Bolgár György interjúi a Galamusban - 2012. szeptember 19.



Bolgár György kérdései 2012. szeptember 19-ei műsorban


Mai műsorunkban megbeszéljük, hogy csak nem akar sikerülni az ellenzéki összefogás vagy legalább együttműködés. A Milla ragaszkodik a pártok nélküli külön tüntetéshez október 23-án, de a Szolidaritás is megrendezi a magáét. Az LMP pedig zokon vette Gyurcsány Ferenc megjegyzését arról, hogy a Fidesz segítette a pártot az ajánlószelvények összegyűjtésében. A Fidesz közben dörzsöli a kezét?

Másik témánk, hogy egyre jobban csökken a reálbér. A társadalom viszont úgy tesz, mintha észre sem venné. Hogy lehet ez?

Mit szólnak ezenkívül ahhoz, hogy Kósa Lajos lepaprikajancsizta Torgyán Józsefet, Balog Zoltán emberi erőforrás miniszter pedig nem fogott kezet Gyárfás Tamással az úszószövetség elnökével az olimpikonok kitüntetése alkalmával. Hogy megy ez a Fideszben?

Mi a véleményük továbbá arról, hogy el akarják távolítani az ország egyik legjobb gimnáziumának a Radnótinak az igazgatóját, amiért a szülőktől kért huszonkét millió forintos támogatást. Az iskola azután került nehéz helyzetbe, hogy a kormány elvont 2,7 millió forintot fenntartójától, az Eötvös Lóránd Tudományegyetemtől. Az pedig huszonkét milliót a Radnótira terhelt. A kért összeg egy hónap alatt összegyűlt. Az egyetem azonban nem támogatta az igazgató pályázatát az iskolavezetői tisztségre. Jótett helyébe lapát?

És végül beszéljük meg, hogy a német külügyminiszter uniós ellenőrzést javasol azon tagországok ellen, ahol a demokráciát szisztematikusan elépítik. Vajon lesz belőle valami?



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!



„Több szabadságot” jelent a regisztráció
Vejkey Imre, az új választási eljárási törvény tervezetének egyik előterjesztője, a KDNP országgyűlési képviselője

Bolgár György: - Arra vagyok kíváncsi mindenekelőtt – bár nem ez a legfontosabb –, hogy miért osztották ki Önre és Kósa Lajosra ennek a törvénynek az elkészítését. Miért nem a kormány végezte ezt, nagyon fontos változtatásokról lévén szó?

Vejkey Imre: - Tudja, Bolgár úr, mi csapatban dolgozunk, és úgy gondolom, hogy a csapat része volt nemcsak Kósa úr és jómagam, hanem Lázár János és a mögöttünk álló szakértők is és így alakítottuk ki a szakmai véleményüket.

- A nyilvánosság sokféle elképzelésről szerezhetett tudomást az elmúlt hetekben, aztán nem minden került bele ebbe a törvényjavaslatba. Önök mennyi ideig vitatkoztak rajta?

- Ez a szakmai vita még a télen elkezdődött, és egészen mostanáig tartott. Nyáron a politika uborkaszezonját éli, csöndesebben tudtunk dolgozni rajta akkor és talán ezért vert nagyobb vihart most szeptemberben, hogy ezzel a törvénytervezettel indítottunk.

- Talán azért kavart nagy vihart, mert mégiscsak beletették ezt a bizonyos választási regisztrációt vagy előzetes feliratkozást, márpedig az első pillanattól kezdve, amikor elhangzott, lényegében az ellenzéki oldalról mindenki bírálta ezt, mondván, hogy itt a választójog súlyos korlátozásáról van szó. De erről mégsem mondtak le, finomították ugyan, de nem mondtak le. Miért?

- Tisztelt hallgatók, itt a kiinduló pontunk más. Az ellenzék kiindulópontja az, hogy mi egy kis nemzet vagyunk. Mi abból indulunk ki, hogy egy világnemzet vagyunk, millió számban élnek magyarok a nagyvilágban. Annak érdekében, hogy a jogosultak közül senki ne szoruljon ki a választás lehetőségéből, új megoldásokat kellett keresnünk. Az egyik ilyen az előzetes feliratkozás intézménye – mint ahogy most már a tisztelt hallgatók is tudják –, ugyanis nem lehet másképp nyilvántartásba venni a Kárpát-medencében élő magyar állampolgárokat, az itthon élő nemzetiségeket, továbbá csak ezzel a módszerrel tudjuk biztosítani a voksolás napján külföldön tartózkodó és tartósan külföldön dolgozó, de magyarországi lakóhellyel rendelkező embereknek a választást. Ha belegondolnak a tisztelt hallgatók, akkor csak London környékén legalább százezer magyar él. Elmondhatjuk azt is, hogy Németországban, illetőleg annak bajor tartományában is – ha leszűkítjük – sem kevesebb. Most már a kettős állampolgárok száma is kétszázötvenezer fő körül van, úgy gondoljuk, hogy 2014-re ez akár elérheti a négyszázezer főt is. Mindezek alapján azt tudom mondani, hogy ha diszkriminációmentesen kívánjuk kialakítani a választási rendszert, akkor megkerülhetetlen az önkéntes feliratkozás intézménye, hiszen körülbelül egymillió embert épít arra, hogy egy egységes rendszert alakítsunk ki.

