rss      tw      fb
Keres

Bolgár György interjúi a Galamusban - 2012. szeptember 7.

Osztrák-magyar harcok Sopronért és Burgenlandért
Fiziker Róbert, az MTA Történettudományi Intézetének tudományos munkatársa

Bolgár György: - A közelmúltban a Farkasréti temetőben egy egykori, a harcokban elesett egyetemista síremlékénél koszorúzott és emlékezett az 1921-es nyugat-magyarországi felkelésre a Jobbik, illetve néhány más szélsőjobboldali mozgalom képviselője – nem is kevesen –, és ott volt egy kereszténydemokrata politikus is. Eléggé nagy feltűnést keltett, legalábbis Farkasrét környékén, motoros felvonulás, zászlós, mindenféle jelmezes megemlékezés volt ez. Beszéltem is erről egy történész kollégájával, és a beszélgetésből az derült ki, hogy tulajdonképpen nem tudunk sokat a Rongyos Gárdáról, nem igazán van ez a történettudományban felderítve. Számomra igazából az a kérdés, ezért is próbálok Önnél választ találni erre, hogy vajon mitől lett a Rongyos Gárda valamiféle szimbóluma ezeknek a mai szélsőjobboldali szervezeteknek.

Fiziker Róbert: - A nyugat-magyarországi felkelés és ezzel összefüggésben a soproni népszavazás egy revíziós sikertörténet. Tulajdonképpen az egyetlen tartós, a nagyhatalmak jóváhagyásával végbement területi revízió, és mint ilyen, hozzájárult a nemzeti tudat erősítéséhez, ráadásul olyan módon történt mindez, hogy a két vesztes fél – Ausztria és Magyarország – közül az egyiket preferálni akarták területekkel, és az ország itt sikerrel tudott fellépni. Egyébként úgy gondolom, hogy maguk az emlékezők sincsenek teljesen tisztában az előzményekkel, ugyanis a Rongyos Gárda mint fogalom már 1882-ben megjelent, méghozzá Jókai Mór Ocskay brigadérosról szóló könyvében, ahol a Rákóczi fogadására felsorakozott öt-hatszáz szedett-vedett lovast nevezi Jókai Rongyos Gárdának. Nem tudom mennyire voltak az I. világháború utáni katonák ebben a témában otthon, mennyire voltak olvasottak.

- Egyáltalán ők maguk nevezték magukat Rongyos Gárdának vagy őket nevezték el annak?

- Héjjas Iván Kecskeméten hozta létre a saját különítményét 1919. áprilisában, részben ő, illetőleg az egyik katonai parancsnoka, a legendárium szerint egy bizonyos Raád Árpád nevezte el ezeket a katonákat 1919. augusztus 5-én Rongyos Gárdának. Olyan emberek voltak köztük, akik a Fehér Terrorban eléggé dicstelen szerepet játszottak Héjjas Iván mellett, aki az orgoványi gyilkosságokért volt felelős. Prónay Pált lehet még említeni, aki a Fehér Terrorban játszott szerepével szinte kérkedett az 1943-44-ben írott visszaemlékezéseiben, aztán Ostenburg-Moravek Gyula, akinek a különítményesei gyilkolták meg a Népszava két újságíróját. Ezek a Fehér Terrorban részt vett erők egyre inkább háttérbe szorultak, ahogy konszolidálódott a bethleni rendszer, aztán 1921 nyarán kaptak egy újabb lehetőséget a nyugat-magyarországi harcokban.

- De ezek az erők, ezek a különítményesek személy szerint is többé-kevésbé ugyanazok, mint akik részt vettek a Fehér Terrorban és különböző gyilkosságokban?

- Héjjas, Prónay ott volt Nyugat-Magyarországon, Ostenburg egy hivatalos csendőr zászlóalj élén volt ott, de természetesen nem azt állítom, hogy itt csak fehérterroristákról van szó. A teljes nyugat-magyarországi felkelők táborát úgy nagyjából kétezerötszáz-háromezer-háromezerötszáz főre teszik, volt különítményesek mellett frontkatonák, Duna-Tisza közi egyszerű parasztemberek, budapesti egyetemisták is voltak ott.

- Meg olyan egyetemisták is, mint ez a bizonyos Vámosi Tibor, akinek a síremlékénél voltak Farkasréten.

- Igen.

- Ő nyilvánvalóan nem volt a Fehér Terrorban részt vevő gyilkosságok egyik végrehajtója, hanem ő később, Nyugat-Magyarországon csatlakozott ezekhez a különítményekhez.

- Igen. Nagy számban vettek részt Óvárról, Sárvárról, Budapestről egyetemisták. Vámosi Tibor budapesti műegyetemista volt, aki egyébként elég korán, ha jól emlékszem, 1921. október 5-én Szárazvámnál – ez ma osztrák területen van –, Müllendorfnál életét vesztette egy összetűzésben.

