Bolgár György interjúi a Galamusban - 2012. május. 15.
- Részletek
- 2012. máj. 17. csütörtök, 04:03
- Megbeszéljük
A recesszióról és a kilátásokról
Békesi László közgazdász
Bolgár György: - Szóval itt a várt GDP-adat. A kormány nyilván nem ezt várta, de a mértékadó közgazdászok, ha nem is ennyire rosszat, de lényegében a tendenciát tekintve ilyet vártak. Visszaesett a magyar gazdaság, nem növekedett, hanem csökkent a teljesítménye, a naptári hatásokat is beszámítva másfél százalékkal. És ezzel Európában sereghajtók lettünk. Ilyen rossz adatra számítottál te is, vagy azért gondoltad, hogy hátha valami kisegít bennünket és nagyjából a stagnálás vagy egy ennél enyhébb recesszió következik be?
Békesi László: - Őszintén szólva a mérték pár tizedes-eltérést tekintve igazán nem lep meg, és azt hiszem, a felelősen számoló és gondolkodó elemzők egyikét sem, hiszen azt most már lényegében másfél év óta tudjuk, hogy Magyarországon a gazdasági növekedést tápláló indikátorok mindegyike gyenge állapotban van. És ha az utolsó négy negyedévet, tehát nemcsak 2012 első negyedévét tekintjük, akkor azt kell mondanom, hogy ezeknek az indikátoroknak a többsége a külkereskedelem kivételével lényegében befagyott. Ugye az elmúlt négy negyedévből kettő esetében a bázishoz képest zéró volt a növekedés, tehát klasszikus stagnálás alakult ki, kettőben pedig visszaesés következett be. Tavaly a harmadik negyedévben volt egy 0,6 százalékos, és most, az első negyedévben pedig egy 1,5 százalékos visszaesés. Ezt azért részletezem ennyire, mert ez technikai értelemben, közgazdasági értelemben már recesszió. Tehát nem arról szól a történet, hogy van egy rossz negyedév, hanem lényegében bekövetkezett az, amire a közgazdasági törvényszerűségek alapján várni lehetett.
- Erre a kormánynak mindig az a reakciója, hogy egyrészt jön a Mercedes-beruházás kedvező hatása, elkezdenek nagy számban autókat gyártani, ez az exportot is javítja, de a GDP-t bizonyára jelentősen, és különben is végre rendbe tesszük az államháztartási egyensúlyt. Itt vannak ezek az új adók, ez akkora bizalmat fog gerjeszteni az ország iránt, hogy jönni fog a tőke.
- Ugye a növekedés indikátorai közül tartósan nem lehet számítani a belső fogyasztás bővülésére, ennek egyik eleme sem fog nőni. A közéleti kiadások a takarékosság miatt csökkennek, következésképp ott nem lesz keresletbővülés. Beragadt a munkanélküliség a lényegében leálló beruházások miatt, következésképp a versenyképességi okokból a nem növekvő reálbérek miatt nem lesz a lakossági fogyasztásban keresleti oldalon sem.
- Sőt, a reálbérek valószínűleg csökkenni fognak az évben.
- Ez egészen biztos. Következésképp a kiskereskedelmi fogyasztás is csökkenni fog. Ugye a beruházásokat említetted, erre majd visszatérek. Az aktivált autóipari beruházásokon, köztük a Mercedesen, az Audin és az Opelen kívül lényegében a magyar gazdaság versenyszférájában nincs beruházás. Marad egyedül a külkereskedelem, amelyben kétségkívül jó hír és nekünk kedvező, hogy a tervekkel, pontosabban az előzetes kilátásokkal szemben a német gazdaság növekedése nem csökkent, hanem talán egy-két tized százalék az első negyedévben még jobb is volt a várakozásoknál.
- De már erre sem tudtunk úgy rácsatlakozni, mint korábban.
