A politikai közgondolkodás lebutításáról
- Részletek
- Lánczos Vera
- 2010. február 15. hétfő, 04:03
- Lánczos Vera
Mottó:
„Tisztában vagyok azzal is, hogy a politika veszélyes üzem: politikáról nyilvánosan gondolkozni és beszélni még akkor is része a politikai versenynek, ha a beszélőnek nem szándéka bárkinek ártani vagy használni.”
(Török Gábor Miért politikus itt mindenki?)
Török Gábor blogjában, (törökgáborelemez, Mi butítja a közgondolkodást (le)?) reagált a Galamusban megjelent írásomra. Örülök, hogy az elemző felfigyelt a jellegzetes elemzői attitűdről írt kritikámra, mert valóban érdemes megvitatni ezt az attitűdöt.
Különösen akkor, ha olyannyira egyetértünk az elemzői tevékenység közegének megítélésében, hogy a válaszom mottójaként idézem is Török Gábor vélekedését. Igen, így van, a nyilvános térben elhangzó gondolataink befolyásolják a történéseket, szándékunktól függetlenül is. Ezzel a felelősséggel kell tehát megnyilvánulnia mindenkinek, aki a közgondolkodást és a közbeszédet formálja.
A kérdés valóban 2005 óta foglalkoztat, örülök, hogy Török Gábor emlékszik vitámra az Élet és Irodalomban Lakner Zoltánnal, amelyhez mások is csatlakoztak.
A vita az én olvasatomban azonban másról szólt, mint amire ő emlékszik. Nem arról van szó, hogy azt szeretném, a hazai politikáról mindenki úgy gondolkodjon, ahogyan én. Én azt szeretném, ha a politikai elemzések valóban elemzések lennének, azaz ha egy helyzetet minden szempontból végiggondolnának, az ebből adódó következtetéseket is vállalnák.
***
Most Török Gábor abból a megállapításomból indul ki, amely összegzés volt egy hír elemzésének a végén: „A kampánytanácsadás szintjére süllyesztett elemzői attitűd jócskán hozzájárul ahhoz, hogy mára a parlamentáris demokrácia értékei degradálódtak. Ez nem egyszerűen szakmai felületesség, hanem a közgondolkodás módszeres lebutításában való aktív részvétel.”
Az írásban elemeztem egy híradást, amellyel egyben illusztráltam is a megállapítást. Egy anonim gazdasági elemzők nyilatkozatai alapján összeállított, Reutersre hivatkozó MTI-hírt vettem górcső alá, megfogalmaztam a hiányérzeteimet, kimutattam a közölt, állítólag szakmai álláspontban a formállogika alapján is fellelhető ellentmondásokat, az egész hír kevéssé meggyőző voltát és azt, hogy éppen ezért felhasználható kampánycélra. Párhuzamot vontam a más - politikai - elemzések kapcsán is tapasztalt felszínes, az objektivitást és az értékmentességet összekeverő attitűddel. Utóbbira is hoztam egy jellemző példát. A választók szempontjainak figyelmen kívül hagyását nehezményeztem egy olyan vélekedés kapcsán, amelyet elemzők naponta sulykolnak, hogy ugyanis a „Fidesz ilyen népszerűségi adatok mellett már nem kényszeríthető arra, hogy részletezze, milyen kormányzati politikát kíván majd vinni. (…) azt sulykolják a választópolgárnak, hogy ez teljesen érthető: nem érdeke egy ilyen helyzetben lévő pártnak, hogy bármit eláruljon, mert még szavazókat veszít! Majd a nagy többség előnyeit ecsetelik a kormányozhatóság szempontjából.”
Török Gábor egyetlen szót nem szán a Reuters-hírre, hogy okfejtésem helytállóságát vitassa. Nem hoz ellenérveket, nem mondja, hogy esetleg tévedtem a levezetésben, nem érdekli, hogy az anonim gazdasági szakértők szakmai álláspontja vitatható-e vagy sem. Nem cáfolja, amit állítok, hogy a kampánytanácsadás szintjén marad az az értékelés, amely megelégszik egy párt taktikájának helyeslésével. Vagyis nem az írásom elemzése alapján vonja le a következtetését, hogy én tulajdonképpen azokat bírálom „akik képtelenek vele(m) azonos módon gondolkozni a magyar politikáról.” „Lánczos szerint az elemzés királyi útja nem lehet más, mint annak a nyilvánvaló ténynek a felismerése, hogy a Fidesz felelőtlen, antidemokratikus és veszélyes.”
Valóban így lenne? Tényleg azt gondolnám, hogy attól antidemokratikus és veszélyes egy politikai magatartás, mert a Fidesz sajátja?
Hát nem. A dolog, sajnos, épp fordítva van! Én egy politikai magatartást elemzek, megállapítom róla, hogy nem demokratikus, a megállapításomat érvekkel támasztom alá, majd valóban nem hallgatom el, hogy ezt a magatartást történetesen a Fidesz tanúsítja.
