Galamus.hu - Bolgár György interjúi a Galamusban

Bolgár György interjúi a Galamusban - 2012. augusztus 28.

Nyomtatás

Részletek: 2012. augusztus 30. csütörtök, 02:50; Megbeszéljük

4. oldal / 4

„Patrubány úr, sírva fakadok”
Patrubány Miklós, a Magyarok Világszövetségének elnöke

Bolgár György: - Hogy van? Olyan szomorú, lemondó hangon köszönt itt nekem vissza.

Patrubány Miklós: - Lehet, első szabadságnapomat töltöm Tusnádfürdőn, és lehet, hogy még megvisel a szabadság.

– Vagy az eddigi munka viselte meg, nem? Régóta nem hallottam Önről.

– Ez csak Önökön múlott, mert én még sosem utasítottam vissza az Önök megkeresését.

– Valóban mindig rendelkezésünkre állt, de arra gondoltam, hogy talán azért sem hallottam Önről mostanában, mert minden rendben volna a magyarokkal, és az Orbán-kormány mindent úgy elintézett, hogy Önökre igazából nincs is szükség vagy nem is nem is kerülnek igazán a nyilvánosság érdeklődésének homlokterébe, legfeljebb csendesen dolgozgatnak még itt-ott, amit kell.

– Hát nézze, az idő eldönti, hogy az életünk fölöslegesen telik-e vagy sem, tény az, hogy nem kényeztetnek el minket a médiumok. Túl nagy nyilvánosságot még a magyarok világkongresszusa se élvezett. De hát gondolom, hogy ennek kapcsán kerestek most meg.

– Igen, mert feltűnt nekünk is, hogy újra meghatározták, mi a magyar nemzet ezen a világkongresszuson, és akkor mindjárt adódik is a kérdés, miért kellett ezt meghatározni? Hát nem tudjuk, hogy mi a magyar?

– Hát nem. Nem. Ezen sokan sokat évődtek az évszázadok során, különösképpen a 20. században egész komoly irodalmi mozgalmak firtatták és vitatták, hogy mi a magyar. És hát minket mint Magyarok Világszövetségét, illetve a magyarok világkongresszusát, amelyik tulajdonképpen a Magyarok Világszövetségének létrehozója is, az a felismerés vezényelt, hogy minden nép lényegében megalkotta a maga nemzetfogalmát, sőt arra is felfigyeltünk, hogy szinte ahány politikus, annyi mindent értenek a nemzet fogalma alatt. Ha csak a legérdekesebb mutációra figyelünk fel, ami az elmúlt tíz-tizenöt esztendő európai politikai szóhasználatában bekövetkezett, látszik egyfajta tudatos egybemosás a nemzet, a nemzetiség és az állampolgárság fogalmának. Például angolul és franciául ezek egyértelműen leírják az állampolgárság fogalmát, mégis a legmagasabb politikai fórumokon is gyakran felcserélik más fogalmi körrel. És hát például ha ma Brüsszelből azt mondja valaki, hogy a magyar nemzet, akkor egyértelműen a mai magyarországi lakosságot érti alatta. Így aztán mikor egy magyar politikus, teszem azt, egy kormánypárti politikus a magyar nemzetről beszél, akkor nem lehet pontosan tudni, hogy ezt most a brüsszeli szóhasználat szerint érti-e vagy annak a törvénynek a fogalmi készlete szerint, amit pontosan június 4-e kapcsán a nemzeti összetartozás napja cím alatt fogadott el még 2010-ben az Orbán-kormány vezette, illetve hát az Orbán-kormány idején felálló kétharmados többség.

– Az ő kétharmados többséggel rendelkező parlamentjük, igen. Na de akár az egyik akár a másik felfogás a jó, Önöknek ezek szerint egyik sem tetszik? Mert mégiscsak új meghatározással álltak elő.

