rss      tw      fb
Keres

Nyílt levél a Fővárosi Törvényszék Elnökéhez


             Mélyen tisztelt Elnök Úr!


Abban az ügyben, melyben mint ügyvéd az alperes jogi képviselőjeként veszek részt, április végén kaptam kézhez K. L. felperes 2012. március 16. napján kelt és március 19. napján érkeztetett „Tájékoztatás” elnevezésű beadványát.

A beadvány – többek között – az alábbi kijelentést tartalmazza:

„…egy keresztény jogállamban egy zsidó ügyvéd….megfenyeget egy keresztény magyart”, majd teljes összhangban az idézett kijelentéssel közli, hogy a „minimális humán elvárásoknak” sem teszek eleget, azaz nem vagyok emberi lény, „élősködők mászhatnak át rólam a mellettem ülő - K. L. etnikai ízlésének nyilván jobban megfelelő – emberekre.”

Eufemisztikusan kifejezve tehát: egy koszos zsidó vagyok.

Teszi ezt K. L. a felperes úgy, hogy a t. Törvényszék hallgat, megszegi törvényben rögzített kötelezettségét, és védelmemben semminemű jogkövetkezményt nem alkalmaz.

Önnek tudnia kell, nem ez első eset, ami következmények nélkül maradt.

K. L. a Pesti Központi Kerületi Bíróság egyik tanácsa előtt, nyilvános tárgyaláson már nevezett engem „zsidó ügyvédnek” és felszólított, hogy  takarodjak el ebből az országból haza, a felperes és elvbarátai által „nekünk megcsinált” (sic!) országba, vagy az anyámba. (Ezek a felperes K. L. szavai, - a tárgyaláson hangzottak el.)

Hazám fővárosának két legnagyobb bírósága azonban ezt, a személyemet – és rajtam keresztül az egész ügyvédi kart és minden tisztességes embert – ért atrocitást figyelmen kívül hagyta, ezzel megsértette az Alaptörvény, továbbá a 2003 évi CXXV Törvény ide vonatkozó rendelkezéseit.

A 2003. évi CXXV. Törvény rendelkezik az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról. Kimondja, hogy a Törvény azért hozatott meg, hogy az Országgyűlés, elismerve minden ember jogát ahhoz, hogy egyenlő méltóságú személyként élhessen, továbbá azon szándékától vezérelve, hogy hatékony jogvédelmet biztosítson a hátrányos megkülönböztetést elszenvedők számára, eleget tesz jogszabályalkotási kötelezettségének.

A Törvény 7. §-a egyértelműen kimondja, az egyenlő bánásmód követelményének megsértését jelenti  a közvetlen, illetve közvetett hátrányos megkülönböztetés, a zaklatás, a jogellenes elkülönítés, a megtorlás, valamint az ezekre adott utasítás.

Megállapítja a Törvény, hogy (10. §.) zaklatásnak minősül az az emberi méltóságot sértő magatartás, amely az érintett személynek a 8. §-ban meghatározott tulajdonságával függ össze, és célja vagy hatása valamely személlyel szemben megfélemlítő, ellenséges, megalázó, megszégyenítő vagy támadó környezet kialakítása.

Az Alaptörvény pedig kimondja: Valljuk, hogy az emberi lét alapja az emberi méltóság.

Születésével a magyar állampolgár gyermeke magyar állampolgár.(Tudnia kell; apám, anyám és valamennyi ősöm magyar állampolgár volt, hazai földben nyugszanak. Már azokat kivéve, akiket legyilkoltak...)

Az I. cikk szerint (1) Az ember sérthetetlen és elidegeníthetetlen alapvető jogait tiszteletben kell tartani. Védelmük az állam elsőrendű kötelezettsége.

A II. cikk szerint az emberi méltóság sérthetetlen. Minden embernek joga van az élethez és az emberi méltósághoz.

A magát közszereplőnek tituláló felperes esetében ez nem elszigetelt jelenség, számos beadványában, irományában előfordulnak hasonló mocskolódások.

Csak példaként idézve, a teljesség igénye nélkül:

A felperes K. L. gyermeke szülőanyját „géntolvajnak” „torz lelkű zsidó állatnak” titulálja, az a véleménye, hogy az anya és családja „ragaszkodnak a zsidó Noémi névhez, amit ő nagyon nem akart, miután a kislány „egészséges magyar génekkelmegáldott (értsd: nem a korcs zsidó géneket hordozó) gyermek.

Emlékeznünk kell, olvastunk már ilyesmit sok-sok évvel ezelőtt. Nem szabad megkímélni a zsidó gyerekeket, mert serkéből lesz a tetű.

Ilyen sms-ket küld gyermeke anyjának: „mi van zsidrák lotyó?”

Máshelyütt ezt írja: „a zsidólány ellophatja a keresztény férfi gyerekét”…”a büdös zsidólánynak sem kellett? .... ”azt hazudta … a zsidó luvnya, hogy nem lehet gyereke… menjetek a nemzetpusztító anyátokba” (Ezt nagyon szereti a felperes, a jogi képviselőt is elküldte az anyjába a tárgyaláson.)

Végül dicsőiti a nácizmust, és van bőr a képén leírni, hogy Auschwitzban családbarát politikát folytattak, ahol biztosították az apák láthatási jogát (no persze, a gázkamrák előterében!)

A bíróság pedig közönyével és hallgatásával megvédi ezt a kiváló emberi lényt.

