Olvasói vélemények

Hozzászólások Mihancsik Zsófia: Kire szavazzunk? című írásaihoz és Mihancsik Zsófia válaszai (időrendben visszafelé)

***

Varga Dénes 2010.02.18 23:56

Ebben a vitában meglehetősen sok nehezen tisztázható elem van. Miért bukott el az MSZP és az SZDSZ? Nem azért, mert nem volt szerencséjük. Nagy hiba volt a reformpolitikának álcázott jobboldali kaland. E két párt rossz szereplése és a Jobbik térnyerése között is oksági összefüggés van. Ebben kétségtelenül igaza van Haas Mártának! Megértem, sokaknak jólesik azt mondani, hogy Vona Gábor Orbán Viktor köpönyegéből bújt elő, de hát inkább Magyar Bálint, Gyurcsány Ferenc, Bajnai Gordon kabátja lehet ebben inkább a bűnös. A társadalmi problémákkal, a morális kérdésekkel szembeni közöny, az erős hajlam az urizálásra, és a doktriner gazdaságpolitika viszont nemcsak az MSZP, hanem három magyar párt, az MSZP mellett az SZDSZ és az MDF közös jellemzője!

Az SZDSZ-nél azt láttam, hogy a doktriner gazdaságpolitika lassan maga alá temette az emberséget. Kádár alatt még egyet jelentett az ember és a gazdaság felemelkedése, az utóbbi években a bokrosista-reformkörös-SZDSZ-es gazdaságpolitika lényegében a társadalom megmerevedését, a szegénység konzerválását, a leszakadó rétegek felzárkózásának a gátját jelentette. Így vált a romabarát retorika kiüresedetté, hiszen romaellenes gazdaságpolitikával párosult. Nemrég vitatkoztam valakivel, aki azzal indított, hogy ha Bokros a Jobbikhoz csatlakozna, és ott hangoztatná a nézeteit (nem is olyan képtelen ötlet), akkor volt SZDSZ-es létére ő is követné. Számomra ez plasztikusan mutatja, hogyan jutottak el ennek a három pártnak a vezetői és ideológusaik jó része odáig, hogy azt hiszik, néhány millió szegény honfitársukat egyszerűen zárójelbe tehetik. Továbbra is azt gondolom, hogy nagyon helytelen ezt a morális züllést szavazatokkal jutalmazni.

Meglehet, nagyon ellenszenves volt, amikor a Fidesz itt-ott az ötvenes évekre emlékeztető stílust vett elő. Viszont jobb kormányzati teljesítményt nyújtottak, mint az MSZP-SZDSZ, vagy amit egy Bokros Lajos vezette kormány tudna nyújtani. Kár lenne a Fidesztől csodákat várni, de azért az elég valószínű, hogy valamivel jobban végzik majd a dolgukat, mint ahogyan az MSZP lenne képes rá. Lehet szomorkodni ezen, de a Fidesz valószínűleg jobban csinálná a Jobbik kordában tartását is, mint az MSZP.

Mindig megdöbbenek, amikor szenvedélyesen dicsérik Bokros Lajos programját. Azon kevesek közé tartozom, akik el is olvasták. Az adójóváírást én is megszüntetném, ám nem azért, hogy a szegényebbek többletadójából a gazdagok adóját csökkentsem. Örülök, hogy az általános értékalapú ingatlanadó szerencsétlen ötlete elvérzett. Így azután nem tartom zseniális ötletnek, ha az MDF programjában az szerepel, hogy nem 50 milliárdot, amennyit az MSZP szeretett volna, hanem 500 milliárdot kellene beszedni! Sokat vitatkozhatnánk Bokros Lajos programján, de a vége csak az lenne, hogy a társadalom gazdagabb részének a rövidtávú érdekeit szolgálja. Ezért azután nem mentség, hogy az MDF él azzal a lehetőséggel, hogy kis pártként olyan dolgokat is mondhat, amit a szavazók többsége elutasít. Azonban nem ezt teszi, hanem olyasmit akar csinálni, ami nemcsak a szavazók többségének az érdekeivel ellentétes, hanem az ország érdekeivel is. Ez nagy különbség! "Felnőtt ember", ahogyan ők magukat nevezik, nevetségesnek tartja, amikor Bokros és Dávid lepopulistázza a többi pártot.

Felháborító, hogy a kormánypártok mennyire nem figyeltek az elmúlt években a morális kérdésekre, a kormányzás minőségére. Nagyon hosszan lehetne sorolni a példákat. Messze nem állítom, hogy minden rossz volt, amit csináltak. Jó volt a magánszemélyek szolidaritási adója, vagy a bankok különadója. Bár az előbbit nem úgy oldották meg, hogy az SZJA törvénybe beírtak volna egy mondatot: ( A 7,5 millió forint adója+ az afölötti rész 40 százaléka), hanem csináltak egy új adófajtát, tokkal, vonóval, negyedéves bevallásokkal. Világossá tették, hogy nem akarják egyszerűsíteni a szabályozórendszert.

