Galamus.hu - Bolgár György interjúi a Galamusban

Bolgár György interjúi a Galamusban - 2012. július 10.

Nyomtatás

Részletek: Bolgár György - Megbeszéljük; 2012. július 12. csütörtök, 03:13; Megbeszéljük

2. oldal / 4

Az együttműködés elutasításáról és a Népszabadságról
Karácsony Gergely, az LMP frakcióvezető-helyettese

Bolgár György: - Két érdekes megnyilvánulása is volt az elmúlt napokban, az egyik a blogjában, a másik a mai Magyar Hírlapban, ahol adott egy interjút. Kezdjük ezzel a maival. Ott ugyanis az a feltűnő, bár nem teljesen új, ezt nem állítanám, de a határozottsága igen, hogy az LMP nem akar a demokratikus ellenzék többi pártjával szövetkezni, összefogni. Kifejezetten ki is mondja, hogy a jelenleg parlamentben képviselt ellenzéki pártokkal nem, hanem új erőkkel, amelyek Ön szerint közelebb állnak az LMP-hez. Hát ez szépen hangzik, csak egyrészt nem tűnik túlságosan bölcsnek, vagy túlságosan reálisnak, azon kívül valószínűleg a szavazók egy jelentős részét is eltávolítja az LMP-től, hogy ha a többi demokratikus párttal nem szeretnének, akkor egyedül veszítsék el a választásokat. Nem lát ilyen veszélyt?

Karácsony Gergely: - Én ezt a veszélyt is látom, meg másmilyen veszélyeket is látok, és éppen ezért igyekszem körültekintően fogalmazni. És azért azt is elmondtam, én abból indulok ki, hogy mi az a végkifejlet amit ennek az országnak a leginkább kívánok. És ez a végkifejlet az, hogy az Orbán-kormány elveszíti a hatalmát. Ez be fog következni szerintem, függetlenül attól, hogy az ellenzéki pártok milyen taktikát követnek. Mert a Fidesz olyan elképesztően rosszul kormányoz, hogy szerintem nem fogja megnyerni a választást. Függetlenül attól, hogy az ellenzéki pártok hogyan taktikáznak. De ez önmagában, azt gondolom, kevés, mert az LMP is, meg én személy szerint is abban vagyunk elkötelezettek, hogy azt az alkotmányos gazdasági, morális és társadalmi válságot, amibe belelökte az elmúlt két év, és azért a korábbi évtizedek is a magyar társadalmat és a magyar politikát, ezt valahogy úgy tudjuk kezelni, amihez valószínűleg sokkal szélesebb együttműködés kell, mint ami most kialakult az ellenzéki pártok között. Én azt gondolom, egyetértve sokakkal, nálam okosabb és bölcsebb emberekkel, Majtényi Lászlótól keresztül Kis Jánosig, hogy arra kell készülnünk, hogy valahogy ezt az alkotmányos helyzetet kezeljük, hogy egy új alkotmányozási folyamatnak teremtsük meg a politikai feltételeit 2014 után. Ahol egy olyan nem egypárti, hanem a jobboldalnak valamilyen szereplőit is magába foglaló alkotmányozó konszenzus ki tud alakulni, és lehetővé teszi azt, hogy az az ingamozgás, amely tönkretette Magyarországon a politikát, ahogy a jobboldali és a baloldali pártok követték egymást a kormányzásban, ezt valahogy megállítsuk, és valahogy egy gyökeres fordulatot el tudjunk érni.

– Hát már nem is arról van szó, hogy mekkora az ingamozgás, hanem arról, hogy a most kormányzó erők letépték az ingát és kivágták a szemétbe.

