United States v. Rajat K. Gupta – A verdikt: bűnös

• Nyomtatás

Részletek

Napi apró

2012. június 19. kedd, 04:08

Hanák András

Az esküdtszék, amely – előző írásom kis tévedését kijavítva – nyolc nőből és négy férfiból állt, június 14-én kezdte meg döntéshozatalát. Az első napon két kérdéssel fordultak a bíróhoz. Kérték az egyik tanúvallomás jegyzőkönyvének bemutatását, valamint az amerikai bűnszövetség (conspiracy) meghatározásához és értelmezéséhez kértek segítséget Rakoff bírótól.

Másnap délelőtt, röviddel fél 12 után megszületett az egyhangú döntés: Gupta bűnös három rendbeli bennfentes értékpapír-kereskedelem során elkövetett csalás bűntettében és az erre vonatkozó bűnszövetségben.

Emocionális jelenteknek volt szemtanúja a tárgyalóterem. Az ítélethirdetésen a Galamus tudósítója már nem volt jelen. (És ha az Ukrajna–Franciaország focimeccset nem függesztik fel a stadion felett tomboló vihar miatt, a Bloomberg News tudósítását is jóval később olvasta volna – noha számított a döntés meghozatalára – a számítógépén.) Rajat Gupta megrendülés nélkül vette tudomásul a verdiktet. Lányai hangosan zokogtak. A helyszíni tudósítások szerint az esküdtek közt is volt olyan, aki elsírta magát.

Az egyértelmű döntéshez bizonyára jelentős mértékben hozzájárult Rakoff bíró eligazítása. A tárgyalás lezárását követően a bíró alaposan elmagyarázta, hogy milyen körülmények között kell bűnösnek találniuk a vádlottat. Részletesen foglalkozott azzal, hogy közvetett bizonyíték is lehet olyan meggyőző erejű, hogy elérje az elítéléshez szükséges, minden kétséget kizáró bizonyosságot. Elmagyarázta, téves az a felfogás, hogy csak a közvetlen bizonyíték számít. A bizonyítékok összességének kell azt igazolnia, hogy a bizonyítás minden kétséget kizáró módon utal a bűnösségre. Ez a magyarázat több esküdt számára fontos volt a vád bizonyításának értékelése terén. Igen valószínű, hogy Gupta fellebbezésében kifogásolni fogja ezt a típusú és tartalmú bírói instrukciót. A bírói instrukció másik fontos eleme az volt, hogy a vádlott oldalán mutatkozó előnyt illetően elégséges bármilyen természetű anyagi haszon bizonyítása. Ez az előny akár szerény mértékű is lehetett. Ilyen jellegű közvetett előnyt Gupta akkor is élvezhetett az általa megsúgott információkért, ha saját 10 millió dolláros befektetése a barátja vezetése alatt álló befektetési alapnál elúszott.

A háromrendbeli csalás és a bűnszövetség maximális büntetési tétele 25 évig terjedő szabadságvesztés. Mivel a főkolompos Raj Rajaratnam 11 évet kapott, Gupta ennél nyilvánvalóan kevesebbet fog kapni. Rakoff bíró nem rendelte el az őrizetbe vételt, a vádlott az október 16-i ítélethirdetésig szabadlábon maradhat, de nem hagyhatja el az Egyesült Államokat.

Nem nehéz felismerni, hogy az esküdtszék ott állapított meg bűnösséget, ahol a Gupta és Rajaratnam közti jogszerűen lehallgatott telefonbeszélgetések hangfelvételét a vád az esküdtek elé tárhatta. Az olyan esetekben, amikor „csak” a telefonhívások ténye és időpontja volt rögzítésve, valamint olyan tanúk vallottak, akik korábban vádalkut kötöttek, nem került sor a bűnösség megállapítására. A hangfelvételekkel támogatott egyik eset szinte hihetetlennek tűnik azok számára, akik komoly, megfontolt üzleti vezetőnek tartották Guptát. 2008 őszén, a válság első heteiben a Goldman Sachs bank igazgatósága elfogadta a Warren Buffett által vezetett Berkshire Hathaway 5 milliárd dolláros tőkebefektetését a bankban. A döntés 3 óra 50 perc körül született meg. Percekkel az igazgatósági telefonkonferenciát követően, 3 óra 53 perckor Gupta felhívta Rajaratnamot, majd egy perc sem telt el, és Raj kiadta a megrendelést, hogy még a 4 órai tőzsdezárás előtt a Galleon alap vásároljon Goldman Sachs-részvényeket. Gupta virágnyelven beszélt, de aki ismeri ezt a nyelvet, tudta, mit kell tennie. És a közvetett bizonyítékok zárt lánca azzal lett teljes, hogy a vád bizonyítani tudta, 3 óra 50 perc és a 4 óra közti 10 percben Raj csak ezt az egy telefonhívást kapta. Ez meggyőző bizonyíték volt.

Előző tudósításomban azt írtam, hogy a 69 éves Rakoff bírót nem kívánják nyugdíjazni. Nos, ez azzal válik pontosabbá, hogy a bíró olyan „senior” státuszban van, amely lehetővé teszi számára, hogy – belátása szerint – csökkentett munkaterhet vegyen a nyakába. Rakoff eddig nem élt ezzel a lehetőséggel, mi több, a statisztikák szerint teljesítménye jóval meghaladja az azonos bíróságon ítélkező bírák teljesítményét. Van olyan statisztika, amely szerint hatszor többet produkál, más adat szerint a dupláját. Ez alighanem azzal függ össze, hogy Rakoff hosszú ideig ügyvéd volt, és más munkatempóhoz szokott. Azt is érdemes megjegyezni, hogy a tárgyalás május 21-én kezdődött, folyamatosan zajlott, és június 15-én már megtörtént a bűnösség megállapítása. Mindezzel nem azt állítom, hogy honunkban is csodát művelne, ha egy-két ügyvédet „áthelyeznének” a bírói pulpitusra, csupán annyit, hogy volnának itt olyan lehetőségek, amelyek egy jottányit javíthatnának dolgainkon.

(Hanák András)

Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!