A 2010-es, de különösen a 2011-es SZJA-csökkentés lényegében egyetlen célt szolgál: szavazatszerzést. Persze "adóreformként" van eladva. Vagyis populizmus a javából.

Úgy látom, az MSZP és az SZDSZ mindent megtett azért, hogy a hozzám hasonló emberek képviselet nélkül maradjanak a magyar demokráciában.

***

Karda Mária 2010.02.17 11:50

Mihancsik Zsófia Kire szavazzunk? című cikkeihez, illetve a hozzászólók írásaihoz:


Eddig csak olvasgattam a cikkeket, és úgy éreztem, mint velük egyetértőnek, nem kell reagálnom. A hozzászólók véleménye azonban arra ösztönzött, nem kéne ennyiben hagyni a dolgot. Nincs egyedül a cikkek szerzője, legfeljebb a hasonló érzelműek, ugyanúgy gondolkodók nem akarnak, mernek reagálni.

Ahogy megfigyeltem, eddig a hozzászólók többsége vitába szállt, szembement Mihancsik Zsófia csaknem minden állításával, mintha magát szeretné nyugtatni, hogy nincs abban igazság, amit a cikkek állítanak.

A bírálók zömének „vörös posztó” az MSZP-re szavazás lehetősége, Gyurcsány Ferenc esetleges újbóli szerepvállalása.

Nem célom firtatni, hogy ezek a véleményalkotók vajon melyik pártra is szavaznának szívesen, talán egyikre sem, a gyanúm inkább az, hogy a jobboldal számukra sokkal kedvesebb.

Különösen érdekes, hogy Haas Márta többször nekimegy azoknak a valóban, sajnos, igaz állításoknak, amelyeket Mihancsik megfogalmaz. Azt egy percig sem vallja be, hogy jobbról bírál, és ebből a pozícióból az a szokás, hogy ha bárki bármit állít ellenkező előjellel, azzal szembe kell menni.

Azt alábbi idézetek jó mutatják miről is beszélek:
„álságos bevezető”, „ nem tartom annyira őszintének”, vagy (ez talán ez a legszebb):

ha „megbuknak és eltűnnek azok, akik idáig süllyesztették a politikát, ennek az országnak az intellektuális, érzelmi, indulati életét”, akkor „kitüntetett helyen kellene emlegetnie azt az MSZP-t, amelyre most szavazni fog”. Ez hazugság!

A hölgy nyilván nem emlékszik, esetleg nem akar, vagy kora miatt – mert netán túl fiatal- még nem képes emlékezni arra, hogy mit művelt Orbán Viktor a hatalomra kerülésétől kezdve akár minden nap.

Már egyszer leírtam, de megismétlem: a gyűlölet, az egymásra uszítás mételyét Orbán hintette el kis hazánkban, senki más! Sőt exportálni is képes volt. „Áldásos” tevékenysége folytán bomlott meg a magyar kisebbség egysége Erdélyben is.

Ezt csak azok tagadják, akik nem szeretik az igazságot hallani. A gyűlöletkeltés uszítássá akkor vált, amikor 2002-ben elveszítette a hatalmát. A helyzet attól kezdve új minőséget kapott, nem volt elég gyűlölni, már megsemmisíteni kellett az ellenfelet, új minősítéssel az ellenséget.

A Gyurcsány-ellenesség mindvégig süt a hozzászólásból, jaj csak őt ne akarja újra az MSZP!

Sokan vagyunk, én is közéjük tartozom, akik Gyurcsányt az utóbbi évtizedek legtehetségesebb, legrátermettebb politikusának tartanak, ha tetszik, ha nem, valódi államférfinak. Aki építeni és nem rombolni, gátolni, mindent megakadályozni akart.

Mindez nem mondható ma már el Orbánról. Bár én még emlékszem arra az 1992-es Orbánra, aki magával ragadóan, őszintén, nyíltan tudott beszélni. Ez mára köddé vált, ami lett belőle, szánalmas. Talán mindkettőjük tragédiája, hogy egyszerre érkeztek a politikába, és nem azonos oldalon tevékenykednek. Talán jobb, ha azt írom, Magyarország tragédiája.

Sajnos Orbánról ma már nem képzelhető el, hogy valaha is képes lenne együttműködésre a másik oldallal. Még akkor sem, ha beledöglünk! Nem számít neki más, csak a hatalom visszaszerzése, és hosszú időre megtartása.

