rss      tw      fb
Keres

Bolgár György interjúi a Galamusban - 2012. szeptember 13.

Az azeri kiadatásról, a Varga-botrányról
Pálffy István, a Kereszténydemokrata Néppárt frakció szóvivője

Bolgár György: - Alapvetően két dologról szeretném kérdezni a véleményedet, ha van a pártfrakciónak ilyen véleménye. Az egyik az azeri ügy. Azért is kérdezem ezt, mert a Kereszténydemokrata Néppárt már a nevéből is következően keresztény szellemiségű párt, és ebben a botrányban, amikor ugye Azerbajdzsánnak kiadtuk a gyilkos katonatisztet és Örményország emiatt felháborodott és felfüggesztette Magyarországgal a diplomáciai kapcsolatokat, a magyar keresztény egyházak pedig szolidaritásukról biztosították az örmény testvéregyházat, akkor azt vártam volna, hogy a kereszténydemokraták megszólalnak, és legalább óvatosan bírálni fogják vagy kétségbe vonják a lépés helyességét. Ez nem történt meg. Miért?

Pálffy István: - Azért nem történt meg, mert – ahogyan te is mondod – két egészen különböző dologról van szó, még akkor is, ha egy ügyön belül. Tehát az, hogy a magyar keresztény egyházak vagy azok túlnyomó többsége miként foglal állást az örmények tekintetében, nem jelenti azt, hogy nekünk ilyen értelemben magáról az ügyről meg kellett volna szólalnunk. Tehát hiába egy téma, mégis két dolog. Ezzel mindent el is mondtam. Messzemenőleg egyetértünk azzal, amit a kormány képviselői vagy maga a miniszterelnök ebben az ügyben elmondtak.

- De az a furcsa helyzet állt elő, hogy mostanra kiderült, hogy a kormány ugyan meghozta a döntést a miniszterelnök döntő szavára, de előzőleg a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium, illetve a Külügyminisztérium illetékesei is arra figyelmeztettek, hogy ez nem lesz jó, ennek komoly veszélyei vannak. Vagyis lényegében nem támogatták az átadást. Akkor utólag nyugodtan, még akár a fejlemények láttán is mondhatná azt a Kereszténydemokrata Néppárt, hogy talán jobban meg kellett volna gondolni. Vagy akár még lehetne bizonyos újabb bizalomépítő lépéseket tenni annak érdekében, hogy minimalizálják az esetleges kockázatokat, veszélyeket.

- Kezdjük az utóbbival. Ilyen lépések kialakítása éppen folyamatban van, és azért nem nyilatkoznék ezekről, mert éppen készülnek. Tehát amikor a lépések fontosak lesznek, akkor a megfelelő időben el fogjuk mondani azt, hogy miként. A megközelítését elmondhatom, a legfontosabb nyilván az, hogy az örmény-magyar kapcsolatokat próbáljuk a legóvatosabban, a legkörültekintőbben, a legnagyobb empátiával javítani, ha helyreállítani záros határidőn belül nem is tudjuk. És egy olyan hangnemet találni, amiben folytatható az az együttműködés, ami az örmény barátainkkal különösen az utóbbi húsz évben működött. A dolog első részére pedig azt mondanám, hogy itt nem derült ki semmi újszerű és ebben semmi különösebb nincsen. Hiszen a kormány a döntéseit minden ügyben így hozza meg, a kormány tagjai elmondják a véleményüket, van kockázatmérlegelés gazdasági ügyekben és igazságügyi kiadatási ügyekben is. Ezeket ki-ki a maga normális rendjében előterjeszti és a kormány a maga működési rendje szerint szavazással vagy a kormányfő véleményével, vagy a kormányfő felelősségvállalásával ezeket a kérdéseket eldönti, és innentől kezdve a felelősséget ő viseli irántuk. Ebben az ügyben annyiszor elhangzott már, de hadd szögezzem le én is egyértelműen, hogy a kormány jogszerűen, egy demokratikus állam joggyakorlata alapján járt el, és ezt feltételezte a másik félről is. Egy olyan félről, Azerbajdzsánról, amely az ENSZ Biztonsági Tanácsának tagja. Okkal és joggal volt tehát az a feltételezésünk, hogy úgy jár majd el, ahogy egy ENSZ BT taghoz illik. Nem ez történt. Lehet, hogy ennek a kockázatát mérlegelte a kormány, lehet, hogy ez elhangzott, hiszen a kormányülésen én magam nyilván nem vagyok ott, de nem volt ok arra, hogy másként álljunk Azerbajdzsánhoz, mint bármelyik másik országhoz. És ebben az összefüggésben különösen érdekes az az eset, ami a franciákkal történt meg, nota bene éppen a most joggal tiltakozó örményekkel szemben. Ők egy örmény kiadatási ügybe futottak így bele.

- De nem ugyanilyen volt az ügy, ugyanis ott csak Franciaország és Örményország állt kapcsolatban egymással, ott nem volt konfliktus. Franciaország tett egy gesztust az örményeknek, ez kétségtelen. De senkinek nem a kárára vagy a javára. Itt viszont be volt vonva Azerbajdzsán, ráadásul egy súlyos fegyveres konfliktus utáni, állandóan kirobbanásra váró feszült helyzet kellős közepén.

