A pancserek támadásáról
- Részletek
- Fazekas Csaba
- 2012. július 20. péntek, 03:31
Kövér László házelnöknek úgy látszik, megtetszett az egykori koalíciós partnere által copyrightolt „pancserpuccs” kifejezés. Torgyán József 1992-ben nevezte így azokat, akik őt az FKGP elnöki tisztségéből akarták őt kiakolbólítani, sikertelenül. A kifejezés összetettebb jelentéstartalmú, mint amit első hallásra a vicces megfogalmazás takar. Torgyán akkor kifejezésre akarta juttatni egyrészt azt, hogy a nagyhatalmú és követői által tisztelt elnököt állandóan nemtelen támadások érték (pedig ő volt legitim és neki volt igaza…), másrészt azt, hogy az elmozdításával próbálkozók szánalmas senkik, akiknek az akciója szappanbuborékként pattant szét az éber és elkötelezett hívek ellenállásán.
Kövér ugyanezt a kifejezést használta 2002-ben a szocialistákra is, múlt vasárnapi interjújában pedig az Orbán Viktor elleni elvetélt támadásokat minősítette ekként. (Ld. még itt és itt.) Az országgyűlés elnökének szavaiból – egyébként nem először – egy hazai és nemzetközi összeesküvés képe rajzolódik ki, amelynek 2010 óta egyetlen célja, hogy Orbán Viktort elmozdítsák abból a számára fenntartott pozícióból, amelybe a magyar nép emelte őt, és ahol meg is akarja tartani. A jobboldalon amúgy nagyon is divatozó összeesküvés-elméletet az ország egyik legfőbb közjogi méltósága is magáévá tette. Mint kifejtette, Magyarországot korábban „gazdasági árnyékhatalmak ügynökei” kormányozták, akiknek a kezéből az „utolsó pillanatban” sikerült kiragadni leigáztatásunk személyi feltételeit.
Akár vicces is lehetne, hogy Kövér sem tudta (vagy akarta?) megmondani, hogy kik is ezek a sötét külső hatalmasságok, akik eszközökben nem válogatva kívánják az egyedül arra jogosult személytől az ország irányítását elragadni. (Ahogy egy tudósítás fogalmazott: „ezek olyan nehezen megfogható és megnevezhető pénzügyi és politikai körök, amik nemcsak hazánkat, hanem a nemzetállamokat akarják tönkre tenni”.) A jobboldali gondolkodásmód populárisabb vonulatához tartozó felfogás 2010 óta uralja a vezető kormánypárt prominenseit is, el is hatalmasodott rajtuk, s gyanítható, hogy az önmagukat állandóan az igazság letéteményesének tartott, ezáltal a magyarság számára a rosszakaratúak folyamatos támadásainak kitett Orbán-kép sulykolása erősödni fog, a következő választási kampányt pedig alighanem tematizálni fogja.
A gondolatmenet néha bukfencet vet, hiszen például Kövér is beszélt arról, hogy Magyarországot az obskúrus külföldiek „mellékhadszíntérnek” tekintik (akkor viszont miért mozgatnának meg minden követ „ellenünk”?); ha támadóink tényleg kvázi a világ urai, hogy lehetnek ennyire pancserek; arról nem is beszélve, hogy a Fidesz 2009-ben finoman szólva nem emelte fel szavát a korábbi választásokon többséget kapott miniszterelnök (Gyurcsány) védelmében stb.
Phalanx – flickr/Aceton
De a „pancserpuccs” kifejezés használata, sőt koptatása közben nem árt belegondolni, hogy a házelnök ezúttal nem egy párt maroknyi sértett figuráját nevezte pancsernek, hanem egy nagyon-nagyon széles kört. Az Orbán-kormánynak ugyanis két év alatt sikerült elszigetelnie magát, a Kövér-nyilatkozatokból is látszik, hogy bizalmatlanná tette az Egyesült Államokat, a nyugat-európai nagyhatalmakat, az EU-t és az IMF-et, a szomszéd országokat, a kisebbségi magyarok bizalmát élvező pártokat, sőt még a hazai társadalom jelentős részét is, nem is beszélve a sajtóról, rádióállomásokról, mindenféle európai testületekről. Ennyi „támadóval” tényleg nem könnyű felvenni a harcot, pláne úgy, hogy a sokfrontos harcban nemcsak kreálja az ellenségeit, hanem vizionálja is őket, aztán bedől a saját propagandájának. Persze a következtetést a fideszesek számára logikussá teszi az, hogy a magyar nép hitük szerint továbbra is egy emberként áll vezetője mellett. Ennek önigazolására még sokáig fognak hivatkozni a januári „békemenetre”, vagy a kormány melletti kiállásként értelmezhető, utcán hullámzó tömeg képeire (lásd például március 15.), szerveznek „konzultációkat”, amelyek eredményeiből a hatalom folyamatos legitimációját olvassák ki. (Ezért is szervezik a konzultációkat, a „nép” véleményére ugyanis kevéssé sulykolt kérdéseknél nem ennyire kíváncsiak.) Ugyanígy időről időre megnyugtatják magukat, hogy a „pancser-internacionálé” meg-megújuló támadásai ellenére Orbán továbbra is pozíciójában marad, a Fidesz hatalmát pedig a fél világ ellen a „magyar nép” folyamatosan biztosítja.
Legalábbis egy esetleges választási vereségig. (Azt pedig majd el lehet adni önmaguk számára úgy, hogy a mostani pancserek tervét végül csak siker koronázta.) Az ettől való paranoiás félelem pedig rosszabb nyilatkozatokra, vagy – Isten őrizz – intézkedésekre is ragadtathatja a kormánypártot illetve vezető politikusait.
Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!