– Így van. Ezt szerettem volna akkor még pontosítani. Tehát megvizsgáltuk az angol nemzetfogalmat, a francia nemzetfogalmat, a német nemzetfogalmat és az amerikai nemzetfogalmat. Sőt, egy picit még az oroszra is kitekintettünk, és rájöttünk, hogy lényegében mindenki megalkotja a maga nemzetfogalmát, és mindenki törekszik arra, hogy a legjobb erényei szerint és a maga elképzelése szerint alakítsa a világot. A legélesebb az ellentét talán a francia és a német nemzetmodell között húzódik, különösképpen a két világháború között erősödő német nemzetfogalommal, ez ugyanis, szemben a francia nemzetfogalommal, amelyik teljesen kiiktatott mindent, ami ősiség, mindent, ami közös gyökér, ami származás és közös nyelv és egy adott pillanatban egy államhoz tartozás elvére alapozta a francia nemzetfogalmat. Ez éppen a németek ugye még a miszticizmusba is hajló módon próbálták…

– Faji alapon meghatározni, misztikusan és faji alapon, ez aztán világtragédiába torkollott.

– Így van, tehát a magyar út ezzel szemben… mert ugye nekünk azért van különösen előnyös helyzetünk, mert abban egyek voltunk, hogy azt kell a nemzetfogalmunk középpontjába emelnünk, amit mi a legértékesebbnek tartunk a magyarságunk általunk megismert történelmi alkotásából. És ez nem más, mint az a magyar állam, amit a szentkorona uralt, amelyikben minden nép és minden nemzetiség egyenrangúként élhette a maga életét. Aminek aztán olyan megnyilvánulásai voltak, mint a Trianonban szétszabdalt Magyarország, ahol például még Ausztria is kapott területeket Magyarországtól, és teljesen horvát, sőt meg német ajkú települések is fegyveres zendülést indítottak. Képzeljük el Pornóapátit, ami ott van a nyugati végeken, a német ajkú Ausztriához került, és ők fegyveres harcot indítanak azért, hogy márpedig ők nem Ausztriához akarnak tartozni, hanem ők a szent korona országához tartoznak.

– Na de maradjunk egy pillanatra a szentkoronánál. Mert azt mondja, hogy ez egyesített magyarokat, románokat, horvátokat és így tovább és így tovább. Na de akkor hol itt a magyar nemzet? A románokat is besorolja a magyar nemzetbe?

– Nem kérem szépen, a magyar nemzet alkotta meg ezt az államot. Ezt nem kétséges. Erre még a Charta 77-es Rudolf Kucsera cseh politológus is felfigyelt, és a maga könyvében, a Közép-Európa története című magyarul is megjelent könyvében kifejti, hogy a magyarság a középkorban, tehát értsd, az Árpád-házi királyok idején, amikor ez a szentkorona-tan és a szentkorona államisága kialakult, a maga közjogi harcaival véres verejtékkel megalkot egy olyan államot, ahol a szentkorona azáltal, hogy az ország első személyiségévé válik, egyrészt kapcsolatot teremt az istenség és a földi hatalom gyakorlás között, másrészt az emberi esendőségektől mentesíti a földi főhatalmat, tehát nem kerülhet Magyarország olyan helyzetbe, mint VIII. Henrik, aki akárhány feleségének a fejét leüttetheti, hiszen ő a szuverén, és azt csinál, amit akar. Magyarországon a király csak a második volt. Az első a szentkorona, amelyik szent és sérthetetlen. És ebből a fogalmi váltásból, ami lényegében Magyarországon egyedülálló és egyedi, ebből következett aztán az, hogy minden nép megtalálhatta a maga helyét, amennyiben magát a szentkorona…

– Aztán mégsem találta meg és nem is akarta megtalálni, mert el akartak szakadni. Hát akkor mégiscsak hibádzik egy kicsit…

– Ez már a francia forradalom és az ott kialakult…

– Ilyen a történelem, így változik a történelem.

– …az ott kialakult nemzetfogalom, ami egy virilis nacionalizmus volt, tehát ne felejtsük el, hogy Franciaországban felütötte a fejét ez az egy nyelv, egy nemzet elgondolás, amelyiknek bizonyos reminiszcenciái átcsaptak Magyarországra is, és sajnos ugye a magyarság akkor veszítette el az államát, amikor felült erre a lóra, hogy márpedig megpróbálja erőltetni a magyar nyelvet egy olyan általános kontextusban, amikor Európa-szerte a nyelvek háborúja zajlott. Mint mondtam, Franciaország itt élen járt és a francia nacionalizmus…

– Vagy akkor veszítettük el az államunkat, amikor elvesztettük Mohácsnál azt a bizonyos csatát, amikor a törökök megszálltak minket.

– Hát akkor még nem.

