rss      tw      fb
Keres

Bolgár György interjúi a Galamusban - 2012. szeptember 13.



Bolgár György kérdései 2012. szeptember 13-ai műsorban


Mai műsorunkban megbeszéljük, hogy a két illetékes minisztérium ellenezte, Orbán Viktor ennek ellenére mégis úgy döntött, hogy Magyarország átadja a gyilkos katonatisztet Azerbajdzsánnak. Egyszemélyi felelősség vagy ahogy Martonyi János külügyminiszter mondta, az egész kormány felelős?

Másik témánk, hogy húsz percig vigasztalták a miniszterelnököt a díszpáholyban ülők a holland labdarúgó válogatottól elszenvedett 4-1-es vereség után. Erről Kovács Ferenc volt szövetségi kapitány beszélt, mondván Orbán Viktort rosszul érte a kudarc.

Mit szólnak ezenkívül ahhoz, hogy már csak októberre várjuk az IMF delegációját a hiteltárgyalások megkezdésére, legalábbis az illetékes miniszter Varga Mihály szerint. De melyik év októberében?

Mi a véleményük továbbá arról, hogy az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet sajtószabadság felelőse dermesztő hatásúnak nevezte azt a pert, amelyet az MTI kezdeményezett tízmillió forint értékben egy internetes blogbejegyzés miatt egy újságíró ellen, aki a közmédiát bírálta. Mindenki szabadon megtarthatja a véleményét?

És végül azért sajnálja a fideszes Varga István a nők szerepéről kifejtett véleményét, mert Jeruzsálemtől New Yorkig mindenki erről beszél. De miért pont Jeruzsálem és New York? Csak nem a New York-Budapest Tel-Aviv tengely jutott az eszébe amúgy spontán módon? Leginkább azt kéne sajnálnia amit mondott, hogy a nők azután emancipálódjanak, hogy négy-öt gyereket már megszültek.



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!



Az azeri kiadatásról, a Varga-botrányról
Pálffy István, a Kereszténydemokrata Néppárt frakció szóvivője

Bolgár György: - Alapvetően két dologról szeretném kérdezni a véleményedet, ha van a pártfrakciónak ilyen véleménye. Az egyik az azeri ügy. Azért is kérdezem ezt, mert a Kereszténydemokrata Néppárt már a nevéből is következően keresztény szellemiségű párt, és ebben a botrányban, amikor ugye Azerbajdzsánnak kiadtuk a gyilkos katonatisztet és Örményország emiatt felháborodott és felfüggesztette Magyarországgal a diplomáciai kapcsolatokat, a magyar keresztény egyházak pedig szolidaritásukról biztosították az örmény testvéregyházat, akkor azt vártam volna, hogy a kereszténydemokraták megszólalnak, és legalább óvatosan bírálni fogják vagy kétségbe vonják a lépés helyességét. Ez nem történt meg. Miért?

Pálffy István: - Azért nem történt meg, mert – ahogyan te is mondod – két egészen különböző dologról van szó, még akkor is, ha egy ügyön belül. Tehát az, hogy a magyar keresztény egyházak vagy azok túlnyomó többsége miként foglal állást az örmények tekintetében, nem jelenti azt, hogy nekünk ilyen értelemben magáról az ügyről meg kellett volna szólalnunk. Tehát hiába egy téma, mégis két dolog. Ezzel mindent el is mondtam. Messzemenőleg egyetértünk azzal, amit a kormány képviselői vagy maga a miniszterelnök ebben az ügyben elmondtak.

- De az a furcsa helyzet állt elő, hogy mostanra kiderült, hogy a kormány ugyan meghozta a döntést a miniszterelnök döntő szavára, de előzőleg a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium, illetve a Külügyminisztérium illetékesei is arra figyelmeztettek, hogy ez nem lesz jó, ennek komoly veszélyei vannak. Vagyis lényegében nem támogatták az átadást. Akkor utólag nyugodtan, még akár a fejlemények láttán is mondhatná azt a Kereszténydemokrata Néppárt, hogy talán jobban meg kellett volna gondolni. Vagy akár még lehetne bizonyos újabb bizalomépítő lépéseket tenni annak érdekében, hogy minimalizálják az esetleges kockázatokat, veszélyeket.

