Bolgár György interjúi a Galamusban - 2012. szeptember 5.



Bolgár György kérdései 2012. szeptember 5-ei műsorban


Mai műsorunkban megbeszéljük, hogy súlyos magyar baklövésről ír a nemzetközi sajtó a gyilkos azeri katonatiszt átadása nyomán kirobbant botrány miatt. A tekintélyes brit Economist blogjának szerzője szerint úgy tűnik, hogy a Szafarov-ügyet Orbán Viktor és Szijjártó Péter eszelte ki. Egy orosz lap pedig azt írja, hogy Magyarország lépése új háborút indíthat el Azerbajdzsán és Örményország között. Már csak ez hiányzik nekünk?

Ezzel összefüggő hír, hogy örmények halállal fenyegették meg a budapesti azeri nagykövetség diplomatáit. A Dunakeszi Kinizsi teremfutball-csapata pedig, amelyben Szijjártó is játszik lemondta hétfői pályaavató meccsét egy azeri csapat ellen, politikai provokációtól tartva. Pedig milyen jó kis barátságos meccs lett volna.

Mit szólnak ezenkívül ahhoz, hogy minden korábbinál nagyobbat zuhant a magyar gazdaság versenyképessége egy friss svájci szakmai rangsor alapján. Az unióban már csak négy országot előzünk meg. A Matolcsy-féle Nemzetgazdasági Minisztérium szerint azonban Magyarország pozíciójának változása azt jelzi, hogy az elmúlt két év pénzügyi konszolidációja áldozatokkal járt ugyan, de sikeres volt. Mi lenne, ha kudarccal járt volna ez a pénzügyi konszolidáció? Akkor hányadikok lennénk a rangsorban?

Ezzel egyidőben Varga Mihály tárca nélküli miniszter arról beszélt, hogy nem úszhatjuk meg az IMF-hitelt. Ezt vajon a főnöke is így gondolja?

Mi a véleményük továbbá arról, hogy az MTI tízmillió forintos, szokatlanul nagy anyagi kártérítésre és nyilvános bocsánatkérésre kötelezné Balavány György újságírót a Magyar Nemzet volt munkatársát, aki blogjában az MTI szerint megsértette a cég jóhírnevét. Azt állítva, hogy a közmédia a a szólásszabadság eltörlésére törekszik. A vélemény már nem szabad?

És végül beszéljük meg, hogy roma önvédelmi gárda alakul Pécsett. Van még visszaút a gárdázásból?



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!



Teljesen téves az ÁSZ megítélése a 2008-as hitelfelvételről
Oszkó Péter volt pénzügyminiszter


Bolgár György:
- Talán úgy két héttel ezelőtt az Állami Számvevőszék kiadott egy jelentést a magyar adósságkezelésről, és ennek volt néhány nagyon meglepő állítása. Többek között az, hogy 2008 végén nem is kellett volna felvennünk ezt az IMF-hitelt, illetve, hogy ha már felvettük, akkor azonnal adósságtörlesztésre kellett volna fordítanunk. Ön akkor még nem volt ugyan pénzügyminiszter, csak néhány hónappal később lett, de gondolom éppen azért, mert már az Ön pénzügyminisztersége alatt ez az IMF-hitelfelvétel tovább folytatódott, tehát lehívtunk egy következő részletet, majd, még mindig az Ön pénzügyminisztersége alatt, 2009 őszén ezt abbahagytuk, és azt mondtuk, megpróbáljuk magunkat a piacról finanszírozni, ezért megvannak az információi is meg megvan a véleménye is.

Oszkó Péter: - Annyiban hadd pontosítsam, amit mondott, hogy az én miniszterségem alatt a magyar kormány már nem hívott le IMF-hitelt.

- Tehát 2009 márciusa után már nem is hívtunk le?

- Én áprilistól vagyok.

- Ja, igen. Akkor márciusban még lehívtunk.

- Igen, és azt követően nem volt lehívás. De az állítás eleve teljesen értelmetlen. Nem tudom, hogyan hangzott ez el, ha elhangzott az Állami Számvevőszék jelentésében, de az IMF hitel lényegében nem plusz tartozást jelentett az országnak, hanem ahelyett, hogy állampapírokat bocsátottunk volna ki, vagyis a piacokról vontunk vona be pénzt, a Valutaalaptól kértünk. Ezt azért tartom fontosnak elmondani, mert ebben a Fidesz is rettentő buta és félrevezető kommunikációt folytat. Azt hiteti el az emberekkel, hogy az IMF-hitel többlettartozásokat eredményezett. Pedig dehogy eredményezett plusz tartozást, az IMF hitelt azért kellett felvenni, mert éppen nem jegyezte le senki az állampapírokat. Tehát ami pénzt a piacról vont volna be az államháztartás saját finanszírozásra, azt ehelyett a Valuta Alaptól vonta be. Tehát ugyanazt a pénzt vettük fel, csak éppen máshonnan. Ráadásul kedvezőbb kamatozással. Ez az egyik. A másik, hogy az IMF-hitelnek egy jelentős részét adósságtörlesztésre fordította a költségvetés, hiszen korábban kibocsátott állampapírokat vásárolt belőle vissza. Nagyon jelentős mennyiségben vásárolt akkor az Állami Adósságkezelő, 2008-2009 fordulóján, állampapírokat piaci szereplőktől, amivel valójában a piacon kint lévő adósságát vásárolta vissza. Tehát nem tudom, hogy ki tett olyan állítást, hogy nem is kellett volna felvenni a hitelt.