– Amikor a Habsburgok verték ki a törököket Magyarországról, hát sokáig el volt veszve ez a magyar állam, bár bizonyos értelemben fenn is maradt.

– Sok rendbélileg ebben egyetértünk, hogy sok rendbélileg így van.

– Na de a szentkorona, ez egy dolog amit elmondott, nehéz bizonyos értelemben követni meg vitatkoznivalóm is volna vele. De Önök tovább is mennek. És azt mondják, hogy a magyar nép ősnép. Amelynek műveltségteremtő és államalapító ereje bizonyítottan kimutatható öt földrészen, Európában, Ázsiában, Afrikában, Észak és Dél-Amerikában. Na ezt aztán végképp nem értem. Mi az, hogy ősnép és hogyan alapítottunk államot mondjuk Észak-Amerikában?

– Nézze. Tehát én erre csak azt tudom mondani, hogy ezt az egész mondatot a Magyar Tudományos Akadémia paradigmájából nézve lehetetlen is megérteni. Mert hát ahhoz ki kell lépni ebből a szellemi kalodából.

– Szóval lépjünk ki a mai tudományból.

– A mai tudományból nem kell kilépni.

– Én hajlandó vagyok kilépni.

– A Tudományos Akadémiának a kalodájából kell kilépni, amelyre szegény Széchenyi István, aki a legnagyobb szerepet játszotta a megalapításában, azt mondta 1858-ban, hogy bár csak soha ne járultam volna hozzá a Magyar Tudományos Akadémia létrehozásához, mert én azért alapítottam, hogy a magyar nyelv pallérozását végezze, ez az intézmény pedig a magyar nyelv ellenségévé vált. És sajnos ez azóta mit sem változott.

– Jó. Lépjünk ki. Lépjünk ki az akadémiából. De akkor sem értem, hogy mitől vagyunk mi államalapítók. Mondjuk Észak-Amerikában.

– Államalapító képességekről beszél a szöveg, nem arról, hogy államalapító.

– Államalapító ereje. Na jó, műveltség teremtő és államalapító ereje kimutatható.

– Így van.

– Na de hogy mutattuk ki az államalapító erőnket?

– Hát ott van a lábjegyzet, ami oda van biggyesztve, van egy lábjegyzet, és minden egyes tétel ugye látható mindegyiknél azt hiszem, ha jól emlékszem, de most ugye itt vagyok, itt nincs…

– Nekem elég ha egy mondatot mond a lábjegyzet felolvasása helyett.

– Simon Péter, ha jól emlékszem, Simon Péter ugye azt írja a lábjegyzetnél, Simon Péter, ez egy Torontóban doktorált az indiánok életét kutató tudós, aki a kutatásai során eljutott az észak-amerikai indián törzsekhez, ahol teljesen természetes módon megértette magyar nyelven az ott élő észak-amerikai indián törzsekkel magát, mert hiszen azok olyan nyelvet beszéltek, olyan ősnyelvet beszéltek, amelyik magyarul tökéletesen érthető és viszont.

– Patrubány úr sírva fakadok. Komolyan mondom.

– Ne tessék, ne tessék, tessék inkább ezeknek a dolgoknak utána járni.

– Simon Péternek higgyek, hogy a magyarok és az indiánok megértik egymást, mert…

– Vannak olyan törzsek, sőt továbbmegyek, Indokínában is találnak olyan őserdei törzseket, akik magyarul beszélnek és magyarul érthetők.

– Patrubány úr, kérem…

– Sőt Dél-Amerikában is találnak, de ezt nem kell tudomásul venni.

– Ha ez így van, akkor a Magyar Tudományos Akadémia azonnal expedíciókat indít oda, mert ez fantasztikus felfedezés volna.

– Hát ezt kellett volna, kellett volna hogy indítsanak.

– De Önök inkább hisznek egy-két nem minősítem milyen tudósnak, mert tegyük fel, hogy ők is tudósok.

– Nem, nem. Ha szabad egy gondolatot még hozzáfűznöm.

– Igen. Hogyne szabad.

– Mi abban valóban különbözünk mindenféle magát tudományosnak nevező intézménytől, hogy számunkra az emberi erkölcs nem vonható ki a tudásból és a tudományból. Na most mi ezeket az értesüléseinket olyan emberi közlésekre alapozzuk, ahol szerepet játszik az illető személyének a hitelessége is.

