rss      tw      fb
Keres

Nem ott büdöszsidóztak, ott csak idézték őket


Az Egri Önkormányzat Kulturális és Idegenforgalmi Bizottsága ülésének botrányt kavaró hangfelvételén egy ember egészen biztosan egyértelműen beszélt, és ez Várkonyi György, az Egri Vagyonkezelő és Távfűtő (EVAT) Zrt. vezetője volt.

Ő ugyanis ezt mondta: „Székhelyit nem kellett volna azért bojkottálni, mert mindenki azt mondja, hogy Székhelyi egy SZDSZ-es büdös zsidó”.

Akinek van füle, nem tévesztheti el a dolgot, és felfoghatja, hogy Várkonyi szavaiban a „büdös zsidó” kifejezés idézet. A körülötte lévők jellemző szavajárásának idézete. Amelynek hitelességét a Székhelyi kitiltása mellett érvelő Orosz Lászlóné nevetéssel egyértelműsített megjegyzése igazolja vissza: „Te mondtad”. Ez is egy közkeletű séma: olyankor alkalmazzuk, amikor tudjuk, hogy a véleményünk tartalma morális vagy civilizációs gátakba ütközik, ezért nem is nagyon akarnánk kimondani. Viszont örülünk, hogy a másik kimondta helyettünk, mert ha a mondatából eltüntetjük az idézőjelet, akkor úgy tehetünk, mintha az ő újrafogalmazása révén valóban maga az „igazság” fogalmazódott volna meg. Vagyis mintha Várkonyi nem leleplezte volna a többiek zsidózását, hanem maga is megerősítette volna, hogy az állítás – „Székhelyi egy SZDSZ-es büdös zsidó” – igaz.

Az, hogy Oroszné Várkonyira hárítja a büdöszsidózás felelősségét, magától értetődő eljárás, amely a holokauszt utáni, kényszerűen szemérmes antiszemita „kultúrában” mindennapos jelenség. Ezeket az embereket nyomasztja, hogy már láttuk, mi a szemléletmódjuk vége, ha konzekvensen végigviszik és cselekvésbe fordítják, és azt azért nem vállalják, hogy potenciális gyilkosnak tekintsék őket. Többségük mindenféle manipulációval és kerülőutakkal, olykor másokkal kimondatva próbálja érvényesíteni az „igazságát”. Ez történt itt is. Az viszont már a legkevésbé sem magától értetődő, hogy a Mazsihisz elnökétől kezdve a demokratikus sajtó szereplőiig mindenki ugyanúgy leveszi az idézőjelet Várkonyi mondatáról, ahogyan Oroszné tette. És hol érthetetlen, zagyva magyarázkodásnak, hol kétértelműségnek, hol pedig ironikus távolságtartásnak minősítik azt, ami tökéletesen egyértelmű elhatárolódás volt, miközben a többiek szájába adják a büdöszsidózást. Ennek csak az egyik oldala, hogy ezzel Várkonyit folyamatosan hamis fényben állítják be, ráadásul még gúnyolódnak is rajta, ami minimum becsületsértés, és amiért mindenki tartozik neki egy bocsánatkéréssel. A dolog másik oldala azonban ennél jóval veszélyesebb, mert ezzel a félreértelmezéssel hiteltelenítik az egyébként nyilvánvalóan indokolt felháborodást, és előre nevetségessé teszik a bírósági vizsgálódást. A hangfelvételen a büdöszsidózás nem az antiszemitáktól hangzott el, hanem épp hogy a kritikusuktól. Eközben pedig az egész ügynek az a gyökere, hogy az antiszemiták nemzet- és tekintélyvédelembe burkolva tálalják az antiszemitizmusukat. Aki gúnyolni merészeli a jobboldal szent tehenét, Orbán Viktort, és ezt éppenséggel a legmélyebb magyar hagyomány jegyében – tudniillik egy közismert költemény szövegének parafrazeálásával – teszi, azt azonnal szentségtörőnek és magyargyalázónak nevezik, majd ezért föl is jelentik. És mivel tudjuk, hogy az ő szemléletükben a szentségtörő és magyargyalázó azonos a zsidóval, az ügy ennyiben tényleg az antiszemitizmust is reprezentálja.

Mint ismeretes, Székhelyi a himnusz egyik sorát, pontosabban képét írta át, amikor ezt mondta Orbán Viktorra utalva: „Ő maga pedig, mint Tokaj hímvesszeje, nektárt fog csöpögtetni – mindenhová”. Ami egyfelől nem a Himnusz meggyalázása, hanem egy legkevésbé sem emelkedett személy és helyzet kigúnyolása, másfelől amiről már azért sem érdemes tovább beszélni, mert hiszen a bíróság is ebben az értelemben zárta le az ügyet, és semmiféle meggyalázást nem látott bizonyítottnak. A mostani helyzetben, Székhelyi kitiltásában tehát egyszerűen arról van szó, hogy az egri bizottsági tagok nem engednek a negyvennyolcból, figyelmen kívül hagyják a bíróság jogerős döntését, és ragaszkodnak ahhoz, hogy Székhelyit színészként is az Orbánhoz és pártjához fűződő viszonya alapján ítéljék meg.

Ez is éppen elég nagy gond, hiszen pártpolitikai alapú diszkriminációt jelent, fölösleges megterhelni a szalagon nem is tetten érhető büdöszsidózással. Ami ettől persze még létező jelenség, ám a létére itt kizárólag az érintetteket jól ismerő Várkonyi szövege, valamint az érintettek reakciója utal (ha ugyanis nem szoktak volna zsidózni, akkor felháborodva utasították volna vissza Várkonyi feltevését.) Ez azonban nem ugyanaz, mintha ők maguk, nyíltan büdöszsidóztak volna.

Erről kéne beszélni, és erre kéne alapozni a vádakat, nem pedig arra, hogy Egerben hangosan büdöszsidóztak, mert ez így nem igaz. Egerben egy ember nyíltan kimondta, hogy mások rendszeresen büdöszsidózni szoktak, és hogy a döntéseikben az antiszemitizmus is motiválja őket, miközben pártpolitikai alapon akarnak szelektálni művészek közt. Ez az, ami ebben az esetben igaz, de amit, úgy látszik, a sajtóban sokan nem találnak eléggé erőteljes igazságnak. Ezért aztán ráhazudnak még egy kis erőteljességet. Amivel ugyan kockáztatják az egész ügy tiszta végigvitelét, de ez itt senkit sem érdekel. A lényeg, hogy mondtak valamit, ami eléggé hangzatos volt, és amin mérni lehetett a sajtó végtelen hatalmát is, hiszen mindenki megborzongott.

És hogy aztán ennek magas labdáját bármikor lecsaphatják, az már nem az ő dolguk, azt tessék a politika számlájára írni.




Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!