Az MSZP pedig megérdemli a sorsát, ha atomjaira hullik, ha hagyja elveszni Gyurcsány Ferencet. Nyugodtan keresgélhetnek tovább, de hozzá fogható, tehetséges politikust a jelenlegiek között nem találnak, még az ifjú titánok között sem. Lehet, hogy még meg sem született?

Most azonban még ki kéne bírni a választásokig, legalább hogy legyen kire szavaznunk, nekünk a baloldalon!

***

Haas Márta 2010.02.15. 10:56

Többen reagáltak már Mihancsik Zsófia „Kire szavazzunk II.” című írására, mindegyikben van ráció, elemzésre méltó gondolat. Nagyjából egyet tudok érteni Varga Dénes, és Surányi Bálint reflexiójával, ezért az ő gondolataik megismétlésétől tartózkodnék.

Kezdeném azzal az eléggé álságos bevezetővel, amelyben az írás megszületéséről ezt írja a szerző: „Újfent nem azzal a céllal, hogy bárkit meggyőzzek az igazamról…”. Vajon miért ír az ember, pláne újságíró valamit? Vajon milyen céllal publikálja, és reméli, hogy sokan elolvassák? Nyilván nem puszta grafomániából vagy újságírói exhibicionizmusból. Bizony a szerző mindig abban reménykedik, hogy az írása hatni fog, hogy meggyőz más embereket. Hogy a gondolat materiális erővé válik, és, esetünkben, vezeti majd a szavazó kezét a fülkében… De ez nem baj. Csak nem kell titkolni, mert ha nem kívánnánk ezt a célt, akkor a naplónkba írnánk meg a véleményünket, és nem egy, a nyilvánosságnak szánt publikációban.

Ami azonban ennél fontosabb. Megnyugtató azt olvasni Mihancsik Zsófiától, hogy „A Jobbikot életveszélyesnek tartom, ezt már számtalanszor elmondtam…” Én róla egy pillanatig sem gondolnék mást, minthogy ez az őszinte véleménye. Majd később: „Orbán és pártja se nem náci, se nem fasiszta”. Ezt a mondatát viszont már nem tartom annyira őszintének. Ugyanis egy jó hosszú bekezdésen keresztül próbálja ennek az ellenkezőjét bizonyítani. Ugyanakkor szót nem veszteget arra, hogy vajon a balliberális kormányzás nyolc évének milyen szerepe volt abban, hogy a Jobbik ilyen virulenciával jelenhetett meg a magyar társadalomban. Mit tettek, és mit nem tettek meg a koalíció pártjai, ami ide vezetett? Úgy gondolja-e Mihancsik Zsófia, hogy a roma kérdést, a szegénység, a szegregáció problémáját megfelelően kezelték? Úgy gondolja, hogy a magyar demokratikus rendőrség, az iskolarendszer területén mindent megtettek, ami szükségeltetett volna? Úgy gondolja, hogy az általa oly mélységes megvetéssel emlegetett „doktrinér liberálisok”, a „kártékony jogvédők” többet ártottak az „ügynek”, mint maga, a hatalom minden eszklözét a kezében tartó balliberális törvényhozás, és végrehajtó hatalom? Remélem, hogy nem ezt gondolja.

