Két megjegyzés a bírók nyugdíjazásához
- Részletek
- 2012. július 28. szombat, 05:18
- Sándor Zsuzsa
Ki kit sajnál?
Handó Tünde a Magyar Narancsnak azt nyilatkozta, sajnálatosnak tartja, ha „nagy tekintélyű bírók olyan kezdeményezésekkel élnek, ami jogi nonszensz. Én óva inteném ezeket a kollégákat attól, hogy ilyen akciókba kezdjenek, mert csak a saját szakmai tekintélyüket ássák alá”. Azt már meg sem kérdezem, honnan tudja mindezt az Országos Bírósági Hivatal elnöke, hiszen már korábban is bizonyította jövőbe látó képességét.
Én mint a „nagy tekintélyű” bírák egyike viszont őszintén sajnálom Handó Tündét – akit annak idején, mint a Munkaügyi Bíróság elnökét, igen nagyra becsültem –, hogy nem ismeri a közjogi érvénytelenség fogalmát. Amikor az Alkotmánybíróság visszaható hatállyal semmisít meg egy törvényt – amint az jelen esetben a bírák kényszernyugdíjazásáról szóló törvény esetében történt –, akkor minden olyan intézkedés, amely a közjogilag érvénytelen jogszabályon alapult, ugyancsak érvénytelenné válik. Ezt „jogi nonszensznek” nevezni enyhén szólva is nonszensz.
Handó Tünde pontosan tudja és érti, az, hogy a felmentett bírákat munkaügyi bíróságra „tereli”, nem más, mint időhúzás. Időhúzás akkor is, ha a törvény erejénél fogva ezeket az ügyeket soron kívül kellene letárgyalni, miként azt az Országos Bírói Tanács (OBT) elnöke állítja. Nem véletlenül kérte Cserni János, az Ideális Bírósági Igazgatásért Közhasznú Egyesület (IBIKE) elnöke az OBT-t, hogy rendelje el a soronkívüliséget, hiszen gyakorlatból tudjuk, hogy a törvényben soron kívülinek előírt ügyek is sorba állnak, nem mindegy tehát, hogy közülük melyeket kell az OBT határozata alapján előbbre sorolni.
Erősen kétlem, hogy a munkaügyi bíróság(ok) visszaállítanák 234 bíró szolgálati viszonyát és 234 esetben megsemmisítenék a köztársasági elnök határozatát (ez utóbbit meg sem tehetik). Nem hiszem, hogy a „nagy tekintélyű” bírák csorbították volna saját szakmai tekintélyüket. Azt sem hiszem, hogy bírósági döntésre lenne szükség, hogy az államfő ismételten kinevezze mindazokat a bírákat, akiket egy közjogilag érvénytelen törvény alapján mentett fel. Ehhez ugyanis még egy újabb törvény sem kell.
Handó Tünde állításával ellentétben a jelenlegi jogi helyzetből a következő lépések következnének:
1. A köztársasági elnök visszavonja a felmentő határozatokat.
2. A bírák megkapják a jogellenes felmentésük óta eltelt időre a kiesett fizetésüket.
3. Ha megszületik az eddigihez hasonló újabb törvény – miként ez Orbán Viktor nyilatkozata alapján várható –, a bírákat ismét felmentik.
4. Az újabb felmentéssel kezdődhet meg a hathónapos felmondási idejük.
A végeredmény pedig pontosan ugyanaz lenne, mintha a munkaügyi bíróság a szolgálati viszony „helyreállítása” helyett (bár ezt egyedül nem is teheti meg) kártérítést ítélne meg a bíráknak.
Handó Tünde az eddigi bírói gyakorlatra hivatkozva állítja, hogy ha a munkaügyi bíróság megállapítja a szolgálati jogviszony jogellenes megszűnését, akkor „az államfő ismételten kinevezi a bírót”. Az én benyomásom ezzel ellentétben az, hogy az „eddigi bírói gyakorlatban” egyre kevésbé bízhatunk.
Semmi sem olyan, mint volt. Sem a jogalkotás, sem a jogértelmezés, sem a jogalkalmazás. Megváltozott körülöttünk minden. És nem a helyes irányba.
A köztársasági elnök a demokratikus működés legfőbb őre
Az alább közzétett nyílt levél előzménye köztudott: az Alkotmánybíróság (Ab) megsemmisítette azt a törvényt, amelynek alapján több mint kétszáz bírót felmentettek tisztségéből. Az Ab ugyanakkor azt is kimondta, hogy döntése révén a bírák szolgálati jogviszonya automatikusan nem áll helyre. Ezért az érintett bírák levélben fordultak a Köztársasági Elnökhöz:
„Dr. Áder János úrnak
Magyarország Köztársasági Elnökének
Budapest
Tisztelt Köztársasági Elnök Úr!
Az Alkotmánybíróság a 33/2012. (VII.17.) AB határozatával megállapította, hogy a bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló 2011. évi CLXII. törvény (Bjt.) 90. § ha) pontja, valamint a 230. §-a alaptörvény-ellenes, és e rendelkezéseket hatályba lépésük napjára visszaható hatállyal – 2012. január 1. napjával – megsemmisítette. Az Alkotmánybíróság a határozat indokolásában kimondta, hogy az alkotmányellenessé nyilvánított törvény alapján felmentett bírák szolgálati jogviszonya az alkotmánybírósági döntéssel automatikusan nem áll helyre.
