rss      tw      fb
Keres

Bolgár György interjúi a Galamusban - 2012. szeptember 12.



Bolgár György kérdései 2012. szeptember 12-ei műsorban


Mai műsorunkban megbeszéljük, hogy Martonyi János külügyminiszter szerint Magyarország a sértett fél az azeri gyilkos átadása miatt kialakult konfliktusban. Na erre kössenek csomót ha tudnak. A parlament külügyi bizottságának vitáján Martonyi azt mondta, a feltételezés is abszurd, hogy Magyarország egy remélt kötvényvásárlásért cserébe adta volna át az életfogytiglanra ítélt katonatisztet Azerbajdzsánnak. Hát akkor meg miért? A balhéért? És még mindig Martonyi: a kormány és nem a kormányfő a felelős a döntésért, mondta. Orbán elismerte, Martonyi mentegeti?

Következő témánk, hogy Orbán Viktor látványosan barátkozott Gaskó Istvánnal, a Liga Szakszervezetek vezetőjével, és különleges gesztusként elment a liga elnökségi ülésére. Amikor Gaskóval találkozik, akkor legalább tudja, hogy nem egy másik párttal vagy külföldiek zsoldjában álló szervezettel tárgyal mondta. Mert más párttal és külföldivel egy becsületes miniszterelnök nem is áll szóba?

Mit szólnak ezenkívül ahhoz, hogy Gyurcsány éhségsztrájkja az itthoni fanyalgások ellenére komoly visszhangot kapott a nemzetközi sajtóban. A Frankfurter Allgemeine Zeitungtól a New York Timesig írnak arról, hogy miféle választási regisztrációra készül az Orbán-kormány. Már ezért megérte?

Mi a véleményük ezzel kapcsolatban arról, hogy a Fidesz akár két-hárommillió forintos kampánypénzt is javasolna az egyéni képviselőjelölteknek, amivel nyilvánvalóan ösztönözné, hogy minél többen induljanak a választásokon. Csak nehogy egyetlen komoly ellenfele legyen?

Aztán: játékpisztolyos fürdőköpenyes egyetemi előadást hallgató diákot tett ártalmatlanná percek alatt a Terrorelhárító Központ. Ágyúval verébre?

Beszéljük meg továbbá, hogy több fideszes képviselőnő képes volt védeni párttársának, Varga Istvánnak meghökkentő kijelentéseit arról, hogy a nők elsősorban szüljenek sok gyereket, aztán emancipálódhatnak. Selmeczi Gabriella szóvivő azonban elhatárolódott tőle.

És végül 4-1-re kikapott a magyar futball válogatott Hollandiától, Orbán Viktor szeme láttára. Hiába a pénz és a nagy elszántság?



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!



Az Európai Parlament Romániáról és Magarországról
Tabajdi Csaba, szocialista európai parlamenti képviselő

Bolgár György: - Ma délután az Európai Parlament vitát rendez a romániai fejleményekről, amelyek az elmúlt hónapokban kivívták az európai politikusok érdeklődését, és sok vezető politikus bírálta mindazt, ami ott történik. Bizonyos szempontból számunkra is érdekes ez a romániai vita, mert sokan összefüggésbe hozták a romániai fejleményeket a magyarokkal. Egymáshoz hasonlították a két országot olyan értelemben, hogy mindkettőben kísérletek történtek arra, hogy a demokratikus intézményeket megfosszák valódi jogkörüktől és a kormányok befolyása alá helyezzék őket. Mit tudnak mondani a magyar szocialisták egy ilyen vitában a román szociáldemokrata kormány lépéseiről?

Tabajdi Csaba: - Én azt hiszem, hogy – miként ez a kérdésben is benne volt – a magyar szocialisták többszörösen érintettek a mostani vitában. Egyrészt nincs még egy olyan uniós tagállam, amely ennyire érintett lenne abban a tekintetben, hogy mi történik Romániában, részben a szomszédság, részben a másfél milliós ott élő magyarság miatt. Másrészt valóban azért – ami ennél is evidensebb –, mert a magyarországi demokrácia lebontásának a problémája – hiszen az Orbán-kormány ezt követte el szinte szisztematikusan az elmúlt két évben – háromszor az Európai Parlament elé került. Nemcsak vita volt, hanem az Európai Parlament erős többsége három állásfoglalásban el is marasztalta az Orbán-kormányt. A jelenlegi vitában a magyar szocialisták csak egyet tehetnek. Azt, hogy bírálják a román szociáldemokrata liberális koalíció antidemokratikus intézkedéseit, ugyanakkor rámutatnak arra, hogy az Európai Bizottság sajnos nem egységes, hanem kettős mércével mért az Orbán-kormány és a román kormány ügyében.

