rss      tw      fb
Keres

Bolgár György interjúi a Galamusban - 2012. május. 8.

Fellépését ígérték a Horthy-szoboravatón
Tokody Ilona, Kossuth-díjas operaénekes


Bolgár György: - Azért kerestük Önt, mert a múlt héten egy érdekes és figyelemreméltó, legalábbis szokatlan meghívó keringett az interneten. A sashalmi rendezvénycsarnok első báljára május 5-én, vagyis szombaton este hét órától került sor, az országos bált a vitézi rend szervezte, a bál célja vitéz nagybányai Horthy Miklós kormányzó úr első budapesti köztéri lovasszobrának felállítása. Két fideszes országgyűlési képviselő volt a fővédnök, és azzal hirdették ezt az eseményt, hogy a műsorban fellép Tokody Ilona Kossuth-díjas operaénekes is. Megtörtént? Ott volt?

Tokody Ilona: - Meglepetésszerűen ért engem az egész, a barátaim szóltak, hogy hirdetve vagyok. Előzetesen kaptam olyan felkérést, hogy meghívtak engem és a páromat a bálra, de arról nem esett szó, hogy esetleg fellépünk vagy énekelünk. Megmondom őszintén, hogy én ilyet nem is szoktam csinálni, és a bált egy héttel előtte lemondtam, mert vidéken volt fellépésem, és természetesen az ember a fellépéseket tartja előnyben a különböző rendezvényekkel szemben. Nem tudtam elvállalni a bálon való részvételt sem, azt meg nem is tudtam, hogy nekem énekelni is kellene ott.

- Mindenesetre ezek szerint hírbe hozták. De teljesen alaptalanul hozták-e hírbe? Ha nem lett volna vidéki fellépése, ha előre közlik Önnel, hogy megkérik kedves művésznő lépjen fel, akkor megtette volna?

- Természetesen felléptem volna, biztos vagyok benne. Ha időben kapom a felkérést, és ha ráérek, akkor felléptem volna. De tényleg az történt, hogy nagyon meglepődtem, mert az eredeti felkéréskor szó nem volt arról, hogy éneklés.

- És mi miatt vállalta volna el? Azért, mert úgy gondolja, hogy Horthy Miklósnak lovasszobor jár vagy azért, mert támogatja a helyi fideszes polgármestert, vagy Szatmáry Kristóf országgyűlési képviselő államtitkárt vagy a vitézi rendet vagy mindegyiket?

- Nem szeretek politizálni igazából, szerintem a politika és hogy álláspontot vállaljon ide vagy oda vagy amoda, az nem a művész feladata. Ez magánügy, mint ahogy az ember vallása is a magánügy. Politikamentesen természetesen a vitézi rend szervezőjével voltam kapcsolatban, vagyok kapcsolatban. Úriemberként kért erre fel engem, és mivel egy kitüntetés alkalmával összefutottunk, úgy gondoltam, hogy ha ráérek, akkor részt vettem volna a bálon, de nem mint fellépő, mert arról én nem tudtam.

- Tehát tulajdonképpen nem ideológiai okokból, hanem egy személyes kapcsolat miatt.

- Személyes szimpátiából. Így van. Én úgy gondolom, hogy az énekes, a művész az énekeljen jól vagy szerepeljen jól és ha lehet akkor...

- Azoknak is énekeljen, akik valamiért dicsőítik Horthyt, de azoknak is, akik nem szeretik őt és azoknak is, akiknek nincs véleményük az egészről. Ugye?

- Így van. Ha elvállaltam volna. De mondom, szó sem volt az eredeti felkérésről, arról, hogy énekelek.

- De az nem bosszantotta Önt, hogy ha egyszer nem volt erről szó, de mégiscsak így terjedt a magyar nyilvánosságban, hogy Tokody Ilona is ott lesz, márpedig ő nem akárki?