- Kezdjük az utóbbival. Ilyen lépések kialakítása éppen folyamatban van, és azért nem nyilatkoznék ezekről, mert éppen készülnek. Tehát amikor a lépések fontosak lesznek, akkor a megfelelő időben el fogjuk mondani azt, hogy miként. A megközelítését elmondhatom, a legfontosabb nyilván az, hogy az örmény-magyar kapcsolatokat próbáljuk a legóvatosabban, a legkörültekintőbben, a legnagyobb empátiával javítani, ha helyreállítani záros határidőn belül nem is tudjuk. És egy olyan hangnemet találni, amiben folytatható az az együttműködés, ami az örmény barátainkkal különösen az utóbbi húsz évben működött. A dolog első részére pedig azt mondanám, hogy itt nem derült ki semmi újszerű és ebben semmi különösebb nincsen. Hiszen a kormány a döntéseit minden ügyben így hozza meg, a kormány tagjai elmondják a véleményüket, van kockázatmérlegelés gazdasági ügyekben és igazságügyi kiadatási ügyekben is. Ezeket ki-ki a maga normális rendjében előterjeszti és a kormány a maga működési rendje szerint szavazással vagy a kormányfő véleményével, vagy a kormányfő felelősségvállalásával ezeket a kérdéseket eldönti, és innentől kezdve a felelősséget ő viseli irántuk. Ebben az ügyben annyiszor elhangzott már, de hadd szögezzem le én is egyértelműen, hogy a kormány jogszerűen, egy demokratikus állam joggyakorlata alapján járt el, és ezt feltételezte a másik félről is. Egy olyan félről, Azerbajdzsánról, amely az ENSZ Biztonsági Tanácsának tagja. Okkal és joggal volt tehát az a feltételezésünk, hogy úgy jár majd el, ahogy egy ENSZ BT taghoz illik. Nem ez történt. Lehet, hogy ennek a kockázatát mérlegelte a kormány, lehet, hogy ez elhangzott, hiszen a kormányülésen én magam nyilván nem vagyok ott, de nem volt ok arra, hogy másként álljunk Azerbajdzsánhoz, mint bármelyik másik országhoz. És ebben az összefüggésben különösen érdekes az az eset, ami a franciákkal történt meg, nota bene éppen a most joggal tiltakozó örményekkel szemben. Ők egy örmény kiadatási ügybe futottak így bele.

- De nem ugyanilyen volt az ügy, ugyanis ott csak Franciaország és Örményország állt kapcsolatban egymással, ott nem volt konfliktus. Franciaország tett egy gesztust az örményeknek, ez kétségtelen. De senkinek nem a kárára vagy a javára. Itt viszont be volt vonva Azerbajdzsán, ráadásul egy súlyos fegyveres konfliktus utáni, állandóan kirobbanásra váró feszült helyzet kellős közepén.

- Ugyanakkor nem robbant ki semmi azóta és nem kellenek különösebb béketárgyalások ahhoz, hogy megakadályozzák a kirobbanást. És a térség ma már, a Hegyi-Karabah a két nép hosszú csatái után jóval konszolidáltabb annál, hogy ez megtörténjen. Tehát mi semmiféle konfliktust nem robbantunk ki, mondom még egyszer, demokratikus jogállami gyakorlat alapján jártunk el egy olyan országgal szemben, amelyről joggal feltételeztük azt, hogy miután az Európa Tanács és az ENSZ BT tagja, úgy fog viselkedni, ahogy az ilyen helyzetekben illik. Nyilvánvaló tény és ki kell mondani, hogy az azeriek egyszerűen átvertek bennünket.

- Ha a kockázatokkal tisztában volt a kormány – mert az kiderült, hogy mérlegelte és aztán úgy döntött, hogy ezek nem olyan nagyok –, mi volt a mérleg másik serpenyőjében, mi volt az a pozitívum, mi volt az az előny, amiről úgy gondolták, hogy ez megéri?

- Egyáltalán nem biztos, hogy volt ilyen előny. Én még nem hallottam olyat, hogy bárki ebben az ügyben előnyről beszélt volna.

- Gazdasági előnyökről nagyon sokat beszéltek.