- Miért gondolja azt, hogy kettős mércével mértek? Azért, mert Magyarország nem kapott olyan azonnali, konkrét és erős bírálatot, mint amilyet a román kormány?

- Egyrészt az idő is tényező, mert valóban a román kormányra azonnal reagált az Európai Bizottság. Ha optimista akarok lenni, akkor azt mondhatom, hogy tanul az Orbán-kormánnyal szembeni magatartásából az Európai Bizottság, és most csírájában akarta elfojtani a nyáron hatalomra került szociáldemokrata-liberális koalíciót. Ez jó és dicséretes, ugyanakkor furcsa, hogy eddig is megtörténtek ilyen antidemokratikus lépések, amikor pedig nem szólaltak fel. Például Romániában sorozatosan nem parlamenti döntésekkel fogadtak el törvényeket, a korábbi időszakban sem. A Basescu elnöksége alatt lévő jobboldali kormánykoalíció rengetegszer megkerülte a parlamentet, és akkor egy árva szava nem volt se Reding asszonynak – aki az alapvető emberi jogokért felel az uniós biztosok közül –, sem Barroso elnök úrnak. Egyébként a kritika élessége is egészen más volt Románia, mint az Orbán-kormány esetében. Ezeket, ha jóindulatú vagyok, valamennyire lehet magyarázni a kétharmados választási legitimációval, de ez nem menti fel a bizottságot az alól, hogy nagyon sokáig hallgatott. Cinkosan hallgatott az Orbán-kormány lépéseit követően. Van még egy nagy különbség egyébként. Ami Romániában végbement, az szintén bírálandó, elítélendő, kijavítandó, azonban ami Magyarországon két év alatt történt – például a médiaszabadság korlátozása, a Klubrádió betiltása, a demokratikus intézmények egypárti megszállása, valamint az Alkotmánybíróság, a Költségvetési Tanács és a Médiatanács kisajátítása –, az rendszerszerű lebontását jelenti a jogállamiságnak és a demokráciának. Tehát ez nagyon nagy különbség a két kormány tevékenysége között, és ehhez képest az Orbán-kormányt messze nem illette akkora kritikával, bírálattal az Európai Bizottság, mint most a román kormányt. Helyes, hogy bírálattal illetik őket is, csak jó lenne, ha azt, amit a román kormánytól elvár az Európai Bizottság, elvárná az Orbán-kormánytól is.

- Mit érzékel, az európai kollégái mit gondolnak? Mondjuk a néppártiak belátják azt, amit Ön mond, és azzal magyarázzák ezt az egészet, hogy hát igen, olyan az egy családhoz tartozás logikája, hogy az ellenfelet sokkal szigorúbban bírálja mondjuk az Európai Bizottság néppárti vagy jobboldali vezetése? Vagy azt mondják, hogy éppen a magyar példa mutatta azt, hogy nem szabad késlekednünk és határozottan kell fellépnünk, és most ezért léptek fel másképp? Tehát mi lesz a vitában, milyen véleményeket vár?