– Én aláírom, hogy ez a szándékuk, de nem hiszem, hogy ezt elérték. Azért Magyarországon, még akkor is, ha mindenféle gáncsoskodás és mindenféle akadály van gördítve a népakarat elé, a népakarat annyira egyértelmű lesz 2014-ben, hogy számomra nem kérdés, hogy az Orbán-kormány leváltható. Az a kérdés, hogy ki tudunk-e jönni a válságból. És én arról beszélek ebben a magyar hírlapos interjúban, és egyébként meg ezt is gondolom, nem kéne hozzátennem külön, hogy én személy szerint olyan politika mellett vagyok elkötelezett, amely ezt a végkifejletet leginkább elősegíti. Az LMP-nek az a feladata, hogy azoknak a szavazóknak a szimpátiáját megnyerje, akik azt gondolják, hogy nemcsak egyszerűen vissza kell menni 2010-ig, és vissza kell forgatnunk az idő kerekét az előző kormányok politikájáig, hanem tanulnunk kell azokból a hibákból is, amelyeket ezek a kormányok korábban elkövettek. És ahhoz, hogy ezt meg tudjuk tenni, nekünk egy világos politikai programot és szövetségeseket kell találnunk, elsősorban azok között a szervezetek között, amelyek nagyjából hasonló készletét adják a magyar politikai problémáinak.

– Hát értem én, és sok praktikus hasznot is látok vagy ennek a lehetőségét is látom ebben a taktikában. De hát azért azt Ön sem tagadhatja, hogy azért az MSZP is nagyon sok mindent kritizált a saját kormányzásából, ezt még a DK is megtette, vagyis ha tetszik, ők is kritikusan néznek szembe azzal az időszakkal, amiben sok hibát követtek el. Ugyanakkor ha az LMP ragaszkodik ahhoz, hogy egyedül erősödjön meg, és esetleg új formációkkal kössön szövetséget, lehet, hogy éppenséggel a nem kívánt célt éri el a saját szempontjából, vagyis az MSZP erősödik tovább. Végül is az elmúlt egy évnek ez volt az eredménye, hogy az MSZP ha lassan is, de erősödött. A többiek pedig nagyjából maradtak a korábbi szinten. Nem lehet, hogy taktikát kéne – Ön is taktikának nevezte – változtatni és azzal kéne előállni, hogy az LMP, bár lát jó néhány alapvető különbséget a demokratikus ellenzéki pártok politikájában és megközelítésben, de mégiscsak ezt látja az egyetlen kivezető útnak, és akár élére is állna egy szövetségnek. És ezt nem úgy kell érteni, hogy mint legerősebb párt, mert egyelőre nem az.

– Én azt gondolom, hogy van ilyen forgatókönyv, és nyilván nagyon sokaknak a fejében, akik az LMP-vel szimpatizálnak, ez a forgatókönyv is ott van, és én a magam részéről ezt nem is tartom kizártnak. De én azt gondolom jelenleg, hogy a pártok túlságosan egymással vannak elfoglalva. Valójában nem az összefogás az elsődleges cél, hanem az az elsődleges cél, hogy lássuk, itt nagyon-nagyon különböző szavazócsoportok vannak, akik le akarják váltani az Orbán-kormányt. És én egyébként azt látom, hogy a szocialisták is ezt ismerték fel és a szocialisták is arra készülnek, hogy saját maguk megerősödjenek.

– De ha Önök is meg ők is, akkor ebből az lesz, hogy egymás ellen fognak küzdeni, ahelyett, hogy a fő ellenfél, a Fidesz ellen küzdenének.

– Lehet. Én értem, és amikor ezzel az összefogósdival kapcsolatosan kérdeznek minket, akkor mindig azt gondolom, hogy most sem arról beszélünk, hogy az LMP mondjuk mit kíván azoknak a vidéki fiataloknak, akik hihetetlen mennyiségben pártoltak el a Fidesztől. Hanem arról beszélgettünk, hogyan fogunk mindenféle matematikai képletekből kiindulva egymással megegyezni.

– Nem lehetne programról beszélni? Tehát ha kinyilvánítanák az összefogás elvi szükségességét, és azt mondanák, hogy tudjuk, az LMP-nek sok mindenben más a véleménye mint az MSZP-nek vagy a DK-nak. És nem is felejtjük el az ő hibáikat, ezt megjegyezzük és majd emlékeztetjük is őket alkalomadtán erre. De mégiscsak az a lényeg, hogy választ találjunk mondjuk a vidéki fiatalok helyzetére, a magyar mezőgazdaságra vagy az Európai Unióra. Ha az együttműködés szándékával tárgyalnának a programról, talán meg is lehetne egyezni a végén még a matematikáról is.