- Ez az Állami Számvevőszék jelentésében olvasható.

- Akkor ilyen apró részletekről megfeledkeztek. Az IMF-hitel egyébként a költségvetés működését finanszírozta olyan módon, ahogy azt valamiből amúgy is finanszírozni kellett volna, részben pedig adósság visszavásárlásra szolgált. Úgyhogy itt azért nagyon fontos alapvető összefüggéseket tisztázni és nagyon szerencsétlen dolog, hogy ebben még mindig ilyen félrevezető kommunikáció zajlik.

- Ráadásul ez az Állami Számvevőszék alaposnak látszó, nagyon vaskos jelentésében van, és végül is ez az egész azt a benyomást kelti, hogy teljesen alap nélkül növelték, duzzasztották fel az államadósságot.

- Ez butaság. Az IMF-hitel nem duzzasztja az államadósságot, az államadósságot az duzzasztja, ha magas költségvetési hiány mellett gazdálkodik az ország. Ugye 2008-tól, 2009-ben és 2010-ben is, kifejezetten mindent megtett az ország és az akkori költségvetés, hogy alacsonyan tartsa a hiányt, sokkal nagyobb arányban, mint bármelyik másik ország, amelyik válságban volt. Tehát azokat az éveket már végképp nem lehet hibáztatni a magas államadósságért. Államadósságot emellett még úgy is lehet csinálni, hogy valaki elpazarolja a tartalékokat, mint például azt a magánnyugdíjpénztári háromezer milliárdot, amit szétszórtak. Abból ugye nem most lesz államadósság, hanem majd később, amikor a nyugdíjakat ki kell fizetni a magánnyugdíjpénztárak helyett. Tehát a 2008-2009-2010-es periódus biztos hogy nem tehető felelőssé a jelentős államadósság-növekedésért. Sőt, sokkal kisebb arányban növekedett az államadósság, mint egyébként azt a válság indokolta volna. Meg lehet nézni minden más ország adósságnövekedési eredményeit ebben az időszakban, és látszik, hogy Magyarország akkor nagyon fegyelmezetten, nagyon szigorúan gazdálkodott, és nagyon vissza tudta fogni az adósságnövekedést.

- Az ellenőrzés, illetve a jelentés készítője adott nekem egy interjút úgy két héttel ezelőtt, és azt mondta, hogy egyszerűen nem lett volna szükség az IMF-hitel felvételére. Tudtuk volna magunkat finanszírozni még néhány hónapig a válság ellenére.

- Nem jegyezték le a magyar állampapírokat. Lehet, hogy volt bizonyos tartalék, de amikor nem jegyzik le az állampapírokat, akkor az utolsó filléreket elkölteni egy költségvetésből irtózatosan veszélyes. Tehát ez olyan hazárdjáték, amit felelős kormány nem tesz meg.

- Én arra utaltam, hogy akkor a piac úgy érezte, hogy ez a helyzet abszolút nem biztos, sőt nagyon is veszélyes, nagyon ingatag, a forint az euróval szemben nagyon meggyengült, talán háromszázhúsz fölé ment az árfolyam.

- Az már később, ugye tavasszal ment háromszázhúsz fölé. Ősszel még nem volt ekkora az árfolyam.

- De akkor is volt egy erős megingás a forintban.

- Mondom, az IMF-hitel olyan finanszírozást szolgált, amit amúgy is be kellett volna a piacról fizetni, ráadásul magasabb kamatok mellett. Az IMF-hitel alacsonyabb kamatot, alacsonyabb költséget eredményezett a költségvetésnek. Emellett nyilvánvaló, hogy abban az időszakban nem jegyezték le a magyar állampapírokat, sőt öntötték a piacra, még vissza is kellett vásárolni az Állami Adósságkezelőnek. Tehát maximum tartalékokból tudott volna néhány hónapig elevickélni a költségvetés.

- És a tartalék viszonylag alacsony volt. Ugye ez volt az egyik probléma, hogy a nemzeti bank tartaléka kevés volt.

- A jegybank-tartalék azért bizonyult kevésnek, mert abban az időszakban viszont a bankrendszer forrásai is nagyon megcsappantak, csak rövid szerződéseket, tehát egy éven belül lejáró szerződéseket tudott a bankrendszer kötni, és úgy tudott forráshoz jutni. Ráadásul romlott az árfolyam, és ne felejtsük el, hogy az IMF-hitel nemcsak a költségvetést finanszírozta, hanem több nagy bank is kapott belőle finanszírozást, pont azért, hogy megálljon a lábán.

- Magyar tulajdonú nagybankok voltak ezek, mert a külföldieket a külföldi tulajdonosok finanszírozták.

