rss      tw      fb
Keres

Bolgár György interjúi a Galamusban - 2012. augusztus 31.

Az iskolaköpenyről, a tanévkezdés áráról, az iskolák helyzetéről
Mendrey László, a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének elnöke

Bolgár György: - Feltettük a kérdést a hallgatóknak, hogy támogatják-e az iskolaköpeny használatát, illetve újbóli bevezetését. Ön tanárként és szakszervezeti vezetőként ezt jó ötletnek tartja?

Mendrey László: - Én a 2-es gombot nyomnám meg, azaz hogy nem támogatom semmiféleképpen az erőszakos uniformizálást, hiszen ez nem más, mint ahogy történelemtanárként – és elnézést a frivol példáért – a nándorfehérvári diadalt sem élném át szívesen még egyszer. Ezek történelmi események, az iskolaköpeny is hála istennek már a régmúlt emléke.

- És úgy érzi, hogy az üzenet egyértelműen rossz, hiszen el akarja, ha nem is tüntetni, de fedni a látható – akár – óriási különbséget is gyerek és gyerek, család és család között?

- Elég régóta vagyok a pályán, és azt tudom mondani a gyakorlatból, hogy az ilyen jellegű központi eltüntetések sosem sikerültek. Akkor sem volt ez eredményes, amikor még én hordtam az iskolaköpenyt és akkor sem, amikor elkezdtem tanítani. Utána nemsokára abbahagyták, hiszen az iskolaköpeny ápol és eltakar, de alóla kilátszanak dolgok. Igazából most már nem a ruházattal van a probléma, mert nem a ruházat az, ami megkülönböztetné a gyerekeket, hanem azok a kütyük, amiket hordanak magukkal, kinek hánya iPhone-ja van, kinek milyen MP4-5, nem tudom, milyen szerkezete van, amivel a társait el tudja bűvölni. Lehet, hogy a köpeny eltakar, de a tapasztalatokat, a lakást és egyéb körülményeket a gyerekek megbeszélik egymással, nem lehet eltüntetni, ez egy pótcselekvés igazából, semmi más. Azt gondolom, hogy ez csak olyan füstfelhő, amiből nem félő, hogy a valóságban is lesz valami. Idáig minden ilyen ötlet, amit az államtitkárság felvetett, amiről azt hittük, hogy figyelemelterelés, azért vissza-visszakerül, és úgy tűnik, hogy a megvalósulás útjára lép, de én ezt nem gondolom komoly dolognak.

- Az ember, ha mondjuk angol filmeket, tévéhíradókat is néz, akkor látja, hogy az angol iskolákban is általában kötelező valamilyen formaruha vagy egyenruha, amik adott esetben nagyon csinosak is lehetnek. Jó, a magyarországi iskolaköpenyek mindig is nagyon rondák voltak és szerintem egy gyerek se szerette őket viselni, de mi volna, ha kreatív módon a magyar oktatási államtitkárság azt találná ki, hogy nagyon szép, divatos, de mégis formaruhát viseljenek a diákok? Mindjárt le is szállok azért a magas lóról vagy a fellegekből, mert ha ilyet akarnának kötelezőként bevezetni, akkor az oktatási költségvetést máris jó néhány milliárddal meg kellene növelni, azt meg ugye nem lehet, de játsszunk el egy pillanatra a gondolattal, hogy ilyet találnának ki.

- Ilyenkor mindig azt szoktam mondani és most is ezt mondom, vállaltan leszek demagóg, hogy a különböző, angol meg francia diákok példáival jövünk, hogy ilyen-olyan formaruhákat hordanak, de akkor az angol és francia pedagógusok fizetését is szeretném megemlíteni, ez az egyik dolog. A másik, hogy van a formaruha, amikor a gyerekek az ünnepélyeken egyfajta identitást vállalnak az iskolájukkal, felsorakoznak október 23-án, március 15-én, iskolai ünnepélyeken és olyan formaruhába vannak, ami az iskolára jellemző, ez idáig rendben van. De a hétköznapokban ezeket a formaruhákat nem lehet használni és az én filmes műveltségem arról szól, hogy ezek sem olyan formaruhák, amiket minden nap hordanak, illetve vannak ilyen kivételes iskolák, de ezek nagyon komoly, fizetős magánkollégiumok, ott azt lehet mondani, hogy elvárható, de a közoktatásban nem.

