A nő, ha svéd

Dragos Erzsébet


Svédországot gyakran emlegetik a nők országaként, ahol nőnek lenni jó. Ebben a társadalomban valóban sok figyelmet fordítanak a nők helyzetére: nem véletlen, hogy Európában itt születik a legtöbb gyerek (1,6 gyerek/nő), hogy a nők itt kiugróan magas arányban (78%) dolgoznak, hogy a parlamenti-kormányzati feladatok közel fele nők kezében van, s hogy a svéd nők átlagosan 84 évig élnek.

Alig 50 évvel ezelőtt itt is egészen másként volt. A nőket sokkal kevesebb jog illette meg, mint a férfiakat. Ritka volt a nők politikai tevékenysége, zárva voltak előttük bizonyos képzések és munkaterületek, lényegesen alacsonyabb fizetést kaptak, s az adórendszer nem kedvezett a férjezett nők saját pénzkeresetének; alig lehetett fogamzásgátlókhoz jutni és törvény tiltotta az abortuszt.

A svéd nők hétköznapi élete ma sem habostorta, de mind társadalomban, mind a politika különböző szintjein van szándék és törekvés arra, hogy a lehető legjobban megközelítsük az egyenjogúság ideálját. Mert ezt tartjuk a demokratikusan működő társadalom egyik meghatározó alapjának.


Nyamko Sabuni

Svédországban az 1970-es évek óta ez a kérdéskör kiemelt helyen áll a társadalmi vitafórumokon. Az igazságügyi tárcán belül 1954 óta társminiszter az egyenlő jogok minisztere. A mostani konzervatív kormányban a kongói származású, jogi és kommunikáció végzettségű liberális politikus, Nyamko Sabuni tölti be ezt a posztot. Az egyenjogúsági ombudsman intézménye 1980 óta létezik, 1991-ben pedig a svéd parlament elfogadta azt a törvényt, amely a nők munkapiaci helyzetéről rendelkezik.

Mára egyetértés van a tekintetben, hogy nem létezik egyenjogúság társadalmi értelemben, ha nincs vagy hiányos az egyes ember életének szintjén.


Marit Paulsen

Az egyenjogúság fogalma a nők és a férfiak egymáshoz viszonyított helyzetére értendő.

A svéd értelmezés szerint akkor beszélhetünk egyenjogúságról, ha mind a nők, mind a férfiak számára ugyanazok a jogok, kötelességek és lehetőségek érvényesek; vagyis, hogy mindkét nem képviselői ugyanakkora hatalommal rendelkeznek a saját életük és a társadalom alakításához.A nemi hovatartozás nem játszhat szerepet az oktatás, a munkavállalás, a bérezés, a gyermekgondozás-nevelés és az otthon megteremtése-gondozása terén.

Tény, hogy a svéd politikában magas számban vesznek részt nők. Ott ülnek minden második székben a parlamentben, a kormányban, valamint országos és városi kormányzati szinten is. Ez annak köszönhető, hogy a feminista szervezetek 14 évvel ezelőtti követelésének hatására a kormányzásra törő szocdemek listáikon nőket tettek minden második helyre, s megígérték, hogy ha nyernek, a kormányban is követik ezt az elvet. Nyertek. S három perióduson át kormányoztak.


Annika Falkengren

Ám közel sem ilyen jó a helyzet, ha a gazdasági hatalomról van szó! Van persze - a szabályt erősítő - számos kivétel: például a legnagyobb magánpénzintézet, a Wallembergek SEB bankját irányító Annika Falkengren, vagy a Johnsson&Johnsson konszernt évtizedek óta vezető Antonia Ax:son Johnsson. Mégis: nagy iparvállalatok, tőzsdei cégek, bankok csúcsvezetői között sokkal kisebb arányban találhatók nők, saját vállalkozásba is jóval kevesebben kezdenek, mint a férfiak. 2006-ban a baloldali kormány két évet adott a nagyvállalatoknak, hogy a vezetői posztokra legkevesebb 40 százalékában nőket nevezzenek ki. Nemrég pedig Nyamko Sabuni esélyegyenlőségi és Maoud Olofsson gazdasági miniszter, ugyanezt a vonalat követve, szintén levelet intézett 40 tőzsdei vállalat igazgatójához: márciusig adjanak magyarázatot, náluk miért nincsenek nagyobb arányban nők a csúcsvezetésben. A mostani konzervatív-liberális kabinet évi 100 milliós gazdaságélénkítő csomaggal akarja ösztönözni s helyzetbe hozni a vállalkozó kedvű nőket.

