rss      tw      fb
Keres

Scheppele: a magyar helyzet lényegesen súlyosabb, mint a román




A The New York Times Paul Krugman Nobel-díjas közgazdász Egy liberális lelkiismerete című blogjában közölte Kim Lane Scheppele Románia felfejti a jog uralmát című írását. Az írás július 5-én jelent meg.

Most Románián a sor, hogy aggasszon minket, azokat, akiknek fontos az alkotmányosság, a demokrácia és a jog uralma.

Politikai válság kerítette hatalmába Romániát, amikor balra hajló miniszterelnöke, Victor Ponta a politikai vetélytársak eliminálása céljából felégeti a terepet maga előtt az alkotmányos intézményeken át. Az utóbbi néhány napban Ponta és balközép Szociálliberális Unió pártja (USL) megszabadult a parlament mindkét házának elnökétől, kitette az ombudsmant, felelősségre vonással (impeachment) fenyegette meg az Alkotmánybíróság bíráit, és megtiltotta, hogy az alkotmánybíróság a parlament döntéseit vizsgálja – mindennek az volt a célja, hogy Ponta számára megkönnyítse Traian Basescu elnök elmozdítását a hivatalából. Azt remélik, hogy ezt el is érik a hétvégére.

Ponta kormánya a hivatalban töltött alig néhány hónap alatt jelentős politikai károkat okozott. Tekintetét a következő választásokra szegezve választási törvényt fogadtatott el (amelyet később elutasított az alkotmánybíróság), s amely jelentős mértékben megkönnyítené a kormány hatalmon maradását. Már semlegesítette legfontosabb ellenfelei – az alkotmánybíróság és az államfő – döntéseinek jogi hatását azzal, hogy magához ragadta a hivatalos közlöny publikálását, amely a törvények és döntések hatályba lépésének időpontját határozza meg. Amennyiben a kormány elmulasztja publikálni az Alkotmánybíróság és az elnök döntéseit, azok egyszerűen nem lépnek hatályba. Mindennek tetejébe Románia kulturális háborút indított.

A dolgok gyorsan haladnak. Keleten egy újabb uniós demokrácia fejti fel a jog uralmát azzal, hogy támadást intéz a miniszterelnök hatalmát korlátozó minden jogi kényszer ellen.

A legutóbbi napok elszánt akciói mögött egy gazdasági válság által fűtött, erősen polarizált politikai környezet áll.

Románia a globális recesszió által keményen sújtott országok egyike. Bukarest 2009-ben 26 milliárd dolláros kisegítő hitelt kapott az IMF-től egy kemény megszorító programért cserébe. Emil Boc miniszterelnök jobbközép koalíciója 10 bizalmi szavazást élt túl, mielőtt 2012 elején, a fokozódó tiltakozások közepette, lemondott. Az utcákon dühös tömegek utasították el a közkiadások drákói csökkentéseit, amelyek magukba foglalták egyebek között a közalkalmazottak fizetésének 25 százalékos csökkentését és az állami juttatások drámai megnyirbálását.

Mihai-Razvan Ungureanu, a következő miniszterelnök 2012 februárjában lépett hivatalba, amikor fokozódott a politikai káosz. Alig kapott esélyt a kormányzásra, máris megbuktatta áprilisban egy bizalmi szavazás, amely Victor Pontát, az USL vezetőjét juttatta hatalomra. Ponta és pártja legközelebb a szabályosan kiírt választásokon, novemberben néz szembe a választókkal.

Az utóbbi két hétben Ponta kormányát két botrány rázta meg, valamint az ingerült hangulat, és mindez együtt könnyen megbuktathatja őt akár még a novemberi választások előtt is. Ponta azonban nem akarja feladni a hatalmat. Az elmúlt napokban tanúsított viharos reakciói azt mutatják, hogy mindenre elszántan ragaszkodik a hatalomhoz, még azon az áron is, ha ehhez az kell, hogy szétzúzzon minden más alkotmányos intézményt.

Az első botrányban korrupcióról volt szó. Két héttel ezelőtt egy másik volt kormányfőt, Adrian Nastasét két év börtönbüntetésre ítélték, miután bűnösnek találták korrupció vádjában. Ponta támogatói a maguk részéről úgy hiszik, hogy a Nastase elleni ügy mögött politikai motiváció állt. Általában úgy tudják, hogy Nastase volt Ponta mentora a politikában, és így az ítélet azt jelenti, hogy Románia legendás korrupciós kultúrájának nyomai minden eddiginél nyilvánvalóbban Ponta ajtajához vezetnek. Ám amikor jött a rendőrség, hogy Nastasét börtönbe vigye, ő nyakon lőtte magát, és elég súlyosan megsebesült ahhoz, hogy a börtön helyett kórházba menjen.