Mihancsik Zsófia az MDF kétségbeesett vergődését jobbára közömbösen nézi. Tudjuk, a közömbösség talán a legrosszabb. Mert nincs benne érzelem. Nincs benne utálat, imádat, gyűlölet. Mi lehet rosszabb annál, mint amikor átnéznek rajtunk? Közömbösen. Akkor már inkább utáljanak. Én azt hiszem, Mihancsik Zsófia rosszul teszi, ha közömbös. Dávid Ibolya nem a magyar politikai élet szűz leánya. De valamit felismert, és a magyar politikában oly nagyon hiányzó politikai fantáziával, kreativitással igyekszik valami innovációt megvalósítani. Eltökélten próbálja átformálni, modernizálni ezt a mérhetetlenül korszerűtlen, akár levitézlettnek is nevezhető pártot. Ebben a folyamatban a saját politikai egzisztenciáját tette fel tétként. Nem most először, lehet nem is utoljára. Az idő eddig őt igazolta. Nincs ebben a pártban egyelőre semmi szerethető. De egy lehetőség van benne, akármilyen katyvasznak látszik is most. Nem véletlen, hogy minden oldalról a legvadabb támadásoknak van kitéve. Azt hiszem, amikor az MDF megtalálta Bokros Lajost, az SZDSZ-nek azonnal mögé kellett volna állnia (ha már a gondolat nem tőlük sarjadt). Együtt vagy elfogadtathatták volna Bokrost válságkezelő miniszterelnöknek, de talán még nagyobb eredmény lett volna együtt kikényszeríteni az előrehozott választásokat. Előkészíteni egy MDF-SZDSZ közös listát a választásokra. Magyar Bálint ráérzett erre, de akkor már az SZDSZ nem volt alkuhelyzetben. Akkor már a liberális párt agonizált, a maroknyi „történelmi” csapata pedig magára vállalta a parlamentben az „utolsó csatlós” dicstelen szerepét. Azt hiszem, mindenkinek szurkolnia kellene a balliberális oldalon azért, hogy az MDF vegye az akadályt, és megőrizze Magyarországon, ha lehet, a pártok pluralizmusának utolsó morzsáját. Persze akkor talán az MSZP nem játszhatná el a demokrácia egyetlen és felkent védelmezőjének hősi szerepét a következő parlamentben, nem beszélve arról, hogy az MDF bizony tőlük is elvehet mandátumokat. De hát ne legyünk gonoszak… Azt nem tudom, mit tud hozzátenni ehhez a kísérlethez a jelenlegi SZDSZ, de értékelem azt, hogy felismerték: több lehetőség van ma fölsorakozni egy támogatható program mögé, és megszerezni néhány parlamenti helyet, mint önállóan belefutni egy totális választási kudarcba, és ezzel értelmetlenül szavazatokat is „elpazarolni”.

Végezetül. Ha arról értekezik a szerző, hogy talán lesz olyan helyzet Magyarországon, amelyben „megbuknak és eltűnnek azok, akik idáig süllyesztették a politikát, ennek az országnak az intellektuális, érzelmi, indulati életét”, akkor ebben kitüntetett helyen kellene emlegetnie azt az MSZP-t, amelyre most szavazni fog. Gyatra kis szépségtapasz, hogy a változást nem ettől az MSZP-től reméli… Hát melyiktől? Van másik? Nem. Majd lesz másik: „Gyurcsány Ferenc és egy majdani értelmes baloldali liberális párt….”

Én pedig azt remélem, hogy ilyen nem lesz. Véleményem szerint Gyurcsány Ferenc egy ballaszt az országnak, ballaszt az MSZP-nek. Egy orbitális balliberális politikai kudarc főszereplője.

Bodor Pál bon mot-ját használva: az MSZP ma (jelzem már régóta), egy SZÜRKE ÁLLOMÁNY. Kár, hogy a baloldali értelmiség egy része úgy gondolja (és ezért hajlandó minden egészséges veszélyérzetét talonba tenni), hogy valaki, aki talán tényleg egy kicsit színesebb egyéniség, mint a társai, egyszersmind megmentője lehet a pártnak, a magyar baloldalnak. Ettől az illúziótól óva inteném őket… Az MSZP sem spórolhatja meg az átalakulás katarzisát. Ebben igaza van Mihancsik Zsófiának. Ennek a pártnak szét kellene esnie – mondja -, bár ő a szavazatával éppen ez ellen hat… Az esetlegesen majd létrejövő baloldali pártok reményeim szerint majd kitermelik a saját politikai egyéniségeiket. Lehet, hogy az egyik éppen Gyurcsány Ferenc lesz. A jövő majd eldönti, hogy jó lesz-e ez a magyar baloldalnak. Azt hiszem a baloldali értelmiség jól tenné, ha nem találná meg újra Gyurcsány személyében a maga Orbán Viktorát.

***

Mihacsik Zsófia válasza:

Kedves Haas Márta!

Miért ellenséges velem? Megbántottam?

Miért tételezi fel, hogy álságos (képmutató) vagyok? Miért a hátsószándékot keresi ott, ahol az egyenes szándékot is kereshetné? Hiszen elmondom, hogy én csak egyetlen szempontból, a saját életem, biztonságérzetem és értékrendem szempontjából gondoltam végig (ebben az írásban) a kire szavazzunk kérdését. Normális ember (akinek tartom magam) nem tételezi fel, hogy a világ körülötte csupa olyan emberből áll, akinek ugyanaz fontos, ami neki. Amit leírtam, az egy gondolkodási ajánlat. Ajánlat a lehetőségeink végiggondolására. Egy szerintem érvényes szempontrendszer alapján. És annak tudatában, hogy ezer más szempontrendszer lehetséges. És ezer más értékrend is. A biztonságérzetről nem is beszélve, az aztán végképp szubjektív. De ha vannak hozzám hasonlóan gondolkozó emberek, nekik miért nem kínálhatok egy logikai fonalat? Azért, mert akkor Ön rögtön úgy érzi, hogy kizárólagossá akarom tenni a saját véleményemet? Hogy szavazókat akarok szerezni a Szocialista Pártnak? Vezetni akarom bárkinek is a kezét a szavazófülkében? Netán Önt akarom meggyőzni? Eszem ágában sincs. Milyen alapon tételezi fel rólam bármelyik aljasságot?

