A Frankfurter Allgemeine Zeitung Amikor a napraforgók blogolnak címmel közölte Kottra Kata cikkét.

Május elején az MTI, a magyar hírügynökség jelentést közölt, amely néhány óra alatt felfordulást okozott. A hírben egy nem sokkal korábban lemondott államtitkárról volt szó. Ángyán József bírálta, hogy a magyar mezőgazdaságban „maffiacsaládok” és „oligarchák” szerzik meg maguknak a szubvenciók jelentős részét – és hogy a nemzeti konzervatív Fidesz-kormány ennek nem vet gátat. Ángyán tiltakozásul lemondott a vidékfejlesztési minisztériumban betöltött tisztségéről.

Az említett jelentésben az állami hírügynökség arról számolt be, hogy az államtitkár korrupt ügyletekbe bonyolódott. A hír egyetlen forrása egy névtelen blogger volt, aki a Napraforgó966 nevet használta. Más bloggerek és online orgánumok azonban szélsebesen kiderítették, hogy Napraforgó966 még csak egyetlen bejegyzést publikált. A hírügynökség azonban ennek ellenére néhány óra elteltével máris felkapta a bejegyzést. Ezért széles körben az a gyanú terjedt el, hogy a Fidesz-kormány felhasználta a hírügynökséget a volt államtitkár hitelének aláásására, és arra, hogy önmagáról Ángyánra terelje a korrupció vádját. A megsemmisítő sajtóvisszhang alapján az MTI arra kényszerült, hogy helyreigazítást tegyen közzé, és visszavonta a volt államtitkáért ért összes szemrehányást. A Napraforgó966 blogger azóta soha többet nem hallatott magáról.

Az eset reflektorfényt vet arra, milyen állapotban van a magyar média bő másfél évvel a vitatott médiatörvény elfogadása után. A példa egyfelől mutatja, milyen erős befolyást gyakorol a közszolgálati médiára a kormány. Másfelől azt is mutatja, hogy Magyarországon egyáltalán nem halt ki a kritikus újságírás. Napilapokban és magazinokban, hírportálokon és blogokban naponta tucatjával jelennek meg a hírek, kommentárok és elemzések, amelyek kritikusan – és polémikusan – foglalkoznak a Fidesz-kormány politikájával.

2011 elején két új médiatörvény lépett hatályba Magyarországon – a soros magyar uniós elnökség kezdetével egyidőben, és ezeket megsemmisítő visszhang kísérte kül- és belföldön. A törvényeket a parlamentben a 2010 óta kormányzó Fidesz kétharmados többsége fogadta el. Előzőleg több napilap és folyóirat üres címlappal jelent meg, és a sajtószabadság haláláról beszéltek. Másfél évvel később világos: a különösen hevesen vitatott pontok közül sok – például a nyomtatott és online média regisztrálási kötelezettsége, vagy a források védelmére vonatkozó szabályok – nem vezetett Magyarországon a kritikus újságírás kiveszéséhez. Nem voltak perek újságírók ellen, akiket a „nemzetbiztonság” nevében kényszeríteni akartak volna az állami szerveknél lévő forrásaik felfedésére. Pedig éppen a kritikus média gyakran kap bennfentes értesüléseket a minisztériumokból.  A „kiegyensúlyozottságra” vonatkozó, szintén igen  hevesen vitatott előírás kezdettől fogva nem vonatkozott a nyomtatott és az online sajtóra, csak a rádiókra és televíziókra.

Az utóbbiaknál a Médiatanács – amelynek öt tagját a Fidesz ellenőrizte parlament 9 évre nevezte ki – valóban szigorú ellenőrzést gyakorol. Paradox módon éppen a szélsőjobboldali Jobbik hivatkozik a kiegyensúlyozottság követelményére, hogy érvényre juttassa saját álláspontját. A párt Koltai András, a Médiatanács tagja szerint több száz eljárást kezdeményezett, mert úgy érzi, hogy a hírműsorokban nem eléggé veszik figyelembe. A keresetek túlnyomó részét elutasították.