Ha a munka világát tekintjük, a nők és férfiak még ma is meglehetősen tradicionális területeken dolgoznak itt is. Ma a nők előtt nyitva áll az ország valamennyi iskolája és egyeteme (teljes a gender equality), s nagyobb arányban szereznek diplomát, mint a férfiak – a munkapiac valósága mégis más arányokat mutat. Míg a magánszektor többnyire a férfiakat foglalkoztatja, addig a nők az állami-városi működtetésű munkahelyeken kapnak állást – s ez a kettősség természetesen meghatározó a jövedelmi viszonyaikban is. Mégpedig úgy, hogy minél magasabb presztízsű egy-egy munkaterület, annál magasabb a férfiak aránya - kiszorítva a nőket - s annál magasabbak a fizetések is. Ezen a szinten a különbség közelíti a 25 százalékot (!), vagyis 7-8000 korona. Míg ha lejjebb megyünk a presztízslétrán, a nők száma növekszik, a bérek pedig - s a különbségek is! - jelentősen csökkennek. S mire az óvodai gyermekgondozók szintjére érünk, gyakorlatilag azonos szinten vannak. Ezek természetesen egymást gerjesztő folyamatok, amelyek önmaguktól nem vagy csak nagyon lassan változnak meg...


Caroline Krook

Az egyenjogúság a családi élet szintjén is fontos. A család fogalma az utóbbi években kibővült, s ma családnak tekintendő a mama-papa-gyerekek, mama-(vagy papa)-gyerek(ek), vagy homopár-gyerek is. A svéd törvény úgy tartja, mindig a gyerek szempontja az első - s számára mindkét szülő egyformán fontos. Így, a gyerek megszületésekor a szülők mindegyike jogosult arra, hogy 7 hónapot, a fizetés 75 százalékért, otthon maradjon vele. Gyakori, hogy a papa a mamának adja a saját idejét, de minimum 2 hónapot neki kell kivennie, különben az az idő és pénz elvész. Ennek ma már számos előnyös hatása mutatkozik. A családok anyagi helyzetéért – a törvények értelmében - egyformán felelős mindkét fél, de részmunkaidőben (amely a gyerekek 12 éves koráig mindkét szülő számára lehetséges) mégis szinte kizárólag nők dolgoznak, ami kedvezőtlenül hat későbbi karrierjükre, és a nyugdíjukra.

Ami pedig az egyes személyt illeti, a nő joga, hogy a teste felett is önmaga rendelkezzék. Vagyis, ha teherbe esik, maga dönthet a gyerek megtartásáról, vagy a terhességmegszakításról. A szociális rendszer teljes körű támogatást ad a terhes nőnek, de ő dönt. Az átfogó felvilágosításnak és az olcsón hozzáférhető fogamzásgátló eszközöknek köszönhetően alacsony az abortuszok száma. Sem a család, sem a társadalom nem veti meg- és nem veti ki magából - a lányanyákat. A gyerek közös érték. A nemi erőszak tilos, a házastársak között is (a nem, az nem), szexuális inzultusnak minősül a szóbeli inzultus is, és az is, ha az elszenvedő fél magatehetetlen, mert például részeg vagy elkábították. A nemi csonkítások (körülmetélés) büntetendő - akkor is, ha azt más országban követik el. A szex pénzért való vétele/eladása szintén bűncselekmény - úgy, hogy a vásárlót marasztalják el pénz- vagy börtönbüntetésre.

