Tudjuk
- Részletek
- Lendvai L. Ferenc
- 2012. június 13. szerda, 03:32
Már vagy 10 napja, hogy Magyarország elhivatott miniszterelnöke beszédet mondott* a tudományos körökben rendkívül sokra tartott intézmények – a Századvég Alapítvány, a Széll Kálmán Alapítvány, a Heti Válasz – által rendezett konferencián. Talán mégis érdemes lesz visszatérni rá, mivel a médiában természetesen az ott bedobott két blikkfangos gondolat (amelyeket azért mi is megemlítünk majd) elfoglalta a helyet a tartalmibb elemektől. Ezek a tartalmi elemek ugyan éppolyan zagyvaságok, mint a blikkfangos szólamok, mégsem árt kitérni rájuk, mert valaki enélkül még azt gondolhatja, hogy a beszédben komoly dolgok hangzottak el.
Szólamok hangzottak el, újra elismételt szólamok a nagy nemzeti szabadságharcról. Eszerint a „brüsszeli bürokraták” nyomására hátrányos intézkedéseket kellene elfogadnunk, amelyek ártanának a magyar gazdaságnak, ezért el kell utasítani őket. Kaptunk ugyanis egy hétpontos javaslatot, amelyben olyasmik szerepelnek, mint ingatlanadó, energiaármaximálás, árhatóságmegszüntetés és hasonlók. Európa csábítása velünk szemben a demokrácia föladása, az, hogy ne a demokratikusan választott vezetők, hanem technokraták kormányozzanak. Márpedig ebből kudarc lesz – és ennek a kudarcnak a kódneve Görögország. Abba bele sem érdemes menni, hogy a demokrácia szisztematikus fölszámolója beszél a demokrácia védelméről; mást ért ugyanis demokrácián, mint a demokraták: valamely népakarat közvetlen, a nép érdekeit úgymond igazán kifejező hatalomban érvényre jutó megjelenését. Jól ismerjük ezt a különböző diktatúrák propagandájából, amivel nem azt állítom, hogy nálunk már ilyenfajta diktatúra lenne, csak azt, hogy az érvelésmód azonos. Ami azonban Görögországot illeti, ott az derült ki (egyébként Olaszországban is), hogy a nép által bármekkora többséggel megválasztott demokratikus vezetők vitték csődbe az országot, amiből most technokrata kormányok vezetésével kellene kikeveredni. A magyar nép ehelyett – mondja bölcs vezetőnk – inkább egy kétharmadot dobott össze, és ezt azóta védi. Valóban, a közvéleménykutatások szerint is védi, csak megfordítva, negatív előjellel: híveinek kétharmada fordított hátat a kormánypártnak. És a Békemenet is ezt üzente a világnak! Ezt bizony: hogy az ő vezérük a miniszterelnök, amint a Kossuth téri tüntetők is őt várták oda annakidején – csak gyáva volt odamenni.
Az új, demokratikus alkotmányt is az Uniótól kell megvédeni, mert ezzel „európai darázsfészekbe”, egyben pedig a magyar elit darázsfészkébe is belenyúltak; ami tehát azt jelenti, hogy a magyar – ellenzéki – elit valóban európai, illetve nyugati eszmék képviselője. Nem csoda, ha a miniszterelnök egyik hűséges fegyverhordozója azóta már megmondta: a demokratikus ellenzéki pártokat Amerika pénzeli. Kár, hogy nem tette föl a kérdést: ki pénzeli a jobboldali ellenzéket. Bizonyára azért, mert alighanem ez a pénz is a mesés Keletről jön, ahonnan a kormány is a segítséget reméli. Hiszen Európa, a Nyugat nem lesz már olyan hatalmas a válság után, mint előtte volt, ezért Magyarországnak át kell gondolnia politikai elhelyezkedését. A Nyugat helyett ezért most Kelet felé fordulunk, olyan virágzó demokráciák felé, mint Kazahsztán. Az IMF csábításainak is ellenállunk: keleti pénzpiacokra megyünk.