- Nagyon kíváncsi leszek arra, hogy a néppárti képviselők most felvetnek-e valami újat a magyar kormánnyal kapcsolatban. Hiszen a parlament három állásfoglalásban határozottan bírálta az Orbán-kormányt. Kíváncsian várom, hogy akkor most hajlandók lesznek-e visszamenőleg is némileg új kritikát gyakorolni. Félek attól, hogy nem, mert vannak nagyon nagy különbségek a két pártcsalád magatartása között. Például az európai szocialisták támogatták azt, hogy ezt a vitát megrendezzük. Hiszen az Európai Parlament szocialista elnöke is határozottan bírálta a román kormányt, amikor találkozott a román miniszterelnökkel még a nyáron, és Svoboda szocialista frakcióvezető is azt nyilatkozta, hogy amit a bizottság mond és megállapít a romániai helyzetről, azt az európai szocialisták nem fogják megkérdőjelezni, hanem támogatják. Tehát van egy határozott különbség a mi magatartásunkban, az európai szocialisták magatartásában és a néppártiakéban, mert ők legfeljebb a folyosón fejezték ki az Orbán-kormánnyal kapcsolatos kritikájukat. Ezért is tudta 40-50 szavazattal megverni a négy frakció – a szocialisták, a liberálisok, a zöldek és a baloldal – a három a jobboldali frakciót. Egy csomó néppárti ugyan nem szavazott Orbánék mellett, de tartózkodott vagy nem vett részt a megbeszélésen. Vagyis a néppártban nagyon komoly kritika fogalmazódott meg az Orbán-kormánnyal szemben, de az nem nagyon látott napvilágot.

- Az utóbbi napokban olvastam két interjút Viviane Redingtől, a bizottság alelnökétől, aki az alapjogokért felelős biztos is, amelyekben egyformán – legalábbis látszólag egyformán – ítélte el mindazt, ami Romániában és Magyarországon történik, és azt mondta, hogy a jelenlegi pénzügyi válságban nem szabad semmiféle kompromisszumra törekednünk, sem Magyarország, sem Románia, sem más tagország esetében. Úgyhogy lehet, hogy mégiscsak van valami változás, ami korábban talán nem jött elő?

- Én azt hiszem, hogy van egy pozitív változás, amit én személy szerint üdvözlök. Sehol nem lehet engedményt tenni sem jobboldali, sem baloldali kormánynak pusztán pártszimpátia, pártcsaládhoz tartozás alapján, mert a demokrácia, a jogállamiság, a médiaszabadság elveit minden kormánynak be kell tartania. Nem az unió érdekében, hanem az adott ország saját népének az érdekében. Hiszen éppen a média területén látszik Magyarországon, hogy nincs ma már tisztességes tájékozódási lehetősége az állampolgároknak a közszolgálati médiából, amit mi adófizetők fizetünk és tartunk fenn, és mégis megfosztják az állampolgárokat ettől a joguktól. Én azt hiszem, hogy mára az Európai Bizottságban fordulat következett be, és én remélem, hogy a mai vitában akár megnevezik az Orbán-kormányt, akár nem, ennek az egésznek mindenképpen nagyon fontos üzenete lesz a magyar demokraták számára. Illetve a magyar kormány számára is lenne, ha hajlandó lenne meghallani a jogos európai bírálatokat.

- Említette, hogy az Európai Parlament hozott egy elítélő határozatot a magyar kormánnyal, illetve Magyarországgal szemben.

- Bocsánat, hármat hozott. Egyet a médiaszabadság ügyében, egyet a magyar alkotmány ügyében és egyet az általános demokratikus állapotok vonatkozásában.

- Igen. Én a legutóbbira gondoltam. Úgy emlékszem, hogy ott valamiféle számonkérés is bele volt építve a határozatba, de az mindenképp, hogy megfigyelik, hogyan alakul a helyzet, visszatérnek rá, és akár még egy szankció elindítása is elképzelhető. Ennek mikor van a következő lépése, szakasza?

- Én azt hiszem, hogy a mai vitának fontos következtetései lehetnek. Én az unió állapotáról szóló mai vitában úgy fogalmaztam, hogy nagyon jó, ha lesz közös bankfelügyelet, hogy a kormányok ne költekezzenek felelőtlenül, de legalább ugyanilyen fontos lenne egy demokrácia-felügyelet létrehozása is. Ez azt jelentené, hogy az Európai Unióban létrejönne egy olyan szervezet, amely folyamatosan átvilágítaná, ellenőrizné a tagállamokban a demokrácia állapotát, és szankciókat is tudna foganatosítani az adott tagállam kormányával szemben. Ennek a monitoring mechanizmusnak a kérdése napirenden van az állampolgári jogok bizottságában, de Isten és az unió malmai kicsit lassan őrölnek. Időnként félünk mi magyarországi demokraták, hogy mire ez megvalósul, addigra még további elemeket szétbombáz a jogállamiságból az Orbán-kormány, de Európa mindenképpen abba az irányba halad, hogy a kormányok ne garázdálkodhassanak kedvükre a demokrácia megsértése, a jogállamiság és a médiaszabadság terén.

