rss      tw      fb
Keres

Példa a demokratikus közhatalom kialakítására: A rendőrség demokratizálása IV.


Az első rész a sorozat tartalomjegyzékével          


4. rész: Hatékonyság és társadalmi hatás

Pintér Sándor és klientúrája hatalmas energiával vetette bele magát a rendőrség átalakításába. Első lépésként, még 2010-ben két hét alatt „rendet tettek”, létrehoztak két rendőrségen kívüli szervezetet, a Terrorelhárító Központot és a Nemzeti Védelmi Szolgálatot, amelyek azóta is hatalmas médiakampányokat folytatnak semmittevésük és értelmetlenségük leplezésére. Majd ebben az évben, párhuzamosan a korrupció elleni látványos kirakatakciókkal, hozzáláttak az eddigi szervezeti struktúra és főleg a vezetői megbízások átrendezéséhez. Ennek legfőbb oka, legalábbis az, amit elmondtak a közvéleménynek, a hatékonyság növelése volt.

Ha áttekintjük az újra létrehozott BM (aminek valódi célja az volt, hogy politikailag is rendőrök irányíthassák a rendőrséget, vagyis kivonhassák a demokratikus kontroll alól) eddigi nyilatkozatait és lépéseit, akkor az orbánisták hatékonyság-felfogásáról a következő kép alakul ki:

– A rendőrség hatékonysága szerintük mennyiségi jellegű. Ebből következőleg úgy gondolják, hogy minél több a rendőr, annál hatékonyabb a szervezet. Ezért ígértek már a legelején több mint háromezer új rendőrt, amit aztán mindenféle trükkökkel (pl. csökkentett képzési idővel) igyekeztek teljesíteni.

– Mérni is úgy akarják a hatékonyságot, mintha a rendőrök tevékenységének eredménye összeszámolható lenne. A statisztikai teljesítménymérés a „bűnözés elleni háborút” folytató rendőrségek tipikus teljesítményértékelési rendszere. Mivel pedig a demokratikus világban ez a társadalmi szerep ötven-hatvan éve eltűnt, a statisztikai szemlélet mára rendkívül káros gyakorlattá változott ott, ahol még megmaradt – úgy is mondhatnánk, hogy ezt a szemléletet képviselő (ex)tábornokok egyre kártékonyabbak lettek.

– A hatékonyság legfőbb kritériuma azonban mégis az, hogy a hierarchia csúcsán állók hatalma korlátlan érvényesüljön. A jelenlegi átszervezések mindenekelőtt ezt tartják szem előtt.

Az orbánista hatékonyság-felfogás eredménycentrikus, vagyis befelé forduló, a pozicionális hatalom* pillanatnyi birtokosai által kitalált célok teljesítését tartja szem előtt. Nem figyel a közösségek igényeire és nem is érti ezeket, vagyis teljesen idegen a demokratikus módon működő, kifelé, a közösségek felé forduló szolgáltató rendőrség szemléletétől. A Pintér-féle rendőrség lehet ugyan eredményes, de hatékony, az sohasem lesz. Bár joggal nevezhetjük Pintér-féle rendőrségének, mert országos rendőrfőkapitányként és belügyminiszterként kétségtelenül ő egyike azoknak, akik kikényszerítették ezt a polgároknak és a beosztott rendőröknek rengeteg kárt okozó szemléletmódot, de tudnunk kell, a rendszerváltás óta mindig ilyen volt ez a szervezet: elszigetelt, önhitt és ebből következően sohasem törődött saját tevékenységének következményeivel. Nem is értette őket, ezért mindig dühödt felháborodással utasította vissza, hogy a civilek – ahogy a rendőrök mondani szokták – „a partvonalról” beleszóljanak abba, mit és hogyan csinálnak a rendőrök (a civilekkel). A befelé forduló önelégült szervezet sajátossága, hogy lenézi a civileket és közösségeiket, hogy tőlük különböző saját kultúrája és értékrendje van, és úgy hiszi, annak alapján joggal ítélkezhet a polgárok magatartása és életvitele felett.

A hatékonyságnak azonban semmi köze sincs ehhez a szemlélethez. A hatékony rendőrségi tevékenységhez a szervezeti célokat, amelyek az eredményességet meghatározzák, alá kell rendelni a társadalmi hatásnak. Ez a következő problémákat veti fel:

– Hogyan lehet definiálni a demokráciának megfelelő társadalmi hatásokat?

– Kik hivatottak ezeknek a hatásoknak a meghatározására? A helyi közösségek? A kormányzat? A civil szervezetek? Vagy egészen más módon lehet eljutni a megfogalmazásukig?

– Ha különböző megfogalmazások nyernek tért a társadalomban, minek alapján válasszon a rendőrség azok közül?