- Hadd mondjak egy alternatív változatot. Nem lett volna diszkrimináció, mégis egyszerűbb lett volna és senki nem kényszerült volna egy plusz aktusra, vagyis hogy bejelentkezzék a választásra. A Magyarországon élő, Magyarországon lakhellyel rendelkező be van jelentve, regisztrálva van, itt kötelező lakcímbejelentés van, Orbán Viktor sem tudna levelet írni a magyar választópolgárokhoz, ha ez nem így volna. Azok, akik magyarországi lakcímmel rendelkeznek, de esetleg évek óta külföldön élnek, dolgoznak és mondjuk nem jutnak a választási értesítőhöz, még mindig élhetnének azzal a jogukkal egy rendelkezés vagy törvénymódosítás szerint, hogy jelentkezzenek be, mert ők Londonban élnek, és ezért nem jutott el hozzájuk semmiféle választási értesítés. Az újonnan bekerülő kettős állampolgárok pedig úgyis regisztrálva vannak egyfelől, mert a nevük, címük, lakhelyük meg van, de számukra is fel lehetne ajánlani ugyanezt. Vagyis hogy regisztrálják magukat, ha részt akarnak venni a választásokon. Mi ezen a kettős mérce? Mindenki számára ugyanaz a lehetőség lett volna adott, csak éppen nyolcmillió magyarországi lakóhellyel rendelkező állampolgárnak nem kellene egy külön lépést megtennie, hiszen már úgyis regisztrálva van.

- Sajnos ez nem teljesen így van Bolgár úr, mert egyrészt a határainkon túl élő kettős állampolgárok – értem itt elsősorban a Kárpát-medencében élő magyarokat – címe, illetve tartózkodási helye nincs regisztrálva. A másik fontos kérdés pedig az, hogy mindenképpen lennie kell egy rendszernek, nem lehet az, hogy egy embernek ilyen, a másiknak olyan szisztémát alakítunk ki, ezért lesz a Magyarországon élőknek is feliratkozás. A választói névjegyzéket az állampolgárok tulajdonképpen önkéntesen állítják össze, nekünk az a célunk hosszútávon is, hogy ne állami kötelezettség legyen, mint ahogy az korábban a szocializmusban volt. Az a kifejezett álláspontunk, hogy ez sokkal több szabadságot jelent az állampolgárok számára. Több szabadságot jelent és a feliratkozás a részvétel egy szélesebb lehetőségét fogja megteremteni. Senkit nem fog hátrány érni emiatt, nem lesz kitéve felesleges zaklatásnak. Most, illetve a legutóbbi választáson is többen kifogásolták azt, hogy telefonon, levél útján, személyesen zaklatták őket különböző aktivisták. Most azok a személyek, akik nincsenek fenn a névjegyzéken, akik nem iratkoztak fel, azok mind iktatva lesznek ebből a szempontból.

- Ha így marad, ahogy a tervezet tartalmazza, mindössze két hét áll rendelkezésre ahhoz, hogy valaki levélben regisztráltassa magát. Ez rendkívül rövid idő, márpedig a társadalom nagyobbik része nem szokta használni az internetet, ennél is jóval kisebb része tudja az ügyfélkaput használni, vagyis marad a többség számára az a lehetőség, hogy elmenjen a jegyzőhöz regisztráltatni magát. Egy olyan felesleges bürokratikus aktussal terhelik meg a választást, amire sokan azt mondhatják, hogy a fene vigye az egészet, nem érdekes, oda se figyelek, majd lesz ez még máshogy is, de engem most hagyjanak békén. Önök is tudják ezt előre, mégis miért csinálják?

- Tisztelt Bolgár úr és tisztelt hallgatók, ez megint nem teljesen így van, mert az alap az, hogy a választópolgár névjegyzékbe vétel iránti kérelmét szeptember 1. napjától a szavazást megelőző tizenötödik napig tudja előterjeszteni. Tehát ez lesz a feliratkozási időszak. Különböző megoldások lesznek a határon belül, a határon túl, a Kárpát-medencében élő azon állampolgárok részére, akik Magyarországon állandó lakóhellyel nem rendelkeznek és azon állampolgárok részére, akik állandó lakóhellyel rendelkeznek. Én inkább azt az oldalát hangsúlyoznám Bolgár úr, hogy nemhogy szűkítjük, hanem szélesítjük. Tehát nemcsak az a lehetőség, hogy levélben tudnak a tisztelt választópolgárok feliratkozni, hanem valóban – ahogy mondta – ügyfélkapu útján is és személyesen is.