- Ugyanakkor nem robbant ki semmi azóta és nem kellenek különösebb béketárgyalások ahhoz, hogy megakadályozzák a kirobbanást. És a térség ma már, a Hegyi-Karabah a két nép hosszú csatái után jóval konszolidáltabb annál, hogy ez megtörténjen. Tehát mi semmiféle konfliktust nem robbantunk ki, mondom még egyszer, demokratikus jogállami gyakorlat alapján jártunk el egy olyan országgal szemben, amelyről joggal feltételeztük azt, hogy miután az Európa Tanács és az ENSZ BT tagja, úgy fog viselkedni, ahogy az ilyen helyzetekben illik. Nyilvánvaló tény és ki kell mondani, hogy az azeriek egyszerűen átvertek bennünket.

- Ha a kockázatokkal tisztában volt a kormány – mert az kiderült, hogy mérlegelte és aztán úgy döntött, hogy ezek nem olyan nagyok –, mi volt a mérleg másik serpenyőjében, mi volt az a pozitívum, mi volt az az előny, amiről úgy gondolták, hogy ez megéri?

- Egyáltalán nem biztos, hogy volt ilyen előny. Én még nem hallottam olyat, hogy bárki ebben az ügyben előnyről beszélt volna.

- Gazdasági előnyökről nagyon sokat beszéltek.

- De a kormányból nem.

- A kormányból valóban nem.

- Na ugye. Azt persze értem, hogy a sajtó egy része meg bizonyos gazdasági körök szeretnének valami összefüggést látni ott, ahol nincsen. De az természetes, hogy ennek ilyen értelemben nincs előnye. Ugyan mi lenne. Tehát nyilvánvaló, hogy egy demokratikus joggyakorlat véghezvitele során nincsen előny. Ott kötelezettség van, azt meg kell úgy csinálni, ahogy a jogszabály előírja.

- De ezt nem írja elő, ilyen kötelezettség nincs. Elutasítani is lehetett volna az azeri kérést.

- Mondom még egyszer, ebből semmi előny nincsen.

- Akkor viszont talán kár volt vállalni, ha még előnyünk sem származik belőle, nem?

- Nem kell, hogy előnyünk származzon belőle, értsük már meg. Ha egy idegen állam azt kéri, hogy a saját igazságszolgáltatási rendszerén belül, büntetés-végrehajtásán belül különböző családi, esetleg kulturális vagy nagyon sokféle szempontnak megfelelő tényező alapján a büntetést az elítélt ott folytathassa le, akkor ennek a gyakorlata alapján ezt általában szokás megadni. Tehát itt nem előnyöket vagy hátrányokat mérlegelnek. A jelenlegi esetben az merülhetett fel hátrányként, hogy egy olyan emberről van szó, akit a hazájában annak ellenére, hogy köztörvényes brutális gyilkosságot követett el, kulturális differenciák miatt nemzeti hősként tisztelnek és ünnepelnek.

- Akkor a másik kérdésre is röviden térjünk ki, ez a bizonyos családon belüli erőszakkal kapcsolatos parlamenti vitában keltett feltűnés, még ha éjszaka volt is, mert azért volt, aki odafigyelt és másnap nyilvánosságra hozta Varga István képviselőnek azokat a kijelentéseit, hogy ő nem ellensége a női emancipációnak, de a családon belüli erőszak is akkor csökkenhet vagy szűnhet meg, ha a nők rendesen szülnek három-négy-öt gyereket, és utána önmegvalósíthatják magukat, emancipálódhatnak. Szóval én ismerem a Kereszténydemokrata Néppárt családkoncepcióját, sokszor sokféle formában hallottam is, de feltételezem, hogy nem pontosan ugyanez. Viszont nem hallottam ebben sem megnyilvánulni a KDNP-t. Van-e véleménye a pártnak erről, és ha van, akkor milyen?

- A pártnak így, mint testületnek, nincsen. Ez nem jelenti azt, hogy a frakciószövetség kereszténydemokrata tagjainak ne lenne.

- Csak azért kérdezem, mert Selmeczi Gabriella fideszes szóvivő azt mondta, hogy a párt ezzel nem ért egyet.

- Igen. Varga István fideszes képviselő, a Fidesznek nyilván ebben az ügyben ilyenkor kutya kötelessége megnyilvánulni. Ugyanakkor szerintem ez az elszólás, vagy ez a duma, hogy így mondjam, nem pártszinten megoldandó, a Kereszténydemokrata Néppártnak egy ilyen dumával nem kell foglalkoznia.

- Gondolod, hogy szerinte, ha Jeruzsálemtől New Yorkig erről van szó – nem tudom pontosan miért ebben a két városban vagy miért ettől az egyik várostól a másikig –, meg lehet ezt úszni anélkül, hogy ne tenné világossá a KDNP, hogy ő hogy gondolkozik a családról és a nők szerepéről, ha már egyszer ez ilyen nagy visszhangot váltott ki?

- De nem a KDNP van kellemetlen helyzetben, hanem egyrészt Varga István, másrészt ma már talán a Fidesz is nyilván egyértelművé tette azt, hogy nincs Varga István pártján és nem osztja a véleményét ebben a kérdésben. Nem is tudom, hogy fogalmaztak, de az érződik ki egyértelműen a nyilatkozatból, hogy meglehetősen otrombának tartják. Varga István egyébként kiváló jogász és remek felszólalásai szoktak lenni az emberi összetartozás kérdésében. De az nyilván inkább az ő terepe.

- Akkor még a családi összetartozásról várjuk a kiváló felszólalásokat.



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!