- Ez egy kicsit utólag bosszantott, de én betudom annak, hogy ez máskor is előfordult, ez a dolog szerintem egyfajta – finoman szólva – nem odafigyelésből származhatott, mert nekem hivatalos felkérésem nem érkezett a fellépésre. Én nem is érzem magam ilyen szempontból rosszul, és elnézést kérek azoktól az emberektől, akik azért mentek volna oda, vagy azért mentek oda, mert én is énekelek. De remélem, hogy ezt majd be tudom pótolni és majd megbocsátják nekem egy másik alkalommal. Mondom, én ilyen szempontból erről nem tehetek.

- Akkor még egy dologról kérdezném, ha megengedi, mégpedig az Operaház helyzetéről. Hiszen az elmúlt jó egy évben az Ön neve is többször megjelent a nyilvánosság előtt, tavaly nyáron közvetlenül Orbán Viktor miniszterelnökhöz írt az Operaház néhány vezető művésze – köztük Ön is – levelet a tisztázatlan intézményi helyzet miatt, de a közelmúltban is, amikor arról volt szó, hogy az Operaház magánénekeseinek szerződését megszüntetik. Mi a helyzet most, akár Önnel akár a többi magánénekessel, akár az Operaházzal?

- Erről nagyon szívesen beszélgetnék Önnel, csak azt hiszem, hogy nagyon rövid az időnk ehhez.

- Ennyire bonyolult és hosszú?

- Azért bonyolult, mert ez egy elég hosszú folyamat és most úgy érezzük, hogy az új vezetőség véghezvitte ezt. Tehát azért nem olyan egyszerű dolog. Az az ő részükről biztosan egyszerű dolog, hogy itt az énekesek mint közalkalmazottak és a karmesterek mint közalkalmazotti karmesterek megszűnnek, és nekünk az volt a furcsa, hogy gyakorlatilag senki nem állt a pártunkra és senki nem kelt a védelmünkre.

- Tehát az a közalkalmazotti biztonság, ami korábban megvolt, megszűnt.

- Így van. És nagyon szívesen leülnék a kollégáimmal, Önökkel ezt egy kicsit hosszabban kifejteni, mert ez nem ennyire egyszerű dolog. Tehát ez már egy hosszú-hosszú folyamat.

- Ajánlani fogom Váradi Juli kolléganőmnek, akinek van egy órája kulturális kérdésekre, érdemes a megbeszélésre mindenképpen.

- Rendben.

- Csak annyit mondjon nekem, hogy most, május 8-án hol áll a dolog?

- Ott, hogy megkapta mindenki – az a harmincnégy énekes, aki még maradt – a felmondását, felmondási időben vagyunk, most és gyakorlatilag mindenki az utcán van. Nem tudom, hogy mi lesz azokkal a negyven-, ötvenéves emberekkel, akik még úgy gondolom, hangjuk teljében vannak. Mindenféle híresztelés ellenére szeretném megvédeni a kollégáimat, ugyanis egy operaénekes negyven és ötven körül kezd igazából beérni. Külföldön egy világsztárnál nem probléma, hogy hetvenkét éves, a spanyolok és az egész világ megbecsüli. Vagy Mirella Freni, vagy Renata Scotto. Nem számít, hogy hatvanöt-, hetvenévesek. De Magyarországon sem számított régebben, Orosz Julika és Osváth Júlia esetében, amikor már könyörögtek, hogy ugyan már drága igazgató úr – akkor egyébként az Oláh Gusztáv volt az igazgató –, hadd ne kelljen már fellépnem a szűzlány szerepében, már nem vagyok abban a korban. Hát drága Julika, hogy gondolja? Magát imádja a közönség és nekem kötelességem szolgálni a közönséget. Én úgy gondolom, hogy nemcsak az énekesnek, hanem a mindenkori igazgatónak is kötelessége szolgálni a közönséget.



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!


Izsák Jenő karikatúrái