- Ez a „nem szűkítjük, hanem bővítjük” kijelentés a matematikatörténetben a nagy Fidesz-KDNP paradoxonként fog bevonulni szerintem. Amikor ma minden 18 éven felüli állampolgár számára nyitva áll a választás lehetősége, ám Önök ezt egy külön aktushoz kötik, hogy jelenthet ez bővülést? Ezt valószínűleg csak valamilyen új matematikai tétellel lehet majd bizonyítani.

- Én úgy gondolom Bolgár úr, hogy nem, mert – mint ahogy az előbb mondtam – a feliratkozás széles időtartamú lesz, az imént mondtam azt is, hogy sokféle módon lehet ezt majd megtenni. Ez nyilvánvalóan szélesíteni fogja a részvételt és nem csökkenteni. Különösen, ha figyelembe vesszük azokat a személyeket is, akik eddig nem tudtak voksolni. Mindenképpen úgy gondolom, hogy az állampolgári tudatosság felé fogunk elmenni.

- De az állampolgári tudatosság nem feltétlenül állampolgári jog. Nem olyan jog, amit alapvető emberi jognak minősítenek. Lehet az ember tudatos és kevésbé tudatos. A választási jog viszont mindenki számára nyitva kell hogy álljon, a kevésbé tudatos számára is. Önök azonban az ő számukra mégiscsak korlátozni akarják ezt a jogot.

- Nem korlátozzuk, tisztelt Bolgár úr és tisztelt hallgatók. Az imént mondtam, hogy rendkívül széles időtartamú lesz a feliratkozás és sokféle módon lehet majd eszközölni ezt a feliratkozást.

- Azt mondta néhány perccel ezelőtt, hogy lényegében az indokolta az egészet, hogy kiterjesztették a választójogot a határon túli kettős állampolgárságú magyarokra is és egységes rendszert kell bevezetni. Bár őszintén szólva nem értem, hogy mitől válik a rendszer egységessé vagy miért borítaná fel a rendszert, ha vannak már regisztráltak és csatlakoznak hozzájuk újonnan regisztrálandók. Azonban Önök már tudatában voltak ennek akkor, amikor tavaly húsvétkor elfogadták az új alkotmányt vagyis az alaptörvényt. Miért nem vették ezt bele? Miért kell most egy alaptörvény módosítással megteremteni a regisztráció lehetőségét? Lehet, hogy akkor még nem látták ilyen világosan ezt a rettentően világos helyzetet?

- Tisztelt hallgatók, az alaptörvény tavaly húsvétkor lépett hatályba. Nyilvánvaló, hogy lényegesen hamarabbi időpontban fogadtuk el, mint ahogy ezzel a regisztrációval elkezdtünk foglalkozni. A riport legelején mondtam Bolgár úrnak, hogy körülbelül ez év telén kezdtünk el foglalkozni vele. Tehát nyilvánvaló, hogy itt az alaptörvény és a VE közötti munkálatok között volt egy egyéves időszak.

- Magyarán az egy év alatt senkinek nem jutott eszébe, hogy változtassuk meg a választási eljárási törvényt és regisztráltassuk a népet?

- Nem erről van szó, tisztelt Bolgár úr, hanem arról, hogy az alaptörvény számos kérdést tartalmaz és ezek precíz, pontos szabályozását. Ide tartozik azonban az a tény is, amiről nem szabad megfeledkezni, hogy nemcsak eljárási törvényből áll a választási jog, hanem anyagi jogi törvényből is. Tehát először a választójogi választási eljárásról bármilyen gondolkodást végrehajtani. Akkor tudniillik még a választójogi törvény nem volt meg, amikor az alaptörvény hatályba lépett, illetve amikor az alaptörvényt megszavazták.

- Nem súlyos szegénységi bizonyítványa az alaptörvénynek az, hogy Önök elfogadják és azt mondják, hogy ez évtizedekre meg fogja szabni Magyarország sorsát, aztán most megint módosítani kell? Milyen alaptörvény az ilyen? Ha egy országban elfogadnak egy új alaptörvényt, sok helyen még azt is kikötik, hogy több parlamenti cikluson keresztül hozzá sem szabad nyúlni.

- Tisztelt Bolgár úr, amikor az ember szakértőkkel dolgozik és előretekint, sok mindent előre lát, van, amit nem lát előre. Mivel a társadalom, a társadalmi viszonyok rendkívüli mértékben változnak, ezért nekünk is számtalan oldalirányból is megoldásokat kellett találnunk. Természetesen volt olyan, amire akkor még nem kifejezetten gondoltunk, ezt utóbb most bepótoljuk.

- Van még egy érdekes vonása – nem is csak egy – a törvénytervezetnek, hogy nagyon egyszerűen jelöltté válhat bárki. Kétszáz ajánlás kell hozzá mindössze és ráadásul egy ember bárkit jelölhet. Tehát nemcsak egy embert, hanem akár összeáll egy csapat és több száz vagy több ezer jelöltet is ajánlhat szerte az országban, ami egészen kontrollálatlannak tűnik. Önök miért emelték fel a sorompót és miért engednek be mindenkit – lényegében kontroll nélkül – a pályára?