- Így van. Nagyon sokáig fenntartották ezt a fegyelmet. Egészen addig, amíg nem kezdték el kirángatni alóluk a talajt. Ma azt mondani a megismert körülmények alapján, hogy nem kellett volna felvenni 2008-ban az IMF-hitelt, butaságnak tartom. Egyébként én nem vettem részt a hitelfelvételben, nem is tárgyaltam, nem is voltam akkor még a politika közelében sem. És miután mi kormányra kerültünk, nem hívtunk le IMF-hitelt. Tehát nem lenne dolgom védeni ezt a hitelfelvételt. De szakmailag tartom butaságnak ezt megkérdőjelezni. Nyilván részben az ilyen kommunikációk mögött az a szándék bújik meg, hogy valahogy védjék azt a védhetetlen dolgot, amit a mostani kormány csinál, hogy évente százmilliárdos károkat okozva az országnak bohóckodik a gazdaságpolitikájával és az IMF-tárgyalásokkal.

- A számból vette ki a kérdést. Nem lehet, hogy ez annak az alátámasztására született, hogy most se kellene tulajdonképpen IMF-hitel?

- De ugye kettős beszédet folytat a kormány, mert közben a piacoknak igyekszik azt mondani, hogy de igen, kell, és meg fogunk állapodni. Csak közben láthatóan nem akar megállapodni, mert nem akarja azt az őrült randalírozást befejezni, amit a gazdaságpolitika terén csinál. Nem tudom, miért jó ez neki, merthogy népszerűnek sem népszerű, ezt most már ténynek vehetjük, hogy károsnak káros, azt is ténynek vehetjük, hiszen látjuk, hogy a gazdasági-pénzügyi adatok, a versenyképesség, a növekedés mennyit zuhant az utóbbi időben. De a kormány ragaszkodik ehhez a teljesen hibás úthoz. És nyilván egy Valutaalap-megállapodás ezt nem tenné lehetővé. Tehát folyik ez a fajta öncélú bohóckodás, éves szinten nagyságrendileg legalább százmilliárdos plusz költséget, kamatkárokat okozva a költségvetésnek, és egyéb hiteladósokról nem is beszéltünk.

- Mennyi szép célját megvalósíthatná a kormány, ha ezt a százmilliárdot azokra költené, és nem pedig a felesleges finanszírozásra.

- Én nem tudok racionális magyarázatot felfedezni ebben a kormányzati magatartásban. Gazdaságilag sem jó, de egyébként szerintem politikailag sem. Ilyesfajta gazdasági zuhanásból nehéz politikai tőkét kovácsolni. Tehát a relativitásnak vége.

- El kell olvasni a Nemzetgazdasági Minisztérium közleményét, amely szerint a World Economic Forumon, a svájci versenyképességi rangsorban Magyarország pozíciójának változása jól mutatja, hogy az elmúlt két év pénzügyi konszolidációja áldozatokkal járt ugyan, de sikeres volt. Igen. Tizenkét helyet zuhantunk.

- 2008-ban voltunk a 62. helyen. Pedig nyilván akkor azért eléggé megtépázta a válság az országot. 2010-ben az 52. helyre sikerült feljutni. Most megint a 60-adikon vagyunk, tehát 2010 és 2012 között az 52-ről a 62-re történő visszazuhanást hogyan lehet sikerként kommunikálni, ehhez már olyasfajta valóságmegmásító kommunikációs tettek kellenek, amiket a Fidesz egyébként remekül elsajátított. De azért a valóság mégiscsak beköszön mindenki ablakán, tehát lehet, hogy ez a kommunikáció egy idő után már eszköztelen marad.

- De mintha a Valutaalap-tárgyalásokért felelős tárca nélküli miniszter most már bekeményített volna. Egy mai beszédében mondta azt, hogy az IMF-hitelt nem úszhatjuk meg. Én ilyen erős szavakat tőle még nem hallottam.

- Ezek a típusú kommunikációk mindig a piacoknak szólnak. Tehát akkor nyilván érti a kormány, hogy baj lehet, mert egyre kevésbé hisznek a Magyarországot finanszírozó befektetők a Valutaalappal kötött megállapodásban. Ilyenkor ők mindig kiállnak, és azt mutatják a világnak, hogy mi már mindjárt aláírjuk a megállapodást. De én azért azt gondolom, hogy olyan negyedéves-féléves gyakorisággal szoktak ilyen nyilatkozatok megszületni, aztán megint negyedévig, félévig nem történik semmi, mert a kormány kihasználja azt, hogy a piacok egy-egy nyilatkozattól megnyugodnak. Úgyhogy a mai nyilatkozatnak én nem tulajdonítok nagy jelentőséget. Elkezdett gyengülni a forint egy ideje, nyilván az fáj a kormánynak is, hogy az emberek ezt a saját bőrükön érzik. Tehát ezt a folyamatot próbálják megállítani, de pillanatnyilag csak kommunikációval, mert láthatóan azokból a pénzügyi-gazdasági tervekből, amelyek egy ilyen megállapodást nyilvánvalóan hátráltatnak, egyelőre semmit nem visszakozott a kormány.

- Megúszhattuk volna vagy megúszhatnánk az IMF-hitelt például ilyen azeri kötvénykibocsátásokkal? Vagyis, hogy a magyar kötvényeket mondjuk Azerbajdzsán két-három milliárd dollár értékben lejegyezte volna?

