Helyesbítünk – de csak egy névtévesztést




Levelet kaptunk Kalmár Lászlótól. Azt írja:


Tisztelt Szerkesztőség!

Ezen az oldalon jelent meg egy cikk arról, hogy egy bizonyos Kalmár István lezsidózta Gál Péter ügyvédet.

Tisztelettel jelzem, hogy a nevet el tetszettek írni: Kalmár István az apám volt, 1986-ban meghalt. Az én nevem Kalmár László… […] (A tárgyalási jegyzőkönyv első oldalát mellékeltem.) A jegyzőkönyvből kiderül, hogy Gál úr mintha elhallgatott volna egy apróságot, és persze hazudott volna is egy picit... De ez már az ő dolga.

Kérem Önöket, hogy a névelírást szíveskedjenek kijavítani. 


(Kattintás: eredeti méret)

A névtévesztést nem mi követtük el, Gál Péter, a Kalmár Lászlóval szembe álló alperes jogi képviselője tévedett, amikor Bolgár Györgynek adott interjújában Istvánként nevezte meg Lászlót.

Gál Péter ügyvéd aztán elküldte nekünk azt a levelet is (Nyílt levél a Fővárosi Törvényszék Elnökéhez), amelyben le sem írja Kalmár László nevét. Ő K. L. felperes beadványához, a tárgyaláson tanúsított magatartásához, a saját feleségének küldött sms-ekhez („zsidó luvnya”) fűz kérdéseket és követeléseket, a magyar bíróságoknak címezve. Például ezt: „Az a határozott véleményem, hogy hasonló rasszista megnyilvánulások esetén az eljáró bíróságnak az a kötelessége, hogy éljen szignalizációs jogával bűncselekmény elkövetése okán.” Azaz ne érje be azzal a bíróság, hogy szóbeli figyelmeztetésben részesíti a bírósági eljárásnak azt a szereplőjét, aki ilyen hangot enged meg magának egy tárgyaláson a per többi szereplőjével szemben, mert ez bűncselekmény (Gál Péter említett levelében a jogszabályokat is felsorolja, amelyek alapján ő ezt annak tartja). Úgy gondolja ugyanis, hogy „a szabad véleménynyilvánítás nem terjedhet odáig, hogy egy másik, közfeladatot betöltő, hivatását gyakorló állampolgárt (bár, mint tudjuk, a felperesnek az a határozott álláspontja, hogy én nem vagyok magyar) vagy bármely állampolgárt jogaitól megfosszanak, emberi, állampolgári mivoltában megalázzanak”.

Ebből az is kiderül, hogy Kalmár László állításával ellentétben Gál Péter „nem hazudott egy picit” sem, mert ő nem azt várta volna el az eljáró bírótól, hogy utasítsa rendre a zsidózó felperest. (A csatolt jegyzőkönyvoldal utolsó sora szerint: „A bíró felhívja a magánvádlót [K. L.-t] és a védőt, hogy a fenyegetéstől és a zsidózástól is tartózkodjanak a tárgyaláson.”) Hanem azt, hogy alkalmazzon szankciókat, illetve hivatalból jelentse bűncselekmény elkövetését.

A Bolgár-interjúban szereplő nevet kijavítottuk.

A Gál Péter nyílt levelében idézett mondatok helyreigazítását viszont nem kérte Kalmár László. Azét sem, amely az általa elküldött jegyzőkönyv-oldalon is olvasható: „Ügyvéd úr, 1948-ban csináltunk Önöknek egy államot, ha úgy érzi, hogy itt fasizmus van, akkor oda menjen haza. Vagy az anyjába.” Így aztán itt, sajnos, nincs helyreigazítanivalónk.

Úgy látszik, Kalmár László csak a nevére kényes, a szavaira, a magatartására, a gondolkodásmódjára nem.

Más probléma, hogy mi (azt hiszem, fogalmazhatok többes számban) az olyan fenyegetésektől is irtózunk, amelyek egyik példánya szintén a jegyzőkönyvben olvasható, és történetesen az ügyvéd úr szájából hangzott el. Még akkor is irtózunk tőle, ha jogos, ám tehetetlen düh vagy önvédelem szülte.

(Mihancsik Zsófia)



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!