Gyöngyszemek
- Részletek
- Lendvai L. Ferenc
- 2012. július 19. csütörtök, 03:49
A magyar miniszterelnökben minden publicista bízhat. Heti rendszerességgel áll elő ugyanis újabb és újabb hülyeségekkel, amelyeket akár csak idézni is elegendő, annyira abszurdak. Legutóbbi tv-nyilatkozatából most néhány ilyen gyöngyszemet fogok fölidézni, a lehető legminimálisabb kommentárral:
A kérdést úgy kell feltennünk, hogy az ingatlanadó szolgálná-e Magyarország érdekét, hozzásegítené-e Magyarországot ahhoz, hogy kihozza magából azt, ami egyébként tehetségben és képességben benne van? Nem segítené hozzá. […] A vagyonadó sem. […] Magyarország jobb annál, mint ahogyan teljesített, […] mert rosszul volt megszervezve az ország. Ennek szimbolikus kifejeződése volt a munka-, a vállalkozás- és családellenes adórendszer.
Tehát: 1. Az ingatlanadó és a vagyonadó munka-, vállalkozás- és családellenes. 2. Ezek miatt teljesített eddig rosszul az ország – hát még ha be is lettek volna vezetve!
Na, most ha innen nézem, akkor az európai válságkezeléseknél azt látom, hogy amivel arrafele próbálkoznak, az nem segít. […] Magyarország e tekintetben nem szerénykedett, tehát mi próbálkoztunk mindenfajta olyan megoldással, ami a magyar karakterből egyébként adódik. Tehát a magyar mégiscsak egy rebellis fajta is, meg újító is. Bevezettünk bankadót, multiadót, […] amely a tranzakciós illetékhez vezet. […] Más országok is próbálkoznak vele. Franciaországban is bevezették: ott két ezrelék, nálunk csak egy, ott szűkebb, itt szélesebb körben alkalmazzuk.
Tehát: 1. A bevezetett adók a magyar karakterből következnek, nyilván, mert minden magyar: betyár, s ott rabol, ahol tud. 2. Más országok is ilyen adókat használnak, habár szűkebb körben – hát ez az, aránytalanul szűkebb körben.
Így került be a magyar válságkezelés forgatókönyvébe a bankadó, a multiadó, a devizahitelesek kimentését szolgáló sajátos intézkedéssorozat, de így került be egyébként az arányos adórendszer is a középosztály megerősítése érdekében. […] Nagy vihart is kavartunk ezekkel az intézkedésekkel, de ezeket mind megvédtük, és azóta az Európai Unió kimondta, hogy a magyar válságkezelés sikeres.
Tehát: 1. A rabló és csaló jellegű intézkedéseket a kormány megvédte az Európai Unióval szemben – ami persze nem volt nehéz, mivel az Unió belügynek tekintette őket, s nem követelte a visszavonásukat. 2. És állítólag kimondta viszont, hogy a magyar válságkezelés sikeres – csak azt nem tudjuk, hol, mikor, ki mondta ezt ki.
[A] balosok, tehát az európai baloldal az Európai Parlamentben többségben van, ugyan a legnagyobb frakciót mi adjuk, az Európai Néppárt, de nem érjük el az 50 százalékot. A balosok együtt a liberálisok és a szocialisták meg a zöldek többen vannak; […] nagyon gyakran innen itthonról hozzák a nyakunkra a külföldieket.
Tehát: 1. Nem is az Európai Unióval van a baj, hanem az Európai Parlamenttel, mert ott a „balosok” uralkodnak: mindenki „balos” ugyanis, aki nem a Néppárthoz tartozik – érdekes politológiai tézis. 2. És természetesen az itthoni „balosok” uszítják őket.
Kétségkívül igaz, hogy az európai gazdaságok ma, ha a kormányok nem segítenek rá speciális eszközökkel, nem tudnak munkát adni az embereknek, de hát azért vagyunk mi, mármint az európai kormányok, azért van a magyar kormány, hogy megtalálja azokat a módszereket, amelyekkel meg tudja védeni az emberek munkahelyeit, illetve új munkahelyeket tud létrehozni, és akárhogyan is, minden kritika ellenére is, azt azért érdemes talán eredményként Magyarországnak felírni a saját bizonyítványába, hogy 120 ezerrel többen dolgoznak, mint a kormányváltáskor.
Tehát: 1. A közmunkákkal a kormány megvédte (???) az emberek munkahelyét. 2. És bár közmunkában, de mégis többen dolgoznak – csakhogy ez nem a szó valódi értelmében vett munkahelyteremtés, és föltehetőleg többe is kerül, mint amennyi hasznot hoz.
Most ezért az IMF-tárgyalásokat is csak abban a részében tudjuk majd elfogadni, az IMF feltételeit, amiről hisszük mi, magyarok, hogy ha azt megtesszük, akkor az jobbá teszi Magyarországot. […] Magyarországot a magyarok kormányozzák. Ha egyszer a Magyar Országgyűlés úgy döntött, hogy tranzakciós illeték lesz, meghatározta annak a körét, akkor az úgy lesz.
Tehát: 1. Nem az a cél, hogy a kormány megállapodjon az IMF-fel, ami ugyanis az ország eminens érdeke lenne, hanem az, hogy kitartson a saját mániái mellett. 2. Ha a magyar országgyűlés (praktikusan: a kormány) valahogyan dönt, arról nem lehet több vita – mintha nem is lennénk a nemzetközi közösség és az Uniói tagjai.
Ezt hagytam a végére, bár az interjú elején került szóba. Minden más ugyanis blabla, a lényeg ebben a tételben van kimondva. A miniszterelnök nem azért beszél hülyeségeket, mintha hülye lenne. Nagyon is rafinált fickó, aki másokat néz hülyének, miközben hülyének tetteti magát. Valódi célja az, hogy az IMF-tárgyalásokat jövő márciusig elhúzza, amikor majd uralma alá hajthatja a Magyar Nemzeti Bankot, s végrehathatja legnagyobb bankrablását: elveheti a bank devizatartalékát. Ennek elszórásával azután újabb hatalmas gazdasági győzelmeket fog majd tudni fölmutatni.
Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!