- Tudjuk, hogy ez eleve lehetetlen, tehát az az eszközkezelő, amit megjelöltek mint esetleges állampapírvásárlót, nem vásárolhat ilyen mennyiségben bóvli kötvényeket. Márpedig a magyar állampapír sajnos pillanatnyilag bóvli kötvénynek számít. Tehát ez egy teljesen fiktív feltételezés.

- Ha ezt feltételeztük, akkor lehet, hogy csőbe húztak minket ebben is?

- Lehet, mert az derült ki, hogy az a típusú alap nem is vásárolhat két-hárommilliárdos értékben magyar állampapírt. Jóval kevesebb értékben vásárolhatna akkor is, ha egyáltalán bármi kedve lenne hozzá. De nem sok mindenkinek van kedve ilyen típusú bóvli dolgokból bevásárolni, és a kormány mindenképpen elérte az elmúlt két évben, hogy bóvli besorolásba került a magyar állampapír. Korábban nem ott volt, amikor átvették a kormányzást. De lényeg a lényeg, ez a két-hárommilliárd euró sem lenne jó semmire, legfeljebb egy év megúszására. Mert a kormánynak végre azt kéne belátni, hogy nem negyedéveket, féléveket vagy éveket kell túlélni, hanem olyan gazdasági pályát kéne kialakítani, ami tartósan biztosítja Magyarország stabilitását, finanszírozhatóságát és növekedését.

- Nem lehet, hogy ez a kormány mégiscsak másfél évet akar megúszni a választásokig, aztán majd valahogy hátha rendbe tudja tenni?

- Minél inkább politikai természetű egy kormányzás, minél inkább a hatalompolitika tölti ki a kormány figyelmét, annál inkább igaz ez, hogy választási periódusokat akar túlélni. Ennek a kormánynak a viselkedése ezt a jellegzetességet mutatta, ez kétségtelenül így van.



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!



Hiába van meg a kurucinfo amerikai tulajdonosa
Garamvölgyi László, az Országos Rendőr-főkapitányság szóvivője

Bolgár György: - Egy oknyomozó és tényfeltáró hírportál, az átlátszó.hu tegnap felfedte annak a férfinak a személyazonosságát, aki az ő állításuk szerint a Kurucinfo nevű szélsőséges portál valódi tulajdonosa. Ezért úgy gondolják, hogy mivel megvan az illető neve, az amerikai címe és elérhetősége, a magyar ügyészség végre elindíthatja azokat a nyomozásokat ez ellen a szélsőséges portál ellen, amelyeket korábban kénytelen volt abbahagyni, vagy el sem tudott kezdeni. Vajon így van ez, vagy az a feltételezett tény, hogy a tulajdonos megvan, az égvilágon semmin nem változtat?

Garamvölgyi László: - Az utóbbi. Itt nem az a baj, hogy ki a tulajdonos, hanem az, hogy jogértelmezési problémák vannak a magyar hatóságok és az amerikaiak között. Gondolom, az mindenki számára világos, hogy a magyar büntetőjog alapján ha valamilyen sajtóorgánum – beleértve az elektronikus és internetes sajtót is – jogsértést követ el, akkor a magyar joghatóságnak van illetékessége. Tehát ha Magyarországon van a hírportálnak a szerkesztősége, akkor el lehet és el is kell járni ebben az ügyben. Az a probléma, hogy hiába derítette ki az oknyomozó újságíró bravúrosan a tulajdonos személyazonosságát, mert ez az információ jogi szempontból sajnos irreleváns. Számos alkalommal felvettük a kapcsolatot ebben az ügyben az elmúlt években az amerikai hatóságokkal, de változatlanul nincs eredmény. Ők nem érzik úgy, hogy nekik ebben az ügyben akár jogsegély, akár más konkrét megkeresés alapján illetékességük lenne, vagy el kellene járniuk. Tehát ez a probléma. A szerver változatlanul nem Magyarország területén működik.

- A tulajdonos felfogható úgy mint ennek a sajtóorgánumnak a kiadója? Mert úgy tűnik, erről van szó. Ő egy illető, aki tulajdonos és finanszírozza a portál működését vagy a nevét adja hozzá, vagyis kiadóként fogható fel. Ha Magyarországon hasonló ügyben feljelentés érkezik egy újság, egy rádió vagy tévé ellen, akkor a kiadó ellen járnak el vagy a kiadó ellen is. Tehát kiadóként értelmezhető ez az ember? Vagy Önöket ez nem foglalkoztatja, mert fontosabb kérdés az, hogy vajon az amerikai jognak megfelelően el lehet-e járni bárkivel szemben, akár ismerjük, akár nem?