- Igen, ez nagyon fontos, pont ezt akartam mondani, ami szomorú, hogy sajnos a magyar gazdaság versenyképessége a leálló beruházások, az innováció csökkenése, a versenyképesség növekedése helyett annak romlása miatt már nem tud olyan mértékben erre a konjunktúrára támaszkodni vagy ráépülni, mint az előző években. Ami a Mercedes, illetve az Audi és az Opel aktivált beruházásait illeti, kétségkívül a második negyedévtől az ottani kibocsátás a magyar teljesítményt növelni fogja. Ez éves átlagban, a legoptimistább becslések szerint, ha minden jól megy, tehát a maximális kapacitással dolgoznak, és el is tudják adni az autókat, olyan 0,5-0,6-0,7 százalékos GDP növekedést jelenthet. Ha ezt a tartós tendenciákkal összevetjük, tehát ezzel a negyedévenkénti, körülbelül másfél százalékos visszaeséssel, optimista esetben még akkor is éves alapon 0,7-0,8 százalékos visszaesést jelent. De miután – és akkor ezzel befejezem ezt a hosszú felsorolást – a tavalyi esztendőben kiugróan jól teljesítő mezőgazdaság kedvezőtlen, ugye a klimatikus viszonyok miatt ebben az évben lényegesen gyengébb lesz, ott visszaesés várható. Elég nehezen tudom elképzelni, hogy az év egészére nézve ne legyen egy vagy akár egy százalékot meghaladó mértékű recesszió is. Tehát visszaesik a magyar gazdaság.
- De erre meg azt lehet mondani, hogy ezek csak számok, statisztikák, nem ezen múlnak a dolgok, hiszen a lényeg az, hogy stabil alapokra helyezzük végre a gazdálkodást. Nem lesznek olyan kirívó hiányok, és akkor vissza fog térni a bizalom Magyarország iránt. Mi leszünk a legversenyképesebbek, a munkaügyi szabályokat is úgy alakítjuk, hogy könnyedébben lehessen kirúgni az embereket, nehezebben lehessen sztrájkolni. Szóval, mi szem-szájnak ingere, megvan, és akkor jöhet az elrugaszkodás éve, igaz nem 2012-ben, ahogy Orbán Viktor ígérte, de talán 2013-ban. Van a magyar gazdaságban bármi, ami egy idei recesszió után a növekedést komolyan megindíthatja mondjuk jövőre?
- Az előbb felsoroltam az indikátorokat. Ezek közül, amik a legfontosabbak és a jövőt meghatározzák, azok a beruházások. Beszéltünk arról, hogy lényegében az uniós támogatásokból finanszírozott infrastrukturális beruházásokon kívül – amelyeknek az igénybevétele egyébként hallatlanul alacsony a gyenge előkészítés és a bürokratikus elbírálás miatt – a versenyszférában lényegében nincs beruházás. És miután most már jövőre az Audi, a Mercedes és az Opel befejezett beruházásai sem jelentenek többletet, hiszen azok ebben az esztendőben már belépnek, istenigazából a magyar gazdaságban nem látunk olyan elemeket, amelyektől egy jelentős bővülést lehetne várni. Megint csak a külkereskedelemre fogunk hagyatkozni, ami szerencsés esetben ezt a fajta, körülbelül évi potenciális egy százalékos növekedést talán alá tudja támasztani, de ez egyáltalán nem biztos. Sokkal inkább azt látom, hogy sajnos már egy pár hét eltelte után az egyébként reálisnak tűnő Széll Kálmán Terv 2-nek az ez évre és a jövő évre vonatkozó növekedési prognózisait minden bizonnyal felül kell vizsgálni.
- És a költségvetési prognózisai?
- Ennek természetesen megvannak a költségvetési konzekvenciái. Ugye tudjuk, hogy Magyarországon a kibocsátott GDP ötven százalékát centralizálja az állam, tehát egy százaléknyi GDP-visszaesés esetében – az egy százalék körülbelül 280 milliárd forint ebben az évben Magyarországon – az 140 milliárd körüli bevételkiesést jelent az államháztartásban.
- Most kellett ugye 150 milliárdot korrigálni az idei költségvetésen és lehet, hogy pár hónap múlva megint kell?
- Az nem lesz elég, miután 0,1 százalék plusszal számolnak a kormányzati prognózisok. Ha egy százalék a visszaesés, akkor ez körülbelül olyan 130-140 milliárdot jelent még ahhoz képest, amit az ez évi korrekcióban végrehajtottak. Tehát a rosszabb növekedésnek kétségkívül megvannak a hatásai az államháztartás bevételeire is, és azzal számolni kell. Jövőre pedig még rosszabb lehet a helyzet, mert jövőre már másfél százalékos növekedést prognosztizált a Széll Kálmán 2. Meglátjuk. Egyelőre én azt gondolom, hogy növekedési oldalról Magyarország az európai gazdasági fejleményektől függetlenül sem képes a gazdaságban meglévő potenciális kibocsátást teljesíteni. Ez pedig már kizárólag a magyar gazdaságpolitika hibája.