A Bjt. 89. § c) pontja szerint a bíró szolgálati jogviszonya a köztársasági elnök felmentésről szóló határozatával szűnik meg. Az érintett bírák felmentéséről szóló 96/2012. (V.2.) és 155/2012. (VII.6.) KE határozatok a fentiek szerint megsemmisített törvényi rendelkezéseken alapulnak.
Az Alkotmánybíróság határozatának joghatása az, hogy minden bírói szolgálati jogviszony megszüntetésére vonatkozó köztársasági elnöki felmentő határozat, valamint munkáltatói döntés alaptörvény-ellenes, tehát joghatás kiváltására alkalmatlan. A felmentő határozat olyan közjogi aktus, amely az Alkotmánybíróság határozata következtében közjogilag érvénytelen.
Az Alaptörvény 9. cikk (1) bekezdése kimondja, hogy a köztársasági elnök, aki Magyarország államfője, és aki kifejezi a nemzet egységét, „őrködik az államszervezet demokratikus működése felett”. Az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésében megfogalmazott jogállamiság elvét kirívóan sértő jogállapot fenntartását jelentené a nem létező törvényi rendelkezésen alapuló köztársasági elnöki határozatok hatályban tartása.
A kifejtettek alapján kérjük Elnök Urat, szíveskedjen visszavonni a bírák felmentéséről szóló határozatait.”
A bírák a levelet július 27-én, pénteken juttatták el a Sándor Palotába. Nyilvánvalóan felmerül a kérdés, vajon mit tehet, mi tesz majd Áder János?
Az, amire a Köztársasági Elnöki Hivatal hivatkozott – még a levél érkezése előtt, de ezt már kezdjük megszokni –, egyáltalán nem helytálló. Az Alkotmánybíróság feladata és felelőssége az, hogy a jogalkotás – mind az eljárást, mind pedig eredményét tekintve – az Alaptörvénnyel összhangban valósuljon meg. Ebből nyilvánvalóan következik, hogy határozatának indokolásában a jogalkotás körében fogalmazta meg az érintett bírák további jogi helyzetét, hivatkozva a Bjt. szabályaira. Az Alkotmánybíróság kizárólag a jogalkotásra adhat utasítást, csak ebben a körben adhat feladatot a jogalkotónak. Nem mondhat tehát semmit sem a „pereskedésről”, sem arról, hogy a köztársasági elnök mit tegyen.
Az alkotmányos és törvényes megoldás természetesen az lenne, amit a bírák kértek. Elvárható az államfőtől az önkéntes jogkövetés. És ha Áder János mégsem így dönt?* Lesz-e, lehet-e a magyar jogrendszerben ennek valamilyen következménye? Létezik-e Magyarországon a bíróságon kívüli alkotmányos vádemelési eljárás – vagyis az a fajta „impeachment” amelyet Clinton elnök ügyében ismerhetett meg a hazai olvasó?
Bizony, létezik, még ha nem is ez a neve. Az Alaptörvény 13. cikke rendelkezik erről. Kimondja, hogy ha a köztársasági elnök tisztsége gyakorlásával összefüggésben valamely törvényt szándékosan megsért, az országgyűlési képviselők egyötöde indítványozhatja tisztségétől való megfosztását. A megfosztási eljárás megindításához az országgyűlési képviselők kétharmadának (titkos) szavazata szükséges. A cselekmény elbírálása az Alkotmánybíróság hatáskörébe tartozik. Ha az Alkotmánybíróság az eljárás eredményeként a szándékos jogsértés tényét megállapítja, a köztársasági elnököt tisztségétől megfoszthatja.
Igazi jogállamban ez így működik. Igazi jogállamban.
Sándor Zsuzsa nyugalmazott bíró (nagygeneracio.hu)
Sándor Zsuzsa a Fővárosi Bíróság büntetőbírója, illetve szóvivője, később az Országos Igazságszolgáltatási Tanács szóvivője volt. A Fővárosi Bíróság (ma már Törvényszék) I. fokú büntető tanácselnökeként küldték nyugdíjba.
* A szerk. megj.: Természetesen nem így döntött.
A Köztársasági Elnöki Hivatal közleménye
2012. július 27., péntek 16:54
„Biztosak vagyunk abban, hogy a Köztársasági Elnöki Hivatalhoz levélben forduló bírák, akik a felmentésük visszavonását kérik a köztársasági elnöktől, mindannyian maximális tisztelői az Alkotmánynak és a jogállamnak. Ezért számukra is nyilvánvaló és egyértelmű az Alkotmánybíróság határozata, melyben szó szerint ez áll:
„Az alkotmányellenessé nyilvánított törvény alapján felmentett bírák szolgálati jogviszonya nem áll helyre az alkotmánybírósági döntés erejénél fogva, hanem további jogi helyzetüket a Bjt. szabályai szerint lehet rendezni.”
Az Alkotmánybíróság határozata alapján tehát világos és egyértelmű, hogy a köztársasági elnöknek nincs alkotmányos lehetősége arra, hogy a kérelmükben megfogalmazott eljárás szerint ügyükben intézkedjen.
Altorjai Anita
sajtóigazgató
Köztársasági Elnöki Hivatal
Sajtóigazgatóság”
Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!