Hatni természetesen szeretnék. Mint mindenki. Nemcsak az újságírók. Ön is azért érvel otthon, egy családi vitában, mert hatni akar a családtagjaira. A különbség az, hogy a nyilvános beszédnek olyan jellegű személyes tétje nincs, mint amilyen egy családi vitának. A tétje az, hogy kiderül, van-e olyan mondandóm, amely másoknak tetszik, amely másokat elgondolkoztat, vagy épp ellenkezőleg, vitára, ellenérvelésre késztet. Nem önfeladásra, behódolásra, kritikátlan elfogadásra. Az nem az én műfajom. Hogy lesznek olyanok is, akikből a mondandóm pusztán ellenséges indulatokat vált ki? Hát istenem, kibírom.

Az persze nem árt, ha azt olvassa, ami írva van, nem azt, amit Ön olvasni szeretne. A másik mondandójának megértése alapfeltétele az értelmes vitának. Ha én azt írom, hogy Orbán és a pártja nem fasiszta és nem náci, majd ezt megerősítem azzal (az az egy „teljes bekezdés” erről szól), hogy viszont használja a saját pártján kívül és belül fellelhető nácikat, ugye ebből logikailag is az következik, hogy azért teszi ezt, mert ő maga nem az? Különben mi szüksége lenne rájuk?

Nem helyes, hasraütésszerűen kétségbe vonni a másik ember „őszinteségét”. Ráadásul feltételezheti rólam, hogy ha Orbánt és a pártját nácinak és fasisztának tartanám, megmondanám. Vagy megint úgy gondolja, hogy Önt akartam odamanipulálni a szocialistákhoz egy kegyes hazugsággal? Megnyugtatom, most is téved.

Ami az MSZP szerepét és felelősségét illeti: ajánlom figyelmébe két korábbi írásomat. Mind a kettő a Mozgó Világban jelent meg. A címük nem túl hangzatos, hiszen egy sorozat részei voltak: a Februárban történt az egyik, a Májusban történt a másik.

Természetesen Önnek nem kell Mihancsik-szakértőnek lennie ahhoz, hogy vitatkozzon a véleményemmel. De ahhoz igen, hogy véleményt mondjon rólam.

m.zs.


Stein Á. Dániel - 2010.02.13. 21:14

Mihancsik és Gyurcsány

Mihancsik Zsófia két cikke önmagában is nagy viharokat váltott ki, sőt, mondhatni nagy vitát is. A Magyar Narancs oly nagyra értékelte az első cikket (amely itt jelent meg néhány napra, majd utána a Mancsban landolt), hogy kétszer is reagált rá, egy olvasói levélben és egy publicisztikában. Kár, hogy ez a két reagálás érdemében nem különbözött egymástól, ugyanazt „rótták fel” Mihancsiknak, mármint hogy hogy lehet Szekeres vagy Szili pártjára szavazni. Bár ez kicsit felületes olvasásra utal, inkább kell arra gondolnom, hogy Mihancsik közismert (külszíni) hidegségével szemben a válaszadók indulatai hamar kialakultak, és ezután elhagyták a racionalitás talaját.

A második Mihancsik-cikk az MSZP-n túli világgal foglalkozott: a téma nem a miért volt, hanem a miért nem. Ez szükséges és logikus kiegészítés, hiszen nemcsak az MSZP-re adott szavazatokkal lehet a Fidesz esélyeit csökkenteni. Erre a cikkre reagál Andor Mihály, megfordítva Mihancsik érvelési sorrendjét. Először Gyurcsánnyal foglalkozik, és csak utána érvel az MDF mellett. Úgy gondolom, mégis vissza kell térni térni a Mihancsik megszabta sorrendhez, hiszen bizonyára ő is határozott céllal hagyta Gyurcsányt a végére.