- Vajon – ez persze nem is annyira történelmi és történettudományi, hanem inkább mai politikai kérdés – a Rongyos Gárdában a területi revízió részleges sikerét ünneplik vagy inkább az azt megelőző terrort, hogy gyilkosságokkal válaszoltak a Tanácsköztársaságra, meggyilkoltak kommunistákat, zsidókat, ami mutatja ezen különítmények elszántságát? Vagy azért mégis csak ennek a különítményes csoportnak bizonyos értelemben területileg kézzelfogható eredményét akarják megünnepelni utólag?

- A Prónay által létrehozott Lajtabánság, az operettállam, ami ott 1921 októberében Nyugat-Magyarországon létrejött, tulajdonképpen két célt tűzött ki maga elé, egyrészt az ezeréves határok megőrzését, másrészt pedig a kommunista vagy a vörös veszéllyel, vörös Ausztriával, vörös Béccsel szembeni katonai fellépést. Az adott korban is, meg úgy gondolom, hogy azóta is a radikálisok számára a Rongyos Gárda nem jelent mást, mint azt, hogy aki kitart és ellenáll, az eléri a területi revíziót. Hivatalosan velük szemben állt a kormányzat, amely azért a háttérből ezt az akciót fedezte és Gömbös Gyula vezetésével irányította.

- De azért nyíltan nem vállalta.

- Nem, nyilván nyíltan nem is vállalhatták fel, de ők abban voltak érdekeltek – ekkorra Ausztria már keresztény-szociális irányítás alatt volt –, hogy Ausztriával egy bölcs kompromisszumot kössenek és gyakorlatilag az érvényesült, hogy győzött az úgynevezett Sopronért Burgenlandot formula, tehát maga a népszavazás ilyen értelemben már egy merő formalitás volt csupán.

- Érdekes, hogy az elmúlt két évtizedben a magyar közvéleményben meg a magyar politikai közéletben is lényegében ebből csak annyi maradt meg vagy annyi vált ismertté, hogy Sopron a hűség városa lett, ahol eldöntötték a magyarok, hogy népszavazással itt maradnak Magyarország mellett, de hogy ennek volt egy ilyen katonai előzménye vagy bizonyos értelemben alapja is, ami megteremtette erre a lehetőséget, erről nem nagyon lehetett tudni, olvasni.

- A szélesebb közvélemény lehet, hogy nem hallott róla, viszont a Soproni Szemle című folyóirat már az ötvenes évek végétől, a Vasi Szemle a hatvanas évek elején és aztán a Századok is publikált róla, egy bizonyos Fogarassy László felvidéki történész tollából folyamatosan tárták fel ezeket a nyugat-magyarországi harcokat. Kétségtelen, hogy a Kádár-korszak amnézia-terápiája – ahogy György Péter nevezi – a történet katonai vonatkozását elég jótékonyan elfedte.

- De ezek szerint nem teljesen. Meglepőnek hat így utólag, hogy már akkor is foglalkoztak vele.

- Nem, abszolút nem. Az biztos, hogy Prónay meg Héjjas esetében inkább a Fehér Terrorban játszott szerepüket emelték ki, de mint mondtam, Prónay maga kérkedik az elkövetett gyilkosságokkal, a visszaemlékezéseit 1943-44-ben írta a nyilasok okulására, ez a visszaemlékezés 1963-ban jelent meg A határban halál kaszál címmel, tehát végül is ezekről az eseményekről lehetett tudni. Kétségtelen tény, hogy mi, magyarok inkább az osztrákok által elkövetett atrocitásokat emlegetjük itt a nyugat-magyarországi eseményekben, de Burgenland épp a múlt évben ünnepelte fennállásának kilencvenedik évfordulóját és Felsőőrön – Oberwartban –, ahol a Lajtabánság központja volt anno, volt egy ünnepség, és ott elég érdekes adatok hangzottak el arról, hogy a magyar felkelők milyen atrocitásokat követtek el az osztrákokkal szemben. Szóval tulajdonképpen ez egy kisebbfajta magyar-osztrák háború volt és nagyon jó dolog, hogy ez a népszavazással rendeződött és azóta is komolyan vehető tényező nem is vonta kétségbe ezt a kompromisszumot.

- Vajon ebben a meggyilkolt vagy a harcokban elesett fiatalemberre, Vámosi Tiborra miért figyeltek oda, miért választották őt valamiféle szimbólumnak, mi ő, ki ő, tudunk-e róla valamit? Ha a szélsőjobbról az ember ma már el tudja képzelni, hogy nyíltan Prónayt vagy Héjjast ünnepli, miért mentek oda egy ismeretlen szereplőhöz, aki valószínűleg nem töltött be különösebb szerepet ebben az egész Rongyos Gárda mozgalomban?

- Amennyire én az internetet követem, a különböző honlapok a hősi halált halt vagy elhunyt egyetemisták, katonák mindegyikéről megemlékeznek, Sopronban egy kecskeméti gazdalegénynek is van emlékműve, egy tizenhárom gyerekes kecskeméti család sarjának, aki elsőként esett el a harcokban, ezen kívül erdész, egyetemista hallgatóknak van emlékműve. Vámosi Tibor esetében annyi a plusz, hogy Farkasréten, Budapesten van eltemetve és a Farkasréti temető ilyen módon egy központi kegyhellyé, emlékhellyé vált.



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!


Izsák Jenő karikatúrái