Bolgár György interjúi a Galamusban - 2012. június 21.
- Részletek
- 2012. június 23. szombat, 04:43
- Megbeszéljük
A jegybanktörvény körüli viták tanulságai
Róna Péter közgazdász, jogász, az oxfordi egyetem vendégtanára
Róna Péter: – Már tanár vagyok, nem vendég.
Bolgár György: - Már nem is vendég, hanem rendes tanár.
– Igen. Igen.
– Húha. Gratulálok. Ez azt jelenti, hogy akkor most főleg és elsősorban Oxfordban fogjuk mindig megtalálni?
– Igen.
– Na, ennyit azoknak, akik úgy gondolták, hogy Róna Péterre szükség van a magyar közéletben. De hát ezek szerint Oxfordból fog nekünk beszólni.
– Ők hamarabb döntöttek.
– Jó, hát ismerjük ezeket a lassú angolokat. Azzal kapcsolatban kérdezném mindenekelőtt, hogy a jelek szerint a magyar kormány számos dologban végre mintha visszalépne és teljesítené legalábbis egy részét azoknak a feltételeknek, amelyeket az Európai Unió, az Európai Bizottság az Európai Központi Bank gazdasági és egyéb kérdésekben is, például az Európa Tanács, támasztott a magyar kormányzattal szemben. Most közelebbről a jegybanktörvény módosítása érdekes itt a mi beszélgetésünkben, amely még mindig felemásnak látszik, legalábbis az én számomra, mert van egy banktörvény-módosítás, amely nem ugyanaz, mint amit néhány héttel ezelőtt a Nemzetgazdasági Minisztérium beterjesztett, annál kicsit kompromisszumkészebb Varga Mihály javaslatára, de még ebben sincs benne minden, amit az Európai Központi Bank szeretett volna. Ezért aztán Orbán Viktor levelet küldött José Maunel Barrosónak, hogy ezeket a bizonyos elemeket nem fogják alkalmazni mindaddig, ameddig Simor András a Nemzeti Bank elnöke, vagyis jövő tavaszig. Ezzel a felemás megoldással ki lehet elégíteni az IMF-et az Európai Bizottságot az Európai Központi Bankot? Vagy már annyira unnak bennünket, hogy igen.
– Úgy tűnik, hogy igen. Tehát úgy tűnik, hogy született egy megállapodás, és ennek van írásos rögzített formája is az említett intézmények és a magyar kormány között. Ami azt tükrözi, amit Bolgár úr elmondott.
– Mi lesz ennek a következménye? Megindulnak heteken belül a tárgyalások az IMF-fel és akkor most már úgy látszik, hogy sínen vagyunk, ebből előbb utóbb megállapodás is lesz?
– Még mielőtt erre a kérdésre válaszolnék, szeretnék kitérni a megállapodás egyik pontjára, amely aggályos. Annak ellenére, hogy a megállapodás megszületett. És ez pedig a harmadik alelnök kérdése.
– Hogy ki lehessen nevezni egy harmadikat is a meglévő kettő mellé.
– Igen. Na most érdekes módon senki sem tette fel a kérdést se Magyarországon, se úgy tűnik, odakint, hogy ennek a harmadik személynek mi lenne a feladatköre. Tehát miért van szükség egy harmadik alelnökre? Mi a tennivalója? Most én hivatalból mondom, amit mondok, mint a felügyelő bizottság tagja, hogy rendkívül aggályos gondolat a harmadik alelnök szerepe, ugyanis én nem tudom elképzelni a Nemzeti Bank belső szerkezetének olyasfajta kialakítását, amely helyet adna egy harmadik alelnöknek. Tehát a harmadik alelnök szerepe működési zavarokat okozhat.
– De azzal kapcsolatban meg nekem vannak vagy volnának további kérdéseim, csak ugye az illetékeseket nem könnyű megtalálni ebben az országban, hogy ha egyszer jövő márciusban új jegybankelnököt lehet kinevezni, akkor mi szüksége van a kormánynak még egy harmadik alelnökre is? Hát gyakorlatilag feltöltötték már részben a Monetáris Tanácsot a saját embereikkel, még továbbiakat nevezhetnek ki oda, új jegybankelnök lesz, mi a fenének kell valóban harmadik alelnök, ha egyszer az egész Nemzeti Bank a kormány ízlésének megfelelő lehet jövő tavasztól?
– Hát feltehetően a kormánysorokban vannak olyanok, akiknek egy ilyen kinevezés jólesne.
– Áhá. Jó. Ez is egy megoldás. Akkor ezt a legpraktikusabb szempontot vehetjük akár a legkézenfekvőbbnek is. A ma megjelent Magyar Narancs címlapján is Ön van, úgy látszik, mindenki Oxford felé néz ezekben a nehéz napokban. És ott azt emeli ki az interjúból idézőjelben, hogy akkor Magyarország összeomlik. Mondja Ön. Mikor?
– Nem tudom, én itt vagyok Oxfordban, és a Narancsot nem láttam.
