Olvasói hozzászólás
- Részletek
- 2010. június 11. péntek, 05:17
- Surányi Bálint
Surányi Bálint
Lánczos Verának a narratívák harcáról
Kedves Lánczos Vera,
Joggal vetette fel, hogy a jobboldal lehengerlő győzelme a narratívák harcának következménye volt. Ezt a közelmúltra kihegyezve tárgyalja.
Véleményem szerint a jobboldali narratívák dominanciája az őstörténettől Szvatoplukon át Károlyi Mihályig és Horthy Miklósig túlnyomó a magyar nyelvterületen, jóllehet rengeteg egymásnak ellentmondó, zűrzavaros történet és mítosz kavalkádja jellemzi. Ezzel szemben minden ettől eltérő tulajdonképpen nem is nevezhető narratívának. A baloldali és a liberális kutatók, közírók fegyelmezetten és önreflektíven tartják magukat ahhoz a nemzetközi megállapodáshoz, hogy korunkra a nagy narratívák halála a jellemző. Ezt helyesen is teszik. Viszont így a harc egyenlőtlen eszközökkel folyik minden médiumban - ilyennek tekintve a tudományt, az ismeretterjesztést, a publicisztikát - egészen a köz- és felsőoktatásig. Nem meglepő, hogy ez csapódik le mind a személyes közbeszédben, mind annak elektronikus változatában.
Anélkül, hogy bármilyen elképzelésem lenne arról, hogy min és hogyan lehet csak egy kicsit is változtatni, meggyőződésem, hogy a narratívák harcáról, az abban mutatkozó alapvető aszimmetriáról sokat és sok helyen kell beszélni, vitatkozni. Ebben kérem, hogy legyen kezdeményező.
Az viszont a narratívák általános problematikájától független, de ahhoz mégis kapcsolódó véleményem, hogy a jelenben minden olyan, a közfelfogás szerint negatív közvetlen és/vagy közvetett következménnyel járó eseményt, cselekedetet, koncepciót, ami a jobboldalhoz, annak különféle reprezentánsaihoz kötődik, gyors, közérthető és meggyőző elemzésben és bírálatban kellene részesíteni a kommunikáció minden csatornáján keresztül. Ez érvényes a mainstream jobboldalra és a radikális szélsőségére egyaránt, annál is inkább, mert nem látunk markáns törekvést a kettő közötti határvonal egyértelmű megvonására.
Surányi Bálint