Nicolas Sarkozy búcsúja




A párizsi Maison de la Mutualité konferenciaközpontban, pártja, az UMP választási központjában mondta el búcsúbeszédét vasárnap este Nicolas Sarkozy, leköszönő francia államfő, aki a hétfő hajnali becslések szerint 51,7–48,3 százalékos arányban vereséget szenvedett a szocialisták jelöltjétől, François Hollande-tól. Beszédét teljes terjedelmében közöljük.*


 

„A francia nép döntött (fújolás) [adáshiba]. Franciaországnak új köztársasági elnöke van, akit demokratikus, köztársasági módon választottak meg. François Hollande Franciaország elnöke, akit tisztelni kell (fújolás, Sarkozy csendre inti a híveit). Én sokat szenvedtem attól, hogy azokat az intézményeket, amelyeket képviseltem, nem tartották tiszteletben. Ne mutassunk rossz példát! Szeretjük Franciaországot. Soha nem leszek olyan, mint azok, akik harcoltak ellenünk. Mi szeretjük a hazánkat.

Az imént beszéltem vele. Sok szerencsét kívántam neki a megpróbáltatások közepette (elégedetlenség), ami nem lesz könnyű, de tiszta szívemből szeretném, ha Franciaország, amely a mi hazánk, amely egyesít bennünket, sikeresen túljusson a nehézségeken, mert van valami, ami sokkal nagyobb nálunk, ez a mi országunk, a hazánk, Franciaország (ováció). Ma este kizárólag Franciaország nagyságára szabad gondolnunk és a franciák boldogságára, ez a küldetésünk, ez a szerepünk, ez az eszményünk.

Szeretném megköszönni minden franciának a megtiszteltetést, amelyben részesített. Hogy engem választottak, hogy elnöke legyek öt éven át ennek az országnak (hangos éljenzés, hosszan skandálják: merci – köszönöm). Sohasem felejtem el ezt a megtiszteltetést. És egy ember életében… (megszakítja a beszédét, mert nem szűnik a skandálás): Nekem kell köszönetet mondanom. Mert egy ember életében az a tény, hogy elnöke lehet a franciák sorsának, olyan dolog, amit sohasem fogok elfelejteni, hatalmas megtiszteltetés. Minden energiámat ennek szenteltem, az elsőtől az utolsó pillanatig. Megpróbáltam a tőlem telhető legjobban tenni a dolgomat. Hogy megvédjem a franciákat ezektől a példátlan válságoktól, amelyek az elmúlt öt évben megrázták a világot, és hogy Franciaország megerősödve kerüljön ki belőlük.

Kedves polgártársaim, Franciaország iránti fokozott szeretettel távozom, a francia nép iránt megerősödött ragaszkodással távozom (óriási taps), óriási csodálattal távozom a francia nép iránt, látva azt a teljesítményt, amelyre a franciák képesek voltak a legnehezebb helyzetekben. Szeretnék köszönetet mondani a franciák millióinak, akik rám szavaztak. Mindent megtettem, hogy győzedelmeskedjenek azok az eszmék, amelyek bennünket egyesítenek. Nem sajnáltam a fáradságot, teljesen átadtam magam a feladatnak (ováció, majd azt skandálják hosszan: Nicolas), de nem jártam sikerrel. Nem sikerült meggyőznöm a franciák többségét. Önök fantasztikusak voltak velem, Önök támogattak engem. Együtt felejthetetlen kampányt csináltunk azokkal az erőkkel szemben – és isten a megmondhatója, milyen sokan voltak –, akik szövetségre léptek ellenünk. De nem jártam sikerrel, hogy érvényesítsem azokat az értékeket, amelyeket együtt védelmeztünk, és amelyekhez mélyen kötődöm. Minden felelősséget vállalok ezért a vereségért. (ováció) Megmondom miért. Mert a felelősség értéke alapján harcoltam, és nem vagyok az az ember, aki nem vállalja a rá háruló felelősséget. Én voltam az elnök, én voltam a főnök, és vereség esetén az első számú ember viseli az elsődleges felelősséget.