- Volt egy érdekes adat az elmúlt napokban. Nem is GDP, hanem a szlovák ipar teljesítménye nőtt egyik hónapról a másikra. Illetve azt hiszem, a március vagy áprilisi adat volt ez az elmúlt évihez viszonyítva tizenöt százalékkal, míg Magyarországon meg visszaesett az ipar teljesítménye. Mi az, amire a szlovákok ilyen jól tudtak reagálni és mi meg ennyire nem?
- A szlovák makrogazdasági struktúra eltér a magyartól, ami azt jelenti, hogy a kibocsátásban az úgynevezett konjunktúra-érzékeny iparágak közül kizárólag az autógyártás szerepel. Az összes többi lényegében rá tud kapaszkodni a belső fogyasztásra. Szlovákiában nő a belső fogyasztás. De a szlovák egyensúlyi viszonyok is jobbak, a beruházási tevékenység sem esett vissza, hanem ellenkezőleg, újabb jelentős tőkebefektetések történnek Szlovákiában. Tehát lényegesen jobbak a szlovák gazdaság pozíciói, mint a magyaré.
- És nem ijeszti el a külföldi beruházókat senki és semmi.
- Legalábbis jelenleg. Azért ezt ne kiabáljuk el.
- Még Ficóban is van tartalék, ugye?
- Igen, szóval azért ne legyünk ebben szédelgően optimisták. De ebben a pillanatban még a pozíciók nem rosszak. De ha már szóba hoztad Szlovákiát, azért érdemes megnézni, hogy a régió minden egyes országában jobbak a növekedési kilátások és a pozíciók, mint Magyarországon. Tehát amiről beszéltünk, hogy ez a fajta rossz gazdaságpolitika és az ennek nyomán kialakuló leszakadás nemcsak a fejlett nyugat-európai országokhoz, a mag-országokhoz képest fog bekövetkezni, hanem sajnos a régió többi országához, tehát a mi effektív versenytársainkhoz képest is. Szóval azt akarom mondani, hogy nem lehet büntetlenül egy rossz gazdaságpolitikát folytatni, mert annak meglesznek a következményei.
- Akkor előhúzom Orbán Viktor példájára a kínai kártyát.
- Hát, igen. Ugye ezek azok az álmok, amelyeknek a valósághoz az égvilágon semmi közük nincs. A kínai kártya legfeljebb annyit jelenthet, hogy a kínai gazdaság hihetetlen dinamikájával természetesen megkíséreli, miként az előző években mindig, hogy Európát is az exportpiacai között találhassa. Ez egyelőre nagyon nehezen megy, hiszen, mint tudjuk, az Európai Unió befelé liberalizált piaccal rendelkezik, de kifelé egy nagyon erőteljes protekcionista védelmet tanúsít. Például a kínai árukat nagyon jelentős vámokkal sújtja. Ebben az ügyben Magyarország egy huszadrangú tényező. Ha ezeket a nagy hangon bejelentett kínai megállapodásokat tekintjük, akkor két dologról van szó. Egy egymilliárd euró nagyságrendű kínai hitelről, amely kínai beruházások finanszírozását fogja végezni, magyarul kínaiak fogják építeni mondjuk a ferihegyi gyorsforgalmi utat, vagy néhány ilyen logisztikai központot.
- De ami ebből talán nagyobb, ez a Huawei nevű informatikai távközlési cég, amelyik a Vodafone-nal van kapcsolatban. Viszont ha megdobják őket ezzel a távközlési adóval, akkor könnyen lehet, hogy azt mondják, hogy mi a fenének itt beruházni?
- Ezt még nem tudom. Egy biztos, hogy valószínűleg a Huawei akar terjeszkedni, de az előbb nem tudtam befejezni a mondatot. Ez egyébként látványosnak kikiáltott, amit a kínai miniszterelnök helyettes Varsóban Tusk miniszterelnökkel, a lengyel miniszterelnökkel aláírt. Tehát Közép-Kelet-Európában Kína számára az abszolút prioritás Lengyelország és nem Magyarország. Úgyhogy teljesen naiv dolog azt gondolni, hogy itt egyik napról a másikra valami óriási kínai beruházási és befektetési dömping kirángatja Magyarországot ebből a recessziós fázisból.