– Ez is egy megközelítés. Én azt tudom, és ezt ne vegye kritikának, de hát én azért viszonylag ritkán jutok abba a szerencsés helyzetbe, hogy Önnel beszélgetni tudok a műsorában.

– Ritkán jut el ide. Én szívesen beszélgetek bármikor Önnel.

– Köszönöm szépen. De ezek között nagyon ritkán emlékszem, hogy ne az összefogás mint cél lett volna a téma. És valójában szerintem ez egy kicsit korai gondolat, mert egyszerűen a választók fejében ez még nem született meg. Biztos vannak választók, akiknek a fejében ez megszületett, mások meg másképpen látják. És én azért azt gondolom, hogy az LMP táborában nagyon sokan vannak, akik akkor hagynák ott az LMP-t, ha kifejezné ezt a típusú szándékát. Lehet, hogy később ez megváltozik, az is lehet, hogy később erre nem lesz szükség, mert egyszerűen a Fidesz olyan mértékben veszíti el a támogatottságát, hogy nem lesz összefogásra szükség.

– Tehát azt is el tudja képzelni, hogy akár ha az ellenzék demokratikus erői külön indulnának, még a megváltozott választási rendszerben is meg tudnák verni a Fideszt, annyira elvesztené az erejét?

– Én ebben majdnem biztos vagyok. Ha valaki megnézi a Fidesz alakulását, akkor azt láthatja, hogy ennek a visszaesésnek a mértéke egy magasabb szintről indul ugyan, de nagyjából hasonló, mint amit a szocialisták elszenvedtek 2006 után. És én nem látok semmilyen okot arra, hogy ez megváltozzon, tekintettel arra, hogy eddig alapvetően az alkotmányos demokráciát romboló intézkedések miatt lehetett a kormányt bírálni, de most már nem erről van szó, most már arról van szó, hogy ez a gazdaság romokban van, és ez most már konkrétan érinti az állampolgárokat is. És egyébként még egy dolgot hadd tegyek hozzá, ami tényleg a taktikai része, mert ez inkább egy stratégiai megfontolás volt, amiről eddig beszéltünk. Abban a percben, ha létrejön egy ellenzéki összefogás, a Fidesz biztos hogy meg fogja változtatni a választási rendszert azért, hogy ez ne legyen hatékony. Tehát most egy olyan választási rendszerről beszélünk, amit én nem tudok véglegesként elfogadni, nem azért, mert azt gondolom, hogy majd a homlokukra csapnak, hogy ez nem demokratikus, és megváltoztatják. Csak én azt gondolom, hogy ha bármilyen pártok között – és most ilyen szempontból lényegtelen, hogy az LMP-t ide soroljuk vagy sem – létrejön egy választási együttműködés, nagyon könnyű a választási rendszer apró részleteit úgy változtatni, hogy ez az összefogás ne jöhessen létre.

– Most mondott valami fontosat, mert ez valóban realitás, és abban a pillanatban ugye rommá lehet tenni az ellenzéki pártok együttműködését, hogy ja, hát ti csak a választási nyereség miatt fogtatok össze, de mit csináltok külön-külön. Ugye? Ebben kétségtelenül van valami.

– Én azt gondolom – és még egyszer mondom, ez független attól, hogy az LMP egy ilyenben résztvesz vagy sem –, hogy ha kellően bölcs politikusok vannak az ellenzéki oldalon, akik azért kiismerték a Fidesz eddigi politikáját, akkor járnak el bölcsen, ha ezt a választási együttműködést akkor hozzák létre – nem azért, mert el kell sunnyogni vagy a választók elől el kell rejteni, hanem egyszerűen azért, mert ismerjük a Fidesz politikai hatalmi szimatát –, amikor már nem lehet hozzányúlni a választási rendszerhez, úgyhogy már csak ezért is úgy érzem, hogy egy kicsit korai erről beszélünk.

– De ha egy kicsit több empátia lenne Önben meg Önökben azokkal, akik valamiféle ellenzéki együttműködésre várnak és ettől erőt is remélnek, mert valószínűleg a támogatók azért is olyan bizonytalanok, mert nem látják az igazi erőt az ellenzéki megmozdulásokban és formációkban, tehát ha az együttműködés elképzelése hangsúlyosabb volna, anélkül, hogy megállapodnának konkrétan, talán egy lépéssel előbbre járnának.

