ottani könyvpiacot –, se Örményországban, se Amerikában, sem sehol nem adtak ki könyvet, ellenben Budapesten már igen.

- Mondjuk én erről a dicsőségről boldogan lemondanék, ha nem úgy történt volna, ahogy ebben a fikcióban. Vagyis, hogy a politika majdnem lemásol egy három évvel ezelőtt kitalált fikciót.

- A te fikciós könyvedben, regényedben vannak-e jók és rosszak? Vagy mindenkiben van egy kis jó és egy kis rossz is? Azeriban, örményben, magyarban, norvégban, nem tudom, kik kutatnak itt még?

- Voltaképpen rossz nem szerepel benne. Azzal indít a regény, hogy volt itt egy gyilkosság, de még a neveket is megváltoztattam. Kitalált azeri és kitalált örmény néven fut az egész, és az összes többi szereplő is kitalált néven szerepel természetesen. Akik pedig szerepelnek benne, azok az ügyet akarják kinyomozni, abban pedig nincs jó vagy rossz, hanem mindenki az igazságot akarja megtudni e körül.

- Nem lehet, hogy akkor a megbékélés egyik jele majd az lesz, amikor Jerevántól a Kaszpi-tengeri Bakuig egyszer csak előjönnek a könyvkiadók és szeretnék kérni a könyved kiadásának jogát, és fordítót keresnek, hogy na, ezt az azeri baltás történetet Magyarországon már három évvel ezelőtt megírták, nincsenek benne jók, rosszak, bűnösök és áldozatok, hanem a történet van leírva egy érdekes krimiben? Nem ez lesz majd a megoldás kulcsa?

- Nézd, ez nagyon hízelgő lenne rám nézve, és nem állnék ellen annak, ha akár Jerevánban, akár Bakuban ki akarnák adni. Végül is kiadhatnák, mert dehonesztáló vagy elmarasztaló jelző vagy jelenet egyik felet illetően sincsen. De őszintén szólva nem hiszem, hogy most Bakuban az első dolga az lenne a kiadóknak, hogy ezt gyorsan lefordítsák azeri nyelvre és aztán kiadják.

- Igen, nekem is vannak kételyeim.



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!



Az azeri ügy és a családon belüli erőszak előzményeiről
Avarkeszi Dezső, volt államtitkár Demokratikus Koalíció politikusa

Avarkeszi Dezső: - Egy kedves betelefonáló javasolta, hogy népszavazást kellene kezdeményezni a regisztráció ügyében. Természetesen a DK elnökségében mi is megvizsgáltuk ezt a lehetőséget, de az alaptörvény ezt kizárja. Szóval az alaptörvénynek a 8. cikke foglalkozik az országos népszavazással és ennek a harmadik bekezdése A-tól J-ig felsorolja azokat az ügyeket, amelyekben nem lehet országos népszavazást tartani. És a C mondja ki, hogy nem lehet népszavazást tartani az országgyűlési képviselők, a helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek, valamint az európai parlamenti képviselők választásáról szóló törvények tartalmáról. Tehát ez a megoldás sajnos így nem működik.

Bolgár György: - És abba nem lehet belekötni valamilyen jogi szőrszálhasogatással, hogy ez nem a választási törvény, ez egy választási eljárási törvény.

– Azért nem, mert itt pontosan fogalmaz az alaptörvény, mert azt mondja, képviselők választásáról szóló törvények, tehát valamennyi törvény. Tehát többes számot használ, ebben az úgynevezett anyagi törvények is benne vannak és az eljárási törvények is. Ezért is nem választottuk mi magunk ezt a megoldást, hogy aláírást gyűjtöttünk volna egy ilyen népszavazás kiírása érdekében.

– Hát akkor ez a dolgot sajnos tényleg eldönti és jellemző, hogy így aztán bármit megcsinálhat a kormány, amit akar a kétharmadával, tényleg a feje tetejére is állíthatja az országot. És még ráadásul számos fontos esetben népszavazást sem lehet szervezni.