– Jó, hát természetesen ha a bizalom nem tartós. Ugye látjuk most e pillanatban, hogy érdekes módon a forint magára talált, 285 forint alá esett az euró árfolyama. Vagyis ennyivel erősödött a forint. Még a kis biztató jelekre is úgy reagálnak, hogy hála Istennek, mintha megjött volna a kormány józan esze.
– Igen. Tehát Varga Mihály kinevezése mindenféleképpen kedvező hatással volt a forint árfolyamára. És van egy olyan remény, hogy az ő szerepe viszonylag elfogadhatóbb és normális medrekbe tereli a gazdaságpolitikát és kifejezetten az IMF-tárgyalásokat.
– De Ön ebben az interjúban is meg korábban is többször elmondta, hogy Orbán Viktor hitele lényegében teljesen szerte foszlott. Elveszett. Neki már senki nem hisz Európában…
– Ez igaz.
– …és a világban, nem is fog. Akkor mégis miért van az, hogy ha a kormány tesz egy kis gesztust vagy tesz néhány lépést visszafelé, a piacok mégis fellélegeznek, és azt mondják, hogy na nem baj, hát akkor mégis megy a dolog.
– Hát ugye az IMF-re éppen azért van szükség, mert kell valaki, egy olyan intézmény, amely képes hitelesíteni a hitelét, egyébként elvesztett kormány gazdaságpolitikáját. Na most ha az IMF hajlandó ennek a szerepnek a betöltésére, és amiről most beszéltünk, ezt sugallja, hogy hajlandó, akkor ebből az következik, hogy az IMF vállalja ezt a szerepet és meg fogja fogalmazni azokat a feltételeket, és ellenőrizni azoknak a feltételeknek a teljesítését, ami egy normálisabb gazdaságpolitikát jelenthetne.
– Tehát ez az IMF-felügyelet, az IMF-hitel feltétele az, ami a pénzpiacok számára, a befektetők számára mégiscsak valami biztonságot jelentene.
– Igen. Így van.
– Mert lehet, hogy a miniszterelnök lejáratta magát, ő már nem is képes visszaszerezni a hitelét. De ha egy ilyen tekintélyes nemzetközi pénzügyi szervezet figyel ránk és nem engedi, hogy megint letérjünk a helyes útról, akkor azért van remény, hogy nem követ le butaságot.
– Igen. Arra mindenféleképpen. A megállapodás eredményeképp az IMF alapjában véve beköltözik Magyarországra és negyedévenként tesz jelentést a feltételek teljesítéséről és a gazdaság és minden más alakulásáról.
– Ezt akkor is megteszi, ha valóban az történik, amit a kormány lépten-nyomon hangoztat, hogy mi nem is akarjuk felvenni ezt a hitelt, hanem csak egy biztonsági hálóként szeretnénk alkalmazni?
– Igen.
– Mert a hitelkeretet mégiscsak kérni fogjuk. Meg is fogjuk kapni, hogy lehívunk-e belőle pénzt, az már egy másodlagos kérdés.
– Így van.
– Ettől még a feltételeket, amelyekben közösen állapodunk meg, teljesíteni kell.
– Így van. Igen.
– Hogy áll Ön szerint most a magyar és az európai gazdaság? Azt látjuk, hogy az európaiak között Magyarország mindenképpen legalul van, a gazdasági visszaesés alulról a harmadik legnagyobb volt. És a kormány viszont, és bizonyos szempontból ez dicsérhető is, mintha mindent megtenne azért és mintha csak ez számítana, hogy a költségvetési hiány maradjon három százalékon alul. Idén is, jövőre is. Ez jó hír vagy rossz?
– Hát ugye az én olvasatomban és az én általános kritikámban az EU és Németország felé is ez egy hiba. Tehát én azt mondom, hogy ezek a megszorító intézkedések, amivel Európa sújtotta a perifériát Görögországot, Spanyolországot stb., stb. tehát a három százalék alá való gyömöszölés stb., nem a kivezető út. Tehát ez az én álláspontom, amit hosszú idő óta ugye kifejtettem.
– Mert gazdasági növekedés kell ahhoz, hogy vissza tudják fizetni a hiteleiket.
– Úgy van. Tehát a legnagyobb baj, és egyébként ez az IMF-tárgyalásoknak a legnagyobb kihívása az IMF számára is, hogy hol van a magyar gazdaságban a növekedési potenciál.
– És hol van Róna úr?
– Hát ez az.
– Ön többször elmondta, többféle fórumon is a nagyon markáns és sajátos véleményét, hogy Ön szerint van kitörési lehetőség Magyarország számára is, de hát egyre szűkebbnek látszik ez.
– Ez így van. Tehát amit én annak idején javasoltam, az most már egyre nehezebben megvalósítható, mert a rombolás, ami történt az elmúlt két évben, az nagyon jelentős. Tehát nagyon nehéz feladat és erről örömmel beszélnék hosszasan, de ez egy nagyon összetett kérdés. Tehát nagyon vigyázni kell, hogy az ember hogy fogalmaz és itt.