Meg kell mondanom, engem az MDF meglehetősen hidegen hagy, bár rendszerváltást követően volt bennem hajlandóság, no nem csatlakozásra vagy egyetértésre, hanem barátságra. Ennek részben Antall József volt a (személyes) oka, másrészt néhány kollégám, akikkel végigmorogtuk a nyolcvanas éveket, és ők aztán az MDF-ben vállaltak szerepet. Csurka menesztése mindezt erősítette, de az Orbán-kormányba való belépés semmivé tette. Számomra az MDF operettpárt, és meg kell mondanom, ezt a benyomásomat a Bokros-kampánynyitóról készült videó (Index) csak megerősítette. Nem tetszett, hogy a nagyon értelmiséginek tartott Bokros Lajos MDF-színű nyakkendőt visel, a hallgatóságot annyi nyelven köszönti (ez a magyarországi kisebbségeknek szólt? A programból nem derült ki), és erősítette Debreczeni József nyilatkozata, amelyet ugyanebben a videóban lehetett látni. Nagyon zavart Debreczeni lelkesedése – Bokroshoz nem illik a népvezéri ihletés –, továbbá az a teljesen abszurd indoklás, amellyel a pártszövetség (?) fontos képviselőinek, például Retkes Attilának a távollétét magyarázta. Sajnos, félek attól, hogy Andor Mihály hiába bízik abban, hogy Bokros és Debreczeni lesznek a Fidesz kritikusai a következő ciklusban. És ezzel nem arra utalok, hogy nem jutnak be a parlamentbe.

Most jöhet Gyurcsány. Hogy őszinte legyek, Mihancsik cikkének ezzel a részével én sem értek egyet. Nem fogadom el ugyan Andort elemzését: kávéházikonrádosnak érzem a Gyurcsányt illető bírálatait. Nagyon könnyű olyanokat mondani, hogy nem jó politikus, mert nem találta meg a rokonszenves elképzelései megvalósításához szükséges módszereket, nem ismerte fel a megfelelő pillanatokat. Andor Mihály bizonyára megfeledkezett egy nagy magyar politikus, Zrínyi jelmondatáról: sors bona, nihil aliud. Gyurcsány tehetségét és képességeit pusztán az eredményei alapján megítélni igazságtalanság. Ha néhány dolog másképp alakul, akkor most Gyurcsánynak hozsannáznának ugyanazért, ami miatt most alkalmatlannak minősíttetik. Ez a felfogás mindig a középszert igazolja. Ne tegyél semmit, nem hibázhatsz!

Ugyanakkor Varga Dénes állítása, mely szerint Antall és Gyurcsány politikai nimbusza mesterségesen gyártott imázs, teljesen téves, de Varga nem is igazolja ezt az állítását.

Mihancsik Gyurcsánnyal kapcsolatos bizakodását én azonban idő előttinek, bizonyos értelemben megalapozatlannak tartom. Pontosabban, úgy gondolom, ez nem is bizakodás, hanem felszólítás, ajánlat. Mihancsik víziója nem képtelenség. Az MSZP – Isten segedelmével – valószínűleg több pártra osztódhat, miután sikerült összességében kielégítő ellenzéki pozíciót szereznie a parlamentben. Úgy gondolom, hogy ez még mindig kisebb mértékben jár azzal a veszéllyel, hogy a Fideszhez csatlakozna valamelyik rész, mint amennyire ennek a veszélye az MDF esetében fennáll. Viszont én nem látok határozott jelet arra nézve, hogy a jelenleg passzív rezonőrként viselkedő Gyurcsány körül kialakul egy olyan kis párt, amelyik bizalomra ad okot. Ha mondjuk azt hihetném, hogy Bajnai oda fog tartozni, az sokat jelentene. De vajon Gyurcsány gondol-e egyáltalán erre? Ez most még nem fér össze Bajnai jelenlegi pozíciójával, így nem is tisztázható. Úgyhogy én várnék Gyurcsány tekintetében. Egyrészt, mert még nem világos, ki lesz Gyurcsány az új rendben, másrészt, mert nincs szükség arra, hogy a tüzet a látható módon Gyurcsányra és potenciális híveire koncentráljuk.

***

Mihacsik Zsófia válasza:

Kedves Stein Á. Dániel,

A Narancs-ellencikkekre válaszoltam, noha nem nagy kedvvel, inkább csak a főszerkesztő határozott kérésére. Nincs már nekem kedvem bárkivel vitatkozni, beteg vagyok a vitatkozóknak attól a fajtájától, akik szándékosan (vagy felületességből) félreértelmezik, amit olvasnak, csak azért, hogy utána bevihessenek két jobb- vagy balegyenest.