– Így van. Számos más kérdésben sem. Ha megengedi nagyon röviden hadd szóljak két másik dologról, amik az elmúlt időkben központi témák voltak az országban is és az Ön műsorában is. Az egyik ez a baltás gyilkosnak a kiadatása. Még az előző ciklusban, amikor az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium államtitkára voltam, engem is megkeresett az akkori azeri nagykövet ebben az ügyben, és egy pillanatig nem tette kérdésessé azt, hogy ők nem bűnösnek, hanem áldozatnak tartják ezt az embert. Tehát azt hiszem, hogy mindenféle olyan magyarázkodás, hogy becsapták a magyar kormányt ebben az ügyben, hamis, teljesen világos volt, hogy ha ezt az embert Magyarország kiadja, hazaküldi, akkor ott egy napot nem fog börtönben ülni, hanem nemzeti hősként fogják őt kezelni.

– Ez nagyon érdekes, ilyet még nem hallottam, mert azt, hogy megkereste az azeri kormányzat, illetve a nagykövetség a magyar kormányt, azt nem is egyszer, többször. De, hogy világossá tették azt, hogy ők nem bűnözőnek tekintik, hanem nemzeti hősnek, tehát még csak nem is titkolták, nem akarták Önöket félrevezetni sem, ez új.

– Két dologról beszélt akkor nekem az azeri nagykövet. Az egyik, hogy az ő véleményük szerint a magyar bírósági eljárásban hibák voltak, én elmondtam neki, hogy természetesen nálunk a kormánynak nincs arra joga, hogy felülbíráljon bírósági döntést. Bírósági döntések felülvizsgálatának megvan a maga eljárási rendje. És mondom, a másik pedig ez volt, hogy kifejezetten azt mondta, ez egy szerencsétlen ember, aki áldozat, akinek a családját elüldözték, és hogy ők ezt egészen másképp látják. Nem volt kétséges és nyilván, amikor a kollégáim felkészítettek erre a tárgyalásra, ők is nyomatékosan felhívták a figyelmet erre a helyzetre. És ahogy tudjuk, ma az Igazságügyi Minisztériumban is, illetve a Külügyminisztériumban is az a javaslat született, hogy ne történjen meg ez a kiadás. Tehát a szakértők ezt eddig is tudták.

– Egyfelől tehát őszinte volt az azeri nagykövet, mert elmondta, hogy ők hogy tekintenek erre a gyilkosra, másfelől nem helyezett kilátásba valamiféle jutalmat?

– Nem, nem.

– Vagy ez nem a nagykövetnek a reszortja volt.

– Nem, nem, nem. Semmi ilyesmi szerencsére. Sem Magyarországnak, sem személyesen nekem, természetesen semmi ilyesmi nem hangzott el, de az kemény visszautasítást kapott volna. A másik dolog ez a családon belüli erőszak. Itt egy még régebbi dologra szeretnék visszautalni. Volt ennek előzménye, talán a hallgatók nem emlékeznek arra, de 1998 előtt nem lehetett büntetni nemi erőszakért azt a férfit, aki a saját feleségét erőszakolta meg. Akkor változtattuk meg a Büntető Törvénykönyvet, a Horn-kormány nevében én nyújtottam be ezt a javaslatot a parlamentben, és egyik jobboldali párt sem támogatta ezt a módosítást. Az egyik jobboldali pártnak a vezérszónoka vízióról beszélt, de jobboldali női politikusok is olyasmikről beszéltek, hogy ez csak arra jó, hogy egy esetleges házassági bontópernél fel lehessen használni. Meg volt, aki a feleség házastársi kötelességeiket hozta elő.

– Ez is, ez agyrém. Ez komoly?

– Ez agyrém, utána egy Európa Tanács-i rendezvényen én idézeteket olvastam fel a parlamenti jegyzőkönyvből, és az ott levő aktivisták nem tudták, hogy sírjanak vagy nevessenek-e ezeken a mondatokon.

– No, két újdonságot is mondott, ennek a másodiknak talán érdemesebb is konkrétabban utána nézni, mert a parlamenti naplóban jegyzőkönyvekben nyilván olvasható is, hogy ki miért ellenezte ezt.



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!