rss      tw      fb
Keres

Bolgár György interjúi a Galamusban - 2012. szeptember 11.

A szokatlan akciók ideje jön a politikában
Böcskei Balázs, az Idea Intézet igazgatója, politikai elemző

Bolgár György: - Ön legutóbb többek között arról írt, hogy a demokratikus koalíció a mostani éhségsztrájkjával az LMP útjára lép. Vagyis, hogy újfajta eszközöket próbál alkalmazni, olyanokat, mint amiket az LMP próbál bevetni. Ugye ők voltak azok, akik néhány hete bementek a Közgép telephelyének udvarára, összeláncolták magukat, hogy így hívják fel a figyelmet a közbeszerzések magyar specialitására, hogy egy-két nagy cég, de főleg egy, egymás után nyeri a közbeszerzési pályázatokat. Szóval, mennyire tartja ezt elkerülhetetlennek, hogy politikai pártok, amelyek a parlamentben is képviseltetik magukat, kivonuljanak a parlamenten kívülre, és nem egyszerű demonstrációkon, hanem újfajta eszközökkel próbálják felkelteni a figyelmünket, mondjuk a politikájuk megtámogatása érdekében.

Böcskei Balázs: - Mi a politika hagyományos eszköztárához vagyunk alapvetően szokva a rendszerváltás utáni Magyarországon. Ugyanis nem nagyon találkoztunk még egy olyan helyzettel, hogy a működő törvény, mondjuk a parlament vagy az országgyűlés ilyen mértékig szűkíti az ellenzéki mozgásteret. Egyrészt ennek megvannak a nyilvánosságban is és a törvényhozás munkájában is a jelei. Ha csak a mai hírre gondolunk, a vizsgálóbizottság el nem indulása egy ilyen referenciapontnak tekinthető, ennek számos jele volt, az LMP akciója 2011. december 23-án erre hívta fel a figyelmet. Tehát ebből a szempontból bizonyos értelemben hozzá kell szokni a politikailag aktív fogyasztóknak a nem hagyományos eszközök alkalmazásához.

- December 23-án a parlament előtti leláncolás volt, a közgépes meg most nyáron. Tehát volt egy másik fajta akció is.

- Így van. Viszont az előzetes regisztráció, amelynek kapcsán ezek az ügyek napirendre kerültek, akár csak a Demokratikus Koalíció révén, általában a nyilvánossághoz már kevésbé jutnak el. Mindannyian ismerjük a közmédia működését, ez most már evidencia minden másként gondolkodó számára. Nyilvánvaló, hogy ezekbe a híradásokba vagy beszélgetős műsorokba ezek a témák nem jutnak el. Tudom, hogy szűk a mozgástere a politikusoknak, nyilvánvaló, hogy új eszközöket kell használni, aminek az is része, hogy médiaképes akciókkal kell fellépni. Ezáltal tulajdonképpen beviszik az ügyet a nyilvánosságba. Így volt ez a Közgép esetében is, és így van most az előzetes regisztráció esetében is.

- Vagy itt van Gyurcsány Ferenc legutóbbi akciója, hogy elment a TV2 bulvár interjúműsorába, és ott jelentette be, hogy hamarosan, néhány órával később éhségsztrájkot kezdenek a Kossuth téren a DK képviselői. Mindjárt meg is kapta a magáét, hogy micsoda dolog egy ilyen bulvárműsorba bemenni, komoly politikus hogy teheti ezt, lejáratta magát most már végleg, most már tényleg nem létezik. És akkor két lábbal kezdtek taposni rajta egyébként komoly hírportálok újságírói is.

- Emlékeim szerint ugyanennek a műsornak a vendége volt Bokros Lajos is egy időben, ő azt hiszem, még talán táncra is perdült ebben a műsorban. Tehát a bulvár és a politika kapcsolata nem ördögtől való dolog. Más kérdés, hogy a bulvárt hogyan használom, hogy képes vagyok-e teljesen konzisztensen, tehát az üzeneteket átvéve, azokra reflektálva élni azzal a lehetőséggel, amit nyújt.