A demokrácia számára kedvező társadalmi hatások a rendőrség esetében a hatalom identitásából és a politikai rendszerben elfoglalt helyéből következnek, vagyis nem előfeltétel nélküliek. Csak ez után, a hatalom rendszerének és jellegének tisztázása és a politikai és szakmai közösség által konszenzussal való elfogadása után kerülhet sor a megfelelő társadalmi hatások megfogalmazására. Ez azt jelenti, hogy azokat a hatásokat, amelyek egyenlőtlenséget vagy éppen kiszolgáltatottságot eredményeznek, eleve ki kell zárni. Ezzel lezárjuk azokat az utakat, amelyek kifelé vezetnek a demokráciából. Ugyanezt pozitíve megfogalmazva, a demokrácia eleve kijelöli a legáltalánosabb követelményeket, azaz az elvárt társadalmi hatások köre a demokrácia-felfogásból ered. Nagyon fontos, hogy pontosan és világosan ki kell jelölni azokat a határokat, amelyeket a rendőrség tevékenységének következményei (társadalmi hatásai) nem léphetnek át. Ezeknek a határoknak és a hatás tartalmának megfogalmazására Magyarország demokratikus politikai közössége hivatott. A nem demokratikus politikai közösségeket tehát ki kell zárni belőle. Ilyen nem demokratikus politikai közösséget alkotnak a neonácik, a rasszisták és az önkényuralom hívei.

A helyi közösségeknek ezen a kereten belül joguk és kötelességük a speciális társadalmi hatásokat meghatározni. Kötelességük, mert minden helyi közösség felelős azokért a társadalmi viszonyokért és folyamatokért, amelyek az adott helyi társadalmat jellemzik, hiszen ezeket az adott feltételek között mindig maguk hozzák létre. E feladat betöltéséhez a közösségeknek önállóaknak kell lenniük. A Fidesz által újra létrehozott szovjetekben a helyi társadalmak megbénulnak, és bár továbbra is a társadalmi problémák sokaságát hozzák létre, tehetetlenek lesznek a problémák kezelésére. Pedig a feladat nem egyszerű és (a fenti megszorítással) valamennyi helyi közösség közreműködését és egyetértését igényli.

A rendőrség azonban nem külső szemlélője vagy szenvedő alanya a demokráciával kompatibilis társadalmi hatások megfogalmazásának, ellenkezőleg, aktív résztvevője, sőt katalizátora ennek a folyamatnak. Ez pedig csak akkor lehetséges, ha alkalmassá válik erre a feladatra, mert jelenleg teljes mértékben alkalmatlan. Vannak persze rendőrök és vannak polgárőrök is, akik szeretnének a helyi társadalmak katalizátorai lenni, ők érzik igazán, mennyire alkalmatlan erre a mai szervezet. Csak az érti meg, hogy így van, aki képes túllépni e mai kocsmán, aki rosszul érzi magát „mechanikus narancsként”**, legalább gondolatilag vagy érzéseiben fellázad és másra vágyik.


A clockwork orange – flickr/the-g

Főbb vonalakban a rendőrség akkor hatékony, ha a következő társadalmi hatásokat váltja ki:

A szolgáltató rendőrség létezésének célja az élhető társadalom, a lokalitásokban az élhető közösségek kialakulása és fennmaradása. Élhető az a társadalom vagy közösség, amelyben a konfliktusok kezelhetők és feloldhatók, amelyben a különbségek és/vagy ellentétek nem vezetnek kirekesztéshez vagy erőszakhoz, ahol az erre tett kísérleteket az intézmények blokkolják és hozzájárulnak a megoldásukhoz.

– A rendőrségnek ezért úgy kell dolgoznia, hogy a társadalmi csoportok közötti bizalmat segítse. Ehhez pedig az egyik legfontosabb lépés az, hogy minden társadalmi csoport bízzon a rendőrségben, és persze valamennyi közhatalmi szervezetben.

– A bizalom létrehozásának és fenntartásának az a feltétele, hogy a rendőrség ne csak szavakban, hanem a gyakorlatban érzékelhetően egyenrangúként kezelje a különböző csoportokhoz tartozókat, hogy semmilyen módon ne tegyen különbséget cigányok és nem cigányok, nők és férfiak, munkanélküliek és jómódú vállalkozók, rendőrök és civilek stb. között. A rendőrség nem egyik vagy másik társadalmi csoportot védi, hanem arra törekszik, hogy valamennyien együtt tudjanak élni ugyanabban a közösségben.

– Rendkívül fontos, hogy a rendőrség úgy tevékenykedjen, hogy a társadalom nyitottságát értékként mutassa fel.

– Az élhető társadalomban a közhatalmi szervezetek nem telepednek a polgárokra, hanem elősegítik azok szabad tevékenységét. A rendőrség ezért sohasem dolgozhat úgy, hogy a civilek alárendeltnek érezzék magukat, vagyis egyenlő félként kell kezelnie a civileket még akkor is, ha gyanúsítottak. Vagyis, a gyanúsítottaknak is bízniuk kell a rendőrségben, hogy tisztességes eljárást folytat az ügyükben.

– Az élhető társadalomban minden egyén emberi méltósága fontos. Ha csak egyetlen ember méltóságát is megsértik és ezt szótlanul nézik a többiek vagy az intézmények, akkor ott többé senkinek sem lesz méltósága. A rendőrség felelőssége rendkívül nagy ebben a kérdésben.

Ha mindezt eléri, vagy legalább megközelíti a rendőrség, akkor tekinthető hatékonynak.



* A pozicionális és a funkcionális hatalom közötti különbséget lásd: Krémer Ferenc: Rossz döntések kora, Bp., Napvilág, 2010, 85. p.

** Stanley Kubrick Clockwork Orange című filmjének címe nagyon jó rímel mindarra, amit ma a Fidesz csinálni akar a magyar társadalommal és benne a rendőrökkel.




Krémer Ferenc


Az első rész a sorozat tartalomjegyzékével          




Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!