Előzetes regisztráció: a nép leváltása




Nemrégiben azt írtam a Galamuson az előzetes választási regisztrációt illető fideszes tervekről: „van egy olyan érzésem, hogy még nem értünk a kormány választástechnikai ötletrohamának a végére”. Magam sem gondoltam, hogy ez ilyen hamar bejön, hiszen még ki sem szörnyülködtük magunkat az egyéni kerületek határainak átrajzolásán, az egy fordulón, a határon túli állampolgárok szavazati jogán, a győztes „kompenzációján”, majd az előzetes feliratkozás tervén, máris felmerült az egyéni jelöltek milliós nagyságrendű kampánytámogatása, a jelenlegi kopogtatócédula-rendszer eltörlésével kombinálva. Utóbbit még Lázár Jánostól is ritkán tapasztalható cinizmussal az LMP korábbi ötlete felkarolásának állítják be. Nyilvánvaló, hogy nem erről van szó, hanem arról, hogy a választási rendszert a Fidesz – változó igényekhez is gyorsan alkalmazkodó – hatalommegtartási szándéka határozza meg. A joggal sokat kritizált ajánlószelvény-rendszert most százegynéhány támogató aláírás váltaná fel, ami a bőkezű kampánypénzzel együtt jelentősen megnövelheti a választáson indulni kívánók számát – lehetőséget adva arra, hogy a Fideszt leváltani akarók szavazatai szétforgácsolódjanak, növelve ezzel a kormánypárti jelölt esélyeit az egyébként egy fordulóban, egyszerű többséggel elnyerhető mandátum megszerzésére. Ravasz, mondhatni sunyi tervek, és megint csak elmondhatjuk: ki tudja, ez lesz-e az ötletelés vége. Csak hogy mindenképp bebiztosítsák Orbán 2014-es választási győzelmét, esetleg eljutunk oda, hogy Orbán győzelmét tényként rögzítik majd a választási eljárásról vagy a választójogról rendelkező paragrafusokban. Emlékeztetőül: 2010-ben a frissen hatalomra került orbánisták egyből átírták az önkormányzati választásokról szóló jogszabályokat – jelentősen felemelték a listaállításhoz szükséges ajánlások arányát, szigorították a kompenzációs lista feltételeit, viszont a megnövelt számú ajánlószelvény-gyűjtés idejét jelentősen lecsökkentették. (Nem is beszélve olyan „apróságokról”, mint a „lex Borkai” stb.) Akkor erre volt szükség. A szigorítást kívánta a „párt” érdeke, hogy csökkentsék a potenciális ellenjelöltek számát, mostanra – érzékelve a Fidesz társadalmi támogatottságának csökkenését – megváltozott az érdek, csak az nem, hogy mindent alárendelnek az Orbánt leváltani akarók megosztása tervének.

Így nyer új értelmet is a választási rendszer leginkább feltűnő újítása, a hatalmon lévők leginkább visszataszító szörnyszülöttje: az előzetes választási regisztráció terve. (A tiltakozások közül alighanem a Gyurcsány Ferenc vezette Demokratikus Koalíció Kossuth téri akciója volt eddig a legfontosabb, hiszen a nemzetközi média figyelmét is sikerült felhívnia arra, milyen hatalommegtartási technikákkal kacérkodik Orbán.) Az újabb és újabb kormányzati ötletek nyomán már nem is nagyon lepleződik a szándék: kerül, amibe kerül, növelni kell a fideszes szimpatizánsok szavazásának lehetőségét (ez elsősorban a határon túliak aktivizálásában ölt testet, itthon Orbán aligha tudja támogatói számát növelni, sőt még a két év alatt elveszítetteket sem tudja újra megszólítani); viszont sokkal fontosabb számukra csökkenteni vagy akár megszüntetni a leválthatóság lehetőségét. A regisztráció nyomán – ma még kiszámíthatatlan mértékben – csökkenni fog a választójoggal rendelkezők száma, jóval kevesebb ember fogja felhatalmazni a következő kormányt, mint az elmúlt 20 év alatt bármelyik elődjét. De ez a Fidesznek már nem is baj. Ki akarja zárni annak lehetőségét, hogy a politika iránt apatikus, rezignált választópolgár az utolsó pillanatban „valaki másra” szavazva adjon hangot az Orbánnal szembeni elégedetlenségének. Ezáltal megtörik az általános választójog hazai működésével kapcsolatos gyakorlat, aminek mögöttes szándékát napnál világosabbá teszi, hogy a fideszesek aligha tudnak épkézláb magyarázatot adni a regisztrációval kapcsolatos terveikre. (Amely kétségtelenül gyakorlattá válik hamarosan.)