- Arra szolgál az egész, hogy az üzenet így legalább eljuthat ahhoz az egy-két millió emberhez, akihez különben nem jutna el, mert ezeknek a nagy kereskedelmi televízióknak a hírműsorai eleve nem foglalkoznak ilyen kérdésekkel, és valószínűleg aki csak ezeket nézi, azt sem tudja mi az, hogy mi az a választási regisztráció, hogy létezik ilyen terv. Így aztán meg lehet próbálni – nem tudom mekkora eredménnyel – ezekhez az emberekhez is elvinni a politikának azt a részét, ami hozzájuk soha nem kerül közel.

- Így van. Nem akarom cinikusan még inkább rontani a nem létező közszolgálatiságot, de valószínűleg ezt a vasárnapi műsort többen nézték, mint ahányan a híradót nézik ma már a köztévés televíziókon. Tehát ha ebből a szempontból nézzük, akkor ez nyilván racionális lépés volt egy politikus részéről. Nyilvánvalóan, amikor egy politikus ilyen eszközhöz nyúl, az első körben akár vicc tárgya is lehet. Tehát bizonyos értelemben ezzel együtt kell élni annak a politikusnak, aki kilép a nyilvános térbe és egy másik eszközt kezd el használni, hogy netán vicc vagy kritika tárgyává lesz. Ráadásul, ha ez a politikus Gyurcsány Ferenc, akkor ennek az esélye különösen fennáll.

- Ha ezen túlvannak, és tényleg minden ilyen csoda legfeljebb három napig tart, az éhségsztrájk pedig ezek szerint legalább egy hétig, akkor vajon el lehet-e majd mondani utólag, hogy mégiscsak eredményes volt, mert nagyon sokan felfigyeltek rá, nagyon sokan kritizálták, nagyon sokan írtak, mondtak nagyon durva dolgokat Gyurcsányról és az akciójáról, de valami mégiscsak történt, mert úgy hívta fel a figyelmet egy ügyre, ahogy mások nem?

- Ezt leginkább akkor tudnám megválaszolni, ha tudnánk egyáltalán azt, hogy mit gondolnak az emberek az előzetes regisztrációról. Azt bizonyosan megállapíthatjuk, hogy így biztosan több emberhez eljutott ez az akció, és az akció révén maga az ügy egyáltalán téma lett, hogy mit is jelent az előzetes regisztráció, milyen hatalomtechnikai szempontok vannak mögötte, mintha ez az akció nem lett volna. Ha arra gondolunk, hogy magával a kérdéskörrel, a regisztrációval mennyit foglalkoztak az egyes pártok, nem volt nap, amikor sajtóközlemény, ad hoc reagálás ne jelent volna meg valamelyik párt részéről. Ehhez képest aligha gondolhatjuk azt, hogy ez ténylegesen eljutott az állampolgárokhoz. Ugyanis ezeket a sajtóközleményeket, ezeket a hírportálokat, amikről most mi itt beszélünk, alapvetően a politika iránt nagyon aktívan érdeklődő, a hírfogyasztást hobbinak tekintő politikai fogyasztók olvassák. Nem is ugyanaz a célcsoport, mint amikor megjelenik egy politikus a bulvárban. Tehát azt gondolom, hogy ennyi hozadéka biztos hogy van ennek az éhségsztrájknak, kezdeményezze ezt bárki vagy bármelyik politikus. Más kérdés, hogy a Demokratikus Koalíció ebből tud-e kapacitálni, mert nyilván van egy ilyen szempont is a politikus számára. Az LMP kapcsán azt láttuk, hogy nem tudott érdemben növekedést hozni az akció az LMP-nek. Hozzáteszem, amikor az LMP ezeket a láncolós akciókat megcsinálta, akkor alapvetően szintén rengeteg kritika és gúny érte a blogszférából, és nagyon sok úgynevezett „mém” jelent meg róluk és poén. Tehát még egyszer, ezzel együtt kell élni a politikusnak. Én azt gondolom, hogy ez a regisztrációról való diskurzus megindulását katalizálhatja, ha a következő napokban kellő komolysággal végigviszi a sztrájkot a Demokratikus Koalíció.