- Így van. Az egy másik kérdés, hogy mi a jogállása vagy a tulajdonosi szerepe. Ezt nem tudjuk, de azért hozzá kell tennem, hogy ez Magyarországon sem egyszerű. Tudjuk, hogy Magyarországon sok orgánum, hírportál, printsajtó nem magyar, hanem nemzetközi tulajdonban van vagy multicégeknél, vagy magánszemélyek tulajdonában. A magyar jog szerint pedig nem ezt kell vizsgálni, hanem azt, hogy ténylegesen ki a felelős kiadó vagy a főszerkesztő, akit adott esetben felelősségre lehet vonni. A büntetőjog alanyi felelősséget is ismer. Tehát általában egy szerkesztőséget nem lehet felelősségre vonni. Egy személy felelős kiadóként – vagy adott esetben az újságíró – esetleg jogilag perbe vonható vagy vele szemben büntetőeljárás indítható, vagy bizonyos cselekmény elkövetésével megalapozottan gyanúsítható. Azonban ez a személy itt nem magyar állampolgár. Vagyis ha analógiát próbálnánk alkalmazni, ami a büntetőeljárásban azért elég körülményes, akkor sem biztos, hogy sikerrel járnánk. Emellett ha az amerikai igazságügyi eljárást vennénk alapul, akkor is ugyanez a helyzet, mert nem magyar állampolgár, ráadásul nem is Magyarországon tartózkodik.

- Azért lehet, hogy az illető magyar állampolgár, hiszen 1988-ban ment el itthonról. Lehet, hogy a magyar állampolgárságát el sem vesztette, vagy lehet, hogy elvesztette, de visszakérte. Tehát még az is lehet, hogy az illető magyar.

- Meglehet, és valószínű, hogy kettős állampolgár, de a lényeg az, hogy nem Magyarországon tartózkodik. Azonban még abban az esetben sem lehetne vele szemben egyértelműen eljárni, ha Magyarországon tartózkodna, amíg az ő jogi felelőssége és a portálon megvalósuló cselekmények között nem bizonyított az összefüggés. Ismerünk olyan külföldi tulajdonost, akinek Magyarországon elég jelentős érdekeltsége van, de eszünkbe nem jutna velük szemben eljárni, mert ezt a nemzetközi jog egyébként is kizárja. Azonban nem adtuk még fel azért teljesen a próbálkozást. A megoldást én a további egyeztetésekben látom. Az elmúlt időszakban tíz alkalommal kerestük meg az amerikai hatóságokat ez ügyben, és még most is tárgyalunk, egyeztetünk a jogi megoldást illetően, hogy esetleg jogsegély-egyezmény keretében vagy más úton a segítségünkre legyenek. Nem adtuk fel, és valóban partner az ügyészség is, de most ennyit tudok mondani.

- De nem hiábavaló az amerikai jogsegély kérése? Hiszen a korábbiakban kifejtette, hogy ez reménytelen, ha az amerikai jog nem ad alapot arra, hogy kérjünk jogsegélyt. Vagyis hiába lenne esetleg büntethető a tulajdonos tevékenysége a magyar jog alapján, ha az amerikai jogba nem ütközik, akkor hiába kérünk mi bármilyen jogsegélyt.

- Igen, de azért a nemzetközi jogban nemcsak ilyen tételes normák vannak, hanem a viszonosságot is szokták értékelni és méltányolni. Egyébként is igazán jónak mondható a magyar rendőrség kapcsolata mondjuk az FBI-jal. Tehát látok esélyt a jogsegélyre, mert ők is ugyanarra hivatkoznak, bár ott szélesebben értelmeznek különböző jogi vonatkozásokat.

- A vélemény szabadságát például majdnem korlátlanul, de azért nem teljesen korlátlanul persze.

- Ez így van. Azt mondom, hogy ezt mi Magyarországon így látjuk, és ez a jogértelmezés egyrészt gyakorlatilag arról szól, hogy ők is így látják-e. Másrészt azt is meg kell vizsgálni, hogy nálunk megalapozott lenne-e egy eljárás. Hiszen nem kezdjük meg az eljárást, ha a cselekmény nem ütközik a Büntető Törvénykönyvben foglaltakba vagy nem látjuk úgy, hogy van értelme egy nyomozás elrendelésének. Ráadásul az ügyészséggel is azonos álláspontra kell helyezkednünk, mert különben értelmetlen az egész. Vagyis, ha nem találunk megfelelő Btk. tényállást és szankciót, akkor nincs miért eljárni. Nagy része egyébként a hasonló eseteknek portálokkal kapcsolatban nem is büntető, hanem polgári jellegű, tehát polgári jogágba tartozó. Azonban én most csak az olyan büntetőügyekről beszélek, amelyeknél úgy gondoltuk, hogy meg lehetne indítani, vagy meg is indítottuk, a nyomozást, aztán meg kellett szüntetni. Szóval azért nem tartom reménytelennek ezt a dolgot, mert van fogadókészség. Nem azt mondom, hogy ezt most holnap meg fogjuk oldani, mert az amerikai jogban is ezt másképp értelmezik, de talán a mi eljárásunkat hivatalosan tudják majd segíteni. Nekünk ez is elegendő lenne. Tehát az a lényeg, hogy kapjunk információkat hivatalos forrásból a büntetőeljáráshoz. Aztán természetesen az egy más kérdés, hogy majd a magyar bíróság adott esetben mit tesz, de ott még nem tartunk.

- Ahogy már utalt rá, az a probléma, hogy ennek a szélsőséges portálnak a tartalmát Magyarországon magyarok állítják elő, csak éppen álnéven. Egyelőre nem áll rendelkezésükre olyan információ, hogy X a szerkesztőség tagja és Z írta ezt vagy azt a cikket, vagy főszerkesztőként Q felelős érte. Azonban, ha megvan a feltételezett tulajdonos, és elérhető az Egyesült Államokban, akkor arra vajon nem szolgálhat-e valamilyen jogsegély, hogy legalább azt megtudják tőle, hogy az általa birtokolt hírportálon kik állítják elő a tartalmakat. Hiszen akkor már eljárhatnának velük szemben Magyarországon is. E pillanatban viszont – formálisan legalábbis – nem tudják, hogy kik ők.

