Kedves Galamus!

Nagyon sajnálom, hogy Gerő András cikke újabb megosztást keltett a balliberális táboron belül. András nagy érdeme, hogy felvetetett egy rendkívül súlyos problémát, kár, hogy ezt erősen Romsics személyéhez kötve tette, és így rossz vágányra került az ügy. Ezt Andrásnak kellene helyrehoznia. A mai cikkével ez nem sikerült. Ezért küldöm Önöknek esetleges publikálásra az alábbi levelet, amelyet a régi ismeretség, baráti kapcsolat okán írtam tegezve. Üdvözlettel: Pataki Pál (ny. nagykövet)

Kedves András!

A mai cikked címével már megint rossz vágányra tereled a vitát. Első cikked egyáltalán nem morális pánikot váltott ki, hanem bosszúságot, sőt haragot. Morális pánikba inkább Te eshettél, mert kontraproduktív lett egy közmegbecsülést élvező tudós ellen indított támadásod. Most azzal győzködöd magad is, hogy az antiszemita értelmezési keret ellen emeltél szót. Sajnos azt a nagy hibát követted el, hogy ezt kizárólag Romsics kijelentéseivel illusztráltad, rá hegyezted ki, úgy fogalmaztál, hogy nagyot csattanjon. Az általad bemutatott antiszemita interpretációs sémák leleplezése teljesen jogos. Ezt nem kellett volna Romsics személyéhez kötnöd – márpedig ezt tetted, sajnos még a címmel is, hiszen Romsicsról mint akadémikusról írsz.

Kedves András, az még a kisebb baj, hogy Romsics elleni támadásod miatt bírálnak, az a baj, hogy a cikk rajtad csattant, és nem a borzasztóan fontos tartalmi mondanivalón, amiről igenis beszélni kell. Igenis, nagyon nagy probléma, hogy a magyar zsidóság nagy részének meggyilkolását nem tekintik* sorsfordító történelmi eseménynek. Az első fontos cikk tévútra vitte a vitát. Ez a második a bírálóidat bírálja, megint mellélőttél. Inkább nem is minősítem azt a kommunikációs trükköt, hogy szembeállítod az aláírókat a nem-aláírókkal, és magadat hozod ki győztesnek.

Meg kellene végre írnod a harmadik cikket, amely a lényegre koncentrál, ahol kikapcsolsz minden személyeskedést és hiúságot. Ez a cikk, amelynek a címe lehetne, mondjuk „Antiszemita értelmezési sémák és veszélyek”, egy szigorúan elkülönített, rövid szubjektív bevezetővel kezdődhetne, amelyben önkritikus hangon sajnálkozol, hogy rosszul indítottad el a vitát, amely immár halaszthatatlan feladata (nem csak) a történettudománynak.

Üdvözlettel:

Pataki Pál

* A szerk. megj.: Szerintem Gerő András egyebek mellett arról beszélt, hogy nem megengedhető, hogy az ilyen beszéd- és szemléletmódnak Magyarországon ne legyen felelőse. Például azért, mert védi a tekintély. Azaz hogy bizonyos esetekben és személyeknél elég legyen így fogalmazni – általános alannyal: „nem tekintik” –, ahogy Pataki Pál teszi ebben a levelében. Gerő viszont éppen arról írt, hogy Magyar sorsfordulók 1920–1989 című könyvében éppen Romsics Ignác követte el „ezt a nagy problémát”. Ki-ki eldöntheti, melyik fogalmazást tartja etikusnak is, felelősnek is, célravezetőnek is (m. zs.)

Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!