- És nincs-e meg az a veszély, hogy az éhségsztrájkról, Gyurcsányról megjelenik mindenféle, akár figyelnek is rá egy hétig, jól belegyalogolnak, még egyszer, még háromszor, de az alapvető ügyet közben elfelejtik? Ja, hogy az egészet azért csinálják, hogy a választási regisztráció tervére felhívják a figyelmet, hogy ez milyen disznóság, milyen demokrácia-ellenes? Lehet, hogy erről az egészről éppen azok nem szereznek majd tudomást, akik eddig sem tudtak róla, és az egészből csak azt fogják megjegyezni, hogy Gyurcsány már megint csinált valamit, amin esetleg lehet bosszankodni, dühöngeni vagy nevetni.

- Ezért fejeztem be úgy, hogy alapvetően a Demokratikus Koalíción múlik, hogy ezt az ügyet hogyan tudja a továbbiakban a közélet számára egyértelműen nyilvánvalóvá, úgymond olvashatóvá tenni. Hiszen valóban, ha ez csak egy ilyen médiaképes akciónak marad meg, akkor nyilvánvalóan elég kicsi a hatásfoka ennek az ügynek. Ha a maga megszólalásaiban a párt ténylegesen elkezd erről beszélni, és mondjuk a következő három-négy napban ténylegesen a regisztráció kérdésével foglalkozik, és ezt be tudja építeni a kommunikációjába, az nagy előrelépés lenne a közélet szempontjából. Ez a Gyurcsány-problematika egyébként rendszeresen napirenden van, most is számos elemzés jelent meg, ami arról értekezett, hogy nem veszi észre Gyurcsány Ferenc, hogy ő a gátja ennek a nagy magyar összefogásnak. Ez azért számos ponton támadható, többek között, ha csak abból indulunk ki, hogy a Lehet Más a Politikának kongresszusi döntése van arról, hogy nem működik együtt a választásokig az ellenzéki pártokkal, vagy a választásra külön készülnek, hogy a Magyar Szocialista Párt egyedül készült a kormányzásra, egyedül készül egyelőre a választásokra. Akkor aligha elfogadható az az érv, hogy egyébként a költségvetési támogatással nem rendelkező párt az, amely alapvetően gátolja az ellenzéki összefogást, vagy gátja lenne annak, hogy ezek az előzetes regisztrációs dolgok ténylegesen eljussanak az állampolgárok fejébe.

- Mit gondol, van-e további tere újabb meghökkentő, váratlan, szokatlan, eddig ki nem próbált akcióknak? Szóval lehet-e arra számítani, hogy a választásokig hátralévő időben, többek között azért, mert a kormányzat tudatosan igyekszik megfosztani az ellenzéket a nagy nyilvánosságtól, a közvélemény pedig a normális vitáktól, ilyen fajta meghökkentő kísérletekhez folyamodnak az ellenzéki politikusok?

- Az a gyanúm, hogy ehhez hozzá kell szoknunk, hogy a választásokig vagy magában a választási kampányban visszaköszönnek ezek a ma még szokatlannak tetsző akciók, pontosan az Ön által elmondottak miatt is. A politikai mozgástér nagyon szűk az ellenzék számára, és nem tudjuk, hogy ez a mozgástér mennyire fog még szűkülni az ajánlások rendszerével, vagy akár még a kampányfinanszírozásnál is. Ezek még nyitott kérdések, valószínű, hogy az ellenzék élni fog ennek a lehetőségével. Legutóbb ugye az LMP hétvégi elvonulása kapcsán olvashattuk, hogy ők maguk is kijelentették, hogy ezekkel az eszközökkel élni fognak. Ebben a politikai helyzetben, amikor az intézményrendszerhez ténylegesen ilyen szűkös vagy lehetetlen a hozzáférés, el kell fogadnunk, hogy a politikának ez bevett gyakorlata lesz 2014-ig. Ez bizonyos.



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!


Izsák Jenő karikatúrái