- Szinte nem is tudok hozzátenni semmit. Pontosan erről van szó. Büntetőjogilag olyan személlyel szemben lehet eljárni, akinek a felelőssége megállapítható és ez kiderül. Tehát az üzemeltetés meg a szerver működtetése az egy másik dolog. Ezzel kapcsolatban alanyi felelősséget lehet megállapítani. A tulajdonos kiléte természetesen hasznos információ, de ki kell deríteni, hogy egyáltalán hajlandó-e velünk együttműködni. Én most erről még nem tudok beszámolni, mert ez viszonylag friss információ. Természetesen, ha a jogi keretek lehetőséget adnak rá, hogy vele valamilyen kommunikációt kezdeményezzünk és segítőkészséget tapasztalunk, akkor ezt meg fogjuk tenni. Jelenleg az ORFK jogászai vizsgálják ezt a lehetőséget. Hiszen változatlanul arról van szó, hogy nem magyarországi a tulajdonos, vagy legalábbis senki nem erősítette meg azt, hogy esetleg ő egy magyar vagy kettős állampolgár, aki nem Magyarországon tartózkodik. Bár mindenképp ugyanaz a helyzet adódik, hogy Amerikában nem nyomozhatunk.

- Ezek szerint egyelőre megpróbálják értékelni ezt az új információt és aztán majd eldöntik, hogy mit tudnak vele kezdeni. Így lehet összefoglalni?

- Pontosan így van. Jogi lehetőséget kell keresni.



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!



Visszacsúsztunk a versenyképességi rangsorban
Vakhal Péter a Kopint-Tárki Konjunktúrakutató Intézet Zrt. tudományos munkatársa

Bolgár György: - Ma jött a híre annak, hogy feltűnő mértékben romlott Magyarország nemzetközi versenyképessége egy évente közrebocsátott rangsor szerint, amit a World Economic Forum – ez egy svájci intézmény – ad ki évente. A 48. helyről a 60-ra estünk vissza, és az Európai Unió 27 országa közül már csak a 23. legversenyképesebbek vagyunk. Kezdjük azzal – miután Önök a World Economic Forum magyarországi szakértő partnerei –, hogy miből indul ki egy ilyen versenyképességi ranglista? Mit vesznek számításba, mennyire komoly ez vagy mennyire hasraütés – persze azért ennél komolyabb szervezetekről van szó –, vagy csak néhány fontos mutató összevetéséből áll? Mennyire alapos?

Vakhal Péter: - Legalább négy versenyképességet mérő felmérés létezik a világon, és szerintem a Világgazdasági Fórum felmérése a legalaposabb. Ez nagyjából évente változik, 140 mutatót vesznek figyelembe.

- Az már elég soknak hat, nem olyan, hogy van négy-öt, ami tudjuk, hogy nagyon fontos, a 140 már nagyon részletes dolog.

- Igen, nagyon részletes, ezeknek egyik fele makrostatisztikai mutató, a másik fele pedig egy vállalati felmérésen alapul, amikor kifejezetten nagyvállalatokat – egy-két kicsi is előfordul a mintában – kérdeznek meg, az ő percepcióikra kíváncsiak az ország gazdaságát illető kilátásokat, illetve a közbizalmat illetően. És hogy egyszerűbb legyen kezelni ezt a 140 mutatót, tizenkét pillérbe sorolták be őket. De hogy még egyszerűbb legyen, hogy ne kelljen még tizenkét pillérrel sem foglalkozni, igazából három alapkövet különböztetnek meg. Fundamentumok, úgynevezett hatékonyság növelő tényezők és az innováció. Úgy kell elképzelni, mint egy piramist, hogy a legalján a fundamentumok vannak, ezzel minden ország, mondjuk úgy, hogy rendelkezik.

- Mondjuk ide számít az infrastruktúra, az utak, hasonló dolgok?

- Ide négy dolog számít. Az intézményi háttér, mint a legeslegfontosabb, az infrastruktúra, a makroökonómiai környezet, valamint az egészségügy és az alapoktatás.

- Ezek valóban fundamentális dolgok és nem is olyanok, amik évről-évre óriási változást mutatnak. Lehetnek nyilván változások, kedvező vagy kedvezőtlen elmozdulások, de ezek a legstabilabb dolgok, amelyek hosszú távra kihatnak. Ugye?

- Nekünk sikerült produkálni azért évről-évre egy visszaesést ezekben a mutatókban, Magyarország tizenkét helyet esett vissza. Ebből a tizenkét pillérből nyolc romlott, kettő stagnált és kettő javult. És a legnagyobb probléma, hogy ebben a fundamentumban négy pillér van, és a négyből három romlott. Kifejezetten az intézményi háttér az, amiben komoly visszaesés volt tapasztalható.

- Az intézményi háttérbe mit tartozik bele? Politikai intézmények is?

- Pontosan.

