„Batu kán pesti rokona”
- Részletek
- Lendvai L. Ferenc
- 2012. máj. 17. csütörtök, 04:42
A „brüsszeli bürokraták” pénzügyi szigorával szemben fokozódik az ellenszenv, akárcsak az a bizonyos helyzet. Amint azt a francia és a görög választások után több elemző is megjegyezte, Európa-szerte megfigyelhető a költségvetési megszorításokat ellenző politikusok térnyerése. És az új francia elnök, Hollande ez ügyben még eléggé mérsékelt volt: mint mondta, ő nem kívánja szétverni a fiskális paktumot (már értésére adták, hogy ezt nem is igen tehetné), csupán kiegészíteni úgymond egy növekedési passzussal. Hát igen, a szólásmondás szerint is jobb egészségesnek és gazdagnak lenni, mint betegnek és szegénynek.
Az persze nem világos, hogyan is akarja elérni a növekedést. Hiszen az Unió pénzügyi szakembereinek már régóta kész tervei vannak a növekedés beindítására (eurokötvény, projektkötvény), csak ezeket a nemzetállami szűkkeblűség mindeddig ellenezte. Ennek pedig Franciaországban nagy hagyományai vannak, nemcsak bonapartista, de jakobinus változatban úgyszintén. Érdekes lesz továbbá megfigyelni azt is, hogyan fogja majd „a fiatalok elnöke” ráterhelni a fiatalabb korosztályokra a nyugdíjkorhatár leszállításának költségeit 62 évről 60-ra, miközben harcot hirdet mindenféle megszorítás ellen. Sajnos a populizmus akkor is populizmus, ha nem jobboldali, hanem baloldali, mint az új elnöknek ebben a kijelentésében: „Ti már egy mozgalom vagytok, amely mindenhol ébredezik Európában – és talán a világon is –, a mi értékrendünkkel, vágyainkkal és változás iránti követeléseinkkel.” Mozgalomnak mindig is populisták nevezték és nevezik magukat. Nem tekinthető puszta véletlennek, hogy Marine Le Pen számos híve a második fordulóban François Hollande-ra szavazott.
Nem csoda hát, hogy a csaknem államelnökünkké lett nagybajszú állítólag már látja a fényt az alagút végén. A gonosz EU és IMF, mondja vádlón és nem felejtve, hogy annakidején cinkosok voltak az előző magyar kormány „adathamisításában”, mégsem engedtek az új kormány kérésére a hiánycélból. (Kár, hogy nevezett államférfiú nem viszi az ügyet bizonyítás céljából valami nemzetközi fórum elé, vagy legalább az „Occupy Brussels!” mozgalomhoz nem csatlakozik.) Azonban az ellenfél hadállásai most már gyöngülnek: az IMF elnöke is kijelentette, hogy a hiánycélhoz „rugalmasan” kell ragaszkodni. A rafinált kijelentés nyilvánvaló szépséghibája, hogy persze ragaszkodni kell.
Amint az Görögország példáján rövidesen szépen bebizonyosodik. A görög nép – a régi athéni demagógok hagyományait büszkén követve – populista pártokat juttatott parlamenti többséghez, a szélsőbaltól a szélsőjobbig. A fölmérések szerint egy megismételt választáson még nagyobb arányban tenné ugyanezt. Ehhez természetesen joga van. A nép szuverén, és minden döntése legitim. „Ha a nép beszél, a ’trojka’ befogja a száját” – jelentette ki fennhéjázóan a szélsőbaloldali vezér, a mentőcsomagot nyújtó nemzetközi fórumokra (EB, EKB, IMF) utalva. Úgy bizony: a nép beszél, a trojka hallgat, Görögország meg csődbe megy. Mint amikor a beteg nem hajlandó alávetni magát a kellemetlen műtétnek, inkább meghal. Az ő dolga, az ő döntése. Habár állítólag a Nyugat-ellenes derék görögök újabban mégiscsak reménykednek valamiben: Oroszországban, illetve a gazdag oroszokban, akik már rengeteg földet fölvásároltak például Krétán. Bezzeg, amikor a németek akartak szigeteket venni, mekkora volt Hellászban a fölháborodás! De az oroszok, az más, az ugyanis Kelet! Mint Bizánc végvonaglása idején hirdette a konstantinápolyi jelszó: „Inkább a török turbán uralkodjon a Városban, semmint a latin tiara!” Megkapták.
Ámde a görögök csak gyönge kezdők a magyar államférfiakhoz képest. Ők még csak az oroszoknál tartanak, mi már a kínaiaknál és az araboknál. Nemrégiben nagy kínai és arab vendégjárás volt Budapesten, mindenféle nagy üzletek és hitelek beharangozásával. Hogy mik a nagyvonalúan segítőkész vendégek üzleti és politikai föltételei, arról ugyan semmit sem tudunk, de hogy vannak ilyenek, az bizonyos. Kínai részről például nem titkolják, hogy Magyarországon bázist szeretnének találni nyugati gazdasági előrenyomulásukhoz.
Colorful army – flickr/maistora
A BBC History magyar kiadásának májusi számában jelent meg a magyar származású angol történész és újságíró, Gabriel Ronay (Rónay Gábor) érdekes cikke, „A tatárjárás hírhedett kalandora” címmel. A cikk – amelyet a Népszabadság is ismertetett – a szerző The Tartar Khan’s Englishman (1979) című könyvén alapszik. Hírhedett hőse egy bizonyos Robert atya nevű kalandor angol pap, aki végül Dzsingisz kán szolgálatába állt, s az európai hadjáratot előkészítő 1235-ös mongol kurultáj Batu kán fő külügyérévé és kémfőnökévé tette meg. Mint ilyen, gyászos szerepet játszott a mongolok nyugati előrenyomulásában, így a magyarországi ún. tatárjárásban is, mindenütt a hatalmas keleti birodalomnak való önkéntes behódolás előnyeit propagálva. Nos, Batu kán pesti rokona az asztanai kurultájig már sikeresen eljutott, az egykor mongol-kínai főváros Karakorum már igazán nincs messze onnan. És van itt neki még egy másik hasonló hagyomány is: a jelszóvá tett kuruc szabadságharc hagyománya. Mint tudjuk, a kurucok annakidején előszeretettel támaszkodtak a törökökre. Sajnos azonban ezek mára teljesen elfajzottak, makacsul arra törekszenek például, hogy bejussanak az Európai Unióba. Ezért aki onnan inkább ki szeretne jutni, ma már tovább, az arabokhoz kénytelen fordulni. A lényeg az, hogy Kelet legyen.
Lásd még Lévai Júlia írását: Kazahsztánból jelentik – a kormány a genetikázó náciknak tesz gesztust, és összeállításunkat: Orbán új kiemelt stratégiai partnere a „rossz vágányra tévedt” Európa helyett: Kazahsztán
Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!