Félázsia
- Részletek
- Napi apró
- 2012. július 31. kedd, 04:00
- Fazekas Csaba
Orbán Viktor miniszterelnök (jó témát szolgáltatva a sajtónak és az internetes kommentelőknek) „félázsiainak” minősítette a magyar népet, s ha jól értem szavait, ezt valamiféle pozitívumnak, legalábbis adottságnak tekinti. Nekem is szöget ütött a fejembe ez az 50 százalékos kontinens-megjelölés, annyira, hogy sokakkal ellentétben tovább sem tudtam gondolni a mondat második felét, pedig jaj, de nagyon érdemes. (Miszerint a félázsiaiság jellemzője, hogy erővel lehet ráébreszteni a kívánatos összefogásra.)
Szóval a magyar nyelv gyakran, szemléletes formában biggyeszti oda a „fél” szócskát valami elé, s ez nagyon komolyan jellemezheti a beszélő szándékát valamiféle tartalom kifejezésére. Gondoljunk csak a félig telt pohár közismert példázatára, miszerint figyelmünket koncentrálhatjuk a pohár üresebb vagy itallal telt részére. Ha azt mondjuk, „félúton” vagyunk, gondolhatunk a megtett távolság tapasztalataira vagy az előttünk álló, az óhajtott célig elvégzendő feladatainkra és megpróbáltatásainkra egyaránt. Ugyanez a helyzet a sportmérkőzések „félidejével” is. Szemléletes a „félszemű” kifejezés (ami ugyebár a homo sapiensnek alapesetben meglévő látószerv-összességének felét, vagyis egy egész szemet jelent), vagy az, ha „fél lábbal” bent vagyunk valahol, ami szintén egy jobb vagy egy bal lábat jelent. Amikor „féleszűnek” tituláljuk embertársunkat, nem a meglévő agytevékenységét minősítjük pozitívan, hanem a hiányzó értelmi képességeire utalunk, és sok esetben valójában arra utalunk, hogy vonatkozó szürkeállományának meglétét teljes egészében kétségbe vonjuk.
Hasonlóképp elgondolkoztat, hogy amennyiben miniszterelnökünk „félázsiainak” minősít bennünket, akkor miből állhat szerinte a másik felünk. Tekintve a földteke kontinenseinek erősen limitált számát, továbbá Amerika, Afrika, Ausztrália és az Antarktisz távolságát, csak Európa jöhet szóba. Akár még szép és nemes gondolat is lehetne, hogy ázsiai eredetű honfoglaló eleink leszármazottai – megőrizve a Keletről hozott értékeket – megtermékenyültek az „európai” kultúra és identitás elemeivel, s e konglomerátum szerencsés volta adja a magyar nemzetkarakterológia mással össze nem vethető sajátosságait. Csak az a kérdés, Orbán Viktor melyik félre koncentrál, az ázsiaira vagy az európaira. Legutóbbi megnyilatkozásaiból úgy tűnik, utóbbi 50 százalékos arányát még sokallja is, és erősebben vonzódik bizonyos (ott sem kizárólagos) „ázsiai” elemek iránt. Mert ha nem így lenne, jellemzésünkkor „féleurópai”-t mondott volna inkább. Hogy a magyar nép egészére a „féleurópai” mennyire vonatkozik, vitatható. Orbán hatalomgyakorlásáról viszont (annak félidejében) már bizonyosan elmondható. A következő fél ciklusának kérdése, hogy egésszé válik-e a most még fékész „ázsiai” állapot. Ez pedig sajnos nem egy féligazság.
(Fazekas Csaba)
Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!