Ami Gyurcsányt illeti: én azért szeretnék még ötven vagy száz évig élni (túl azon, hogy szeretném megtudni, tényleg sok világegyetem van-e), hogy a majdan felszabaduló dokumentumok alapján és a majdan élő elfogulatlan történészek szemszögéből elolvassam, mi történt velünk az elmúlt néhány évben. Hihetetlen mértékben nem látunk be a politikai színfalak mögé, nemcsak információnk nincs, de az elemi működési mechanizmusok szerkezetét, sablonjait se ismerjük, fogalmunk sincs róluk. Nem tudjuk például, hogyan lehet módszeresen, napi szinten felépíteni egy ilyen beszédmódot, amelyet a Fidesz évek óta használ. Ki dönti el, hogy most éppen bankárkormányt vagy tolvajkormányt vernek bele naponta az emberek fejébe, ki számítja ki, hogy melyik fideszes melyik sajtótájékoztatón, hányszor kell hogy elmondja a „hazug” szót ahhoz, hogy hasson, kik és hogyan gondolták végig napi cselekvési és beszédfordulati szintre lebontva, a napi sulykolások távlati hatásait is kiszámítva Gyurcsány „amortizálásának” ördögi technikáját és pszichológiáját. Kismillió ilyen példát tudnék mondani. Meggyőződésem, hogy nagyon-nagyon át vagyunk verve, nagyon-nagyon hülyének vagyunk nézve, nagyon-nagyon le vagyunk kezelve. Az is meggyőződésem, hogy Orbán és közvetlen környezete nemcsak rajtunk, az ellenfelein röhög nagyokat a maga mélyen cinikus módján, az ostobaságunkon, a tehetetlenségünkön, a kétségbeesett kapálózásainkon, hanem a saját hívein is. Dróton rángatható nyomorult bábuknak tekinti őket, akiknél pontosan kiszámítható, Orbán melyik hamis szónoki mondatánál fogják elsírni magukat tiszta szívvel gyönyörűségükben. Szegény-szegény emberek. Ők ezért, mi azért. Meggyőződésem az is, hogy kései utódaink döbbent értetlenséggel állnak majd ez előtt a valószínűleg nagyon primitív manipulációsorozat előtt, amelynek mindannyian áldozataivá váltunk. A Fidesz-ellenfelek így, a Fidesz-hívek úgy. És Gyurcsány is. Gyurcsány is, azért, mert mi is.

Ezt szeretném egyszer, valamikor átlátni.

De abban biztos vagyok, hogy én (mi) nem tudom (tudjuk) a mainál erőteljesebben ráirányítani a tüzet Gyurcsányra és potenciális híveire, akkor sem, ha folyamatosan a jövőjét latolgatjuk. Nem lehet elbújni a Fidesz elől. Látjuk, a Gyurcsány-szörnyeteg végig ott lesz a kampányukban.

m. zs.


Surányi Bálint - 2010.02.13. 20:35

Kedves Mihancsik Zsófia,

Már másodszor gyürkőzik neki tiszteletreméltó buzgalommal, hogy a demokrácia fennmaradásában érdekelt politikai hontalanokat az MSZP-re szavazásra rábírja. Úgy érzem, mást kellene tennie. Jelenleg - február közepén - arról kellene a hontalanokat győzködni, hogy eszükbe se jusson otthon maradni, vagy érvénytelenül szavazni. Ezen túl arra is érdemes figyelmüket felhívni, hogy szavazatuknak akkor van értéke, ha az nem vész el. Áprilisig ma még nem láthatunk előre.

Sajnos a demokratikus rend fennmaradását képviselni hivatott pártok ma nap mint nap sokat tesznek saját helyzetük megnehezítéséért. Ebbe kívülről nem lehet beleszólni, meg kell várni, hogy a választási kampány véghajrájában egyáltalán milyen választék tárul a szemünk elé. S abból kell (egyből, vagy kettőből) a kisebbik rosszat kiválasztani. De aztán választani!

Külön nem tartom szerencsésnek a bonyolult Gyurcsány - problematika bevonását a választási harcba. Ha egyszer pártja és ő maga úgy látta jónak, hogy ezt ne tegye, elég szerencsétlen dolog ezt megpróbálni "kívülről" felülírni.

Őszinte nagyrabecsüléssel

Surányi Bálint

***

Mihacsik Zsófia válasza:

Kedves Surányi Bálint!

Mihez képest vagyok „kívülről”? Én egy magyar választópolgár vagyok. Nem vagyok párttag, nincsen (nem maradt) pártom, amelynek drukkolhatnék, az MSZP taktikáihoz, stratégiáihoz semmi közöm, Gyurcsány Ferenchez meg annyi van, mint bárkinek, aki ennek az országnak a politikai és közszereplőit figyeli. Miért kellene „a pártja és az ő” szempontjait figyelembe vennem? Én a saját fejemmel gondolkozom (legalábbis megpróbálok), nem az övékkel.

Ők viszont politikusok, a terveikben azzal is számolniuk kell, hogy némely állampolgárok „kívülről” belekotyognak a dolgaikba, nem? Szerintem nekik kell alkalmazkodniuk hozzám, nem nekem hozzájuk.