- Végezetül egy olyan dologról szeretném kérdezni, ami nem közvetlenül európai parlamenti kérdés, de talán felvetődik beszélgetésekben. Erről a bizonyos azeri ügyről van szó. A miniszterelnök elismerte, hogy ő hozta a döntést, illetve a kormánya, de ő bólintott rá és ráadásul tisztában is voltak a várható következményekkel. Ez az egész az Európa Tanács által létrehozott szerződés keretei között zajlott, tehát nem az Európai Unióban, mégis európai kérdéssé is vált, ez teljesen nyilvánvaló. Vannak nem hivatalos kommentárok, megjegyzések arról, hogy mit tettünk?

- Olyannyira, hogy holnap lesz is erről egy vita. Az emberi jogok megsértésének a sürgősségi vitája keretében holnap délután egyik napirendi pont lesz ez az örmény-azeri konfliktus. Ennek az előkészületei során pedig nagyon sokak véleménye fogalmazódott meg. Nemcsak a zöld Lunacek véleménye volt hallható, hanem mások véleménye is. Néppártiaké is, csak ezek megint nem jelentek meg a nyilvánosságban. A legtöbben úgy gondolják, hogy ez egy rendkívül felelőtlen lépés volt a magyar kormány részéről, hiszen belátható volt a következménye. Azt pedig morálisan elítélik, hogy emögött nagy valószínűséggel anyagi megfontolások is vannak. Ez egy uniós tagállam kormányának a presztízsét mélyen aláássa.



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!



A Sukoró-ügy: szabályozatlan a bejelentkezés és beköltözés
Bánáti János büntetőjogász, a Magyar Ügyvédi Kamara elnöke

Bolgár György: - A székesfehérvári törvényszék tegnap jogerősen felmentette a közokirat-hamisítás vádja alól az Ön védencét, Joav Blumot, aki ingatlant vett Sukoróban néhány évvel ezelőtt. Tulajdonképpen ezzel indult el ez a bizonyos sukorói kaszinóberuházási ügy, ami közben részben véget ért, részben nem, hiszen jogi eljárások még folyamatban vannak, de maga beruházás természetesen elhalt azóta. A dolog azért érdekes, mert az Ön védencét felmentették, de Ön ezzel nem elégedett. Miért nem?

Bánáti János: - Azt mondanám, hogy tulajdonképpen kettős minőségről van szó. Védőként, Joav Blum ügyvédjeként, maradéktalanul elégedett vagyok az ítélettel, ahogyan maga Blum úr is. Hiszen ez azt jelenti, hogy – a büntetőjog nyelvére lefordítva – nem valósult meg bűncselekmény, ezt jelenti a felmentés. Azonban állampolgárként – ne vegye ezt senki nagyképűségnek, mert nem akarom átvenni Szabó Máté professzor úr szerepét, aki ombudsman – nem vagyok elégedett, mert az ítélet világossá tette, hogy a lakcímbejelentések körüli káosz nem egyszerűen problémás – ahogy az ombudsman úr egy jelentésében nemrég megállapította –, hanem rendkívül veszélyes állampolgárok ezreire nézve. Most nem arra gondolok, amikor fiktív bejelentésről van szó, és egy óvodai, bölcsődei elhelyezés vagy parkolási ügy miatt valaki bejelentkezik egy címre, miközben tudja, hogy soha nem fog ott lakni. Nyilvánvalóan el kell fogadni, hogy ez is bűncselekmény, de nem ezekért emelek szót, csak azért figyelmeztetem állampolgáraink jelentős részét. Azonban itt többről van szó és másról. Joav Blum esetében megállapította a bíróság – és ezt a másodfok is hangsúlyozta –, hogy Blum úr be akart költözni az ingatlanba, ténylegesen ez volt a szándéka, azonban a bejelentkezés megelőzte a tényleges beköltözést, hiszen fel kellett újítani az ingatlant, amit az ő esetében egy családi dráma – édesapja halála – akadályozott meg. A lényeg azonban az, hogy úgy foglalt állást a büntetőbíróság, hogy ha valaki megvesz egy ingatlant, amit felújít és értelemszerűen a felújítás után akar beköltözni, hiába van meg a valós beköltözési szándék, nem szabad addig bejelentkezni, amíg nem él ott. Ez lehetetlenné teszi a magyarországi helyzetet, mert például a felújításokhoz a közműveket át kell íratni. A közművek átíratásának viszont feltétele a bejelentkezés. Tehát ügyvéd kollégák nevében is beszélek, akikkel naponta csinálunk ilyen szerződéseket. Tudjuk, hogy ez úgy működik, hogy megveszi az új tulajdonos az ingatlant, másnap már be is jelentkezik, átíratja a közműveket, majd megkezdődik az átépítés, renoválás, festés, ami néha hetekig, néha hónapokig tart. Ez nem bűncselekmény.