- Ott lehetnek változások, mert ott gyakoriak is.

- Igen, de nem jellemző, legalábbis nem szokás és nem jó, ha ebben változás áll be. Az intézményi háttér legelső pillére a tulajdonjogok. A WEF – World Economic Forum – hangsúlyozottan a tulajdonjogokhoz érti az úgynevezett pénzügyi eszközöket is. Megtakarítások, befektetések és a magánnyugdíjpénztári vagyon is. Ezeken kívül ide tartozik még a korrupció, a kormányzati visszaéléseknek egy külön pillérje van, és a bírói gyakorlatnak is. A közintézmények hatékonyságát, illetve a közbiztonságot is nézik.

- Tehát ez mind az intézményi háttérhez tartozik?

- Igen.

- Akkor itt nagyon-nagyon alaposan körülnéznek, hogy milyen stabil keretei vannak egy ország gazdasági fejlődésének. Ugye körülbelül erről van szó?

- Pontosan. Ezt én úgy szoktam összefoglalni, hogy a közbizalom nemcsak a közintézményekbe vetett bizalom, hanem úgy általában a gazdaságba vetett bizalom indikátorai ezek, és a mutatók nagyon erősen összefüggnek a beruházási tevékenységgel. Ha egy vállalat érzi azt, hogy itt azért a kilátások nem olyan jók, akkor elhalasztja a beruházásait, kisebb beruházást valósít meg. De akár a lakosság fogyasztásán is érezhető a közbizalom. Ha az emberek úgy érzik, hogy itt valami nem lesz jó, akkor kevésbé fogyasztanak, ugyanakkor, ha úgy érzik, hogy megy a szekér, akkor szívesebben fogyasztanak.

- Csak közbevetőleg jegyzem meg, az imént utalt arra, hogy a négy fundamentálisnak nevezett pillérből három romlott, de a negyedik, az egészségügy és az alapoktatás javult. Holott ha a magyarokat megkérdezik, akkor nem hiszem, hogy túl sok javulást látnak vagy érzékelnek az egészségügyben vagy az alapoktatásban. Sőt, az alapoktatás alapjai látszanak megrendülni például a kötelező tanulási korhatár leszállításával, az egész intézményrendszer átszervezésével, államosításával vagy legalábbis ennek kilátásba helyezésével.

- A felmérés egyik sajátossága, hogy ebben 144 ország van, és a pontszámok úgy alakulnak ki, hogy veszik a legjobb országot, veszik a legrosszabb országot és elhelyezik valahova az éppen vizsgált országot, esetünkben Magyarországot. Tehát amikor ilyen összehasonlításokról beszélünk, akkor nem a szűk környezetünkre kell elsősorban gondolni, hanem sajnos arra, hogy vannak olyan országok, ahol az írástudatlanság nagyobb, mint nálunk, viszont…

- Szóval összehasonlítva lehet, hogy ezek a területek jobban jöttek ki, ellentétben a többiekkel.

- Igen. Egyébként nem változtak ezek a mutatók, az egészségügyben is van még három-négy almutató, amelyek nem változtak jelentősen. Egy dolog volt, ami komolyan befolyásolta ennek a pillérnek az értékét, az a várható élettartamunk. Egyébként egy három vagy négy évtized változása most pontosan nincs előttem…

- Ami ráadásul nem 2011-ben történt, akkor mérték nyilván, de ez nem egy 2011-es fejlemény, hanem hosszú évekből összeadódó folyamatos fejlődés.

- Igen. Ez egy politikai rendszereken átívelő várható élettartam, ami, ha csak marginálisan is, de emelkedett, és ez az egy pozitív fejlemény. Ebben nemcsak az egészségügy van egyébként benne, hanem mondjuk a közlekedésbiztonság is.

- Például ha kevesebb a halálos baleset Magyarországon – márpedig évek óta csökken ezek száma –, akkor növekszik az átlagos várható élettartam.

- Bizony növekszik, de az öngyilkosságok száma is beleszámít. Ez eléggé bizarr mutató, de így áll össze. Viszont egy valamit hadd tegyek hozzá, hogy ez volt az egyik pillér, amiben javultunk, a másik pillér a makroökonómiai környezet, ami egy kicsit csalóka mutató, különösen Magyarország esetében. Ez is öt mutatóból áll össze, a GDP arányos államháztartási hiány vagy költségvetési hiány, a GDP arányos államadósság, a GDP arányos megtakarítások, az infláció és a hitelminősítők.

- Ebből az utóbbi három kapásból romlott, hiszen a minősítők leminősítettek minket bóvliba, a megtakarítások az én tudásom szerint nem nőttek, inkább csökkentek. Viszont amit az elején felsorolt, a GDP arányos államháztartási hiány, az a hiányból pluszba váltott 2011-ben.

- Igen. Ez az, ami egy kicsit megborítja a mutatót, ugyanis minden mutatóból fel lehet állítani egy rangsort. A WEF ezt egyébként meg is teszi, egy ötszáz oldalas kötetet kell elképzelni. Minden mutatónak van egy rangsora, például GDP arányos államháztartási hiánynak is, ami 2010-ben mínusz 4,1 százalék volt, ha jól emlékszem, 2011-ben – mert az WEF év végi adatokkal dolgozik – plusz 4 százalék volt. És ezzel a plusz 4 százalékkal a világ 144 országa közül Magyarország a 13. helyet szerezte meg.

