Sólyom mentse, ami menthető!
- Részletek
- Lánczos Vera
- 2010. június 15. kedd, 03:32
Sólyom László köztársasági elnök május 14-én, az országgyűlés megnyitó ülésén tartott beszédében az alkotmányozás kérdését is érintette. Érdemes feleleveníteni a szavait:
„A húsz évvel ezelőtti jogállami forradalom a szó minden értelmében forradalmi volt: az állam, a jog, a politikai rendszer, a gazdaság és végül az egész társadalom jellegét alapvetően megváltoztatta. A nem-demokratikus és nem-jogállami rendszer helyébe alkotmányos demokráciát teremtett. A rendszerváltozás megtörtént, és a ma szükséges megújulás már ezekre az alapokra épül.”
Fajsúlyos kijelentések, különösen ha azokat a nyilatkozatokat nézzük, amelyek a szavazófülkékben lezajlott forradalomról szólnak és új rendszer létrejöttét sulykolják.
Sólyom azt is mondta:
„Az elmúlt évek válságai bizonyították, hogy az Alkotmány és az alapjogok a végső támaszunk és segítőnk. Köztársasági elnöki működésem ennek a rendnek a védelmére és fenntartására irányult. Az Alkotmány alól semmiféle rendkívüli helyzetre hivatkozva nem szabad kivételt tenni.(…) minden problémát meg lehet oldani alkotmányos módon, s óriási a haszna annak, hogy a jogállami rendszer sértetlen maradt.(…)
Van tapasztalat arról is, hogyan lehet az Alkotmányhoz nyúlni. Mi az tehát, amit fenn kell tartani, amihez ragaszkodni kell? Az Alkotmány nem holt betű, hanem él és fejlődik. Az alkotmányosság az időközben felmerülő súlyos problémák megoldásának nem gátja, hanem alapja. A magyar országgyűlések nem bántak kesztyűs kézzel az Alkotmánnyal, 1990 óta 22 alkalommal módosították. Nálunk nincs úgynevezett örökkévalósági klauzula, amely egyes országokban bizonyos alkotmányi szakaszok módosítását kizárja. Viszont létezik az Alkotmány és a benne foglalt jogok elvi alapjainak egy olyan koherens rendszere, amely a napi érdekű módosítások fölött is az alkotmányosság biztos mércéjéül szolgál. Ez – az első Országgyűlés idején még láthatatlan alkotmány – azóta az Alkotmánybíróság húszéves működésében látható és kiszámítható kifejtést nyert. Ez az, amit fenn kell tartani. Az Országgyűlés pedig ezen keretek között bátran élhet lehetőségeivel.”
Érdemes kiemelni még egyszer három momentumot:
1. Sólyom szerint 1989-ben jogállami forradalom zajlott le, a rendszerváltás megtörtént.
2. Noha eddig már 22 alkalommal nyúltak az alkotmányhoz, a jogállami rendszer eddig sértetlen maradt.
3. Sólyom szerint is létezik olyan koherens rendszere az alkotmány és a benne foglalt jogok elvi alapjainak, amely a napi érdekű módosítások fölött is az alkotmányosság biztos mércéjéül szolgál.
A most még néhány hétig hivatalban lévő köztársasági elnök, aki hosszú éveken át volt az AB elnöke, és nem vádolható elfogulatlansággal a jobboldallal szemben, ebben a fontos kérdésben tehát leszúrta a póznákat, mintegy kijelölve az alkotmányozás lehetséges területét.