Két magántelevízió ugyanis beszámolt arról, hogy Schweitzer József volt budapesti rabbit a háza előtt szidalmazta egy ismeretlen. A műsorokban szóhoz jutottak az egyházak, a kormány és az ellenzéki szocialisták képviselői. Mindannyian egybehangzóan elítélték az antiszemita incidenst. Nem idézték viszont a Jobbik szóvivőjét. Mirkóczki Ádám ugyanis kétségbe vonta, hogy az eset valóban megtörtént úgy, ahogyan Schweitzer rabbi leírta, és követelte, hogy a szomszédos országokban élő magyar kisebbségek megsértését „ugyanilyen vehemenciával” ítéljék el. A Médiatanács úgy döntött, hogy sérti a kiegyensúlyozottságra vonatkozó előírást, hogy nem hagyták szóhoz jutni a szélsőjobboldalt. A magántévéknek utólag lehetőséget kell adnuk a Jobbiknak álláspontja megvilágítására. Ezt a döntést azonban még megfellebbezhetik.

Miközben a Médiatanácsnak ez a döntése úgyszólván semmilyen visszhangot nem váltott ki, egy másik döntés jó ideje izgalmat okoz: a Klubrádió frekvenciájának újbóli pályázati kiírása. A kormánnyal szemben kritikus adó Arató András üzletemberé, aki Gyurcsány Ferenc volt szocialista miniszterelnök egyik bizalmasa [?!]. A tényt, hogy a frekvenciára kiírt pályázatot az Autórádió nevű, addig ismeretlen pályázó nyerte meg, sokan a Fidesz-kormány kicsinyes politikai bosszújának tartják. A Médiatanács ragjai – akik a törvény értelmében függetlenek és nem válthatók le – vehemensen elutasítják a „felülről jött” politikai utasítás feltételezését. A konfliktus nagy figyelmet keltett, és egy közepes hatósugarú rádióadót a sajtószabadság magyarországi veszélyeztetésének jelképévé tett. A Klubrádió körüli konfliktust ezért, még a konzervatív táborban is, a kormány „grandiózus öngóljának” tartják.

A magyar médiatörvény jóval kevésbé érinti az újságokat, folyóiratokat és hírportálokat, mint a rádió- és tévéadókat. A magyar Alkotmánybíróság emellett 2011 decemberében korlátozta is a médiatanács megfelelő kompetenciáit. Így ezeknek a médiumoknak nem elsősorban a jogi keretfeltételek okoznak gondot. Sokkal fatálisabbak a kis példányszámok, a csökkenő reklámköltségvetések és az a tény, hogy a hatóságok és az állami cégek túlnyomórészt a kormányhoz közelálló médiában hirdetnek. Ez a tendencia létezett már a korábbi kormányok idején is. Egy íratlan szabály szerint a bevételek 70 százaléka a kormányhoz közelálló médiának jutott, 30 százaléka a kormányt bíráló sajtónak. Ám amióta a Fidesz van hatalmon, a megegyezés már nem érvényes. Egy példa: az előző, szocialista kormány alatt, 2008-ban a Népszabadság című liberális napilap állami hirdetésekből származó bevétele kétszer annyit tett ki, mint a konzervatív Magyar Nemzeté. Időközben az arány több mint megfordult. 2012 első félévében a többnyire kormánybarát Magyar Nemzet 12-szer annyi pénzt vett be állami hirdetésekből, mint a kormányt bíráló Népszabadság. Ez a KantarMedia piackutató számításaiból világlik ki.

Aki egy budapesti újságos bódé nagy kínálata előtt áll, vagy aki az interneten klikkel a blogok és a hírportálok között,  mindebből keveset vesz észre. A magyar médiatájnak ez a része a Médiatörvény ellenére sokszínű és kritikus maradt. Aminek nem minden politikus örül: így például Kövér László parlamenti elnök a televízióban a hvg.hu portál újságíróit „tehetségtelen, jöttment médiaterroristáknak” minősítette, akik „nem csupán mélységesen gonoszak, hanem buták is”.* A portál munkatársai feltárták, hogy Schmitt Pál, a Fidesz által jelölt államfő doktori disszertációjának túlnyomó részét egy bolgár sportkutatótól másolta. A parlamenti elnök számára a tiráda következmények nélkül maradt, igaz, az újságírók számára is. Az államelnök  nem úszta meg ilyen simán: a leleplezések nyomán tíz nappal korábban lemondott.

* Szó szerint: "Mindenkinek végig kell majd gondolnia, aki hasonló pozícióra pályázik, hogy az egész életét, életpályáját felteszi-e, „csak azért, hogy néhány nyikhaj, senkiházi, utolsó, tollforgató terrorista, az úgy gondolja, hogy rajta keresztül lehet a legtöbbet ártani a politikai ellentábornak”.

Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!