- Tisztelt hallgatók, itt fel kell hívnom egy EBESZ irányelvre és az 1990. évi Koppenhágai Egyezményre, továbbá az ENSZ Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egységokmányának 25. cikkelyére a figyelmet. Ezek alapján azokban az országokban, ahol regisztráció van, elő kell segíteni azt, hogy minél könnyebben válhassanak jelöltté az állampolgárok. A jelöltállításhoz szükséges ajánlásokat az EBESZ úgy fogalmazta meg, hogy a lehető legminimálisabban kell megállapítani. E miatt jelöltük meg mi ezt a kétszáz főt, természetesen ez egy törvénytervezet, még nincs kőbe vésve. Amennyiben az ellenzék részéről olyan igények merülnének fel, hogy ez magasabb főben legyen meghatározva, akkor erről politikai vitát fogunk folytatni.

- Az például ki van zárva, hogy valaki elinduljon a választáson, de közben nem regisztrálja magát választóként?

- Az ki van zárva.

- Tudniillik előbb kell valakit jelöltté nyilvánítani, összegyűjteni a kétszáz ajánlását és bejelenteni az indulását, mint ameddig nyitva van a regisztráció lehetősége. Tehát elvileg elképzelhető, hogy mondjuk Önt jelölik, összegyűjti a kétszáz ajánlást és nyilván a pártja ezt szívesen meg is teszi Önnek, de Ön elfelejt regisztrálni és miután még nyitva az idő a jelölés lezárultáig, nem fogja senki Önnek mondani, hogy Vejkey úr regisztráljon már, hiszen nyitva van az idő, még két héttel a választások előtt is lehet regisztrálni. Szóval elvileg elképzelhető, hogy valaki elindul a választáson, győz, miniszterelnök lesz belőle, mert megválasztják és közben nem is regisztráltatta magát választóként.

- Nem, Bolgár úr, ez nem képzelhető el. Azért, mert magához a feliratkozás aktusához kötődik az, hogy valaki aktív, illetve passzív választójoggal bírjon arra a választásra. Abból következően, ha feliratkozik, akkor van jogosultsága arra, hogy válasszon és akkor van jogosultsága arra, hogy jelölt legyen.

- Tehát az benne is van a törvénytervezetben, hogy csak az lehet jelölt, aki előzőleg regisztrálta magát választóként?

- Igen.

- Értem. Ez a két-hárommilliós állami támogatás, ami a nyilvánosság előtt felvetődött – nem is akárkiktől –, de most nincs benn a törvénytervezetben, azért hiányzik, mert elvetették, túl sokba kerülne vagy még nem zárultak le erről viták és ez majd egy másik, akár törvénymódosításban, akár rendeletben lesz meghatározva?

- Tisztelt hallgatók, itt az utóbbi vonatkozás áll fenn. A kampányfinanszírozás és a pártfinanszírozás kérdése még vita alatt van és ebben is egy új szabályozás lesz. Tehát nincs lezárva ez a kérdés még.

- Abba belegondoltak, hogy ha ennyire szélesre tárják a kapukat, főleg nagyvonalú állami támogatás reményében, akkor akár sokan elindulhatnak, ezrek, sőt akár tízezrek is? A fejenkénti két-hárommillió forint tíz-húsz-harmincmilliárd forintos állami kampánykiadást jelent a mostani, ennél jóval kevesebbel szemben?

- Hogyne, ebbe a pénzügyeseink belegondoltak, ezért nyilvánvaló, hogy azon személyek, akik pusztán erre a pénzre próbálnának sandítani, azok nem fognak igazán előnyre szert tenni. Egyrészről azért, mert a jövőbeni szabályozás feltehetően majd úgy fog kinézni, hogy nem egyből a teljes összeg kerülhet lehívásra, hanem csak egy töredék része, és ha magán a választáson bizonyos százalékot nem ér el, akkor a teljes összeget vissza kell fizetnie.

- Akkor végezetül még egy dolog, ez a Nemzeti Választási Bizottság, amit Önök más módon állítanának fel, mint az eddigiekben, eleve kilenc évre választanák meg a tagjait kétharmados többséggel, ameddig pedig nincs kétharmad a leváltásukra, addig maradnak is a helyükön. Márpedig ez egy olyan szabályozási rendszer, amit más esetekben, más intézményvezetők megválasztásánál a különböző európai intézmények, az Európai Uniótól az Európa Tanács Velencei Bizottságáig rendszeresen kifogásoltak, hogy nem lehet ilyen hosszú időre beültetni választott tisztviselőket egy ilyen országos intézmény vagy szervezet élére. Mégis miért ragaszkodtak ehhez?