Nem tekinthető ez véleménynyilvánításnak, mert a szabad véleménynyilvánítás nem terjedhet odáig, hogy egy másik, közfeladatot betöltő, hivatását gyakorló állampolgárt (bár, mint tudjuk, a felperesnek az a határozott álláspontja, hogy én nem vagyok magyar) vagy bármely állampolgárt jogaitól megfosszanak, emberi, állampolgári mivoltában megalázzanak.

Álláspontom szerint vitatni sem lehet a felperes megnyilvánulásának társadalomra veszélyességét. Vitatni sem lehet, hogy ez nem történhet meg következmények nélkül.

Nem is történt. K. L. feljelentett engem, hogy súlyosan megsértettem személyiségi jogait. Én az övét.

A felperes ezen kijelentésével és beadványaival megvalósította a közösség ellen izgatás, továbbá a szabadság és az emberi méltóság elleni – a Btk. által szankcionált – bűncselekményeket, bárminemű következmény nélkül.

Sajnálatos, sőt tragikus, hogy a bíróság az ilyen megnyilvánulásokat válasz és következmények nélkül hagyja, lesüllyedve ezzel arra a szintre, ahová egy jogállamban soha eljutni nem szabad.

Ezek az eszmék minden civilizált országban a történelem szemétdombjára kerültek, sőt büntetendők. S ugyanezekben a – nálunk boldogabb – országokban nincs, mert nem is lehet olyan alapelv, amely az ilyen és hasonló megnyilvánulásokat megengedné, hallgatásával bátorítaná, s azzal, éppen a hallgatás okán, cinkosságot vállalna.

Elnök Úr!

Az a véleményem, hogy ezek a beadványok, irományok gennyes kelések az igazságszolgáltatás arcán.

Az a véleményem, hogy ha a bíróság egy ilyen méltatlan, rasszista támadást következmények nélkül hagy, bemocskolja a jogrendszert és a demokráciát.

Az a véleményem, hogy még a tárgyalóteremben sem vagyok köteles fasisztákkal egy levegőt szívni, különösen akkor nem, ha valamilyen alsóbbrendű, nem emberi lénynek vagyok kezelve, aki nem azonos a „keresztény magyarokkal”.

Az a véleményem, hogy a t. Törvényszék, a bíróságok hallgatása egyenlő a közönnyel. A közöny pedig a rasszizmus egyik legrosszabb formája.

Pontosan úgy viselkedik most a bíróság, mint azok, akik az járdákról figyelték közönyösen az utca közepén vonuló felemelt kezű embertársaikat – nemrég még szomszédaikat, barátaikat, kollégáikat.

Most én is ott vonulok az utca közepén, Elnök Úr, felemelt kézzel. Önök pedig a pulpitusról bámulnak engem – Európa gyalázatára.

Az a határozott véleményem, hogy hasonló rasszista megnyilvánulások esetén az eljáró bíróságnak az a kötelessége, hogy éljen szignalizációs jogával bűncselekmény elkövetése okán.

Mindez nem történt meg. A „keresztény Magyarországon” (megint csak K. L. szavai) büntetlenül lehet nyilvánosan kirekeszteni, gyalázni, megalázni, személyiségi jogaiban megsérteni egy magyar állampolgárt.

Veszélyes jelek ezek a hangok, hangozzanak el akár a Parlamentben, akár az igazság templomában!

Azt jelzik, hogy már betolták a vagonokat a külső vágányokra, csak az ajtókat nem merték még kinyitni.

A vagonok azonban, Elnök Úr, ott állnak már a vágányokon. Némán, csendben, fenyegetően. Várják a majdani utasokat.

A Nemzet pedig, melynek még tagjai vagyunk, s amely az emberi jogok, az önrendelkezéshez, a szabadsághoz és a boldogsághoz való jog bajnokának nevében tetszeleg, keresztülnéz rajtunk.

Egyszer ebben az országban már nem figyeltünk oda ezekre a hangokra. Tudjuk, mi lett a következménye a közönynek.

Miután ezeken a bíróságokon, de legalábbis ezekben az ügyekben, én „zsidó ügyvédként” szerepelek, nem tudok és nem is akarok olyan komédiában részt venni, amelyben én valami alsóbbrendű kisebbség tagjaként szerepelek, mert ily módon hivatásomat nem tudom eskümhöz híven gyakorolni.

Az igazságszolgáltatás majd’ 40 évi szolgálata alatt én mindig úgy tudtam, hogy magyar állampolgárként, magyar ősökkel a hátam mögött, én magyar ügyvéd vagyok. Most kiderült, hogy ez nem így van, nincs helyem ebben az országban – ezek szerint ennek az országnak a bíróságain sem.

Fentiekre tekintettel, figyelemmel a Be 21. § (1) bek. e)pont alapján, figyelemmel a Be. 23. § (2) és (3) bek.-ben foglaltakra,

e l f o g u l t s á g i  k i f o g á s t

terjesztek elő az ügyben eljáró tanács, és a Fővárosi Törvényszék ellen, kérve más bíróság kijelölését, miután alaposan tartok attól, hogy nem teljes értékű állampolgárnak kezeltetek, s feladatomat nem tudom megfelelően ellátni.

Darwin leírta azt a minden faj egyedeiben működő ösztönt, hogy saját csoportját megvédje és fenntartsa, de tudtommal az ember az egyetlen olyan állat, amely tudatosan fájdalmat okoz saját faja más egyedeinek.

Megkülönböztetett tisztelettel:


dr. Gál Péter
a Budapesti Ügyvédi Kamara tagja
magyar állampolgár, ügyvéd


Lásd még Bolgár György interjúját.



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!