– Nézze, egyet lépnénk előre és egyet lépnénk hátra. Tehát azért azt látni kell, hogy a szocialisták nem véletlenül veszítették el a szavazóiknak több mint a felét 2006 és 2010 között. Nem véletlenül ma Magyarországon az MSZP továbbra is az egyik legelutasítottabb párt azoknak a szavazóknak a szemében is, akikről most beszélgetünk mint potenciális kormányváltó szavazókról. Tehát itt azt gondolom, hogy ahhoz is szükségeltetik valamifajta empátia, hogy az LMP nehéz helyzetét ebben felismerjük. Mégpedig azt a helyzetet, hogy a mi szavazóinknak egy jelentős része 2010-ben is ellenzéki szavazó volt, a mi szavazóinknak egy nagyon jelentős része valószínűleg nem fogadná el ezt az együttműködést, amiről most beszélgetünk. És ami a legfontosabb, hogy azoknak a szavazóknak egy jelentős része – ez egy empirikus ténybeli adat –, akik csalódtak a Fideszben, ma még azt is kizártnak tartja, hogy az MSZP-re szavazzon. Ez egy nagyon sokszínű szavazótábor. Egy közös van bennük, az, hogy nagyon elégedetlenek az Orbán-kormánnyal, de ebből még nem következik az, hogy be lehet terelni őket egy zászló alá, nem beszélve arról, hogy azért azt a fajta politikai kultúrát, hogy egy tábor egy a zászló, nagyon kevesen szeretik a demokratikus oldalon. És tudom, hogy a választási rendszer kikényszerít egy együttműködést, csak ez a választási rendszer bármikor megváltoztatható akkor, ha az együttműködés létrejön. Éppen ezért én azt gondolom, hogy járjuk végig ezt az utat, amiről most beszélgettünk. Itt van egy – teljesen mindegy az én magánvéleményem – erről egy kongresszusi döntés, amit az LMP januári kongresszusa meghozott, arról, hogy mi önállóan készülünk a választásra, de nem szól arról, hogy az Orbán-kormány hatalmon maradását bármilyen módon elő szeretnénk ezzel segíteni. Én azt gondolom, hogy bölcsen fognak mérlegelni az ellenzéki pártok, amikor ezt a kérdést újra fel kell tenni.

– Akkor most térjünk át röviden a blogjában megírtakra. Azt hallja, megkérdezem talán, hogy honnan, hogy a svájci Ringier kiadó jelképes összegért eladná részesedését a Népszabadság tulajdonából az MSZP Szabadsajtó Alapítványának. Eddig pont fordítva szólt a fáma, hogy tudniillik megveszi a Szabadsajtó Alapítvány részesedését, és százszázalékos tulajdonosa lenne a Népszabadságnak. Ön pedig ebben azt a veszélyt látja, hogy a Népszabadság az MSZP irányítása alá kerülne, tehát nem egyszerűen baloldali lap lenne, hanem Ön szerint pártlap, mindez ráadásul Fidesz támogatással születne meg. Hiszen a médiahatóság nem engedélyezte, hogy a Ringier összeházasodjon az Axel Springerrel, éppen a Népszabadság tulajdonlása miatt. Vagyis itt mintha Fidesz-MSZP mutyit látna, de én őszintén szólva azt a részét nem értem, hogy miért gondolja, hogy ez az MSZP-nek jó volna. Hiszen ott a Népszabadság kilencszáz milliós éves veszteséggel, amit nagyon nehéz fedezni ebben a mai világban. Miközben a Népszabadság ma a Ringier tulajdonában is keményen baloldali és Fidesz-ellenes.