Nemcsak az a baj, hogy ezzel a választási kampány igazi tétje a hosszas regisztráció alatti mozgósítás lesz, a tényleges kampány alighanem méltatlan marad a nevére. (Hiszen a regisztrálók jelentős része vélhetően biztos párt- vagy legalábbis értékválasztás birtokában veteti fel magát a választói névjegyzékbe, a választási kampány során aligha lesz meggyőzhető vagy más irányba mozgósítható.) Orbán persze szereti az elhúzódó „háborús” szituációkat, vagyis ezúttal a regisztrációban testet öltő mozgósítást, amelytől az ellenfelek kifáradását is remélheti, s összességében jó eséllyel bízik abban, hogy a választástechnikai ötlet végül segíti hatalomban tartani őt magát, a nagy hatalmú miniszterelnököt.

De mondom, nemcsak ez a baj. Hanem elsősorban az, hogy a választói feliratkozás tervbe vett fideszes ötlete az Orbán-rendszer jellegének is egyik leglátványosabb kifejezője, sőt, a rendszer hosszú távú berendezkedésének megalapozója. Orbán ugyanis – akarva-akaratlanul Bertolt Brecht híres versét* követve – a magyar népet akarja leváltani. A népre addig volt szüksége, amíg őt hatalomba segítette, amikor már érezhetően elégedetlen vele, már nem kell neki ugyanaz a „nép”. Újat kell kineveznie helyette. Vagy legalább átértékelni a vonatkozó fogalmakat. (Egy olyan nagy hatalmú ember, mint Orbán talán már úgy is érzi, hogy neki ehhez is joga van, sőt hazája iránti kötelessége is. Mások gondoltak már hasonlókat korábban is…) Pontosabban kell neki a „nép”, csak nem az, amelyik vele szemben bizalmatlan, hanem az, amelyik hűséges. A jelenlegi népet le kell váltani olyanra, amely a vezetője iránt lojális. Ha belegondolunk, a választópolgárok teljes egészének előzetesen (újra)regisztráltakra cserélése belefér abba az orbáni (eredetileg szélsőjobboldalról a fideszes világképbe sodródott) gondolatsorba, amely igazán csak azt tekinti a magyar nép tagjának, hazafinak, aki az ő pártjuk, pontosabban a párt vezetője iránt elkötelezett. (Vonatkozó idézetek a baloldali kormány „idegenszívű” minősítésétől a „haza nem lehet ellenzékben”-en át sok tusványosi megnyilatkozásig hozhatók.) Innentől kezdve pedig joggal vonhatják meg a „demokratikus” jelzőt Orbán rendszerétől, s ez sokaknak végre világos kellene hogy legyen. A demokratikus és az autoriter rezsim között ugyanis többek között az a különbség, hogy előbbi lehetőséget ad a hivatalban lévő kormányzat leváltására a nép által, utóbbiban a hatalom ad lehetőséget önmagának a nép leváltására.

Reménykedni – a demokratikus ellenzék összefogásán, a rendszerből fakadó következmények felismerésén és a következtetések levonásán túl – abban lehet, hogy hátha Orbánék egész választási ötletrohama visszafelé sül el. Nem túl valószínű, de megérné, hogy egy jóízűt nevessen velünk együtt a fél világ a népét maga kinevezni akaró, mindenáron történelemkönyvekbe igyekvő miniszterelnök felsülésén.


* Bertolt Brecht

A megoldás

A június 17-iki fölkelés után
az Írószövetség főtitkára
a Sztálin-fasorban röplapokat osztatott szét,
melyek tudatták, hogy a nép
eljátszotta a kormányzat bizalmát,
és csak kétszeres munkával
hódíthatja vissza. Nem volna ezúttal
egyszerűbb, ha a kormány
feloszlatná a népet,
és újat választana?

(Eörsi István fordítása)



Fazekas Csaba



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!