Ebben a kampányban semmi, amit mondtam, nem volt hamis, sem amikor Önökről beszéltem, sem amikor Franciaországról beszéltem, és azon ritka alkalmakkor sem, amikor magamról beszéltem. Szívem mélyéből mondom Önöknek, és szeretném, ha elgondolkoznának rajta, és megértenék: amikor az ember értékeket véd, egyetlen hiteles módon teheti, ha megéli őket. Túl sok az olyan beszéd, amelyet tartalmatlan szavakkal mondanak el. Mert azok, akik így beszélnek, épp ellenkezőleg élnek, mint amit a szavaik jelentenek. (ováció) Engedjék meg nekem azt az óriási szabadságot, hogy azzal összhangban éljek, amit gondolok. És engedjék meg nekem, hogy Franciaország iránti szeretetem bizonyítékaként a végsőkig a saját igazságomat mondjam ennek az országnak.

Most egy másik korszak kezdődik. Ebben az új korszakban is elkötelezett leszek Önök iránt. Osztom a gondolataikat, a meggyőződéseiket. Az Önök eszményképe az én egész életre szóló eszményképem. És Önök számíthatnak rám, ha meg kell védeni ezeket a gondolatokat, meggyőződéseket. De a helyem többé nem ugyanaz. Harmincöt évi politikusi mandátum után, tíz olyan év után – már tíz éve! –, amelynek minden pillanatában a legmagasabb kormányzati felelősséggel éltem együtt (taps), az állam élén eltöltött öt év után az országom életében betöltött szerepem másfajta lesz. De a megpróbáltatások, az örömök, a bánatok olyan kapcsolatokat szőttek köztünk, amelyeket az idő sem fog szétbomlasztani. Ebben a pillanatban, amikor arra készülök, hogy ismét egy legyek a franciák között, sokkal jobban szeretem ezt az országot, mint valaha, a szívem mélyéből.

Mondok Önöknek valamit, kérem, jegyezzék meg és jól értsék meg: soha, kedves polgártársaim, soha nem fogom tudni visszaadni Önöknek, amit Önöktől kaptam, oly sokat kaptam Önöktől. (ováció, skandálás: Nicolas)

Hát ennyi. Gondoljanak Franciaországra, gondoljanak a franciákra, gondoljanak az ország egységére, és szívem mélyéből mondom: megrendített ez a tömeg, ezek a nagygyűlések, ez a rengeteg francia, aki mellettem állt, és őszintén mondom, nem tudtak volna ennél nagyobb ajándékot adni nekem, nem tudtak volna szebb képet festeni Franciaországról. Ma este is mutassuk meg Franciaország legszebb arcát, egy sugárzó Franciaországét, azét a Franciaországét, amelynek nincs gyűlölet a szívében, a demokratikus Franciaországét, az örömteli Franciaországét, azét a Franciaországét, amely nem horgasztja le a fejét, a nyitott Franciaországét, azét a Franciaországét, amely nem ellenlábasként, ellenségként tekint a másikra, azét a Franciaországét, amely képes volt győzni velem 2007-ben, és amely 2012-ben el fogja ismerni a vereségét, azét a Franciaországét, amely tudja, hogy az élet sikerek és kudarcok sorozata, és amely tudja, hogy a kudarcban is lehet nagynak lenni. Legyünk méltóságteljesek, legyünk hazafiak, legyünk franciák. Legyünk pontosan az ellenkezője annak a képnek, amelyet némelyek rólunk festenének fordított helyzetben.

Önök az örök Franciaország. Szeretem Önöket. Köszönöm mindannyiuknak.



* A szerkesztő elnézést kér az egyoldalú közlésért. El kellett döntenem, kinek a beszédét fordítom le nagy hamarjában. És ennyi elfogultság engedtessen meg nekem. Megjegyezném, hogy annak az ötéves ellenkampánynak, amelyet a francia sajtó és a média folytatott Sarkozy ellen, és amelyet Alain Finkielkraut – amúgy nem jobboldali – francia filozófus médiadiktatúrának nevezett, komoly szerepe volt abban, hogy a vasárnap esti eredmények így alakultak. Némi ízelítőt adtam ebből a médiakampányból egyik 2008-as írásomban, amely a Mozgó Világban jelent meg: Tanulságos történet demokráciáról és tekintélyelvűségről. Nincs tehát semmi meglepő abban, hogy a teljes francia sajtó üdvözölte Hollande győzelmét (a jobboldali azért, mert demokraták szerkesztik).
Hollande beszédének lényegét – a francia elnökválasztás második fordulójáról szóló többi hírrel együtt – elolvashatják az MTI híreiben. Így azt is, hogy saját győzelmét ha nem is forradalomként, de „mozgalomként” értékelte, noha nem nemzeti mozgalomként, hanem európaiként. (m. zs.)



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!