- Tisztelt hallgatók, én nem hallottam, hogy bárkinek problémája lett volna azzal, hogy az alkotmánybírák milyen hosszú időre vannak megválasztva. A Nemzeti Választási Iroda ugyanolyan független intézmény lesz, mint az Alkotmánybíróság. Nyilvánvalóan mindenkinek érdeke, hogy egy stabil, független intézmény hosszú távon tudjon működni.

- De arról hallott, hogy az Alkotmánybíróság tagjainak jelölésével és megválasztásával kapcsolatban mindenkinek baja volt, országon belül és kívül is? Az rendben van, hogy őket tartósan hosszú időre választják, de az már kevésbé, hogy egyetlenegy ellenzéki párt sem jelölt és jelölhetett és nem is került be jelöltjei közül senki az Alkotmánybíróságba. Éppen ezért a kétharmadot formális biztosítékként kezeli Európa és kifogást is emel ellene.

- Nem értek ezzel egyet, tisztelt Bolgár úr, és a hallgatóknak mondom, hogy az ellenzéki pártok jelölhettek. Hogyne jelölhettek volna az alkotmánybírák tekintetében. Jelöltek is. Voltak jelöltek.

- Hát ez az, csak a parlament semmibe vette ezeket a jelöléseket.

- Nem vette, a demokratikusan megválasztott parlament döntött, hogy kit választ meg.

- Innentől kezdve viszont a kétharmad…

- Tulajdonképpen Ön most a demokratikusan választott parlament hatáskörét vonja kétségbe?

- Nem. Én azt vonom kétségbe, hogy kétharmados többséggel bármi megcsinálható. A nyugat-európai demokráciafelfogás is hasonló, úgy gondolják, hogy a kétharmados többség nem totális hatalmat jelent, a demokrácia szellemének nem felel meg. Akkor sem, ha alkotmánybírókat választunk, akkor sem, ha az eddigi Országos, mostantól Nemzeti Választási Bizottság tagjait. Ugyanis könnyen leválthatatlanokká válnak, a kétharmad nagyon ritkán ismétlődik meg a választások során. Egy kétharmad akár több évtizedre bebetonozhatja a saját jelöltjeit.

- Tisztelt Bolgár úr és tisztelt hallgatók. A Fidesz-KDNP nem kifogásolta meg azt az időszakot és azokat a döntéseket, amikor az MSZP-SZDSZ közösen, szövetséges kétharmados döntésekkel hozta meg a különböző személyi döntéseit.

- Hogyne kifogásolták volna, Vejkey úr.

- Ettől elkülönült teljesen a Fidesz-KDNP szövetség döntéssorozata. A Fidesz-KDNP döntései abszolút demokratikus elveken alapulnak, megnézzük, hogy ki a legrátermettebb arra a tisztségre, és arra szavazunk, ha ez parlamenti hatásköri kérdés. Ezek az aggodalmak, amiket különböző szirénhangok által lehet hallani, teljesen alaptalanok.

- Én a szirénhangok közé soroltam az Európa Tanács Velencei Bizottságát, Viviane Reding uniós biztost stb. De ha szirének, akkor ám legyenek.

- Úgy gondolom, hogy más interpretációban és ennek következtében, mint ahogy a tisztelt hallgatóság is tudja, a Velencei Bizottsággal és Reding asszonnyal is megfelelően megállapodtunk ezekben és feltártuk azokat a tényeket, amikről ők nem tudtak.



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!



A tendenciózus közvéleménykutatásokról
Hann Endre, a Medián ügyvezető igazgatója

Bolgár György: - Tegnap folytattam egy beszélgetést a Nézőpont Intézet egyik munkatársával arról a közvélemény-kutatásról – nevezzük így –, amelyet a Magyar Nemzet megbízásából készítettek arról, hogy mit szól a közvélemény az IMF diktátumaihoz. Ezeket a diktátumokat Orbán Viktor, illetve előzőleg a Magyar Nemzet közzétette, azonban valójában nem léteznek, mint az néhány órával később ki is derült. Az IMF is az Európai Unió is cáfolta, leveleket látott az Index munkatársa, amelyekben szó sincs azokról a feltételekről, amelyeket pontról pontra végigkérdez a Nézőpont Intézet. Ez az egyik feltűnő közvélemény-kutatás az elmúlt napokból, a másik a Századvégé, az se áll túl messze a kormányzattól. Ők azt tudakolták, hogy kit tart felelősnek a közvélemény az azeri baltás gyilkos elengedése vagy átengedése kapcsán kirobbant botrány miatt. Azt hozták ki, hogy Azerbajdzsánt tartja a többség felelősnek. Csak az a közvélemény-kutatás is erősen necces volt. Mit szól egy közvélemény-kutató több évtizedes tapasztalattal a háta mögött ezekhez a – legalábbis kétségesnek látszó – felmérésekhez?

