Hatalom és tudomány

Magyar Péter (petibatya)


A politikai hatalom minden társadalmi cselekvés felett áll, azokat megkerülhetetlenül befolyása alatt tartja, ezért egy köztársaság polgára számára elfogadhatatlan annak gyakorlásával a dilettáns középszert vagy a hatalom hazug és öncélú akarnokait felruházni.

Alapvetés

Egy ország közállapotait, lakóinak jólétét és nem utolsósorban a társadalom életképességét alapvetően meghatározza, hogy a politikai hatalom birtokosai mennyiben és milyen céllal használják fel a tudomány eredményeit a politikában mint döntési folyamatban, és hogy a helyzetük adta lehetőségekkel élve (vagy visszaélve) mennyire teszik a „tudást” megszerezhetővé és hozzáférhetővé a közösség egésze számára.


1. A demokrácia „tudományos” részigazságai

A hatalmat gyakorló politikai döntéshozók célja és feladata a demokráciákban a tudás, az információk azon szeletének elérhetővé, felhasználhatóvá tétele az alsóbb szintű döntési pontok, a köz számára, amelyek:

- Egyrészt a hatalom legitimitását alátámasztják;
- Másrészt a birtokukban meghozható döntések és a döntéseket követő cselekedetek a gazdasági és társadalmi folyamatokat a hatalom által képviselt érdekcsoport (a rész) érdekeinek megfelelően alakítják.

A nyílt diktatúrák esetében az előző „képlet” azok számára is elég világos, akiket a politika úgymond nem érdekel, hiszen az ilyen rendszerek a véleménynyilvánítás szabadságán túl erőszakkal korlátozzák az egyéni cselekvés szabadságát is.

Elméletileg ha a közjó megvalósításának céljával működtetett tőkés társadalmak többpárti demokráciáit szemléljük, ellentmondásos helyzettel szembesülhetünk.

A nyílt diktatúrák és a többpárti demokráciák között meglévő nyilvánvaló eltérések ellenére azt látjuk, hogy a hatalom természete alapvetően nem mutat változást.

Itt is megvannak - és a hatalom valódi birtokosainak támogatását élvezik - azok a részigazságokon nyugvó eszmék és ideológiák, amelyek a társadalmi problémák megoldására látszólag különböző alternatívákat kínálva a választás lehetőségével, valójában a választás illúziójával legitimálják a hatalmat.

A demokratikus úton választott pártpolitikusok lehetősége és az általuk működtetett államhatalom célja a pénz- a tőketulajdonosok érdekeinek első szándékú érvényesítése a munkaerejét, tudását, az anyagi javakat mint erőforrásokat birtokló tulajdonosok egyéni és csoportérdekeit megelőzően, és minden más - a tőke gyarapodását korlátozó - érdekkel szemben.


2. Hatalmi érdekek

A demokratikus hatalomnak olyan egyénekre van szüksége, akiknek tudása és informáltsága szolgálni és biztosítani képes a tőke - természetesen a magán tőke - szakadatlan gyarapodását. Ez a kör egyrészt a bürokraták és technokraták viszonylag szűk rétege, másrészt az anyagi javakat és szolgáltatásokat egyre nagyobb és nagyobb tömegben igénylő fogyasztásorientált egyének tömege.

A „kiművelt emberfők sokasága" a tőkés társadalom viszonyai között nem kívánatos a hatalom birtokosai számára.

A politikai folyamatok belső mechanizmusainak feltárása, átláthatóvá tétele a többpárti demokráciák hatalomgyakorlóinak éppúgy nem érdeke, mint a gazdasági és társadalmi folyamatokat ténylegesen meghatározó kölcsönhatások teljes körű megismerése, még kevésbé azok megismertetése a hatalmat legitimáló egyének közösségeivel.


3. A bezárkózó hatalom

Az egyszerű állampolgár számára választott képviselőinek ellenőrzésére kevés esély van, a politika kulisszái mögé betekinteni igen nehéz.

Az úgynevezett politikai elit ezt minden lehetséges indokkal és eszközzel meg is akadályozza.

Megteheti, hiszen az információszolgáltatásra és a legkülönbözőbb hatalmi döntések titkosítására vonatkozó törvényeket is ők alkotják meg.

Ha ez a betekintés valamilyen "szerencsés" körülmény folytán mégis sikerül, a választópolgárnak a hatályos törvényeket is sértő tevékenységekkel, szakmai dilettantizmussal, megengedhetetlen összefonódásokkal, korrupcióval, a hatalommal való gátlástalan visszaélésekkel, és az erkölcstelenség esszenciájával kell szembesülnie.

A pártpolitikusok hiteltelensége, a pártok működésére alapozott politikai struktúra alkalmatlansága a közjó érvényesítésére és a köztársaság kívánatos formájának megvalósítására a választópolgárok számára egyre nyilvánvalóbbá válik.

Ez a „demokráciadeficit” tükröződik vissza a parlamenti választásokon való csökkenő részvételi arányokban, és azokban a felmérésekben is, amelyek tanulsága szerint a létező demokráciákat a megkérdezettek többsége alkalmatlannak tartja a társadalmi problémák kezelésére és megoldására.