- Mindannyian tudjuk és az ember csodálja, hogy a WEF nem tudja vagy nem akarja vagy nem szabad neki számításba vennie, hogy ez csak egy egyszeri alkalom volt, a magánnyugdíjpénztári vagyon elvételének beöntése – legalábbis részbeni beöntése – az államháztartásba, ettől fordult pozitívba a mérleg. 2012-ben ez már nincs így és nem is lesz így, ez a pénz már el van költve. Az Európai Bizottság, az Európai Unió is figyelmeztetett minket emiatt. A Világgazdasági Fórum ne tudná ezt? Miért így számolta bele, miért számolta el ezt pozitívumként? Mert egyszerűen a számok makacs dolgok, és akkor se lehet megváltoztatni őket, ha tudjuk, hogy mögötte a tartalom egyszeri és félrevezető?

- Ez egy kétutas megoldás. A WEF tényadatokkal dolgozik. Ezeket nem is az államok, tehát nem a Nemzeti Bank, a KSH vagy éppen a minisztérium szolgáltatja. A WEF egy IMF-adatbázisból vagy világbanki adatbázisból dolgozik, és nem néz utána. Ugyanakkor a vállalatvezetőkkel készített felmérés során a közbizalomban ez igen markánsan megjelenik. Tehát azért is mondtam, hogy a tulajdonjogok védelme – amibe a pénzügyi eszközöket hangsúlyozottan odaértik – szépen lecsökkent.

- Tehát azt mondja, hogy egy ilyen adatot tudomásul vesznek, beraknak a sok adat mellé, és nem kutatják, hogy éppen miért volt pozitív Magyarországon 2011-ben az államháztartási mérleg? Azt mondják, hogy most ennyi volt és ezt így számoljuk, ez ennyit ér. Kész.

- Igen. Nekik nem is céljuk, hogy ezzel foglalkozzanak, ezzel nekünk kell foglalkozni mint magyarországi partnernek. És meg is nézték, hogy ha nem lett volna ez az eltolás vagy elvonás a magánnyugdíjpénztárakból, akkor az MNB adatai szerint egy -5,2 százalékos hiány alakult volna ki. És ezzel nem a 13. helyet szereztük volna meg ebben a mutatóban, hanem a 111. helyet valahol Lengyelország és Litvánia között.

- Akkor mi lett volna az összesített rangsorunkkal? Tehát akkor esetleg nem tizenkét helyet csúszunk vissza összesítésben, hanem még többet?

- Feltételezhetően igen, de azért legyünk igazságosak, a közbizalmat érintő mutatók részben emiatt is romlottak. Tehát ha nem lett volna ez az elvonás, akkor lehet, hogy a közbizalmi mutatók mondjuk magasabbak lettek volna. Ezt így nem lehet megmondani, de ha csak a parciális hatását nézzük, tehát azt mondom, hogy minden egyéb változatlan, kivéve ezt az egy mutatót, akkor Magyarország nem a 60., hanem a 63., Bulgária mögött.

- Még egy kérdésem volna Önhöz, hogy mi értelme van egy ilyen versenyképességi mutatónak. Azon kívül, hogy mindenki vagy diadalmasan felmutatja, hogy mennyivel javultunk vagy szomorúan regisztrálja, vagy – mint a magyar Nemzetgazdasági Minisztérium – úgy értékeli, hogy ez is jól mutatja, hogy milyen sikeres volt az elmúlt két év. De mindegy, mindenki a vérmérséklete, ízlése, politikai beállítottsága szerint dönti ezt el. De  ezen kívül ér valamit? Vagy van ennek valami következménye? A gazdasági folyamatokat a beruházók, a külföldi befektetők bizalmát ez erősíti vagy csökkenti adott esetben? Tehát ennek konkrét gazdasági következményei is lehetnek akár?

- Magának a jelentés eredményének nincsen konkrét gazdasági következménye.

- Ettől nem fognak hirtelen megriadni a befektetők, mert amúgy is nagyjából tudják.

- Igen, ezt ők nagyjából tudják, ez egy visszajelzés. Visszajelzés a gazdaságpolitikai döntéshozóknak, visszajelzés a vállalatvezetőknek, visszajelzés az állampolgároknak, hogy itt tart az ország. Igazából következménye nem a jelentésnek van, hanem azoknak a folyamatoknak, amelyekről a jelentés ír. Ugyanis ha megnézzük, hogy milyen pályát írt le Magyarország a 2000-es évektől, 2003 óta volt egy emelkedő tendencia, közelítettük a régió vezető országait, Csehországot és Lengyelországot, bár mindig volt egy olyan nagyjából 20 helynyi eltérés még a legvégén, és most hirtelen visszafordultunk. Tehát ez egy visszajelzés, és ami nagyon fontos, hogy az intézményi háttérben történtek a legrosszabb folyamatok, amit mondtam többször is, hogy a közbizalomra és a bizalomra igaz, hogy nagyon nehéz megszerezni és nagyon könnyű elveszteni. És talán még nehezebb visszaszerezni.



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!