- Mit gondolsz erről a másik új adóról, amit hirtelen pánikjukban illetéknek neveztek el, a tranzakciós illetékről, ami jobban megterheli a bankokat, mint ez a külön válságadó. Azt kivezetik nagy kegyesen, legalábbis félig, 2013-ban a tervek szerint, viszont egy annál is magasabb tranzakciós adót vezetnének be. Még jobban tönkreteszik a növekedési kilátásokat ezzel? Mi lesz ennek a következménye?
- Nézd, azt már tudjuk, hogy lényegében a hitelforrások befagytak Magyarországon. Tehát már ma sem tudnak a magyar cégek friss forráshoz jutni, és nem egyszerűen arról van szó, hogy ez drága, hanem egyszerűen nincs. Nyilván a bankok egy ilyen nagyságrendű többlet-terhet, ráadásul olyat, ami ellentétes a kormánnyal kötött megállapodásaikkal, képtelenek lenyelni. Két dolgot tudnak csinálni, az egyik természetesen az, hogy áthárítják, amit lehet, a banki szolgáltatást igénybe vevőkre, de ez túl nagy tétel, amit nem lehet áthárítani, azt pedig egyszerűen a forgalom csökkenésével, a hitelezés szűkítésével, ezáltal a mérlegfőösszeg és a tőke kapcsolatának csökkentésével hajtják végre. Egyébként is az elmúlt másfél esztendőben, amióta ezt a trabális és egészen hihetetlen mértékű adót fizettetik a Magyarországon lévő bankokkal, elképesztő mértékű hitelezés-csökkenés megy végbe, sőt nemcsak hitelezés-csökkenés, hanem ennek nyomán tőkekivonás is. Ezt a folyamatot csak felgyorsíthatja, növelheti ez a teljesen ostoba lépés, amit most még egyelőre nem tudunk, hiszen nincs végleges törvény.
- Módosíthatják még rosszabbra is, mint a Klubrádió esetében.
- Igen, sok mindent el lehet képzelni. Tehát az eredeti kérdésed az volt, hogy ez hogyan hat a növekedésre. Természetesen továbbra is még rosszabbul, hiszen nem lesz hitelforrás. Az ennek a lényege, hogy minden olyan lépés, amelyet a kormány az egyetlen, úgynevezett nominális cél érdekében, nevezetesen, hogy ebben, meg a jövő esztendőben három százalék alatt tudja tartani a költségvetés folyó hiányát, olyan intézkedéseket léptet be, amelyek kivétel nélkül fékezik a növekedést. Fékezik a fogyasztást, a beruházásokat, fékezik a hitelforrásokat, és egyben növelik az inflációt. Tehát az a sajátos kép alakult ki, ami azért példátlan Európában, és a világról nem is beszélek, hogy a recessziós stagnálás plusz a magas infláció Magyarországon előállt. Erre recessziós körülmények között szinte nincs példa.
- A 2014-es választások előtt miből fog osztogatni az Orbán-kormány?
- Őszintén szólva el sem tudom képzelni. Én azt gondolom, abban reménykednek, hogy ha minden kötél szakad, akkor 2013 márciusában, tehát egy bő év múlva átvehetik a teljes irányítást a jegybankban, hiszen lejár Simor András mandátuma, és a két alelnök mandátuma. Ez pedig talán hozzáférést biztosít számukra a ma még biztonságot nyújtó jegybanki tartalékokhoz. Ez természetesen öngyilkos lépés, de úgy gondolják, legalábbis azt hiszem, hogy ez is megéri. Ha nem ez a koncepció, és adja Isten, hogy ne így legyen, abban az esetben pedig rá fognak kényszerülni a halogatott IMF-megállapodás aláírására, ami az országnak nagyon jó lenne, hiszen kontroll lenne az ámokfutással szemben, és talán el lehet érni azt, amit a magyar kormány képtelen elérni, hogy javuljon Magyarország megítélése. Ebben az esetben javulhat a befektetési klíma, és akkor lesznek talán plusz beruházások is.
Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!