– Na de inkább hisznek egy tegyük fel egy tisztességes…

– És kizártnak tartjuk, hogy hazudik. Kizártnak tartjuk, hogy hazudik.

– Na de az, hogy valaki aki őszintén hisz ebben a… most nem minősítem, miben, mondjuk csak valótlanságban, ellentétben az egész világ tudományos közösségével vagy nyelvészek közösségével… Ezt miért hiszik el inkább, mint annak a százezer vagy tízezer tudósnak a véleményét, aki mindezt cáfolja.

– Mondok Önnek valamit. Hallott Ön Petráról? Ugorjunk tovább egy földrésszel. Petra a világ hét csodájának egyike. Jordániában van. Ez az interneten mindenütt megkereshető.

– Hogyne. Gyönyörű.

– És ha megnézzük, a világ lexikonjai azt írják, hogy Petrát kik alapították, ezt a négyezer évvel ezelőtti csodálatos várost? Azt írják, hogy a nabateusok alapították, amelyik egy törzs volt, valahonnan a Nílus partjáról átjött a szaúdi sivatagon, és megalapította ezt a csodálatos várost. Na most Barát Tibor, dr. Barát Tibor, aki egy zseniális történész volt, még a Sorbonne-on is oktatott, ő megírta, hogy a nabateus nem mást jelent, mint a Nílus jobb partjáról származót ezelőtt háromezer éve. Most ettől mindenki nevetőgörcsöt kapott, körülbelül úgy, mint most Ön az imént, de, de…

– Hát én sírva fakadtam.

– Hát az addig tartott csupán, amíg ki nem derült, hogy a ma ott élő arabok, tehát a Jordánában élő arabok, akik szájhagyomány útján örökítik át egymáshoz az információt, ha megkérdezi tőlük, hogy kik alapították Petrát, akkor nem azt mondják, hogy a nabateusok, hanem azt mondják, hogy a mi magyar nagyapáink. És megkérdezi tőlük, hogy mondják a ti nyelveteken azt, hogy magyar, akkor azt mondja, így mondjuk, magyar. Tehát ő ott élő arabok…

– Patrubány úr…

– …így tudják, hogy a háromezer-ötszáz évvel ezelőtti Petrát alapító népség magyar volt. Dehát ettől még lehet engem is lehülyézni.

– Nem, nem, ha véletlenül akadt tíz ilyen arab, aki ezt mondja, ez még ugyan nem tudományos bizonyíték.

– Hát nem, de a szájhagyomány, és amit egy nép örökít, azt nem lehet semmibe venni. Hát ők nem elfogultak, hát nem is láttak magyar életükben.

– Hát akkor kinek mondták ezt? Nem magyarnak?

– Hát egymásnak örökítik. Nem az van, hogy eljön a Magyarok Világszövetségéhez az arab és megmondja.

– Ja, ja, ja. Értem. Na most tegyük fel, hogy annak a petrai jordániai arabnak van igaza, és ők a magyaroktól származnak.

– Hát ők így tudják. Igaza van, hogy.

– Mint ahogy az indiánok is. De tegyük fel, hogy mindenki tőlünk származik. Mi vagyunk az ősnép akitől mindenki, minden más nép…

– Egy ősnép vagyunk, az biztos. Egy ősnép vagyunk, ehhez kétség nem fér.

– És akkor mi van?

– Hát az van, hogy mértéktelenül sok jelentős hozzájárulásunk van a világ menetéhez és az egész szentkorona értékrend, az nem egy légből kapott szülemény.

– Na de az sokkal későbbi ezek szerint.

– Nem egy agybéli, nem egy agybéli dolog ez…

– Hát a szentkorona az évezredekkel később történt, mint ahogy állítólag megalapítottuk Petrát.

– Ahhoz, ahhoz, hogy egy ilyen bölcseletre eljusson egy nép és egy nemzet, egy ilyen fokára a bölcseletnek, ahhoz sok évezred kell.

