Sólyom visszaküldött törvényei
- Részletek
- Mihancsik Zsófia
- 2010. június 22. kedd, 06:53
Az első
A kormánytisztviselők jogállásáról szóló törvényt június 8-án fogadta el a kétharmados, ám háromharmadot képviselő kormánypárti többség (a beterjesztő ezúttal sem a nemzeti együttműködés kormánya, hanem három képviselő: Navracsics Tibor – Fidesz, Répássy Róbert – Fidesz, Rétvári Bence – KDNP).
A törvénytervezet így kezdődik: „A hatékony és költségtakarékos, demokratikus, pártsemleges és hazaszerető, a Magyar Köztársaság érdekeit és a közjót a legmegfelelőbben szolgáló központi közigazgatás kialakítása érdekében…az Országgyűlés a következő törvényt alkotja…”
Sólyom László ezzel szemben úgy látta, hogy az a törvény, amely lehetővé teszi, hogy indoklás nélkül, kéthónapos felmondási idővel elbocsássanak kormánytisztviselőt, se nem hatékony, se nem demokratikus, se nem pártsemleges. Sőt, fennáll a veszélye, hogy a kormánytisztviselőben a hazaszeretet meg a közjó fölé kerekedhet a munkahelyféltés, más szóval a főnök akár törvénytelen, netán pártérdek vezérelte utasításainak szolgalelkű végrehajtása. Azaz ez a megoldás „veszélyezteti a közigazgatás semleges és szakmai szempontokat szem előtt tartó működését, hiszen akár a felettese utasítását szakmai megfontolások alapján vitató kormánytisztviselő is bármikor tarthat jogviszonyának megszüntetésétől. Így a politikai semlegesség, a politikai szándékokkal szembeni szakmai és jogi érvek megjelenésének lehetősége veszélybe kerül, aminek összességében, tágabb kontextusban és hosszabb távon maga a kormányzás is kárát látná.” Ezért a köztársasági elnök június 14-én megfontolásra visszaküldte az Országgyűlésnek a törvényt. (Sólyom László levelét és egyéb kifogásait lásd itt, tartalmi kivonatát az idézett MTI-hírben.)
A kétharmados frakcióvezető nyomban sajtótájékoztatót tartott az ügyben: a Fidesz megfontolja a köztársasági elnök átiratát, közölte Lázár János, megnézi, milyen szakmai érveket hozott fel a köztársasági elnök, ám nyomban hozzátette: jelzésértékű, „hogy Sólyom László nem az Alkotmánybíróságnak küldte vissza, ezek szerint ugyanis alkotmányossági aggály nem merült fel a törvénnyel szemben”. Ebből már nem volt nehéz kitalálni, hogy az Alkotmányt mélyen tisztelő kétharmados frakció ingerküszöbét holmi nem alkotmányos aggályok nemigen lépik majd át (hiszen, ugye, a nemzeti együttműködés kormányának az ég egy adta világon semmi köze nem volt a törvényhez, talán ha ő nyújtja be, minden másként alakul, egy ilyen kormány a köztársasági elnököt biztosan a nemzeti együttműködés részének tekinti, de hát eső után köpönyeg).
És lőn. Június 21-én, hétfőn a háromharmad (mínusz Sólyom) e tekintetben változatlan tartalommal fogadta el ismét a kormánytisztviselők jogállásáról szóló törvényt. Nyilván úgy gondolták, hogy nem a törvényalkotó, hanem Sólyom szempontjai a politikai szempontok: az a megalapozatlan gyanú áll mögöttük, hogy a Fidesz-kormány politikai hűség és feltétel nélküli politikai engedelmesség alapján választaná ki és bocsátaná el a kormánytisztviselőit. Holott ők magába a törvényszövegbe is beleírták, hogy nem! Hatékonyság, költségtakarékosság, demokrácia, pártsemlegesség, hazaszeretet, közjó, plusz a Köztársaság érdeke. Mit nem lehet ezen érteni? Hiszen a Fidesz maga is másfél évtizede így működik!
Az csak érdektelen apróság, hogy Sólyom szerint a törvény az Európai Unió jogával is ellentétes, mivel az EU Alapjogi Chartája kifejezetten biztosítja minden munkavállaló jogát az indokolatlan elbocsátással szembeni védelemre. Na és! Majd megváltoztatják azt a Chartát! Hiszen a miniszterelnök szóvivője (úgy is mint miniszterelnöki biztos) is megmondta: „Magyarország élen jár Európában a változások tekintetében, hiszen csütörtökön [17-én] az Európai Tanács ülésén olyan változások kerültek szóba, amelyek Magyarországon már elindultak.” Vagyis „óriási magyar versenyelőny van most Európában, amely előny egyértelműen a politikában keresendő...”