A Fidesz-KDNP pártszövetség, miközben 2012-t jelölte meg egy új alkotmány megalkotásának határidejeként, szinte naponta vezet elő képviselői indítványok formájában törvényjavaslatokat, köztük több olyat, amelyek lényegében az alkotmányt írják át. Ezek sorába tartozik az a törvényjavaslat is, amely az alkotmánybírósági bírák jelölésének rendjét kívánja módosítani.
flickr/PaDumBumPsh
Az Alkotmánybíróság közjogi státuszából következik, hogy bármilyen, az AB intézményét érintő változtatás alapjaiban érinti az alkotmányos rendet, hiszen az AB értelmezi az alaptörvényt, joga van felülvizsgálni a jogszabályok alkotmányosságát, alkotmányellenesség esetén megsemmisíti a törvényeket és más jogszabályokat.*
A törvényjavaslat ellen, a jogállamiságot sértő tartalma miatt, már számos civilszervezet felemelte a szavát.
A javaslat lényege, hogy szemben az eddigi módszerrel, amikor a parlamenti képviselőcsoportok delegáltak egy-egy tagot a jelölőbizottságba, amely javaslatot tett a – valamennyi képviselő kétharmados többségével – megválasztható alkotmánybíró személyére, mostantól olyan bizottság tehetne javaslatot a jelöltekre, amelyben a jelölők szavazataránya a parlamenti erőviszonyoktól függően alakul. Ezzel az ellenzék teljesen ki lenne zárva a folyamatból, már a jelölésben sem lenne semmi szerepe. Cinikus érvelést hallhattunk hétfőn is a parlamentben Navracsics Tibortól azokra a felvetésekre, amelyek a fékek és ellensúlyok rendszerének ilyen módon való kiiktatását kifogásolták. Navracsics szerint ezzel ők csak működőképessé teszik a demokráciát. Így "lesz kisebb parlament, önkormányzati testületek, működőképes Alkotmánybíróság és ÁSZ”.
Vagyis – tehetjük mi hozzá -, a Fidesz ellenzékként mindent megtett, hogy ne működjön a demokrácia, ne legyen konszenzus többek közt az alkotmánybíróságra jelöltek személyében sem; most kormányzó erőként a konszenzuskényszer kiiktatásával vágja át a gordiuszi csomót.
Hétfői hír, hogy Sólyom László megfontolásra visszaküldte a Parlamentnek a kormány-tisztviselők jogállásáról szóló törvényt, mert nem ért egyet azzal, hogy a munkáltató indokolás nélkül menthesse fel a kormánytisztviselőket, és mert uniós jogokat is sért a törvény. Figyelemmel az AB jogállami szerepére, nagyon kívánatos lenne, ha Sólyom az AB-bírák jelölését megváltoztató törvényjavaslat ügyében nem várná meg ezt a fázist sem. Schiffer András hétfőn a parlamentben jogállami ellenforradalomról beszélt, többek közt ennek a törvényjavaslatnak a kapcsán. Ha Sólyom László komolyan gondolta a parlamenti nyitónapon, hogy van az „alkotmánynak és a benne foglalt jogok elvi alapjainak egy olyan koherens rendszere, amely a napi érdekű módosítások fölött is az alkotmányosság biztos mércéjéül szolgál”, akkor most ki kellene állnia ennek védelmében ország-világ elé, jelenleg még meglévő státuszának teljes tekintélyét latba vetve. Vagy meg kéne okolnia, miért nem érzi szükségesnek, hogy kiálljon, számos, a jogállamiság védelmében fellépő civilszervezet aggodalma ellenére sem. Sólyom hallgat, és Majtényi László kivételével hallgatnak azok is, akik az újraválasztását indítványozták. Köztük Tölgyessy Péter, aki az egykori kerekasztal alkotmányozói közé tartozott, s hétfőn úgy fogalmazott szokásos hétfő reggeli rádióinterjújában: „Az új hatalom a feltörekvő új középrétegek igényeinek megfelelően kirobbanó önbizalommal használja a közhatalom eszközeit.”
Ha az alkotmányvédelem ennyire képlékeny dolog, ha a fékek és ellensúlyok szerepe ennyire átértékelhető, akkor a jogállamiságtól egy időre nyugodtan érzékeny búcsút lehet venni.
* Az alkotmány 32/A. §