- És ott el is lehet játszani ezt a nagy egyenlőséget, hiszen annyira kivételezettek járnak oda.

- Így van, de a közoktatásban Magyarországon ez nem megoldható, illetve megoldható, csak nem váltja valóra azt a célt, ami miatt be akarják vezetni. Még a testi aránytalanságokat sem, a hurkákat meg a lötyögő csontokat sem tudja eltakarni, és még egyszer mondom, engem az erőszakos uniformizálás eléggé rosszemlékű vizekre vezet vissza.

- Ebben az országban, ahol ennek sajnos komoly múltja volt, nem volna szabad ezt visszahozni vagy visszaidézni. Értem a véleményét és azt hiszem, ha én is szavazhatnék, akkor hasonlóan szavaznék Önhöz, de mindegy, minket nem kérdeznek. A lényeg az, hogy iskolakezdés következik és ennek alkalmával mindig elkezdenek számolni a szülők, az oktatási kormányzat, az iskolák, meg a politika is persze, hogy na, most mennyivel kerül többe az iskolakezdés a gyerekeknek, illetve a szülőknek. Az oktatási államtitkárság ki is adott egy anyagot az MTI-nek, ebben számszerűen azt vélik bizonyítani, hogy semmivel se kerülnek többe például a tankönyvek. A tanszerekről nem tehetnek, az abszolút szabadpiac, de a tankönyvek esetében nem nőttek az árak a tavalyihoz képest. A hallgatóink többen azt állítják, hogy ez tételesen nem igaz, itt látok egy-két összeállítást különböző portálokon, újságokban, szerintük sem igaz. Az Ön tapasztalatai vagy a szakszervezet tapasztalatai milyenek?

- Az, hogy a tankönyvek árát megpróbálták egységesíteni, tudom, hogy törekvés volt, hogy ez sikerült-e vagy sem, arról nekem nincsenek információim. Annyit tudok, hogy egy általános iskolába most lépő gyermeknek csak a tankönyvei olyan tizenkétezer forint körül vannak, de ezeken felül vannak még a füzetek, ceruzák, táska stb.

- De erre írta azt az oktatási államtitkárság néhány napja, hogy az első osztályos tankönyvek körülbelül hétezer forintba kerülnek, ehhez képest mindenki tizenegy-tizenkettőről beszél.

- Az oktatási államtitkárság forrásai, amikből próbálkoznak információt szerezni, és a gyakorlati élet, ahonnan a szülők szerzik be ezeket az eszközöket, nem ugyanazok, tehát el tudom képzelni, hogy van egy olyan szegmense a tanszerkereskedésnek, ahol ennyiért meg lehet szerezni, csak az a baj, hogy mire ez az iskolába kikerül, az ott már nem ennyi. Nem beszélve arról, hogy egy nyolcadik osztályos tankönyvkészlete tizennyolc-húszezer körül van, a középiskolásoké pedig még több, és ezekben nem is nagyon vannak benne az angol, illetve a különböző idegen nyelvű könyvek, munkafüzetek és akkor nem beszéltünk még a tolltartókról, íróeszközökről...

- A tanszerekről, amik legalább olyan fontosak, mert csak a fejbe nem lehet begyömöszölni a tudást a tankönyvekből, sok más egyéb kiegészítő is kell hozzá.

- Így van.