4. Blokkolt szellemi termékek

A gazdasági folyamatokat a harmónia irányába terelni képes tudás, – amely, ha új technológiák formájában esetleg már rendelkezésre áll is - nem igazán kaphat szabad utat.

Magánszéfekben és állami trezorokban elfektetve az emberi elme ezen új produktumai nem hasznosulnak. Nem szolgálhatják a jólétet és a környezettel való harmonikus viszonyt, mert alkalmazásuk meglévő (hatalmi) struktúrákat sértene, vagy pénzügyi szempontból - hosszú megtérülési idejük, netán ,,gazdaságtalan” működtetésük miatt - nem elégítenék ki a tőke igényeit.


5. Az állampolgár kiskorúsítása

A társadalmi folyamatok irányultságát eldöntő kölcsönhatások létrejöttében szabad utat kapnak, és meghatározó szerephez jutnak - így akarva vagy akaratlanul a politikai hatalom támogatását élvezik - azok a téveszmék, áltudományos elméletek, amelyek hamis tudati állapotot létrehozva az egyéni döntéseket és cselekedeteket törvényszerűen viszik el a társadalmi irracionalitások elfogadása vagy az azoktól való elfordulás és az agresszív szembefordulás irányába.

A hatalom bizalmának és nélkülözhetetlenül szükséges támogatásának hiányában a kialakult „hangzavarban” nem különül el, nem kap kellő ,,erősítést” a megalapozott tudás, a racionálisan gondolkodó ember hangja.

Ami ezzel törvényszerűen együtt jár, hogy az egyének sokasága nem rendelkezik a tudásnak azzal a minőségével, amely eligazítást nyújthatna a világ dolgaiban, s amelynek segítségével az egyes ember, döntései és cselekedetei során, a valós érdekeinek megfelelően választhatná a jót, netán a legjobbat.

Az ehhez szükséges feltételek megteremtésével a mai demokráciák hatalomgyakorlói is adósak, és hatalmuk jellegéből adódóan ennek az adósságnak az általuk való törlesztésére kevés eséllyel számíthatunk.

Ilyen körülmények között nem meglepő, hogy az emberek tömegei eleve nem hisznek - vagy a hiteles tájékozódási pontok hiányában elvesztik hitüket - az emberi tudásban, a racionális emberi cselekvés lehetőségében.

„Hiszen mit nyújtott az emberek többségének, az emberiség egészének a tudomány és a technika fejlődése?” - fogalmazzák meg sokan a kérdést, amit rögtön meg is válaszolnak. „Minden képzeletet felülmúló pusztító háborúkat, éhínséget, nyomort, fizikai és lelki kiszolgáltatottságot, és egy instabil, a megsemmisülés határán egyensúlyozó pénzközpontú globális társadalmat”.


6. A média szerepe

A tömegtájékoztatási eszközök működésének - mint az egyéni döntéseket a leghatékonyabban befolyásoló információközvetítőnek -, a valóságot hamisan leképező virtuális világnak és az egyre agresszívebb fogyasztásra ösztönző értékesítési stratégiáknak „köszönhetően” az egyén realitásoktól történő elszakíttatása az ebben érdekeltek szándékainak megfelelően „jó hatékonysággal” zajlik.

Az ily módon erőszakosan kialakított hamis képi világnak a csodatévője és megváltója - kinek szolgálata nélkül természetesen nem lehetünk boldogok - más nem lehet, csakis a pénz.


7. A végső stádium

A racionális cselekvés lehetőségének esélyét, majd hitét is elvesztő egyének fogékonnyá válnak az „egyszerű” megoldásokra, a „csodákra”. A realitásoktól eltávolodott egyének a legkülönbözőbb eszmék és ideológiák követőivé válva a csodákat ígérő „új messiást” - egy téveszme jegyében vagy valamiféle megváltásban reménykedve - akár a halálba is követni hajlandók.

A régi-új hatalomnak és a szolgálatába szegődött írástudóknak köszönhetően ezen az úton haladunk.


8. A tudomány lehetősége

„A lényeges problémákat nem oldhatjuk meg ugyanazon a gondolkodási szinten, mint ahol megteremtettük őket”, fogalmazta meg Einstein.

A demokrácia és a globálissá vált tőkés társadalom problémáinál nagyobb, ha tetszik, „lényegesebb” problémák ma az emberiség számára nem léteznek, így természetesen a mi számunkra sem.

A gondolkodás, a társadalmi tudat szükséges megváltoztatására esélytelenek vagyunk akkor, ha a józan ész és az értelem politikai ideológiáktól mentes képviselői elvonulnak elefántcsonttornyaikba, kiszolgáltatva így a bennünket a hazug és öncélú hatalomgyakorlóknak.

A társadalmi konfliktusok megoldásában, még inkább azok megelőzésében az erőszakra vagy a megtévesztésre alapozott megoldások - a diktatúrák és a demokráciák - és az ezeket képviselő „harcosok” és „illuzionisták” ideje mára lejárt.

A valódi és elkerülhetetlenül szükséges változások elindítója a bajok gyökerének feltárása, a nyílt és őszinte társadalmi párbeszéd lehet, amely elképzelhetetlen a tudomány pártatlan képviselőinek erre való hajlandósága és érdemi részvétele nélkül.


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!