- De a kormányból nem.

- A kormányból valóban nem.

- Na ugye. Azt persze értem, hogy a sajtó egy része meg bizonyos gazdasági körök szeretnének valami összefüggést látni ott, ahol nincsen. De az természetes, hogy ennek ilyen értelemben nincs előnye. Ugyan mi lenne. Tehát nyilvánvaló, hogy egy demokratikus joggyakorlat véghezvitele során nincsen előny. Ott kötelezettség van, azt meg kell úgy csinálni, ahogy a jogszabály előírja.

- De ezt nem írja elő, ilyen kötelezettség nincs. Elutasítani is lehetett volna az azeri kérést.

- Mondom még egyszer, ebből semmi előny nincsen.

- Akkor viszont talán kár volt vállalni, ha még előnyünk sem származik belőle, nem?

- Nem kell, hogy előnyünk származzon belőle, értsük már meg. Ha egy idegen állam azt kéri, hogy a saját igazságszolgáltatási rendszerén belül, büntetés-végrehajtásán belül különböző családi, esetleg kulturális vagy nagyon sokféle szempontnak megfelelő tényező alapján a büntetést az elítélt ott folytathassa le, akkor ennek a gyakorlata alapján ezt általában szokás megadni. Tehát itt nem előnyöket vagy hátrányokat mérlegelnek. A jelenlegi esetben az merülhetett fel hátrányként, hogy egy olyan emberről van szó, akit a hazájában annak ellenére, hogy köztörvényes brutális gyilkosságot követett el, kulturális differenciák miatt nemzeti hősként tisztelnek és ünnepelnek.

- Akkor a másik kérdésre is röviden térjünk ki, ez a bizonyos családon belüli erőszakkal kapcsolatos parlamenti vitában keltett feltűnés, még ha éjszaka volt is, mert azért volt, aki odafigyelt és másnap nyilvánosságra hozta Varga István képviselőnek azokat a kijelentéseit, hogy ő nem ellensége a női emancipációnak, de a családon belüli erőszak is akkor csökkenhet vagy szűnhet meg, ha a nők rendesen szülnek három-négy-öt gyereket, és utána önmegvalósíthatják magukat, emancipálódhatnak. Szóval én ismerem a Kereszténydemokrata Néppárt családkoncepcióját, sokszor sokféle formában hallottam is, de feltételezem, hogy nem pontosan ugyanez. Viszont nem hallottam ebben sem megnyilvánulni a KDNP-t. Van-e véleménye a pártnak erről, és ha van, akkor milyen?

- A pártnak így, mint testületnek, nincsen. Ez nem jelenti azt, hogy a frakciószövetség kereszténydemokrata tagjainak ne lenne.

- Csak azért kérdezem, mert Selmeczi Gabriella fideszes szóvivő azt mondta, hogy a párt ezzel nem ért egyet.

- Igen. Varga István fideszes képviselő, a Fidesznek nyilván ebben az ügyben ilyenkor kutya kötelessége megnyilvánulni. Ugyanakkor szerintem ez az elszólás, vagy ez a duma, hogy így mondjam, nem pártszinten megoldandó, a Kereszténydemokrata Néppártnak egy ilyen dumával nem kell foglalkoznia.

- Gondolod, hogy szerinte, ha Jeruzsálemtől New Yorkig erről van szó – nem tudom pontosan miért ebben a két városban vagy miért ettől az egyik várostól a másikig –, meg lehet ezt úszni anélkül, hogy ne tenné világossá a KDNP, hogy ő hogy gondolkozik a családról és a nők szerepéről, ha már egyszer ez ilyen nagy visszhangot váltott ki?

- De nem a KDNP van kellemetlen helyzetben, hanem egyrészt Varga István, másrészt ma már talán a Fidesz is nyilván egyértelművé tette azt, hogy nincs Varga István pártján és nem osztja a véleményét ebben a kérdésben. Nem is tudom, hogy fogalmaztak, de az érződik ki egyértelműen a nyilatkozatból, hogy meglehetősen otrombának tartják. Varga István egyébként kiváló jogász és remek felszólalásai szoktak lenni az emberi összetartozás kérdésében. De az nyilván inkább az ő terepe.