– És nincs egyszerű megoldás, nincs csodaszer.
– Nincs egyszerű megoldás, így van. És ismereteim szerint az IMF szakértői is nagyon aggódnak, és igazából ők sem látják. Tehát ez egy nagy kihívás. Nekik is, Magyarország számára is, mindenki számára.
– Mert most már az IMF is változtatott azon a korábbi álláspontján, nemcsak Magyarországgal kapcsolatban, az egész világgazdaság helyzetét látva és értékelve, hogy tessék tisztességesen takarékosan gazdálkodni, nem eladósodni, és akkor majd rendbe jönnek a dolgok, ma már ez önmagában kevés.
– Így van.
– Ma úgy kell takarékoskodni, hogy közben nagyon jó helyre elhelyezett ösztönzőkkel, támogatásokkal megpróbáljanak valamiféle lökést adni a gazdasági növekedésnek.
– Úgy van. Tehát alapjaiban most már az IMF is azt mondja, hogy nem takarékoskodni kell, hanem okosan kell költeni. Tehát a takarékosság ma már a mai világban nem abból áll, hogy nem költünk el semmit, hanem abból, hogy nagyon pontosan, patikamérlegen számoljuk ki, hogy mire miért költünk. És ez sajnos egy nagyon laza, fegyelmezetlen és eredménytelen államigazgatás esetében, egy jogállamnak a megroppanása esetében nagyon nehéz feladat.
– De ráadásul ez a nagyon makacs kormányzat lehet, hogy féléves vagy még hosszabb nyomás és rábeszélés után végre valamikben enged, de itt van például az Európai Bizottság mai döntése arról, hogy a pálinkafőzés adómentessége például európai uniós jogszabályba ütközik, ha valaki nem tudta volna, mert azonnal mondta mindenki, hogy ez biztosan tilos. De most kijött erről a határozat is, mi erre a Nemzetgazdasági Minisztérium válasza? Nem baj, ez magyar kulturális örökség, szerintünk nem ütközik az európai joggal. Úgyhogy megyünk a bíróságra. És már kapjuk egyébként a bírósági ítéleteket is, hogy áfavisszatérítés és más ügyekben miért rossz a magyar gyakorlat. Vagyis lehet, hogy időben eltolva, de ezek is súlyos pénzbe fognak kerülni, nem?
– Mondjuk pont ehhez a kérdéshez, hogy most a pálinkafőzés adóztatásának az európai jogi szabályozása és a hagyományok hogyan vannak összefüggésben, én nem értek ehhez a kérdéshez.
– Nem szabad teljesen mentesíteni a jövedéki adó alól. De ez mondjuk összességében apró kérdés csak. Csak jellegzetes, hiszen Orbán Viktor is ezt emelte ki annak idején.
– De az, ami ebben nagyon fontos, a magyar hozzáállás ezekhez a kérdésekhez, a kérdés és a probléma feldolgozásának a szakszerűsége rendkívül hiányos.
– Viszont odapördítünk az ostorral. Mondhattok ti nekünk akármit.
– Én nem hiszem, hogy ha az elméletnek, miszerint ez egy magyar hagyomány és mint olyan, kivételt képez a jogszabály alól, ha ennek lenne alapja, ennek a teóriának, akkor azt az Európai Unió nem méltányolná. Tehát vagy az van, hogy nagyon rosszul adjuk elő az érveinket és az érveléseinket, és nem dolgozzuk fel megfelelő módon a szükséges háttéranyagokat, vagy pedig az, hogy egy olyan elmélethez ragaszkodunk, aminek nincs igazából megalapozott talapzata.
– Mi lesz Ön szerint jövő március után, amikor Simor András mandátuma lejár, és új nemzeti banki vezetés kerül a magyar jegybank élére? Meg fog változni a magyar pénzpolitika vajon? A kormány teljes befolyása alá kerül?
– Ez két különböző kérdés. Mert én részemről számos kérdésben nem értek egyet a Magyar Nemzeti Bank monetáris politikájával.
– Mint ahogy azt már sok éve sokszor el is szokta mondani.
– Sok éve sokszor el is mondtam. Igen. De azzal aztán egyáltalán nem értek egyet, hogy egy kétségbeejtően felkészületlen kormány beleszóljon. De még akkor is, ha felkészült, akkor se szóljon bele.
– Mert a Nemzeti Banknak éppen az a szerepe, hogy lehetőleg függetlenül próbálja az egyéb meggondolásokat, megfontolásokat érvényesíteni.
– Igen. Tehát ha megpróbál beleszólni, akkor abból akkor se lesz semmi jó, ha igaza van is. Ha igaza van abban, amivel beleszól. Tehát ha helytálló az, amit mond, még akkor se jó, mert neki nem szabad beleszólnia. Az csak félreértésekre vezethet. És rossz következtetésekre, piaci zavarokra.
Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!