De azért van, amiben megfogadjuk az európai kritikát. Természetesen továbbra is kitartunk ugyan az unortodox módon értelmezett „méltányos közteherviselés”, vagyis az ún. válságadók mellett, de mivel az Unió kifogásolta ideiglenes jellegüket, illetve nem volt hajlandó beszámítani őket a költségvetés állandó bevételei közé, most majd állandósítjuk őket: ezt majd egy „nemzeti konzultáció” fogja nyilvánvalóan – és abszolúte demokratikusan – jóváhagyni. Az államháztartás így stabil lábakon fog állni, 3 százalék alatt lesz a hiány. Hát persze, a nagy Conducator is visszafizette az összes kölcsönt, csak közben a lakosság éhenhalt. Na de hát mi jóléti állam helyett munkaalapú államot építünk: vagyis munka lesz, jólét nem. (Azóta már azt is megtudtuk, hogy aki munkát kap, az szabadságot is kap – a fenébe, honnan is ismerős ez?!) Mert munka az igenis lesz, egymillió, ötmillió új munkahely! Csak ehhez újra kell iparosítani az országot, megteremteni az energiafüggetlenséget: a vas és az acél, sőt az atomerőművek országa leszünk! Ide tevődnek át majd akkor a termelőkapacitások, és el fogjuk érni a teljes foglalkoztatottságot! (Na mondjuk 3,5 százalékos munkanélküliséggel, hogy azért lehetetlent mégse követeljünk.) Ehhez persze az is kell, hogy a nemzeti együttműködés rendszerében a pártok és a szakszervezetek ne harcoljanak. Minek is? Hiszen ahol munka van, ott szabadság is van, a munka ugye szabaddá tesz. A képzési rendszert is azért kell átalakítani, mert a fiatalok diplomát kaptak ugyan, de munkát nem – ha most diplomát sem fognak kapni, a probléma meg lesz oldva. Az ugyan nem világos, hogy akkor mi lesz a demográfiai trend megfordításával, hiszen az újmódi „babyboom” a középosztályt kell érintse – az ő gyerekeik fognak majd elmenni Demján Sándorhoz segédmunkásnak?
Nicolai et Elena – flickr/cod-gabriel
Pedig haza kell hívni a külföldre ment tehetségeinket is, micsoda kár, hogy a fiatalok most is el akarnak menni az országból! Ki tudja, miért?! Hiszen itt – mondja a nagy államférfiú jobbkeze – már nincsen válság, sőt egy tündérország épül! Nem baj, majd hazajönnek, ha a nagy tervek megvalósulnak. Jövőre. Mindig jövőre. A lényeg az, hogy a magyar nemzet a győztes nemzetek közé tartozik, mert 1000 éve itt van, és ez önmagában győzelem. Hát izé… Van még egypár nemzet, amely szintén 1000 éve itt van, és nem vesztette el közben államterületének kétharmadát… A győztes nemzet mivolt pedig a szónok szerint abból adódik, amit „állapotbeli kötelességnek” hívunk. Akik ezt vallják, nem tekintik véletlennek, hogy magyarként ide születtek, és aki politikai föladatot lát el, annak ebből az elrendelt állapotból fakadó „állapotbeli kötelessége” van. Bár van némi teológiai tájékozottságom, e rejtelmes szavakat inkább a teológusok szubtilisabb elemzésének engedem át. De egy dolog biztos. A kálvini predesztinációs gondolat nem értelmezhető úgy, hogy aki magát kiválasztottnak hiszi, az bármit megtehet.
A miniszterelnök szerint egyébként kiválasztottak nyilván csak jobboldaliak lehetnek, ami újabb jelentős teológiai fölfedezés. Hiszen a baloldal – úgymond – nem tud mit kezdeni a család fogalmával, nem tudja definiálni a nemzetet, s ezért tagadja is e közösségek létezését. Ha a miniszterelnök úr olvasottsága – ha van neki egyáltalán – nem lenne egyoldalú, baloldali definíciók garmadáját találná az egyáltalán nem tagadott családról és a nemzetről egyaránt. Hogy végletes példára utaljak, család és nemzet egyaránt nagy becsben álltak a totalitárius-kommunista eszmerendszerben. A miniszterelnök ama mondata, miszerint nem kell nagy terület ahhoz, hogy nagy nemzet legyünk, eszembe juttatja Révai József mondását: 1848-ban kis nép voltunk, de nagy nemzet… Elég sok svájci és hollandi kollégát ismertem, akik valóban büszkék voltak az országukra és teljesítményére, de sosem jutott eszükbe, hogy nagy nemzetnek tekintsék magukat. A kulturális homogenitást sem tekintették öncélú értéknek, ami pedig a miniszterelnök szerint egyre inkább érték lesz. És mivel Magyarországon ez van, nálunk szinte nem fenyegetnek nyugati típusú összeütközések. Na persze, ha a cigányságról – szokás szerint – elfeledkezünk.
Az egész szövegen tehát a Nyugattal való szembenállás gondolata húzódik végig. De mivel a Nyugat mégiscsak a szövetségesünk, a diplomácia „táncrendje” (egyfajta „pávatánc”) miatt az elutasítást úgy kell előadni, „mintha egyébként barátkozni szeretnénk”. Ez szép, ez bámulatra méltó! Ritka az olyan machiavellista, aki nyíltan hirdeti, hogy ő machiavellista, az olyan hamiskártyás, aki nyitott kártyákkal csal. Hogy a beszédben a középosztállyal kapcsolatosan fölhozott bonmóval éljünk: az arcátlan cinizmus olyan, mint a pornó: nehéz meghatározni, de ha látjuk, tudjuk, hogy ez az.
* A beszéd, amelynek leirata máig nem olvasható Orbán Viktor honlapján, két forrásból rakható össze: az MTI tudósításából, illetve összeállításunkból, amely a Fidesz-honlap beszámolója alapján készült. Az elhíresült pávatáncos részlet itt nézhető és hallgatható meg.
Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!