- Ebben a konkrét ügyben arról volt szó, hogy a vádhatóság azzal vádolta Joav Blumot, hogy közokiratot hamisított. Bejelentkezett állandó lakosnak, miközben nem tartózkodott ott, egy percet sem töltött ott életvitelszerűen, és ezzel megtévesztette a hatóságot. Mindezt azért, hogy majd ottani állandó lakosként elkezdhesse a kaszinóberuházást.

- Igen, de az ítélet már megállapította, hogy ennek az ügyészi álláspontnak nagy része nem helytálló. Tehát nem azért jelentkezett be, hogy ez az ominózus kaszinóberuházás elindulhasson, erről szó nincs az ítéletben. Sőt, az ítélet most már jogerősen azt állapította meg, hogy be kívánt költözni, és hogy integrálódott a község életébe. Azonban azt is mondja, hogy formálisan sem szabad addig bejelentkezni, amíg nem lakik valaki életvitelszerűen az adott helyen. Ki kell mondanom, hogy ez pedig teljesíthetetlen, hiszen a végső határidő a beköltözéstől számított három nap. Tehát mintegy hetvenkét óra statáriális idő áll rendelkezésre, hogy kipakoljunk, a könyveket elhelyezzük a polcokon és elrohanjunk bejelentkezni. Tehát a valós élettől olyan idegen jogszabályi környezet van, hogy nem véletlen, ha Szabó Máté ombudsman azzal zárja a jelentést, hogy felkéri a közigazgatási és igazságügyi minisztert egy teljesen új jogszabályi környezet előkészítésére, mert betarthatatlanok a bejelentkezésre vonatkozó szabályok.

- Magyarán a törvényszék helyesen, a törvényeknek megfelelően, csak éppen életidegen módon döntött?

- Pontosan. A törvényszéket, a bíróságot a hatályos jog köti, az ombudsmant azonban nem, ezért ő felhívhatja a jogalkotó figyelmét a változtatás szükségességére. A bíróság a hatályos jogból indult ki, de Joav Blumot egyértelműen felmentették. Az úgynevezett tévedés címén való felmentés az, amikor formálisan látszik egy bűncselekmény megvalósultnak, de büntetőjogilag nem jött létre a bűncselekmény. Tehát Joav Blumnál nem jött létre bűncselekményt, de azért vigyázni kell. Az olyan magyar állampolgároknál, akiknél ugyanez történik, de nem ismerik a nyelvet, fogalmuk sincs a szabályokról, rossz jogi tanácsot kapnak, esetleg nem hivatkozhatnak erre. Mindenesetre nem szabad a jelenleg hatályos szabályok szerint előbb bejelentkezni, mint beköltözni. Ez egy visszás helyzet, ezt határozottan kijelentem. Nagyon gyors jogmódosításra kell hogy sor kerüljön.

- A Blum-ügytől egy kicsit eltávolodva, a mostanában vitákban hallható választási regisztrációs tervekről is kérdezném. Hiszen, ha olyan törvényi szabályok léteznek ma Magyarországon, hogy mindenkinek be kell jelentkeznie törvény szerint oda, ahol életvitelszerűen lakik, akkor ez azt jelenti, hogy kötelező magam regisztráltatni valahol egy adott címen. Van egy ilyen létező kötelezettség, ugye?