- Akkor még a családi összetartozásról várjuk a kiváló felszólalásokat.



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!



Az éhségsztrájk és fogadtatása
Gyurcsány Ferenc éhségsztrájkoló, a Demokratikus Koalíció elnöke

Bolgár György: - Hogy van?

Gyurcsány Ferenc: - Talán ma a leggyengébben, de abszolút elviselhetően.

- Mit jelent ez? Az ember nem beszél minden nap éhségsztrájkolóval. Most már negyedik napja tart a sztrájkjuk. Mivel jár ez? Gyengeséggel, levertséggel, borzasztó éhségérzettel, idegességgel?

- Tartóssá válik az éhségérzet, van egy kis émelygés, enyhe fejfájás, gyengébbek a lábak. Azonban ha közben lehet emberekkel beszélgetni, dolgozni, tenni-venni, akkor az ember nem figyel ezekre oda és nem érzi tragédiának. Semmi olyasmi nem történik, amiről nem gondoltuk előre, hogy megtörténhet, és amit ne lehetne elviselni.

- A hideg és az eső jót tesz ilyenkor? Jobb, mint az a késő nyári kánikula volt?

- Nem, sokkal rosszabb, mert nyilván rányomja ez a hangulat a bélyegét mindenre. Bár ebben az egyhetes történetben a mai nap nem erről lesz híres, hanem arról, ami a Jobbik és a DK szimpatizánsai között történt. Majdnem túlzás nélkül mondhatom, hogy körülbelül ötszáz DK-szimpatizáns megfutamította a tíz-tizenöt jobbikost.

- Ötszáz? Az rengeteg ember. Képesek voltak ilyen sokan kimenni, hogy kifejezzék a szolidaritásukat?

- Elterjedt a hír, hogy a jobbikosok jönnek provokálni, ezért annyian jöttek, ahányan még korábban soha nem. Kifejezetten azért jöttek, hogy védjenek, óvjanak, támogatásukról biztosítsanak bennünket, amiért elképesztően hálás vagyok. Jöttek olyanok, akiket már láttunk az elmúlt napokban és már ismerjük őket arcról, de jöttek nagyon sokan, akik még eddig nem voltak itt. Nagyon sok helyről jöttek egyébként, például Pusztaszabolcsról, Békésről és még nagyon sok helyről.

- A rendőrség mennyire tűnik fel ott a helyszínen? Mennyire figyeli, vagy esetleg védi Önöket? Hiszen gondolom, a kormánynak sem jönne jól, ha Gyurcsány Ferenc volt miniszterelnököt valamilyen atrocitás érné a parlament tövében.

- A rendőrség nagyon tisztességesen biztosította a mi jelenlétünket éjjel és nappal. A jobbikosok megérkezésének hírére jelentősebb erőket vezényeltek ki a szomszédos utcákba, de végül hagyták, hogy a két csoport keveredni tudjon. Bennem emiatt nincs rossz érzés. Én nem tudom, hogy mi ilyenkor a pontos eljárás, mit kell csinálni. Nem került sor fizikai atrocitásra, egy jelentős politikai verekedésre viszont igen, amelyben a mi támogatóink nagyon nem hagyták magukat. Vitáztak, érveltek, bizonyos értelemben – ha nem is fizikailag – hajszolták a jobbikosokat, akik egy jó fél óra után jobbnak látták elhagyni a területünket.

- Azt hiszem tegnap láttam a televízióban, hogy néhányan kifejezetten provokálták Önöket. Odamentek jó nagy szendvicsekkel, egyéb ennivalóval és odadugták az Önök orra alá, hogy itt van tessék, mi ezzel válaszolunk az Önök akciójára. Ma pedig azt olvastam, hogy a Facebookon megszervezett, kvázi ellendemonstráció, a nagy zabálás holnap mégsem lesz megtartva, mert lemondták. Azt nem tudom, hogy miért, lehet, hogy érdektelenség miatt. Azt írták, hogy szélsőjobboldaliak bejelentkezése vagy feltűnése miatt. Akárhogy is, úgy látszik, hogy mégiscsak Önöknek lesz ott helye és tere a Kossuth téren.

