A vesztébe tántorgó, holdkóros nyugatról
- Részletek
- Napi apró
- 2012. augusztus 06. hétfő, 04:11
- Fazekas Csaba
Talán sokaknak megvan az a régi Hofi-kabaréból elhíresült jelenet, amikor a nagy komikus arról beszélt, hogy a kapitalizmus haldoklik, majd hozzátette, hogy igen, haldoklik, lassan, végelgyengülésben egyszer csak szépen kimúlik. Aztán eltorzult arccal rángatózva lépkedni kezdett, és azt rikoltotta: „mi viszont élünk”. Nagyot nevettünk a találó poénon.Talán észre sem vettük: akkori mostani önmagunkon.
A sok-sok társadalomtudományi, történelmi stb. megközelítés mellett ez a jelenet jutott eszembe, amikor a kormányfő több megnyilatkozása is a „vesztébe tántorgó Nyugat”, illetve a mi győztes közép-európaiságunk közötti különbségről, fölényünkről szólt. Már gyerekkoromban sem értettem, hogy ha a mi (akkori) rendszerünk tényleg annyival jobb, mint a „Nyugat” (ahogy akkori vezetőink hangoztatták, Virág elvtárs viszolygott is attól, hogy a kapitalisták helyében legyen), akkor miért innen oda akarnak disszidálni, és miért nem onnan menekülnek ide. (Annyira, hogy magasabb rendű és népboldogító politikai rendszerünkön belül csak – virtuális és valódi – szögesdrótok erejével lehetett megtartani a lakosságot.) Sokan szidták már az amerikai (nyugati) demokráciát, például nálunk is. Velük kapcsolatban valahogy mindig az a kérdés merül fel, hogy akkor például 1956-ban miért oda menekültek a magyar forradalmárok. Lassan eljutunk oda, hogy ezt a dilemmát újra meg kell fogalmazni, aktualizálni.
Orbán mostanában olyan lesújtó kép fest Nyugat-Európáról, hogy komolyan aggódni kezdek: a több ezer magyar fiatal miért Angliában, Németországban stb. igyekszik munkát vállalni vagy tanulni, amikor az a nyugat a vesztébe tántorog, halálra van ítélve stb.? Ráadásul egyre többen? Miért nem inkább Azerbajdzsán, Kazahsztán felé veszik ilyen tömegesen az irányt? És mi lesz, ha a nyugatiak is észreveszik, hogy mi milyen fölényben vagyunk velük szemben, és elkezdenek majd ide özönleni? Ha angol orvosok tülekednek majd egy vásárosnaményi kórházi ápolói posztért? Ha az ottani értelmiség jelenik meg mosogatóként magyarországi éttermekben? Még belegondolni is szörnyű.
Szerencse, hogy nem kell belegondolni. Illetve kellene – de nem nekünk, hanem nekik, „odafönt”.
(Fazekas Csaba)
Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!