– Olyan fokára jutottunk el a bölcseletnek, hogy itt vagyunk tízmillióan, éppen egy gazdasági válság kellős közepén, a kevésbé fejlett országokhoz tartozunk, a tudományunk most éppen leszálló ágban van, mondjuk a két világháború között nagyon-nagyon nagy tudósokat nevelt ez az ország, a művészetünk változatlanul jó és világhírű, az iparunk a gazdaságunk kevésbé. Ezt tudjuk. Ezek vagyunk mi. Miért kell ehhez ősnép? És miért kell hozzá…

– Hát nem, tehát nem kell hozzá kitalálnunk semmit. Attól nem szabad letagadnunk a létező dolgokat. Csupán erről beszélgetünk.

– De nem letagadásról, itt kitalálásról van szó, Patrubány úr.

– Jaj, nem. Hát nézze meg.

– De miért nem elég Önöknek az, hogy a magyar nemzet Patrubányból áll és a Bolgárból áll. Orbánból áll és Gyurcsányból áll. Kész. És ezzel meg vagyunk.

– De hát ez nem annyiból áll, mint ami... A mi egy kontinuum nélküli idecsöppent…

– Dehogy, nem ezt akartam mondani. Azt akartam mondani, hogy mindegyikünknek megvan a…

– Osztozunk minden örökségen.

– …a családi háttere, a rengeteg keveredés, ami itt a Kárpát-medencében történt, a magyar honfoglalók, az itt maradt avarok, az itt maradt szlávok keveredése, jöttek a törökök, jöttek a tatárok. És keveredtünk németekkel, mindenivel, aki itt volt a környéken. És ezért a magyar genetikailag egy igen kevert nemzet.

– Hát valóban a magyarság az nem egy faj, a magyarság az egy állapot és egy értékrend természetesen.

– Hát de miért nem elég Önöknek ez, miért kell az ősiséget kutatniuk, ami mindenkinek van, valamilyen őstörténete?

– Hát nézze, azért nem, nincs mindenkinek. Bocsánattal legyen mondva. Egyet mondok Önnek meg a kedves hallgatóknak. Ott van dr. Borbola János ezeroldalas könyve, amelyik 2012-ben jelent meg, és amelyik egy új időszámítást jelent a magyar kultúrában és az egyetemes kultúrában. Ugyanis nem kevesebbet bizonyít dr. Borbola János, de visszavonhatatlan tudományos apparátussal és megkérdőjelezhetetlen tudományos apparátussal, mint hogy a Nílus-parti civilizációban a műveltség nyelve a magyar nyelv volt. Hát most lehet azt mondani, hogy ettől eltekintünk, mert most éppenséggel nekünk a 20. században ennyi bajunk van…

– Azért mert valaki ír egy ezeroldalas könyvet, azt Ön készséggel elhiszi, a Magyar Tudományos Akadémiát meg úgy, ahogy van, kidobja.

– De hát nem, nem hiszem úgy el, hanem úgy hiszem el, hogy dr. Borbola János megoldotta a moszkvai matematikai papiruszokat. Erről azt kell tudni, hogy van egy matematikai feladványokat tartalmazó papirusz, amit a moszkvai legnagyobb múzeumban őriznek és a nemzetközi tudomány ennek a tíz feladványból álló moszkvai matematikai papirusznak megoldotta kilenc feladványát.

– Tudja hány ilyen matematikai rejtély van a matematika tudományában? Százával vannak.

– Csak ebben én… De hát ez nem a matematika tudomány.

– És ezeket előbb utóbb megoldják.

– De ez a Nílus-parti…

– Ja, értem.

– …Nílus-parti civilizáció, amit Borbola János az ő magyar nyelvű olvasatával megfejtett és vele együtt az összes többi tízet. És ez nemzetközi tudomány elfogadta és elismerte, csak Magyarországon nem akarunk erről tudomást szerezni?

– Patrubány úr, én úgy ismertem Önt, mint aki mégiscsak a realitások talaján működött, bár…

– Hát eléggé, eléggé az vagyok. Eléggé az vagyok.

– Hát mostanra úgy látom, hogy elszállt a valóságtól.

– Hát lehet, hogy most egy olyan témát vizsgáltunk meg… Nem. De hát megnyitunk egy új beszélgetést és köszönöm szépen a lehetőséget. Én bármikor állok rendelkezésre és nagyon örvendek, hogy mit tudom én… Nem hiszem, hogy a magam számítógéptervező mérnök voltát feladtam volna, itt csak annyi, hogy egy picit többet engedtem beszüremleni ezen az ablakon, mint az elmúlt esztendőkben ebben az ügyben.

Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!