- Nekünk is, hiszen ez a tér ez mindenkié. Nem gondolom, hogy ezt bárki kisajátíthatja. Nekünk nincsen ilyen igényünk. Sokan elférnek ezen a téren és sokan elférnek ebben az országban akkor, ha hagyjuk egymást békében élni. Nekem pokoli rossz véleményem van mindarról, amit a Jobbik mond, csinál és képvisel, de soha nem biztatnám a bennünket támogatókat, hogy zavarják meg a Jobbikot. Ez nem egy normális, demokratikus, egymásra vigyázó emberekkel teli országnak a képe, ami ez alapján kirajzolódik. Nem lehet magyar nemzetről és magyar nemzeti összetartozásról beszélni, miközben egy különösen radikális jobboldal lehetőség szerint száműzné mindazokat a magyarokat az országból, akik nem értenek egyet velük.

- Rákérdeznék azért az egyik mondatra, mert nem hagy nyugodni. Azt mondta, hogy nem biztatnák arra a támogatóikat, hogy zavarják meg a Jobbikot. Akkor sem, ha ők kifejezetten fenyegetnének vagy száműznék az országból azokat, akik számukra nemkívánatosak? Akkor sem kéne megzavarni őket ebben?

- Én a jobbikos rendezvényekről beszélek. Én a Jobbik ellen a legintenzívebb, nagyon egyértelmű politikai harc híve vagyok. Nem lehet fasiszta a hazánk. Nem lehet szó nélkül hagyni a fasiszta eszméket, ez ellen küzdeni kell. Azonban azt gondolom, hogy az nem helyénvaló, hogy bármelyik olyan parlamenti párttal szemben, amelyik alkotmányos keretek között működik a magyar ügyészség szerint, mi erőszakkal lépjünk fel. Az erőszak, a betiltás monopóliuma az államé. Az állam működését pedig nagyon sok szabály tartja a megfelelő keretek között. Nem lehet szó magánbosszúról, amely az egymással szemben való erőszakos lépésekben nyilvánul meg.

- A ma megjelent Magyar Narancs című hetilapban olvastam a szerkesztőségi cikket, ami a lap véleményét fejezi ki. Azt írják, hogy a demokratikus alapjogainkat ma Magyarországon egyedül Gyurcsány Ferenc sátra kéri számon a parlament előtt, és aki arra jár és belerúg, az a saját szabadságába rúg bele, illetve az édesanyjáéba meg a gyermekeiébe. Egy kifejezetten liberális szellemiségű, sokszor nagyon tiszteletlen és Gyurcsánnyal szemben is élesen kritikus laptól ez talán a legjobbkor jött kiállás amellett, ami miatt ezt az egész demonstrációt szervezték.

- Mi egész idő alatt azt tapasztaljuk, hogy minden félelmünk dacára az első fogadtatás is jobb volt, mint amire a szkeptikusok számítottak. Ahogy mennek előre a napok, egyre többen értik meg, magánemberek, a sajtó és elemzők is, hogy itt szó nincs magamutogatásról. A regisztráció el fogja venni a választók húsz-huszonöt százalékától a lehetőséget arra, hogy szavazzon. Tudjuk, hogy a szavazók húsz-huszonöt százaléka az utolsó pár napban dönti el, hogy elmegy-e választani és kire fog szavazni. Ez nemcsak Magyarországon van így. Ha ezek az emberek nem szavazhatnak, akik végül általában – ez csak nemzetközi trend – a kormány kritikusai közül kerülnek ki, akkor ezzel a Fidesz kizár ellene szavazó százezreket. Nem kétséges, hogy az egész ötlet azért született meg, hogy az egyre inkább a politikai vereség felé masírozó Fidesz egy közjogi alkotmányos választójogi trükkel meghosszabbíthassa a hatalmát. Muszáj megértetnünk a választókkal, hogy az, ami történik a választójogi törvénnyel, az maga a szabad választás megcsúfolása és a demokratikus Magyarország eltiprásának kísérlete. Nem babra megy a játék. Ha a magyarok engedik, hogy velük ezt csinálják, ha engedik, hogy kutya nemzetnek tekintsék őket, akkor bajban leszünk. Nem tudja három-négy-öt politikus vagy a Klubrádió és mások megvédeni a demokráciát. A magyar választóknak kell a sarkukra állni, legyőzni egy sor kételyüket, és megérteni, hogy Magyarország jövője azon múlik, engedjük-e, hogy az autokraták legyenek többségben. A demokraták egymást ölik, vélt vagy valós sérelmek miatt, presztízskérdések miatt, és ebbe bele fogunk dögleni. Hiszen azt gondolom, hogy Magyarország egy fasizálódó, antidemokratizálódó világ felé halad.