A második botrány egy plágium körül forgott. A 39 éves Ponta 2003-ban a bukaresti egyetemen szerezte meg a jogi PhD-t, a nemzetközi bűnügyi bíróságról írt disszertációval. Múlt héten az egyetem etikai bizottsága arra jutott, hogy a 307 oldalas disszertációból a szerző 85 oldalt más tudósok munkáiból másolt le, és ez egyeseket arra indított, hogy Pontát Copy Paste miniszterelnöknek nevezzék. Amikor a plágium vádja még nem bizonyosodott be, Ponta azt mondta, hogy amennyiben bizonyítást nyer, lemond tisztségéről. Amikor azonban bebizonyosodott a vád, Ponta oktatásügyi minisztere dühösen feloszlatta a bizottságot, amely Ponta elleni döntést hozott. Szerdán ismertté vált, hogy Ponta életrajzában azt állította, van egy masters fokozata a szicíliai Catania egyeteméről, de az egyetem elnöke azt mondja, Ponta sohasem járt ott. Ponta több változatban készítette el önéletrajzát, egy romániai honlap meg is mutatott két változatot.

Az ingerült hangulat egy brüsszeli út körül alakult ki. Vasescu elnök magának követelte a jogot, hogy képviselje Romániát a múlt heti európai csúcson. Ponta miniszterelnökként ragaszkodott ahhoz, hogy ő maga utazzon Brüsszelbe. El is érte, hogy a parlament határozatban bízza meg a miniszterelnököt, hogy képviselje az országot Brüsszelben. Vasescu az alkotmánybírósághoz fordult, amely úgy döntött, hogy az elnököt illeti meg a jog, hogy képviselje az országot nemzetközi tanácskozásokon. Ponta dühösen szembeszegült a bíróság döntésével, és egy nappal a kimondása után elutazott Brüsszelbe. A hivatalos közlöny, amelyet már a kormány ad ki, nem publikálta az alkotmánybíróság döntését, ami más szóval azt jelenti, hogy a kormány magakadályozta a döntés hatályba lépését. Ponta brüsszeli jelenléte érthető okokból olyan benyomást keltett, hogy Románia vezetésében káosz van.

A héten a Brüsszelből hazatérő Ponta akcióba kezdett, megakadályozandó, hogy a két botrány és a rossz hangulat megbuktassa a kormányát. Hozzálátott, hogy leváltsa mindazokat, akik szembeszállhatnak vele. Dühödten támadta az alkotmánybíróságot, azt követelve igazságügyi miniszterétől, hogy váltsa le tisztségükből a brüsszeli út ügyében ellene szavazó bírákat. Ez arra indította a bíróságot, hogy egy eléggé szokatlan levelet – elkeseredett segítségkérést – intézzen minden európai tisztségviselőnek, akinek jogi fennhatósága lehet. Ponta pártja meghátrált, és a parlamentben sürgősségi határozatot fogadtatott el, amely megfosztja az alkotmánybíróságot a parlamenti döntések vizsgálatához való jogától. Az alkotmánybírák mindannyian a helyükön vannak, de nem áll hatalmukban, hogy bármit is tegyenek az eszkalálódó válság ellen.

Úgy tűnik, mindezen machinációk egyetlen célra irányulnak: Basescu elnökre, aki 2004 óta államfő, és aki valaha a jobbközép Demokrata Liberális Párthoz (PDL) kötődött, amely párt jelenleg a parlamentben szemben áll Pont kormányával. Ponta nem mulasztott el egyetlen alkalmat sem, hogy mindenfélével megvádolja Basescut: kezdve attól, hogy kifürkészte Ponta plágiumát, egészen odáig, hogy felbujtotta ellene az alkotmánybírákat.

Ponta kormánya most gyorsan igyekszik eltávolítani Basescut a hivatalából. Az alkotmánybíróság semlegesítésével az ombudsman leváltásával és a parlament mindkét háza elnökeinek eltávolításával nem maradt olyan állami intézmény, amely az impeachmentről szóló szavazás útjába állhatna.

Ponta parlamenti többsége június 4-én az elnök elleni 17 oldalas vádiratot terjesztett be. Ám a román alkotmány szerint elnökök csak abban az esetben mozdíthatók el, „ha súlyosan alkotmánysértő tetteket követtek el” (95. paragrafus), és ezt a dokumentum nem támasztja alá. Az impeachmentről szóló szavazás mindazonáltal a hétvégére várható.