Csak szóljanak Gál Kinga fideszes EP-képviselőnek is! Ő a kormánytisztviselők jogállásáról szóló törvény újbóli elfogadásának napján, június 21-én, Brüsszelben még úgy tudta, hogy Magyarországnak kell az alapjogi chartához csatlakoznia, és nem fordítva. Sőt, azt tartotta a legfontosabbnak, hogy „a charta érvényesüljön az uniós joganyag nemzeti jogba ültetésének terén is”. Nyilván nem értesítették időben, hogy mi e téren az új álláspont. Azt fel se merem tételezni, hogy tudatosan mást mondanak Brüsszelben, mint amit itthon csinálnak.
Róma, Piazza del Popolo – flickr/brtsergio
A második
Mátrai Márta és Lázár János június 7-én nyújtotta be az Országgyűlésnek – ugyancsak képviselői önálló indítványát (szuverén emberek a kormánytöbbség képviselői, egyéni iniciatíváik alapján döntenek alkotmányról, törvényről, törvénymódosításról). Ők ketten éppen úgy látták, hogy módosítani kéne Alkotmánybíróságról szóló 1989 . évi XXXII. törvényt, egyetlen paragrafusában. Másként kell jelölni az Alkotmánybíróság (Ab) tagjait. Legyen a jelölőbizottság ezentúl nyolctagú testület, természetesen az országgyűlési képviselők köréből kiválasztva. Az egymondatos módosításhoz írtak másfél oldalnyi indoklást. És az utolsó mondatba belerakták a lényeget: „A jelölőbizottság összetétele, igazodva a választópolgárok akaratából létrejött parlamenti arányokhoz, biztosítja a politikai egyeztetések lefolytatásának megfelelő kereteit.” A választópolgárok akaratából létrejött parlamenti arányok, ugye, gyakorlatilag kétharmados (elviekben háromharmados) Fidesz-többséget jelentenek. Vagyis a kétharmados fideszes többségű jelölőbizottság kiválasztja a majdani alkotmánybírákat, a kétharmados fideszes többségű országgyűlés meg megszavazza. A választópolgárok akaratából. Tiszta sor. És mindezt miért? Mert – indoklás, első mondat – „ahhoz, hogy [az Ab] funkcióját maradéktalanul elláthassa, biztosítani kell az önállóságát, függetlenségét...” (A szükséges alkotmánymódosító javaslatban ugyanezt ismétli meg, ezúttal csak Mátrai Márta.)
Egymondatos javaslatokon nem kell sokat gondolkozni: június 14-én a parlament ennek megfelelően módosította a törvényt és az Alkotmányt. (Addig az Alkotmány úgy rendelkezett, hogy az Alkotmánybíróság tizenegy tagjára az országgyűlési pártok képviselőcsoportjainak egy-egy tagjából álló jelölőbizottság tesz javaslatot.)
Június 21-én, hétfőn, Sólyom László mind a két módosítást visszaküldte az Országgyűlésnek. „A Köztársasági Elnöki Hivatal MTI-hez eljuttatott közleménye szerint az államfő egyetért az Országgyűléssel abban, hogy az alkotmánybírók választásának hatályos alkotmányi szabályozása nem vált be. Ezért szükség lenne olyan szabályokra, amelyek jobban szolgálják az alkotmánybírák függetlenségét, magas szakmai színvonalát, lehetővé teszik a megüresedett bírói helyek gyors betöltését, és minderre alkotmányos garanciát is nyújtanak. Azonban Sólyom László szerint a parlament által most elfogadott változtatás nem felel meg ezeknek a követelményeknek, sőt, alkalmas a helyzet további romlását előidézni.” (A köztársasági elnök levele itt olvasható.)