Török Gábor azt is elmondja, szerinte milyen ne legyen egy elemzői vélemény. Nem kedveli ha a „lehet” helyett a „kell” uralkodik az elemzésekben, mert ettől „a vélemény normává csontosodik, és a szakma politikává lesz. Én (…) éppen ezért a politikai elemzésekben jobban szeretem az értelmezést, mint az ítélkezést”, írja.
Nézzük meg ebből a szempontból Török következő konkrét kifogását: hogy szerinte én a választók szempontjának figyelmen kívül hagyását hiányolom az elemzésekből. Ő úgy gondolja, ez valamiféle politikai elvárás: „…honnan tudjuk meg, hogy melyek a választópolgár szempontjai?” – teszi fel a kérdést. Talán az elemzőknek tanulmányozniuk kéne a választók elvárásait? „…ebben az esetben a Fidesz várható és a többség által várt győzelmét nehéz lenne fenyegető veszélynek nevezni”, mondja.
Jó példa. Kiderül belőle, hogy komoly félreértés van köztünk.
A választók szempontjának figyelembevétele nem azt jelenti, hogy a választói elvárásokra, a választói ízlésre kéne tekintettel lenni. A „Választó, mint olyan” szempontja maradt ki az értékelésből a konkrét példában is.
A választónak - minden egyes választónak, politikai meggyőződésétől függetlenül - alapvető elvárása a parlamentáris demokráciában, amely ha nem is tudatos, de teljesítendő, hogy joga van megismerni a választások előtt, mire szavazhat. Joga van tudni, milyen programmal indul egy párt a választáson. A pártoknak meg kötelességük, hogy erről a választót informálják. Megkockáztatom, hogy ez a parlamentáris demokrácia működésének egyik sarkalatos elve, amely ha sérül, akkor sérül a működés egésze. Természetesen ez a mérce a magyar demokrácia minden szereplőjére egyformán kötelező. A politikai elemzők számára evidencia, a választópolgárok számára még nem az. De ez a legkevésbé sem indok arra, hogy szempontként kimaradjon az elemzésekből.
Ám ha elfogadjuk, hogy a választó elemi joga, hogy tájékozódhasson a választás előtt, és azt tapasztaljuk, hogy az egyik párt nem tartja fontosnak, hogy a választópolgárok elé tárja gazdasági programját, jövőbeni kormányzati politikájának prioritásait - olyannyira nem, hogy ezt a hiányt már tényként kezelik a politikai elemzők is -, akkor erről a politikáról kijelenteni, hogy ellentmond a parlamenti demokrácia egyik sarkalatos elvének, ez vajon értelmezés vagy ítélkezés Török Gábor szerint? Akkor ez vajon egyenlő-e azzal, amit Török Gábor az én álláspontomról mond ítéletként, amikor azt állítja, hogy szerintem „…az elemzés királyi útja nem lehet más, mint annak a nyilvánvaló ténynek a felismerése, hogy a Fidesz felelőtlen, antidemokratikus és veszélyes.”
Valóban kulcskérdés hogy a pártszempontoktól függetlenül állást foglaló elemző viszonya a parlamentáris demokráciák, az alkotmányos jogállam evidenciáihoz vajon a „lehet” vagy a „kell” értelmében kívánatos inkább. Csakhogy ha a politikai elemző – lásd mottónkat! – nyilatkozik egy politikai helyzetről a választások előtt, azzal is óhatatlanul politikai befolyást gyakorol, ha mélységes megértését fejezi ki egy olyan politikai magatartás iránt, amely a választóra nincs tekintettel.
Nagyon kézenfekvő példákat lehet felhozni ennek az attitűdnek az illusztrálására. Ilyen „a lesz e miniszterelnöki vita?” kapcsán hallható, olvasható elemzői nyilatkozatok többsége. Ezek is pártszempontokat ragoznak: megéri/ nem éri meg? És rendre megfeledkeznek arról, hogy a választó számára világossá tegyék: az ilyen vita egyetlen politikai szereplő részéről sem gesztus a másik iránt, hanem a választópolgár jogos igényének kielégítése lenne.
Egyetértek Török Gábor zárógondolatával (1), hogy az elemzés célja a „miértek” megválaszolása, és nem a politizálás. Vita köztünk abban van, hogy a „miértek” milyen kontextusokban vizsgálandók.
(1) „Ha pedig a politika olykor megkívánja, mert már nincs értelme elemezni, csak ellenezni, akkor a miértek megválaszolását abba kell hagyni, és tényleg tiltakozni, azaz politizálni kell. Lehet, hogy ezért van a nézetkülönbség? Szerintem ugyanis ma nem tartunk itt, s egyaránt helye van a változást óhajtó politizálásnak és a dolgok megértését segítő elemzésnek.”