rss      tw      fb
Keres

Fontos a részvétel




Többször elhangzott, és lesz még viták tárgya a közeljövőben, hogy nem volna-e célszerűbb a demokratikus ellenzéki pártoknak bojkottálni a 2014-es parlamenti választásokat, tekintettel arra, hogy Orbán egyre szemérmetlenebbül hangolja a választójogi rendelkezéseket a Fidesz politikai céljaihoz. A sok-sok elem (átrajzolt egyéni választókerületek, győztest preferáló „kompenzáció”, határon túliak szavazati joga, előzetes regisztráció) külön-külön is egyértelműen a Fidesznek kedveznek, a jelen pártpolitikai struktúrában azonban mindezek együtt valóban előrevetítik azt, hogy a jelenlegi kormánypárton kívül más nem is nyerheti meg a választást. Ráadásul van egy olyan érzésem, hogy még nem értünk a kormány választástechnikai ötletrohamának végére, hiszen Orbán Viktor szabályosan retteg a hatalom elvesztésének lehetőségétől (a 2002-es vereség máig rémítő hatása lépten-nyomon tetten érhető), sőt el sem tudja már képzelni, hogy a magyar nép leváltsa őt a miniszterelnökségről, amelynek betöltésére egyébként egyedül ő méltó és alkalmas. Előre lehet attól tartani, hogy további jogi illetve jogalkalmazási bűvészkedéssel próbálnak további csoportokat elriasztani a szavazástól (regisztrációtól), vagy épp a Fidesz érdekében szavazásra (regisztrációra) presszionálni. Féktelen, minden bizonnyal közpénzemésztő kampányra is számíthatunk a kormánypárt részéről, mert amíg választások egyáltalán vannak, addig Orbán számára mindig is potenciális veszélyforrás marad, hogy a rendszerével szembeni elégedetlenség választási eredményekben ölthet testet.

Vagyis minden ok meglenne rá, hogy a demokratikus ellenzék ne vegyen részt egy számára minden ízében kedvezőtlen választási rendszer színjátékkal fenyegető gyakorlati megvalósításában. Tényleg fel lehetne hívni ezáltal a bel- és külföld figyelmét a magyar jogállami maradványok gyorsuló olvadására, a társadalomra monolit tömbként rátelepedő egyetlen párt hatalmának természetére. Nehéz döntés, körültekintően kell megfontolni a rövid- és hosszú távú következményeket, várható hatásokat azoknak a politikai erőknek, amelyek szétforgácsoltak ugyan, de egyaránt törekszenek a demokratikus politikai kultúra megőrzésére és ellenzik az állam, a társadalom, illetve lassan a hétköznapok egészét fojtogató Orbán-rendszer kiépülését.

A választások bojkottálása nem eleve elvetendő eszköz, mégis azok közé tartozom, akik azt mondják: 2014-ben nem érdemes élni ezzel a lehetőséggel, hanem a demokratikus ellenzék pártjainak részt kell venni a megmérettetésen, akkor is, ha számukra nagyon kedvezőtlen játékszabályokat állítottak fel, és meglehet, esély sem marad a lakosság politikai szimpátiáját reálisan tükröző parlamenti összetétel megvalósítására. (Vagyis amikor Orbán eleve jóval nagyobb eséllyel indul, mint a riválisai.) Nem elsősorban arról van szó, hogy egy választási bojkottal csak kiteljesítenék Orbán hatalmi törekvéseit. Csak a vállát rándítaná az ellenzék távolmaradására (emlékezzünk korábbi miniszterelnökségének mondására, miszerint a parlament ellenzék nélkül is működik), nyilván még örülne is az egyszínű országgyűlésnek, hiszen a törvényhozás még a mostaninál is kevésbé volna macerás. (És biztos nem kellene osztoznia a Jobbikkal.) A külföldi (főleg európai) kritikák már régóta leperegnek róla, majd Szijjártót kiküldi a mikrofonerdő elé, hogy magyarázza el, miszerint nálunk aztán minden jogszerű, szabályos, demokratikusabb, mint bárhol a világon stb. („Oszt jónapot”.)