- Nem kapott jelzéseket – akár nyíltakat, akár kevésbé nyíltakat – a demokratikus ellenzék más pártjaitól arra, hogy nem vagyunk ott, de azért egyetértünk azzal, amit a Demokratikus Koalíció csinál, és nem ezt tartjuk a legmegfelelőbb eszköznek, de igenis támogatjuk ezt a megmozdulást, mert úgy gondoljuk, hogy minden módon fel kell hívni a választók figyelmét arra, hogy itt merénylet készül ellenük?

- A szocialista párt frakciójának a tagja meglátogatott bennünket kifejezni szolidaritását. Pár városi szervezet közleményt fogalmazott meg és biztosított bennünket a támogatásáról. Maga az MSZP elnöksége nem fejezte ki támogatását, de sokan mások igen. Két napja éjszaka egy budapesti LMP-s vezető keresett meg személyesen bennünket, és hosszan elbeszélgettünk. Ma délelőtt a Szolidaritás vezetésének egyik tagja volt itt, és kereste a lehetőséget, hogy beszéljünk. Tehát bíztató jelek is vannak, és azt remélem, hogy ezek az egyelőre inkább sporadikus, személyes egyetértést kifejező gesztusok lehetnek talán kezdő lépések egy későbbi átfogóbb együttműködés irányába.

- Meddig tervezték az akciójukat? Egy hétig éhségsztrájkolnak, az rendben van, de aztán hétfőn újabb parlamenti ülés van, amikor már visszamennek az ülésterembe és hogyan tovább? Mit fognak csinálni? Azzal sokáig már nem tudnak érvelni meg mások figyelmét felhívni az ügyre, hogy egy hétig nem ettek. Mi a következő lépés?

- Én Önt is meg a rádiót is sokra tartom, így aztán némi rezignáltsággal kell azt mondanom, hogy most nem mondhatom el Önnek és a hallgatóknak, hogy mi lesz a következő lépés. Azonban azt ígérhetem, hogy a szombati nagygyűlésen meg fogom mondani, hogy mik a DK javaslatai ennek a küzdelemnek a folytatására, mit fogunk mi tenni és mit javasolunk a választóknak és a többieknek, hogy mit tegyünk együtt. A nagygyűlés nem panaszkodásról fog szólni, hanem arról, hogy ebben az ügyben további programot adjon a demokratáknak.



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!



Az azeri kiadatásról
Róna Péter, közgazdász és jogász


Bolgár György:
- Azért hangsúlyozom, hogy Ön jogász is – egyébként az oxfordi egyetem tanára is –, mert az elmúlt hetekben Ön felvetett valamit ezzel a bizonyos azeri üggyel, botránnyal kapcsolatban, amire mintha nem lett volna igazi válasz kormányzati részről, és más oldalról sem próbálták meg a dolgot alaposan felderíteni vagy körüljárni. Ön arra hívta fel a figyelmet, hogy az európai egyezmény, amelynek alapján átadtuk ezt a gyilkost Azerbajdzsánnak, tartalmaz egy fenntartást, amit Azerbajdzsán kormánya fűzött hozzá az egyezményhez, és ebből valami következik. Mi ez?

Róna Péter: - Ez a szerződés tartalmazza a 9. cikkelyt, amely a szerződő államok számára biztosítja a kegyelem gyakorlásának lehetőségét. Ezzel a cikkellyel kapcsolatban Azerbajdzsán egy fenntartást jegyzett be 2001 januárjában az Európa Tanácsnál, vagyis letétbe helyezte a fenntartását. Ez a fenntartás arról szól, hogyha Azerbajdzsán kiad egy másik szerződő félnek egy elítéltet, és az a másik szerződő fél kegyelmet kíván gyakorolni az elítéltre vonatkozólag, akkor szükségeltetik Azerbajdzsán előzetes hozzájárulása a kegyelemhez. A nemzetközi jog értelmében pedig, amikor egy ország ilyen fenntartást fogalmaz meg, akkor ugyanaz a fenntartás a másik szerződő félnek is rendelkezésére áll.

