rss      tw      fb
Keres

Sólyom megszólalt: A kétharmados többség nem ismer korlátot maga fölött




Az origo.hu (Sólyom: A kétharmad nem ismer korlátot maga fölött) és a nol.hu (Sólyom László: a stílus maga a rendszer) számolt be arról, hogy a volt köztársasági elnök szombaton egy kis Veszprém megyei községben, Aszófőn nyitotta meg a falunapot. Beszédében a következőket mondta:

A szavazók passzivitása a józan ítélőképesség jele: „erőszakos kormányzati lépések” és „megérdemelten hitelüket vesztett ellenzékiek” lármázása

„Meggondolni való szempontokra nagy szükség van, az általános hangulatot ugyanis a tanácstalanság jellemzi.” A pártoktól és pillanatnyi politikájuktól való elfordulást nem tartja bajnak, épp „a józan ítélőképesség” jelét látja benne. „Annak is jele ez, hogy az egyoldalú kommunikációt, az elfogult magyarázatokat egyre kevesebben fogadják el, hogy a politikát uraló fehér-fekete szemlélet, amely a csakis a barát és ellenség megkülönböztetésre képes, egyre kevésbé hiteles. És hogy egyre kevesebben viselik el azt a lebecsülést, amely a magyarázat nélküli, erőszakos kormányzati lépésekből éppúgy árad, mint abból, amikor megérdemelten hitelüket vesztett ellenzékiek lármáznak a demokrácia védelmében”.


A regisztráció Alaptörvénybe és az Emberi Jogok Európai Egyezményébe ütközik

A politikai apátiát a hatalom megpróbálja a maga javára fordítani: az új választójogi törvény például már nem követel meg eredményességi küszöböt: „úgy látszik, az oly sokszor hivatkozott felhatalmazáshoz bármilyen kevés felhatalmazó is elég. Az előzetes feliratkozás nemrég felmerült ötletéről pedig tudni kell, hogy az az Alaptörvénybe és az Emberi Jogok Európai Egyezményébe ütközik”.


Újra vannak ellenforradalmárok

Noha a Magyarországot érő kritikák egy része valóban bántó és igaztalan, a politika nem maradhat meg az érzelmek és az összeesküvés-elméletek szintjén. Ez ugyanis csak arra jó, hogy a tárgyilagos, megalapozott kritikát megnehezítse. „Aki így szólal meg, azt is az ellenséghez sorolják – a húsz éve nem hallott szóval: könnyen ellenforradalmár lehet”. Sólyom ezzel az alapjogi ombudsmanra, Szabó Mátéra utalt, akinek az egyik közelmúltbeli, a felsőoktatási keretszámok megállapítását bíráló álláspontját Orbán Viktor miniszterelnök durván lesöpörte, és az ombudsmant ellenforradalmárnak minősítette.


Az alaptörvény ellen felhozott kifogások legnagyobb része mondvacsinált, de…

Nyilvánvaló, hogy Magyarországon szó sincs lopakodó fasizmusról és diktatúráról. Az alaptörvény ellen felhozott kifogások legnagyobb része mondvacsinált. Azonban mégiscsak vannak súlyos bajok. „A Velencei Bizottság, az Európai Unió Bírósága vagy a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága súlyos és szakszerű szavait nem lehet érzelmi politika síkján elütni.” Ami vészesen hiányzik: biztonság, jogbiztonság, alkotmányosság. „Nemcsak azon a szinten kellene jogbiztonság, amit a beruházók hiányolnak – kiszámítható-e az adózás és a vállalkozás jogi környezete –, hanem mindenekelőtt az alapok, az ország működése alapjainak biztonságára van szükség, vagyis az alkotmányosságra.”


Az alkotmányos kultúra a törvényhozásban és a kormányzásban is odaveszett

„A kultúra, a kulturált viselkedés önuralmat jelent, íratlan közös szabályokhoz igazodást, a többiek megbecsülését. Mindenki érti, hogy mire gondolok, ha azt mondom: van, amit nem tesz meg az ember. Van, amit jóérzésű, rendes ember akkor sem tesz meg, ha a jog betűje szerint megtehetné.” Az utóbbi két évben az alkotmányos kultúra a törvényhozásban és a kormányzásban is, odaveszett.


A kétharmados többség nem ismer korlátot maga fölött

„A kétharmados többség nem ismer korlátot maga fölött, nincs, amit meg ne tenne. Az alaptörvény többé nem a politika határait húzza meg, hanem a napi politika puszta eszközévé vált. A magyar alkotmány, majd a helyébe lépő alaptörvény elvesztette szilárdságát, feltétlen érvényét. Elveit állandó, napi érdekű módosítások rombolják. Nyilvánvalóan alkotmányellenes szabályokat vesznek fel az alkotmányba azért, hogy ne lehessen megtámadni őket. Előfordult, hogy rögtön az után, hogy az Alkotmánybíróság alkotmányellenesnek nyilvánított egy törvényt, azt az alkotmány részévé tették. Ezzel kibékíthetetlen belső ellentmondásokkal terhelik meg az alaptörvényt. A legsúlyosabb ilyen beavatkozások az alkotmánybíráskodást és a független bírósági rendszert érintették.” „A magyar alkotmánybírák jelölésének megváltoztatása, az alkotmánybíróság hatáskörének megnyirbálása vagy a Legfelsőbb Bíróság elnökének eltávolítása nem volt különb”, mint az, ami Romániában történt.