– Viszont nem szocialista. Nézze, én ezt nem írtam le és egyébként nem is vagyok erről meggyőződve, hogy itt lenne valami fajta hallgatólagos együttműködés a Fidesz és az MSZP között. Én azt látom, hát egyrészt az nyilvánvaló volt, hogy igazából a Népszabadság piaci alapon fenntartható módon úgy tudna megélni az egyre zsugorodó magyar nyomtatottsajtó-piacon, ha létrejönne ez a fúzió, ami egyébként máshol is létrejöhet. És nyilvánvalóan előre megtervezett, és hát azt kell mondjam, hogy abszolút aljas politikai szándékból. Tulajdonképpen a Médiatanács először is elérte, hogy a médiatörvény ad neki erre kompetenciát, másrészt pedig megfúrta ezt a fúziót. Erről nálam kiválóbb szerzők megírták, hogy miért volt teljesen abszurd az a döntés, ami ezt nem tette lehetővé mindenféle versenyjogi szabályokra hivatkozva. Én azért írtam meg ezt a cikket, mert ez közszájon forgó pletyka, nyilván én sem fogom tudni kiadni az informátoraimat, de nem akárkik azok, akik erről tudnak. Egyébként tegnap a hvg.hu-n is megjelent egy cikk, ami nagyon részletesen foglalkozik a témával, és ugyanerre a következtetésre jutott. Én csak azt látom, hogy Magyarországon tulajdonképpen a Népszabadság az egyetlen olyan nyomtatott napilap, ami nincs közvetlenül bekövetve valamelyik pártközpontba.

– És azt mondja, jót tenne a magyar médiának is, ha ez nem változna meg. Legalább ez.

– Igen. Ez, azt gondolom, mindenkinek érdeke. Egyébként a Népszabadság kellően kritikus az ellenzéki pártokkal is, az LMP-vel mindenképpen. Talán kicsit túlzottan is. A szocialisták is néha megkapják a magukét, szerintem ez a sajtó dolga. De nyilván egészen más dolog, másféleképpen ír egy újság akkor, ha az ő fenntartója legalábbis két lépés távolságra van egy párttól. Ez egy létező modell, ezt látjuk a jobboldalon. Csak hát ugye ebből alakul ki az a fajta nyilvánosság – ami ellen egyébként az LMP annak idején létrejött –, hogy minden szekértábornak megvan a maga sajtóorgánuma, amely mindig védi a mundér becsületét, még akkor is, amikor nem kéne. Ez egyszerűen a pártoknak sem jó. Tehát a Fidesz abba fog egyébként beleroskadni, hogy a saját belső kritikai hangjait elnyomja, így aztán mennek bele a szakadékba.

– Egy utolsó utáni kérdést engedjen meg, és visszakanyarodnék az előző témánkhoz. Hogy értem én ezt a külön utat sok szempontból, még ha nem értek is vele egyet, de mi van akkor, ha Orbán Viktor az utolsó pillanatban előhúzza a kalapból az előrehozott választások aduját, és azt mondja, hogy az ez év őszére választásokat ír ki. Akkor mit csinál az LMP?

– Akkor ezt a kérdést újra fel kell tenni és mérlegelni kell, hogy megváltozott-e annyira a helyzet, mint amilyen januárban volt. Egyébként én azért ezen a forgatókönyvön is meglepődnék, és azért az előrehozott választást se úgy csinálják, hogy kiírják, és aztán másnap meg is van tartva. Tehát akkor lesz egy döntési helyzet, ahol az ellenzéki pártoknak dönteniük kell. Egyébként ez az együttműködési kérdés mindig nekünk van címezve, mert mi ebben a dologban kellően őszinték vagyunk, miközben én is pontosan tudom, hogy ez egy dilemma. Ugyanakkor azt senki nem kérdezi meg, hogy a szocialisták tulajdonképpen mire készülnek, miközben szerintem ők is arra készülnek, hogy együttműködés nélkül megnyerik a választást.

– Hát meg fogjuk kérdezni őket is én ezt megígérem, de annak örülök, hogy legalább azt mondja és elismeri, hogy ez egy dilemma. Mert a dolog lényege az, hogy valóban vannak pro és kontra érvek, és Önök meg nem döntötték el egy életre vagy legalábbis erre a választási ciklusra, hogy csak egyedül és nem másképp. Hiszen nyitva kell tartani az opciókat. Ugye ebben egyetérthetünk?

– Igen. Ebben egyetértünk.

Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!