- Egy látszólagos mellékkérdés, de ehhez a témához tartozik, és hátha tud rá válaszolni. Egy hallgatónk panaszolta, hogy a lánya közmunkás, tehát munkanélküli volt és közmunkára rendelték ki, egyedül neveli a gyerekét, keres bruttó hetvenháromezer forintot, ezért aztán a gyerek iskolába küldése meglehetősen nagy terhet jelent, de nem kap semmiféle iskolakezdési támogatást. Tudja azt szakszervezeti vezetőként, hogy ilyen esetben hova kell fordulni, önkormányzathoz vagy az iskolán kell bejelenteni?

- Igen, az iskolában be kell jelenteni mindenféleképpen és az önkormányzathoz kell fordulni, hogy ilyen helyzet van, kérnének iskolakezdési támogatást.

- És ilyen esetekben mondjuk anélkül, hogy ismerné a konkrét részleteket, de ha valaki egyedül neveli a gyerekét és közmunkán van, akkor valószínűleg jogosult is rá?

- Igen, biztos hogy jogosult, de hogy aztán az önkormányzat ezt mennyi pénzzel tudja megtámogatni, ez értelemszerűen az ő büdzséjüktől függ.

- Azon múlik, hogy nekik mennyijük van.

- Az én ismereteim nem túlságosan derűsek ez esetben.

- Akkor térjünk át arra az általánosabb és bizonyos értelemben azért fontosabb kérdésre, hogy mi lesz az iskolákkal tudomása szerint? Ez az államosítási hullám és szándék most éppen hol tart, hogyan kezdődik ez a 2012/13-as iskolaév, tudják-e, hogy ki fogja fenntartani Önöket, hogyan változnak a szabályok, kinek lesznek felelősek, ki fog beleszólni a mindennapi munkájukba?

- Ez egy olyan hullám, ami januárban fog igazából tetőzni és a lecsapódás pedig jövő szeptemberre következik be. Miről beszélek? Most hozzák létre ezt a Klebelsberg Kunó Állami Intézményfenntartó Központot, ennek alá lesz rendelve százhetven tankerület, járásokra csoportosítva, ezek fogják a járásokban lévő iskolák fenntartását intézni január elsejétől, ugyanakkor az önkormányzatoknak lélekszámtól függően október végéig kell dönteniük arról, hogy részt kívánnak-e venni az iskola fenntartásában vagy sem. Úgy kell ezt a döntést meghozniuk, hogy nem tudják, hogy a költségvetés tervezetében mennyi bevételt kíván a költségvetés meghagyni az önkormányzatoknál, tehát így kell nekik állást foglalni, járhatnak jól, járhatnak rosszul, maradhatnak a pénzüknél. Polgármesterekkel, akikkel én beszéltem, nem tudtak erre választ adni, sem a kormánypárti, sem az ellenzéki polgármestereknek – akik a Parlament padsoraiban ülnek –, nem ismeretes egyelőre a költségvetés e része, és valószínűleg akkor fogják megtudni, amikor már megszületett a döntés. Tehát ez egy vakrepülés. Január elsejével tényleg megtörténik ezen intézmények átvétele, az állam generálfenntartóvá lesz, és hogy hogyan fog lecsapódni ez a hullám, ez jövő ilyenkorra fog kiderülni, addigra kiderül, hogy hány iskola maradt meg. Azért én fenntartom azt az álláspontomat, amit többször támadott az oktatási államtitkárság, hogy ennek a központosításnak, ha nem is feltétlenül célja, de – idézőjelbe téve – eredménye lehet az, hogy…

- Valamiféle járulékos következménye az lesz, hogy be fognak zárni iskolákat.

- Igen, hiszen azért központosítanak, azért centralizálnak, hogy jobban tudjanak gazdálkodni – megint idézőjelbe téve, jobban tudjanak gazdálkodni – a pedagóguslétszámmal, és értelemszerűen ebből következhet iskolabezárás, pedagógus-elbocsátás. Nem beszélve arról, hogy jövő szeptembertől megemelkedik a pedagógusok kötelező óraszáma, hogy mennyire, azt nem tudjuk, ha két órával emelkedik csak, úgy is több ezres pedagógus-létszámfelesleggel kell számolni majd, tehát azért ez egy nagyon komoly következmény lesz.



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!