A stílus maga a rendszer – sztahanovista törvénygyár – csak a politikai és gazdasági hatalom bebetonozása folyik

„Az emberek tanácstalanságának itt kereshetjük a gyökerét: a kormányzás módjában, eszközeiben, röviden: stílusában. Ez azonban nem mellékes. Az ismert mondás szerint a stílus maga az ember. S így: a stílus maga a rendszer.” A kormány céljait a megvalósítás módja, az alkalmazott eszközök lerontják. „A biztonság kultúrája nemcsak a jogrendszerből tűnik el. Gőzerővel, kíméletlenül folyik mindennek az átalakítása, a törvénygyárban valóságos sztahanovista mozgalom működik. De a nagy átalakítás mégis átláthatatlan. (...) Nem csoda az emberek tanácstalansága, ha nem látják a stratégiai célokat. A változásoknak nincs magyarázata, és eredményük is bizonytalan, hiszen a törvényekhez, intézkedésekhez nem készül hatástanulmány. A politikai és gazdasági hatalom bebetonozásán és központosításán túl legfeljebb pillanatnyi, taktikai célok ismerhetők fel. S nem lehet belátni, hogy az egyes intézkedésekhez valóban szükség volt annyi rombolásra, sérelem okozására, nemzetgazdasági veszteségre, amennyi történt.”


Nyugat-Európa nem rombolt, a visegrádi országok messze előttünk járnak

Az Európai Unió, illetve az eurózóna országai is kénytelenek voltak rendkívüli terheket tenni például a bankok nyakába, de ehhez nem rombolták le alkotmányos kultúrájukat és intézményeiket. Lengyelország, Csehország és Szlovákia úgy előzött meg bennünket, és jár már messze előttünk, úgy kezelte a válságot egyes nyugati országokénál sikeresebben, hogy megőrizte alkotmányos kultúráját.”


Nincs fenntartható nyugdíjrendszer – a kényszernyugdíjazás és a „munka alapú gazdaság” ellentmondása – nem a középosztály, hanem a felső tized erősödött

Sólyom több ponton utalt rá, hogy a kormánynak számos olyan terve vagy intézkedése volt, amelynek megvalósításában egyetértett volna, a kormányzás stílusa és alkalmazott eszközei azonban a jó célokat is lerontották szerinte. A jó célok és megvalósításuk ellentmondására jó példa a nyugdíj ügye. A fenntartható nyugdíjrendszernek még körvonalai sem láthatók, a korábban kötelezővé tett magánnyugdíjpénztárak pénze az államadósság csökkentésre ment el. „Vajon a közalkalmazottak esetleg túl nagy létszámát egy általános kényszernyugdíjazással kell megoldani – miközben stratégiai cél, hogy minél többen dolgozzanak? Vagy így kényszerítjük a volt alkalmazottat, hogy betanított munkásnak álljon? Vagy egy másik kérdés: Miért javulna attól az iskolák színvonala, hogy a tanárok kinevezésébe a helyi közösség ezentúl nem szólhat bele? (...) Tartózkodnék attól, hogy az életszínvonallal és gazdasági mutatókkal dobálózzak; lehet, hogy az eredmények később mutatkoznak meg. De eddig nem a középosztály erősödött, hanem a társadalom felső tizede.”


Építsünk az önbecsülésünkre és az önkormányzatiságra

Ahhoz, hogy eldöntsük, mennyi bizalmat adunk az egész rendszernek, elsősorban önbizalom kell. Nyugodtan építhetünk önbecsülésünkre, és bízhatunk abban, hogy az alkotmányos kultúrának sok hordozója maradt: intézmények, mint az ombudsman vagy az önkormányzatok, és főleg minden öntudatos ember, „aki tudja, hogy ő maga is ellensúly a politikai rendszerben, sőt, hogy ő hatalom forrása”. A helyi közösségek ugyanis nem tehetetlen tárgyai a központi igazgatásnak. Ellenkezőleg. Saját ügyeinek intézéséhez a helyi közösségnek alapvető alkotmányos joga van. Ez azt jelenti, hogy az önkormányzás jogát nem az állam adja, ez önmagában is létezik. Az állam csupán elismeri, és köteles tiszteletben tartani. „Ha az alkotmányos kultúra hanyatlását az jelzi, hogy a kormányzati hatalom mértéktelenül központosít és igyekszik jelentéktelenné tenni ellensúlyait – akkor belátjuk annak a jelentőségét, hogy a helyi önkormányzatok is ellensúlyt képeznek. Ennek a szerepnek a megőrzéséért állandóan küzdeni kell.” „Így Aszófőnek azt kívánom, élje túl, hogy elveszíti jegyzőjét; és ragaszkodjon ahhoz, hogy maradjon helyi ügyintézés.” „Egy helyi önkormányzat nem civil szervezet. De súlyát és szabadságát csak növeli, ha együttműködik a helyi civil szervezetekkel, hiszen egy közösséget alkotnak. Egy rendszeresen és méltón megtartott falunap, a bor-út működtetése, az egymással és a választókkal együttműködő képviselőtestület – mindez bizony önálló erő egy demokratikus társadalomban, méghozzá nehezen korlátozható, tényleges ellensúly.”



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!