A nők elleni erőszak minden formája közvádas (a feljelentő nem vonhatja vissza a feljelentést, miután többnyire az elkövető kényszeríti őt erre), s börtönnel büntetendő, legyen az fenyegetés, megverés vagy nemi erőszak.

Amikor 2005-ben megalakult a feminista párt (Fi ), sokan adtak hangot értetlenségüknek: mit akarnak ezzel a nők, éppen Svédországban!? Az elmúlt 50 évben mindent megkaptak, amire csak vágytak. Nos, először is, sokkal kevesebbet "kaptak" volna, ha ők maguk nem tettek volna ezért; ha nem tiltakoznak, javasolnak, demonstrálnak az utcán, és nem formálják a közvéleményt. Miért viszik most be mindezt egy feminista párt útján a politika arénájába? S a másik válasz, az Fi vezetőjétől, Gudrun Schymantól: "Elegünk van abból, hogy másodosztályú polgárok legyünk! Mi nők túl okosak, tapasztaltak, kreatívak és ügyesek vagyunk ahhoz, hogy beérjük a svéd társadalomban betöltött mostani szerepünkkel. Szerintünk a politikai elit képtelen vagy nem mer komoly kihívást intézni a jelenlegi nemi status quo ellen.” A svéd feminista párt szerint: "Bár a nők jogai régóta részét képezik az alkotmánynak, a politikai elit a mai napig képtelen volt megvalósítani a nemek közti egyenlőséget a svéd társadalomban. Azonban mi olyan politikát képviselünk, amely az élet minden területén kihívást intéz a patriarchátussal szemben. Számítunk arra, hogy nagy lesz az ellenállás, de elhatározásunk a változtatásra nagyobb!” (Elsőre, a 2006-os parlamenti választáson 0,8 százaléknyi szavazatot kaptak, az EU-választáson 2,3 százalékot, s a nagyvárosokban el is érték a bejutási határt! 2010-ben? Meglátjuk!)

Svédországban az egyenjogúság – ma már – nem kvótákról szól, s nem is úri huncutság, hanem társadalmi közmegegyezés szerinti norma. Egyre inkább úgy fest, mindenki csak nyer vele.

A keretet adó törvények adottak – Magyarországon is. Ám a valóság – mi vagyunk. A társadalmi nemek közötti egyenlőtlenség nem a természet vagy valamely istentől elrendelt fenomén. Hanem tradíciók, előítéletek és politikai döntések eredménye.


Silvia Sommerlath-Bernadotte

Néhány svéd nő, csúcspozícióban

Nyamko Sabuni (40) liberális esélyegyenlőségi miniszter
Beatrix Ask (53) konzervatív igazságügyminiszter
Mona Sahlin (52) a Szociáldemokrata párt elnöke, miniszterelnök-jelölt
Maud Olofsson (54) a Center párt elnöke, gazdasági miniszter
Marit Paulsen (69) 10 gyerekes gazdaasszony, liberális EU-képviselő
Margot Wallström (55) vezető (S) politikus, ex-EU-elnökhelyettes
Cecilia Malmström (51) liberális svéd EU-biztos
Annika Falkengren (48) a legnagyobb magánbank (SEB) igazgatója
Amelia Adamo (62) lapkiadó, főszerkesztő, 4 női/feminista lap alapítója
Caroline Krook (63) Stockholm volt püspöke
Eva Hamilton (55) a svéd közszolgálati televízió (SVT) elnöke
Silvia Sommerlath-Bernadotte (66) királyné
Soros Györggyel közösen létrehozott gyermekprostitúció-elleni alapítványában dolgozik
Marie-Louise Ekman (65) a nemzeti színház (Dramaten) igazgatója
Gudrun Schyman (61) a feminista párt (Fi) alapítója és szóvivője 
Carin Götblad (53) Stockholm megye rendőrfőnöke


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!