Quod licet Iovi non licet bovi
- Részletek
- Napi apró
- 2010. június 16. szerda, 13:06
- Balogh S. Éva
Ez az agyoncsépelt latin mondás jutott az eszembe, amikor arról olvastam, hogy a magyarok általában, és jobboldali politikusok különösképpen, fel vannak háborodva, hogy Robert Ficoék hazafiasságra akarják nevelni a fiatalságot. Több újságban lehetett arról olvasni, hogy még Szlovákiában is visszatetszést keltett az a törvény, amely elrendelte, hogy április elsejétől kezdve a himnusz meghallgatásával kell kezdeni a tanítási hetet; minden osztályban ki kell függeszteni a nemzeti zászlót, a címert, az alkotmány bevezetőjét és a nemzeti himnusz szövegét.
Erre reagált az osztrák lap, a Die Presse, s cikkének ezt a címet adta: „Phenjan a Duna mentén”. A Duna TV helyeslően idézte a cikk íróját, aki szerint „a görcsös nosztalgiázóknak, a nacionalista paranoiásoknak és a gátlásos kispolgároknak ebben a furcsa közép-európai világában a szlovákok számítanak a leginkább komplexusokkal megvertnek.”
A Duna TV csak azt felejtette megemlíteni, hogy a magyar nosztalgiázók és nacionalista paranoiások is ugyanezt tervezték, nagyjából ugyanebben az időben. A KDNP politikusai még decemberben álltak elő azzal az elképesztő ötlettel, hogy a nemzeti alapterv részévé kellene tenni a hazaszeretet oktatását. Rétvári Bence volt az, aki bejelentette ezt a kereszténydemokrata elképzelést a kettős állampolgárságról tartott eredménytelen népszavazás ötödik évfordulója alkalmából. Tőle megtudhattuk, hogy a magyar lakosság elégtelen hazaszeretete vezetett a népszavazás kudarcához.
Idővel Rétvári meghátrált valamelyest, és több interjúban kifejtette, hogy nem külön hazaszeretetről szóló tantárgyat akarnak bevezetni, hanem például iskolai kirándulásokat szeretnének szervezni a környező országokba, olyan területekre, amelyek valamikor a magyar királysághoz tartoztak. Bauer Tamás helyesen állapította meg a Népszabadságban, hogy az ilyen kirándulások azt sugallják, a hazaszeretet kiterjed olyan területekre is, amelyek már nem tartoznak Magyarországra.
Lehet felháborodni a szlovákok erőszakos és nacionalista erőlködésén, el is lehet ítélni, mint ahogy elítélem én is, de akkor talán jobb lenne nem azt mondani, hogy „kiemelt figyelmet és támogatást [fognak] élvezni a közelmúltban elhanyagolt nevelési feladatok: az erkölcsi, a közösségi, az egészségnevelés, valamint a hazaszeretetre nevelés.” Ugyanis ez nem megy. Elítélni a szlovák nacionalizmust, és üdvözölni, erősíteni a magyart. Ajánlom mindezt megfontolására Hoffmann Rózsának. Tessék választani.