Egy mostani bojkott figyelemfelkeltő hatása kevesebb hasznot hozna a demokrácia restaurációja szempontjából, mint az ellenzék pártjainak részvétele, illetve az elérendő eredmények hatása. Nem kétséges ugyanis, hogy a jobboldal gyűjtő- (sőt: egyetlen) pártja jobb esélyekkel indul az egyéni választókerületekben, azonban egyáltalán nem mindegy, hogy hány szavazatot tud felmutatni az MSZP, LMP és a DK vagy – ha lesz – ezek valamilyen, esetleg más szervezetekkel bővülő összefogása. Egyáltalán nem közömbös az Orbán-rendszer elutasítottsága szempontjából ennek szavazatokban is felmutatható mértéke. (Nyilván a mandátumok aránya a győztes irányában torzít.)

Gondoljuk tovább: fel kell arra készülni, hogy az orbáni Magyarország tovább épül és stabilan be is rendezkedik a következő években, s ez 2014 után is folytatódhat. (Ezt persze nem kívánatosnak tartom, épp ellenkezőleg, de „benne van a pakliban”.) A parlamentbe került ellenzék egészen más súllyal fogja tudni megfogalmazni a kifogásait – még ha gúzsba kötve is kénytelen módosító indítványokkal élni –, mint az onnan kiszorult pártok. A parlamenten kívüli ellenzékiség ráadásul súlyosan erodáló hatású, a közvélemény szemében egyre kevéssé lesz hitelesíthető az általuk megfogalmazott rendszerkritika.


Orange Wings in My Dreams – flickr/amararte

Ha feltételezzük, hogy az új választási rendszer előnyeit a Fidesz aratja le 2014-ben, egy későbbi esetleges bojkottot sokkal hitelesebbé teheti, ha a demokratikus ellenzék legalább megpróbálta a választók bizalmára alapozva önmagát a parlamentbe juttatni. A választási eredményekért való sikeres küzdelem alapozhatja meg a rendszer későbbi – például bojkottban megnyilvánuló – elutasítását is.

Érdemes felidézni a Horthy-korszak ellenzéki pártjainak történetét. (Más kérdés, hogy miért mindig ez a negyedszázad jut eszébe mostanában az embernek…) 1922-től a baloldal, a liberálisok, később a kisgazdák, vagyis az ellenzék pártjai részt vettek a választásokon, pedig nemcsak a mindenkori kormányzópárt győzelme volt minden alkalommal kétségtelen, hanem az is, hogy nyomasztó parlamenti fölényt tudnak megszerezni. Az akkori Magyarországon fel sem merült a rendszer megváltozásának lehetősége a parlamenti választások eredményei révén. Az erős jogosítványokkal rendelkező államfő ráadásul nyilván megakadályozta volna egy „rendszeridegen” politikai párt hatalomra kerülését, mégis utóbbiak úgy ítélték meg, hogy érdemes ott lenni a parlamentben, hallatni hangjukat, illetve kitenni magukat a kormánypárti padsorokból érkező bekiabálásoknak.

A választási küzdelemben – legalábbis legközelebb – érdemes a demokratikus ellenzéknek részt vennie, még ha a kormánypárt felé nagyon is lejt a pálya. Igaz, hogy nem egyformák a feltételek, de még megkötött kézzel is érdemes beszállni a ringbe. Egy jó választási felkészüléssel ugyanis el is lehet hajolgatni az ellenfél ütései elől, arról nem is beszélve, hogy a közönség szimpátiáját csak bent a ringben lehet elnyerni, addig, amíg egyenlő feltételek mellett nem lehet küzdeni. Ennyiben véget is ér a sporthasonlat, mert kétségtelen, hogy a választásokra nem igaz a „részvétel a fontos, nem a győzelem” elve, vagy legalábbis kiegészítésre szorul. A győzelem a fontos, amely akár a vártnál sikeresebb részvételben is testet ölthet.

Továbbá ne zárjunk ki még egy fontos lehetőséget: a két év múlva esedékes parlamenti választást – minden kormányzati arrogancia ellenére – az ellenzék pártjai talán meg is nyerhetik…



Fazekas Csaba



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!