- Tehát megilleti a másik oldalt is ugyanez a jog? Még akkor is, ha mondjuk Magyarország nem fűzött ilyen fenntartást az egyezményhez.

- Így van, automatikusan megilleti a másik félt is ugyanaz a jog. Egyébként, ha ez nem így lenne, akkor nemzetközi szerződések borulnának. Tehát akkor mindenki mindenféle fenntartást bejegyezhetne, ami rájuk nézve kedvező. A visszatartó erő pontosan abból a nemzetközi jogszabályból származik, hogy akkor a másik fél automatikusan élhet ugyanazzal a fenntartással. Ebből következőleg felmerül egy kérdés. Kikérte Azerbajdzsán Magyarország jóváhagyását a kegyelem gyakorlására vonatkozólag, vagy nem? Ez egy nagyon egyszerű eldöntendő kérdés.

- Ön szerint a parlamentben fel kellene tenni azt a kérdést a magyar kormány képviselőjének, hogy érkezett-e Azerbajdzsántól egy ilyen hivatalos kérdés, hogy hozzájárul-e Magyarország ahhoz, hogy Azerbajdzsánban kegyelmet adjanak ennek az elítéltnek, és ha érkezett ilyen kérdés, akkor mit válaszoltunk rá.

- Így van.

- Ha nem érkezett, akkor viszont mi a teendő?

- Akkor viszont az elítélt egy szökevény, mert az ő megkegyelmezésének nincs jogi alapja. Ebben az esetben Magyarországnak joga van egy nemzetközi elfogató parancsot kiadni vele szemben.

- Így kell eljárnunk ezek szerint, ha mi valóban jóhiszeműen próbáltuk teljesíteni az európai egyezmény előírásait, és Azerbajdzsán ennek nem tett eleget.

- Igen.

- Tehát miután kegyelmet kapott az illető, pedig mi azt hittük, hogy tovább fogja tölteni a börtönbüntetését, viszont erre nem kértek tőlünk engedélyt, akkor most kérhetjük, hogy fogják el.

- Így van. A kegyelem érvénytelen, mert jogalapot nélkülöz, ezért meg lehet mondani, hogy tessék szépen elfogni, és visszaszállítani az illetőt Magyarországra.

- Ezek szerint a magyar hatóságoktól egyértelmű választ kellene kérni arra, hogy érkezett-e hivatalos azerbajdzsáni kérelem erre vonatkozólag vagy nem érkezett. Amennyiben pedig érkezett, mit válaszoltunk rá, ha pedig nem érkezett, akkor miért nem teszünk semmit. Gondolja, hogy ezzel előbbre fogunk jutni, vagy világosabbá válik a felelősség kérdése?

- Pontosan az a lényeg, hogy így világosabbá válik a felelősség kérdése. Mert most azzal mentegetőznek, hogy gondoltuk, hogy esetleg kiengedik vagy megkegyelmeznek, de minket átvertek. Ez egy teljes mellébeszélés, mert a nemzetközi jog nem így működik.

- Érdekes, hogy mindenki próbálja csillapítani a kedélyeket. Még az európai uniós országok külügyi és egyéb tisztviselői is igyekeznek azt mondani, hogy Magyarország jóhiszeműen járt el és Azerbajdzsánt próbálják jobb belátásra bírni vagy kritizálni.

- Ez egy másik kérdés. Az elképzelhető, hogy minderre Magyarország azt mondja, hogy nem érkezett ilyen kérdés, a kegyelemnek nincs jogalapja, de mi diplomáciai vagy külpolitikai megfontolásból ezt az ügyet lezártnak tekintjük. Ezt lehet mondani. Azonban azt a kérdést nem lehet kikerülni, hogy érkezett-e ilyen kérdés vagy kérelem, és ha igen, akkor mit válaszoltunk rá.

- Akkor a jövő heti parlamenti ülésszakra egy kérdést máris ajánlottunk.



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!