Egyébként azt is lehet mondani a többi választópolgárnak, amit Ön fontosnak tart, hogy menjenek el szavazni, és ne szavazzanak érvénytelenül. De én nem ezt akartam mondani. Ezt mondja el nekik Ön! Szerencsére sokan vagyunk, és sokunknak más jut eszébe, mint a többieknek, de van fórumunk (ez itt), és mindannyian elmondhatjuk, amit a saját szempontunkból fontosnak tartunk. Különösen, hogy az egyik nem zárja ki a másikat.

m. zs.



Varga Dénes - 2010.02.13. 8:05


Mihancsik Zsófia első cikkének híre már eljutott hozzám, amikor alkalmam nyílt cikkének folytatását elolvasni. Bár végkövetkeztetésének helyességével továbbra sem értek egyet, végül is kellemesen csalódtam, és tetszett, amit olvastam. Amiben mindenképpen egyetértünk, az az, hogy demokráciában ritka az olyan ország és ritka az olyan választás, ahol az emberek egy része az eredményt ne éreznék tragédiának. Szerintem tárgyilagosabban kellene azt szemlélni, hogy egyszer az egyik, máskor a másik párt nyer.

Nagyon nem értek egyet Gyurcsány Ferenc megítélésével. Az én szememben kicsit hasonlít Gyurcsány helyzete Antalléhoz: teljesen megalapozatlanul kialakult körülöttük egyfajta nimbusz. Bár ügyes és tehetséges emberekről van szó, azt is látni kell, hogy miniszterelnökként nem tudtak sokat tenni ezért az országért. Kétségtelen, hogy a rendszerváltás veszteségeiről aligha lehet abban a könnyed stílusban beszélni, ahogyan azt például az MDF programjának az előszavában olvashatjuk. A veszteségek jó része elkerülhető lett volna, ha akkor rátermettebb vezetőink vannak. Ugyanígy feltehető a kérdés, mi lett volna, ha olyan vezető ül Gyurcsány helyett a miniszterelnöki székben, aki például az ingatlanadó ötletét két mondattal lesöpri az asztalról, és nem tűri az évekig tartó huzavonát? (És nem siránkozik az őszödi beszédben, hogy ez sem akar sikerülni...)

Egyetértek azzal, hogy az SZDSZ és az MSZP vállalhatta volna azt a szerepet, hogy baloldali liberális erőként védi az egyén szabadságát azokkal szemben, akik hajlamosak lennének az embert intézmények rabszolgájává tenni. Ám az SZDSZ és az MSZP egy felszínes jobboldali gazdaságpolitikai kaland kedvéért lemondott erről a szerepről. Az MSZP-re szavazni szerintem olyan, mintha hajótörés után egy biztosan elsüllyedő roncsdarabba kapaszkodva fecsérelnénk el azt az energiánkat, amivel esetleg kiúszhatnánk a partra.

***

Mihacsik Zsófia válasza:

Kedves Varga Dénes!

Szerintem én nem a demokráciát nem szemlélem tárgyilagosan – hol az egyik párt nyer, hol a másik –, hanem a nyerésre álló párt tárgyilagos (tíz éve, sőt húsz éve tartó) szemlélése után oda jutottam, hogy nekem biztosan (és szerintem az országnak is) nagyon rossz lesz, ha ő nyer. Sokszor megindokoltam már, hogy miért, úgyhogy most nem tenném. Mindenesetre ez a meggyőződésem nem pusztán rokonszenv-ellenszenv alapon alakult ki. És attól, hogy az ő hatalomra jutásukat „tragédiának” tartom (nem annak „érzem”, ismétlem, nem drukkerszellemről és drukkerszívről van szó, hiszen nem drukkolok velük szemben senkinek), még nem vagyok nem-demokrata, mi több, szerintem nem-tárgyilagos se vagyok. Hacsak nem azt tekintjük tárgyilagosságnak, hogy az ember mindent szó nélkül elfogad és tudomásul vesz, amit Isten, a sors, a történelem, a demokrácia, netán honfitársainak többsége rámér.

Az őszödi beszédről is nagyon más véleményen vagyunk.

Ami meg azt illeti, hogy az SZDSZ és az MSZP lemondott az egyén szabadságának a védelméről: szerintem nem mondott le. Szerintem az MSZP-nek ez nem is volt célja, egyszerűen csak megtanulta és megszokta, hogy békén hagyja az emberek magánszféráját. Az SZDSZ meg ebben a védelemben, szerintem, sosem jutott túl a doktriner jogvédő állásponton, aminek az évek során egyre kevesebb köze volt ehhez az országhoz és az itt élő emberek problémáihoz. Szerintem ezért is bukott meg.

m. zs.


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!