Hann Endre: - Engem eléggé megviselt ez a történet. Általában kellemetlen, ha a szakmánk hitelességét megkérdőjelezik, és most ez óhatatlanul felmerült több helyen is. A Facebookon is láttam elég sok olyan megjegyzést, amelyek sok mindent kétségbe vonnak, egyáltalán a kutatások létét is, meg összefüggésbe hozzák a közvélemény-kutatókat kormányzati megrendelésekkel. Ez semmiképp sem jó, van egy alapvető közös szakmai érdek, mégpedig az, hogy a szakmánk, a közvélemény-kutatás hiteles legyen.

- Ha az egyik hitelessége megkérdőjeleződik, akkor ez könnyen rávetülhet a másikra meg a harmadikra is. Ha egyszer félre lehetett vezetni a megkérdezetteket, meg még egyszer félre lehet, meg egy harmadik is félrevezeti, akkor mi a biztosíték arra, hogy a negyedik nem teszi ugyanezt? Kérdezi az ártatlan, de a közügyek iránt érdeklődő ember.

- Igen, általában össze is szokták téveszteni a közvélemény-kutatókat. Azt mondják, hogy egyik kutya, másik eb, egyszerű szóval. Persze, hogy mindannyian hibázhatunk. Ez a mostani két példa egyébként – főleg az egyik – nagyon is rávilágít arra, hogy mennyire óvatosan kell bánni a kérdésekkel, hogy a kérdések megfogalmazásán milyen sok múlik. Nagyon gyakran felmerül az, hogy vajon amikor az emberek válaszolnak, akkor mennyire tudatosan, mennyire a valódi, kiérlelt, ismereteken alapuló véleményüket mondják el. Ezt éppenséggel nagyon sokszor vizsgálni is kellene. A Századvég-felmérés ebből a szempontból nagyon vicces…

- Még egy pár ilyen jó vicc és sírva fakadunk. Nem?

- Bocsánatot kérek ezért a szóért. Tehát annyiban különleges, hogy az a kérdés, aminek a válaszait tényleg gyakran idézik, hogy a magyarok abszolút többsége azzal ért egyet, hogy a kialakult helyzetért – mármint itt az azeri-örmény-magyar hármas helyzetért – inkább az azerbajdzsáni kormány felelős, önmagában nem tendenciózus, nincs benne semmi sugalmazás.

- Mert ott az van, hogy inkább Azerbajdzsán felelős vagy inkább Magyarország felelős vagy nem tudja? Talán ez volt a három elem ennél a kérdésnél.

- Így van, tehát eleve felkínálnak két lehetőséget, és az emberek jóhiszeműen válaszolhatnak. Itt az a dologban a csel, hogy az előző kérdésben meghatároztak egy bizonyos tendenciózus irányt, talán azt is inkább szó szerint idézném. „Hallott Ön arról, hogy Magyarország kiadta Azerbajdzsánnak Ramil Safarovot, ahol az írásos megegyezés ellenére szabadon engedték?” Azzal, hogy ebben a kérdésben meg van fogalmazva egy nagyon határozott állítás – nevezetesen, hogy az írásos megegyezés ellenére engedték szabadon az azeriak –, már nagyon határozottan megfogalmazták Azerbajdzsán felelősségét.

- Miközben látszólag az egész kérdés csak arra irányult ártatlan formában, hogy egyáltalán tetszett-e már hallani erről az ügyről. De nem, benne van a vélemény is, hogy nahát, ezek meg elengedték.

- Nagyon fontos, hogy feltettek egy tájékozottságra vonatkozó kérdést, ezt én nagyon helyesnek tartom. Erre mindig nagyon kell törekednünk, hogy legalább lássuk, hogy a társadalomban mekkora hatása volt egy ügynek, mekkora tájékozottságot eredményezett. Itt viszont még azzal is kiegészítették ezt, hogy az ügy fontosságára is rákérdeztek. Tehát bizonyos szempontból nagyon korrekten jártak el, csak ezzel az egy beszúrt alárendelt gondolattal – hogy az írásos megegyezés ellenére szabadon engedték – definiálták a felelősség egyik nagyon fontos mozzanatát. Most nem akarok abba belemenni, hogy ez így volt-e vagy sem, hogy volt-e írásos megegyezés vagy nem volt. Van még egy fontos mozzanat, a válaszadóink jelentős része, még ha azt mondja is, hogy hallott a dologról, nem jelenti azt, hogy kiérlelt véleménye van, hogy biztosan tájékozott abban, mi is történt. Ráadásul ez egy meglehetősen bonyolult és ellentmondásos ügy volt, ahol a konfliktus legalább három résztvevője, de még ezenkívül nagyhatalmak is megfogalmaztak különböző véleményeket és álláspontokat. Tehát valószínűleg nagyon sok ember volt bizonytalan, és mindig az a veszélyes, hogy akiknek nincs határozott véleményük, azokat egy ilyen sugalmazás egyértelműen valamilyen irányba billenti el. Szokták mondani, ez egy szakmai fogalom, hogy az igent mondásra való hajlam sokkal erősebb az emberekben, ezért sohasem szabad úgy feltenni kérdést, hogy egyetért-e Ön azzal, hogy. Mindig hozzá kell tenni, egyetért vagy nem ért egyet azzal. És ahogy már az előbb beszéltünk erről, maga a véleményre vonatkozó kérdés ebből a szempontból kiegyensúlyozott, csak előtte már meghatározták, tulajdonképpen pozícionálták a válaszadók véleményét. Ez egy bonyolult szakmai kérdésnek tűnik, de ugyanakkor arra is rávilágít, hogy tényleg milyen műgonddal és aprólékos figyelemmel kell a kérdéseket megfogalmazni. Ha publikáljuk ezeket, akkor ez a felelősség még súlyosabb.