A kétharmados frakcióvezető nyomban ismét sajtótájékoztatót tartott. Sólyom hétoldalas leveléből egyetlen mondatra hívta fel a figyelmet: hogy a köztársasági elnök is úgy véli, „az alkotmánybírók választásának hatályos alkotmányi szabályozása nem vált be. Tehát helyes az az elképzelés – vonta le a következtetést Lázár János –, hogy más módszerrel próbál az Országgyűlés alkotmánybírót választani.” Értsd: ha a korábbi, a parlamenti pártokat kompromisszumra kényszerítő alkotmányos megoldás nem vált be, mert a parlamenti pártok nem kompromisszumot kötöttek, hanem alkut – köztük, nem utolsó-, hanem elsősorban, a Fidesz nyomására –, akkor ki kell iktatni magát a kompromisszum követelményét, és élve „a választópolgárok akaratából létrejött parlamenti arányokkal”, olyan alkotmánybírákat kell választani, amilyen kormánytisztviselőket: akik jól felfogott önérdekből együttműködnek a nemzeti együttműködés kormányával, és biztosan nem gátolják holmi szakmai és elvi akadékoskodásokkal a népakarat érvényesülését. Vagyis, a két fideszes előterjesztő szóhasználatával: önállóak és függetlenek. Mint amilyen önálló és független volt a Bihari Mihály vezette Alkotmánybíróság, amikor 2007. június 5-én alkotmányosnak ítélte meg, hogy az alkotmány rendelkezései ellenére népszavazást tartsanak a költségvetést érintő kérdésekben (vizitdíj és társai).*
Egyébként meg Lázár ezúttal keményebb hangot ütött meg, mint a kormánytisztviselők ügyében. Megfontolják, persze, az elnök úr érveit és javaslatait, de "mi mindenféleképpen ragaszkodni fogunk ahhoz …hogy július 19-én az Országgyűlés alkotmánybírót, alkotmánybírókat tudjon választani." Lehetett is keményebb, két okból. Egyrészt Sólyomnak itt sincs több lehetősége rá, hogy a kifogásainak érvényt szerezzen, mint a kormánytisztviselői törvénynél. Ő maga írja, hogy mivel az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint az alkotmánymódosítás alkotmányellenessége fogalmilag kizárt, az Alkotmánybírósághoz nem fordulhat ez ügyben, csak az Országgyűlésnek küldhette vissza megfontolásra a törvényt (és csak egyszer). Másrészt Schmitt Pál, kétharmados házelnök június 29-ére és 30-ára tűzte ki az államfőválasztás időpontját. Úgyhogy ha Sólyom netán július 19-éig arra a belátásra jutna – ami, persze, elég valószínűtlen –, hogy az Alkotmánybíróságnak nem a gyakorlata a szentség, hanem a függetlensége (ezúttal nem a fideszes függetlenség-fogalmat értjük ezen), akkor se igen lenne már módja az elnöki jogosítványok birtokában érvényt szereznie ennek a belátásnak.
Lassan közhellyé válik – és sajnos a közvélemény a közhelynek kijáró legyintéssel is kezeli a dolgot: a nemzeti együttműködés kormánya jó úton van afelé, hogy minden alkotmányos és törvényi garanciát eltávolítson saját kormányzásának útjából. Hogy tényleg csak önmagával kelljen együttműködnie.
* – Szigeti Péter OVB-elnök véleménye az Ab-döntésről: „A kormány programja és a költségvetés mint alkotmányos kizáró okok a parlament hatáskörébe tartozó személyi és szervezeti kérdésekkel együtt védik a képviseleti rendszer egyik alkotmányos értékét, a kormányozhatóságot. Ebből következik, hogy ha nyelvtani és logikai értelmezéssel nem dönthető el a kizáró okok jogi jelentése, akkor az értelmezés magasabb foka, a rendszertani jogértelmezés felé kell haladni a jogalkalmazásban. Az Ab ezt nem tette, s e helyett kevéssé megalapozottan saját, szövegpozitivista értelmezéseire építette levezetéseit, majd 180 fokos fordulatot hozott az eddig követett joggyakorlatban azzal, hogy levezetéseiből új alkotmányossági zsinórmértéket állított fel.”
– Hanák András véleménye: „Azt gondolom, hogy a többséget alkotó nyolc alkotmánybírónak előbb-utóbb a szakmai közvélemény előtt szembe kell néznie azzal, hogy milyen érvrendszer alapján döntöttek a népszavazási kérdések hitelesíthetősége mellett. A nyolcak megfontolásai feltehetően eltérőek voltak, de az eredmény azonos és egyértelmű. Ráadásul, miként Pokorni Zoltán a nyertesek nagyvonalúságával megjegyezte, a magyar nép győzelméről immár papírja is van az OVB határozatokat kifogásoló ellenzéki pártnak. Igen, van papír, és talán nem szükségtelen a többséget alkotó nyolc alkotmánybírát ezen papír megállapításaival, érveivel és konklúzióival szembesíteni.”
– Szentpéteri Nagy Richárd véleménye: „…olyan népszavazást, amely hazánkban most készül, parlamentáris kormányrendszerű alkotmányos jogállamban nem lehet tartani. Vizitdíjról – és hasonló dolgokról – referendumot kiírni nemcsak nem szokás, de nem is lehet – ez ilyen egyszerű. Az viszont nem egyszerű, ami Magyarországon megvalósul… a vizitdíjról, a kórházi napidíjról és a tandíjról szóló népszavazás kiírását még ez a hibás szemléletű, elírt és következetlen alaptörvény, a hatályos magyar alkotmány sem teszi lehetővé. Az ilyen természetű népszavazás lebonyolítását még ez az elrontott magyar alkotmány is kifejezetten megtiltja. És mégis lesz népszavazás a vizitdíjról, a kórházi napidíjról és a tandíjról.
– A Joggal a Jogállamiságért Egyesület nyílt levele az Alkotmánybírósághoz.