- Így van.

- Magyarán minden állampolgárnak ezt meg kell tennie, sőt külföldieknek is, akik itt vesznek lakást, ugye?

- Hogyne.

- Tehát mindenki, aki itt él életvitelszerűen, az ezek szerint köteles regisztráltatni magát egy magyarországi lakcímen. Ennek alapján küldik ki a különböző leveleket is, például ha valamilyen hatóság vagy a kormány levélben fordul hozzánk, esetleg a véleményünket kikéri. Ezt akkor miért nem lehet regisztrációként felfogni, ha ez regisztrálás?

- Én ebben az ügyben határozott állásponton vagyok. A választással kapcsolatos kötelező regisztrációt én szellemi cenzusnak tartom. Felesleges, a külföldi példákra való hivatkozás, és félrevezető is. Külföldi példát mindig lehet mondani, egy jogrendszerből egy-egy elemet kiragadva, miközben arról elfeledkezünk, hogy az adott jogi háttér egyébként egész más. Ezért azt kell mondanom, hogy egy olyan nyilvántartással rendelkező országban, mint Magyarország, ez a regisztráció nem állítható be szükséges intézkedésnek. Én tehát kitartok amellett, hogy jobb híján szellemi cenzusnak nevezem. Ez nagyon sok, egyébként választásra jogosult, de nem igazán tudatos állampolgárt ki fog rekeszteni a választásból.

- Akkor megint térjünk vissza Sukoróra. Ez az ügy most ezek szerint jogerősen lezárult. Kér bárki felülvizsgálatot a kúriától?

- Jogerős az ítélet, és miután mindkét fokon felmentés volt, ezért harmadfokra ez alapján nincs lehetőség. Elméletileg a felülvizsgálat lehetőséget adna rá, de nyilvánvalóan ez a felmentés bizonyítékok mérlegelésén, értékelésén alapult, ezért az ítélettel szemben nincs helye felülvizsgálatnak.

- Tehát ez az ügy jogerősen lezárult, de Sukorónak van egy másik, talán sokkal jelentősebb ügye, amellyel kapcsolatban hamarosan elkezdődik a bírósági eljárás. Mi köze van ennek a mostani ügynek ahhoz?

- Nincsen közük egymáshoz. Azzal a büntetőüggyel, amelyet az újságból nyert értesülések alapján, ha jól emlékszem, a szolnoki törvényszékhez tettek át, és ahol az a vád tárgya, hogy az a bizonyos szerződés, amelynek alapján az albertirsai ingatlanokat, a sukorói ingatlanra cserélték, és ez a magyar államnak vagyoni hátrányt okozott, ez a mostani csak annyiban függ össze, hogy mindkettőnél Joav Blum sukorói ingatlanáról van szó. Tehát ezzel a mostanival nem függ össze az ügy. Joav Blum úr abban az ügyben nem is vádlott, ennek megfelelően én nem is járok el abban védőként.

- De az ő telkeiről volt szó és az ő telekcseréjéről.

- Az ő telkeiről volt szó, de a magyar állam nevében eljáró vagyonkezelőket gyanúsítják azzal, hogy az ő közreműködésük folytán keletkezett hiány a magyar állam vagyonában. Ezért Joav Blumot abban az ügyben – ahogy az ilyen ügyeknél általában szokás – tanúként hallgatják meg.

- Meg is hallgatták őt tanúként az eljárásban?

- Meghallgatták.

- És annak alapján, amit ott elmondott, ezek szerint kizárták a további eljárásból, nem vonták gyanú vagy vád alá.

- Nem.

- Mert semmiképpen sem volt bizonyítható vagy gyanítható, hogy ő bármilyen módon csalárd telekcserében működött volna közre.

- Azért azt hangsúlyozni kell, hogy nem úgy történt, hogy gyanúsított volt, de ezt megszüntették. Nem is merült fel a gyanúsítottá nyilvánítása az ügyben, végig tanúként szerepelt és így szerepel jelenleg is.



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!