- De a publikálásban elkövettek egy további finom kis műgonddal végzett igazítást, hogy finomak legyünk. Az igazítás lehet jó is meg rossz is, ugye? Elmondom, hogy mire gondolok. Tudniillik a harmadik kérdésben valóban az van korrektül, hogy „inkább” az azeri kormány felelős vagy „inkább” a magyar kormány a felelős. Akkor még nincs is a teljes felelősség az egyik vagy másik kormányra hárítva. Ez tehát korrektnek látszik. Igen ám, csak az egész közvélemény-kutatásról készült közleményük címében és magában az adatok elé hozzárakott és kvázi összefoglalóként mellékelt szövegben már nem az szerepelt, hogy „inkább”, hanem az, hogy az azeri kormány a felelős. Ez szerepel a címben is meg magában az összefoglalóban is. Nem az, hogy „inkább” felelős, mert abból kiderülne, hogy ja, hogy még a magyar is felelős lehet. Igen, egyébként a magyar is az sokak szerint, de a Századvég összefoglalója szerint nem. Szerintük az azeri kormány a felelős.

- Ha ennyire górcső alá vesszük ezt a közleményt, akkor én azért még hozzátennék egy apróságot.

- Elkezdődött a licit.

- De nem, én nem állítom. Abban biztos vagyok, hogy ilyen sugalmazó felmérést mi nemigen tettünk közzé, de azért óvatos lennék. Azt mondom, hogy mindenki kritizálható és mindenütt lehet találni kisebb-nagyobb hibákat. De ha már itt tartunk, akkor én azt a kérdést is kifogásolom, hogy „Ön szerint mely ország kormánya felelős inkább a kialakult helyzetért”. Mi az, hogy kialakult helyzet? Nem tudjuk pontosan, hogy a megkérdezettek ugyanarra gondolnak, amikor a kialakult helyzetről beszélnek, mert korábban csak arról volt szó, hogy kiadtunk egy bizonyos személyt, itt nincs nincsenek olyan súlyos jelzők.

- Nincs baltás gyilkosra kihegyezve.

- Nincs. De ezt sem bánom, mert ez is egy olyan hangulatfestő elem, amely lehet hogy elvinné a dolgot másik irányba. Ebből a szempontból azt lehet mondani, hogy rendben van a kérdés, de nem tudjuk, hogy a válaszadók miről beszélnek. Arról, hogy kiadtuk, arról, hogy az azeriek azonnal szabadon engedték vagy arról – és itt ez nagyon fontos –, hogy azt kellett látnunk a tévéképernyőkön, hogy örmény tüntetők letépik a magyar zászlót? Ez azért érzelmileg erősen telített dolog. Ha végig akarjuk ezt az egész helyzetet zongorázni, akkor itt azért az örmények szerepét is érdemes lenne megnézni. Viszont kétségtelen, hogy ebben azért egy átlagos magyar válaszadó valószínűleg nem elég tájékozott. Egy szó, mint száz, ez nagyon szép példája annak, hogy mennyire fontos egy kérdés megfogalmazása, hogy ne legyen tendenciózus, befolyásoló.

- Itt a Nézőpont kutatása, amely arról szólt, hogy Ön inkább elfogadhatónak vagy inkább elfogadhatatlannak tartja az IMF azon követeléseit, hogy a magyar kormány törölje a bankadót, vezessen be ingatlanadót, csökkentse az állami tulajdont, privatizáljon, emelje a személyi jövedelemadót, juttasson még több pénzt a bankszférának, emelje a nyugdíjkorhatárt, csökkentse a nyugdíjakat, csökkentse a családi pótlékot. Miközben tudjuk, csaknem biztos, hogy a megkérdezettek is tudják, a Nézőpont Intézetnek viszont tudnia kell, hogy ilyen IMF-diktátumok nem léteznek. Viszont gond nélkül elutasíttathatják a megkérdezettekkel.

- Igen, itt azt kell mondanom, hogy az előző témához, a Századvég felméréséhez képest sokkal kevésbé szakmai, mint amennyire politikai a kérdés. Mert itt, ha száraz szakmai alapon közelítem és vizsgálom ezeket a kérdéseket, akkor azt kell mondanom, hogy nincs velük semmi baj.

- Ha valódiak volnának a feltételek.