Basescu esetében a parlamenti szavazás eredménye csak népszavazást követően léphetne érvénybe. Egy korábbi USL-kormány már szavazott Basescu felelősségre vonásáról 2007-ben, de népszerűsége lehetővé tette az államfő számára, hogy a népszavazást „megnyerje”, és ezzel hatálytalanítsa a szavazás eredményét. Most azonban Basescu már nem olyan népszerű azt követően, hogy két éven át segített megvalósítani az IMF/EU megszorítási célkitűzéseit. Nem világos, hogy most meg tudna-e nyerni egy népszavazást. Ha nem, akkor Pontának sikerülhet levadászni régi ellenfelét anélkül, hogy megfelelne az alkotmány finom árnyalatainak.

De még ha kudarcot vallanak is az államfő és az alkotmánybírák leváltására irányuló erőfeszítések, nem szép látvány, amikor egy demokratikus kormány latorrá válik. Ponta alkotmány elleni dühe mutatja, hogy nem tartja tiszteletben a jogi korlátokat, és ez veszélyes.

Mindezek miatt Románia újabb Magyarországgá válik? Mindez ismerősen hangzik: a hatalmat korlátozó alkotmányos fékek és ellensúlyok lebontása egy ellentmondást nem tűrő miniszterelnök által, aki gyűlöl veszíteni. De itt vége is a hasonlóságnak. Orbán a politikai jobboldal embere, Ponta a baloldalról jön. Orbán több mint két évtizede egy párt elnöke, Ponta viszonylag új ember a romániai politikában. Orbán abszolút ellenőrzése alatt tartja a pártját, Pontának olyan koalícióval kell kormányoznia, amelyben legalább egy olyan párt van, amely korábban már oldalt váltott.

A bajban ugyan nincs verseny, de a magyarországi helyzet lényegesen súlyosabb, mint a romániai, legalábbis pillanatnyilag. Orbán Viktor átírta a magyar alkotmányt, gyakorlatilag minden jelentős állami intézménybe saját híveit ültette, kétségessé tette a bíróságok függetlenségét, központosította a helyi önkormányzatokat, saját javára formálta át a választási gépezetet, és minden lehetséges módon hosszú időre beásta magát mind jogi, mind gyakorlati téren. Nehéz elképzelni, hogyan fogják a pártját valaha is kikényszeríteni a hatalomból, mert a szó szoros értelmében egyetlen független politikai intézményt sem hagyott talpon, amely kiindulási pontot adhatna bármilyen ellenfélnek egy ilyen törekvés beindításához. És a politikai ellenzék teljes zűrzavarban van.

Ezzel ellentétben Románia erős többpártrendszere rákényszeríti Pontát, hogy ingatag koalícióval kormányozzon, egy olyan kontextusban, ahol van komolyan szervezett ellenzék, amely legalább néhány kulcsfontosságú állami hivatalt ellenőrzése alatt tart. Ponta még nem hódította meg az elnökséget és az alkotmánybíróságot, és ezek megmutatták, hogy készek az útjába állni. És nem tudta átírni az alkotmányt csak azért, hogy megtartsa magának a hatalmat.

Könnyen lehet, hogy Pontának ugyanolyan ambíciói vannak, mint Orbánnak, de legalábbis eddig nem járt sikerrel a teljes hatalmi struktúra megváltoztatásában. Úgy tűnik, Ponta célja az, hogy megszabaduljon a vele szembehelyezkedő egyénektől, nem pedig az egész alkotmányos rendszer diktatúrává változtatása. De ez még csak a kezdet. Ponta csupán április óta van hatalmon.

Önmagában az, hogy Románia – még – nem olyan rossz, mint Magyarország, egyáltalán nem jelenti azt, hogy Románia rendben van. Egyaránt súlyos aggodalomra ad okot a sebesség, amellyel ez a válság eszkalálódott, és a szívósság, amellyel Ponta ragaszkodik a hatalomhoz. Amennyiben Pontának sikerül eltávolítania Basescu elnököt, és elnémítani az alkotmánybíróságot, még fennáll Romániában egy alkotmányos államcsíny lehetősége. Ezért kell nagyon figyelniük mindazoknak, akiknek fontos az alkotmányos demokrácia.



Az amerikai Princeton Egyetem tanárának összes, a Galamusban is közölt írása itt olvasható: Kim Lane Scheppele: Az új magyar titkosrendőrség



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!