- Az embereknek lehetőségük van négyfokú skálán a radikális elutasítástól a teljes mértében elfogadhatóig választani.

- Ötfokú. Teljes mértékben elfogadható, inkább elfogadható, inkább elfogadhatatlan, teljes mértékben elfogadhatatlan és nem tudja, nem válaszol. Jó, akkor ez az ötödik.

- A nem tudja, nem válaszolt, ezt ne vegyük be a fokozatokba. Lehetne ez is egy érdekes szakmai kérdés, hogy szabad-e középső fokozatot is felajánlani, általában nem szeretik, mert akkor a bizonytalan emberek inkább oda húznak. Na de itt egyszerűen nem lehet bizonytalan embereket feltételezni, rendkívül kis valószínűségű olyan embert találni, aki azt mondja, hogy teljes mértékben elfogadhatónak tartja azt, hogy emeljék a személyi jövedelemadót, hogy emeljék a nyugdíjkorhatárt, hogy csökkentsék a nyugdíjakat. Nem véletlen, hogy ez az utóbbi érte el a legnagyobb elutasítást. Tehát igazából ezért nem is nagyon érdemes közvélemény-kutatást csinálni, ha ilyen kérdéseket teszünk fel, mert bizonyos szakmai rutinnal – és ez a nézőpontos kollégáknak is megvan – nagyon nagy pontossággal meg lehet adni a válaszokat. De nyilván nem ez volt a cél, hanem az, hogy bizonyos tematizálást – ami két héttel ezelőtt kezdődött – fenntartsanak. Nagyon szomorú, hogy az olvasótáborok is mennyire megoszlanak nálunk. Egy normális demokráciában is vannak persze valamilyen irányzatú lapok, egyik lap inkább liberális, másik inkább baloldali. De azért nem hiszem, hogy az olvasótáborok – maga a tábor szó is kifejez valamilyen harcias dolgot – és a szavazótáborok olyan mértékben elszakadjanak egymástól, mint nálunk.

- Annyira, hogy a valóságtól is hajlandók legyenek elszakadni.

- Ez nyilvánvalóan a Magyar Nemzet saját közönségének szól, nagyon fontos fenntartani azt a harci szellemet, amelynek fontos része, hogy az IMF valamilyen kártékony, legalábbis velünk szemben a kíméletlenségig szigorú intézmény. A címe – ha az előbb szerkesztő úr szóba hozta a Századvég közleményének a címét – ennek is egy nagyon erős szót tartalmaz. A közlés címe, hogy Elfogadhatatlan IMF-diktátumok. Ha igaz lenne az, hogy vannak bizonyos feltételek, azért annak is egy sokkal erősebb megfogalmazása a diktátum szó.

- Hiszen az azt jelzi, hogy nincs mit tenni, ezt el kell fogadni, megadjuk magunkat, legyőztek bennünket, úgyhogy a győztes diktálja a feltételeket.

- Bevallom, mint gondolom, nagyon sok honfitársam sem, én sem ismerem annak a levélnek a pontos szövegét, amit a magyar kormánynak elküldtek. De azért több forrás megerősítette, magyar kormányzati források is...

- Hogyne, a kormányszóvivő is, hogy ilyen levél lényegében nincs. Amit összeszedtek, az az elmúlt évek legkülönbözőbb IMF-megállapodásaiból összeollózott kis tarka csokor.

- Ezt a műfajt, amikor valamilyen téma életben tartását közvélemény-kutatási eszközökkel érik el, az Egyesült Államokban elég nagy rutinnal használják és persze ott is elég vitatott. Nem biztos, hogy ezt a legszerencsésebb átvenni, kampányokban különösen nem. Úgy nevezik, hogy push-poll, talán elég sok hallgató érti ezeket a szavakat. A poll a felmérést jelenti, a push pedig a nyomást. Ez egy ilyen nyomásgyakorló, az embereket valamilyen irányba nyomni akaró felmérés, ahol már maga a kérdésfeltevés – az, hogy kiknek teszik fel – is orientált valahogy. Ez persze csak körülbelül ezer emberre vonatkozik, ebben az esetben azt hiszem ezer fő volt. Olyat is csinálnak egyébként – és ezt most nem javaslatként mondom, mert szerencsére ez a magyar kampány gyakorlatban még nagyon kismértékben elterjedt módszer –, hogy nagyon sok embert felhívnak telefonon és látszólag közvélemény-kutatási kérdést tesznek fel. De a kérdésekkel valamire emlékeztetik vagy valamire befolyásolják az embereket. Ez egy kicsit ilyen push-poll-szerű dolog. Legalábbis akkor, ha ezt megjelentetik egy kormánypárti lapban.

- Akkor fordítsuk magyarra ezt a push-pollt, szárazon tartják a puskaport.

- Igen, lehet egy ilyen szójátékkal élni. Valóban, a saját szavazótábor folyamatos megerősítése, egyben tartása a cél.



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!